Datasets:

K-Monitor

/

kmdb_base

like 0

Az In-Forrás adatvédelmi projektje: Hátszélcsend

https://magyarnarancs.hu/belpol/az_in-forras_adatvedelmi_projektje_hatszelcsend-62241

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/az-in-forras-adatvedelmi-projektje-hatszelcsend

Magyar Narancs

2003-05-22 00:00:00

Az előző kormány által "a tudásalapú társadalom megteremtésére és az információs társadalom kihívásaira válaszul" alapított In-Forrás Kht.-t a cég tisztázatlan ügyei miatt tavaly szeptemberben végelszámolásra ítélte a Medgyessy-kabinet. Idén februárban azonban nyilvánosságra került, hogy az In-Forrás egy 6 milliárdos projektbe kezdett. A híradások az akció mögött Baja Ferenc államtitkárt sejtették, amit az érintett az első pillanattól kezdve határozottan cáfolt.Hogy mi állt a jelenleg végelszámolás alatt álló In-Forrás XXI Közhasznú Társaság csaknem 6 milliárd forintos informatikai projektje mögött, arról továbbra sem lehet tudni semmit. Arról viszont, hogy mi nem állt, valamivel többet. Zörögni kezd Februárban a Magyar Nemzet tudósított arról először, hogy a cég több mint 300 millió forintot fordít informatikai eszközbeszerzésre egy adatmentési projekt keretében. A napilap ezután több írásban is foglalkozott az üggyel. Baja Ferenc kormánymegbízott, a Miniszterelnöki Hivatal (MEH) államtitkára, aki korábban a kht. tulajdonosi jogait gyakorolta, sajtótájékoztatón cáfolta, hogy a beszerzésekre ő adott megbízást; az akciót a Kiss Elemér volt kancelláriaminiszter által kinevezett ügyvezető igazgató, Tarjáni István magánkezdeményezésének nevezte. Nem sokkal később - március 7-én - az államtitkár a kht. ügyvezetőjét felmentette a munkavégzés alól. Egyes dokumentumok szerint a Nemzeti Adatvagyonvédelmi Központ (NAVK) létrehozása a kormányváltás óta több állami megrendelést is kapott - és többek között az In-Forrást is átvilágító - Proware ötlete volt (részletesen lásd: "Vörös csapat", Magyar Narancs, 2003. április 10.). A koncepció szerint az NAVK az In-Forrás és a kormányzati gerinchálózatot működtető (szintén Baja Ferenc felügyelte) Kopint-Datorg (KD) Rt. együttműködésével valósulna meg. Ehhez képest Kratochwill Péter, a KD vezérigazgatója lapunknak kijelentette: "Megdöbbentem, amikor az újságokban láttam, hogy milyen szövegkörnyezetben jelenik meg a cég neve. A projektről a lapokból értesültem, engem senki nem keresett meg az ötlettel. Például önök is azt írták, hogy a Kopint a Magyar Fejlesztési Bankkal (MFB) együtt venne részt ebben; nos, az MFB-vel semmilyen kapcsolatom nincs, ami - lévén, hogy állítólag ez egy 6 milliárdos terv - meglehetősen furán nézne ki, ha ennek mi is a részesei volnánk." Az rt. vezetője szerint egyébként maga az ötlet "szakmailag izgalmas, tudniillik az, hogyan lehet a kormányzati gerinchálózathoz - amelynek a működtetése és továbbfejlesztése a mi feladatunk - illeszteni egy adatvédelmi központot. De ez olyan volumenű beruházást igényel, amely nem történhet úgy, hogy az abban részt vevők - mondjuk mi - nem tudnak semmit sem róla. Az ilyen nagyságrendű fejlesztéseknek megvan a maguk nagyon szigorú, törvényekben előírt eljárásrendje." A Narancs birtokában lévő, az NAVK-val kapcsolatos feljegyzések mindenesetre csak általánosságban említenek "engedélyező MEH- vezetőt", "a MEH-től a projektre megnevezett kontaktszemélyt". A konfúz megfogalmazásokba bárki behelyettesíthető, annál is inkább, mert józan ésszel nehezen képzelhető el, hogy egy 6 milliárdos tervezet elindítójának (jelen esetben az In-Forrás ügyvezetőjének) ne legyen felülről biztosított hátszele. Márpedig Baja Ferenc államtitkár szerint ez a helyzet; vagy ha volt is ilyen hátszél, az bizonyosan nem az ő hivatala felől fújt. "Az In-Forrás átvilágítása után világossá vált, hogy ezzel a céggel nincs mit kezdeni: túl sok probléma merült föl vele kapcsolatban, ráadásul ezek normális vizsgálatát eleve nehezítette és nehezíti, hogy egyből politikai kontextusba kerülnek. Bármit léptünk, azt az ellenérdekeltek egyből úgy állították be, mint a Medgyessy-kormány bosszúhadjáratát. Éppen ezért úgy döntöttünk, hogy az In-Forrást jogutód nélkül megszüntetjük, mégpedig úgy, hogy kiemeljük a politikai térből. A végelszámolás menetét ugyanis a vonatkozó gazdasági törvények - az 1991. XLIX. és az 1997. CLVI. - nagyon pontosan meghatározzák; a cég élére például végelszámoló kerül, onnan kezdve pedig nekünk már semmi közünk az egészhez." Ki, mikor, mit A végelszámolást a Proware augusztusban elkészült jelentése után határozták el (az átvilágítás következményeként váltotta le a MEH a még a Stumpf István által kinevezett ügyvezetőt, Kornya Lászlót). Baja egyébként még a jogutód nélküli megszüntetésről való döntés előtt - de nyilvánvalóan a Proware-vizsgálat várható eredményének a tudatában -, tavaly augusztus 30-án körlevélben hívta föl a tárcák figyelmét arra, hogy "a kormányzat érintettségének korlátozása érdekében kérem, hogy a vizsgálat lezárásáig lehetőség szerint ne kössenek megállapodást a Kht.-vel". Baja Ferenc 2002. november 7-i leiratában arra utasította az In-Forrás ügyvezetőjét, hogy november 15-i határidővel készítse el a kht. végelszámolására vonatkozó programtervezetet. "Noha szándékunk már szeptemberben is egyértelmű volt, és éppen ezért jelentettük ki, hogy új projektet nem is indítunk, ezután végképp le kellett hogy essen mindenkinek: az In-Forrással nincs tovább. Az ügyvezető a levelem után nem kezdhetett volna bele semmibe. Éppen ezért, amikor novemberben egy beszélgetés során a fülembe jutott, hogy van ez az adatvédelmi tervezet, nem is foglalkoztam a dologgal, csupán annyit mondtam, hogy nem kell komolyan venni, mert semmi jelentősége sincs már semmi olyan ötletnek, ami az In-Forráshoz kötődne" - mondta lapunknak az államtitkár. A Proware az NAVK-koncepciót e Baja-levél után, november 21-én nyújtotta be az In-Forrásnak. Egy két nappal korábbi feljegyzésben Tarjáni István az In-Forrás egy másik, romákkal kapcsolatos nagy ívű kezdeményezéséről tájékoztatta Kiss Elemért. Baja Ferencék szerint az ügyvezető igazgató mindkét esetben pontosan tudta, hogy az In-Forrás megszüntetése visszavonhatatlan tény, új akciókba már nem kezdhet, feladata csupán a végső "bedöntés" előkészítésére korlátozódhat. Az államtitkár szerint nincs fogalma az államigazgatásról annak, aki azt próbálja elhitetni, hogy egy ilyen horderejű vállalkozást suttyomban tető alá lehet hozni. "Túl öreg motoros vagyok ahhoz, hogy ne legyek tisztában azzal: aki egy 6 milliárdos projektnek úgy vág neki, ahogyan azt az újságok írták, az biztosan megbukik, hiszen nem lehet ilyen nyilvánvalóan felrúgni szabályokat, mint az ebben az esetben történt. Én az esetről a sajtóból értesültem, pedig ha ez hivatalosan megy, nekem tudnom kellett volna róla. Erről az állítólagos tervezetről nincs egyetlen írásos dokumentum sem az államtitkárságomon; és ha valaki azt állítja, hogy én erről az egészről tudtam, az álljon elő a bizonyítékaival. Azt senki nem gondolhatja komolyan, hogy egy közigazgatási csúcshivatalban, ahol minden lényegtelennek tűnő lépést is dokumentálni, a papírokat pedig iktatni kell, egy 6 milliárdos üzletről semmi sem lelhető föl." Szabályozott mederben Az államtitkárnak amúgy fogalma sincs, "hogy mi állhat az egész mögött, bár az első sajtóhírek megjelenése után nagyon sokat töröm rajta a fejem". Elképzelései persze vannak, "de ezek csak spekulációk, éppen ezért megtartom magamnak". Azt a gondolatkísérletét azért megosztotta velünk, hogy a végelszámolásra ítélt cégben "rekedt" százmilliókban - amik a folyamat befejezése után a költségvetésbe kerülnek - esetleg nagy üzleti lehetőséget láttak egyesek. Ha valóban ez volt a helyzet (amit Baja Ferenc nem mert határozottan állítani), akkor az illetők alaposan melléfogtak. A végelszámolásról rendelkező, többször módosított 1991/XLIX. törvény értelmében "a végelszámoló jogosult a gazdálkodó szervezet által kötött szerződéseket azonnali hatállyal felmondani", illetve a cég vagyona feletti rendelkezés joga is őt illeti meg. Tudta és hozzájárulása nélkül semmiféle tranzakció nem történhet. Az In-Forrás végelszámolása 2003. január 1-jén kezdődött - tájékoztatta a Narancsot Kovács Ferenc végelszámoló, a folyamatot végző Reorg Rt. illetékese. Az ún. adatvédelmi projekt keretében megrendelt több mint 300 millió forint értékű szerverállományt a közben végelszámolás alá került In-Forrás nem vette át, következésképpen pénzt sem adott érte. (Már idézett áprilisi cikkünkből kiderül, hogy a gépeket a szállító jelenleg is saját telephelyén tárolja.) Kovács Ferenc szerint per pillanat az a legfőbb feladata, hogy a kht. munkatársainak a jövője rendeződjék; például a napokban dől el, hogy az informatikai tárca átvesz-e feladatokat és embereket az In-Forrástól. A végelszámoló azt is elmondta, hogy az eljárás addig tart, amíg a cég valamennyi függőben lévő ügyét át nem vizsgálják és le nem zárják, illetve ha nem lesz olyan peres eljárás, amelynek a kht. is részese. Kérdések persze továbbra is maradtak: legfőképpen az, hogy valóban a saját feje után ment-e a Proware és az In-Forrás ügyvezetője, vagy sem. Bundula István

Az előző kormány által a tudásalapú társadalom megteremtésére és az információs társadalom kihívásaira válaszul alapított In-Forrás Kht.-t a cég tisztázatlan ügyei miatt tavaly szeptemberben végelszámolásra ítélte

https://magyarnarancs.hu/belpol/az_in-forras_adatvedelmi_projektje_hatszelcsend-62241/

Az In-Forrás adatvédelmi projektje: Hátszélcsend

2003-05-21 22:00:00

Tisztújítás a Mazsihiszben: Bástya, nem rés

https://magyarnarancs.hu/belpol/tisztujitas_a_mazsihiszben_bastya_nem_res-61843

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/tisztujitas-a-mazsihiszben-bastya-nem-res

Magyar Narancs

2003-05-01 00:00:00

Indulatos viták előzték meg a Mazsihisz nemrégiben tartott tisztújító közgyűlését. Olti Ferenc alelnök távozásra szólította fel Zoltai Gusztáv ügyvezető igazgatót, aki 12 éve van posztján. Zoltai első felindulásában le is mondott, nem sokkal ezután azonban viszszaszavazták, mire bejelentette: indul az elnöki tisztségért is. Miután a gazdálkodás átláthatatlanságát, az egyszemélyes vezetési gyakorlatot és a jövőkép teljes hiányát hangsúlyozó kritikák Olti szerint következmények nélkül maradtak - mint korábban már annyiszor -, az alelnök úgy döntött, kivonul a zsidó közéletből. Az április 6-i Mazsihisz-választáson Tordai Péter korábbi elnököt egyetlen szavazattal legyőzte Heisler András, míg Zoltai Gusztávot ismét megerősítették tisztségében. Felül maradni Zoltai Gusztáv 1935-ben született Újpesten, nevét Zuckerből magyarosította. Pályáját pasaréti zöldségesként kezdte, 1959-ben azonban már a Magyar Hirdető osztályvezetőjeként dolgozott. 1968-tól Komlós Jánosnak, Kádár János kedvenc humoristájának és állítólagos beszédírójának volt a jobbkeze. A rendszert balról bíráló művész oldalán az akkoriban fontos politikai szerepet betöltő Mikroszkóp Színpadon dolgoztak együtt. Zoltainak művészeti titkárként komoly befolyása volt, hiszen hozzá futottak be a telefonok, és ő döntötte el, hogy melyik elvtárs ül elöl, melyik hátul - a hajdani bizalmi pozíció ténye ma is gyakori találgatások alapja. 1976-tól - ugyancsak Komlós mellett - a Játékszín ügyvezető igazgatója, de dolgozott akkoriban a Várszínház és a Pesti Vigadó művészeti felelőseként. A zsidó közéletben 1987-ben tűnt fel, amikor a Budapesti Zsidó Hitközség kulturális központjának lett az igazgatója; innen már egyenes út vezetett a Mazsihisz ügyvezető igazgatói posztjáig. Tagja a Zsidó Világkongresszusnak, életútjának elismeréseként a közelmúltban - a Mazsihisz-tisztújítás előtt másfél nappal - magas állami kitüntetésben részesült. Zoltai a Narancsnak elmondta: nem lát összefüggést a két esemény között. Mindenesetre közismerten jó kapcsolatokat ápol a baloldal egyes prominenseivel, Horn Gyula és Suchman Tamás közeli jóbarátja (utóbbi neve még a Mazsihisz elnökjelöltjeként is felmerült egykoron). A Mazsihisz gazdálkodásának felelőseként Zoltai évek óta a kritikák kereszttüzében áll. Olti Ferenc, a Mazsihisz volt alelnöke lapunknak így fogalmazott: "Meggyőződésem, hogy az a szisztéma, aminek én is részese voltam, rossz irányba ment. Ezért az első számú felelősnek az ügyvezető igazgatót tartom. Soha nem állítottam, hogy gazdasági visszaélésekről lenne tudomásom, de azt igen, hogy a gazdasági ellenőrző struktúra hiánya ezekre akár lehetőséget is adhatna." A Mazsihisz gazdálkodásának beszámolási rendszere Olti szerint csak a pénzforgalmat, vagyis a bevételeket és a kiadásokat tartalmazza, de nem szól a hitközség vagyonáról, a tartalékokról, illetve ezek értékgyarapodásáról és -csökkenéséről. A pénzügyek demokratikus kontrollja sem működik, mert az alapszabály értelmében az érdemi vizsgálódás a számvizsgáló bizottság kizárólagos jogosítványa, ám ennek tagjai közül sokan anyagilag függnek attól az ügyvezetőtől, akit vizsgálniuk kell - állítja Olti Ferenc. A költségvetésben az intézmények elengedhetetlen működési kiadásain túl minden más "egyetlen nagy kalapban van"; olyan tételek, mint például az igazgatási költségek, a tandíjak, a más zsidó szervezetek támogatása, az utazások vagy az imakönyvvásárlások nincsenek részletezve. Bár a költségvetést a közgyűlés fogadja el, a kiadások jelentős hányadáról az ügyvezető igazgató egy személyben dönt. A hitközség működését az elmúlt években már jó néhányan bírálták. Tordai Péter, a Mazsihisz elnöke 1999-es hivatalba lépésekor szintén kiemelte a vagyonkezelés felülvizsgálatának és a döntési mechanizmusokat meghatározó alapszabály módosításának a szükségességét. (Az elnöki poszt társadalmi pozíció, szemben az ügyvezető igazgató operatív hatáskörével.) Elnöksége idején azonban Tordai egyetlen alkalommal sem mulasztotta el hangsúlyozni a költségvetési számok elfogadása után, hogy a tervezetet rugalmasan kezelik, azaz szükség esetén fenntartják a jogot a változtatásokra. Négy évvel korábban Ledniczky András, a Szegedi Hitközség elnöke is szorgalmazta a Mazsihisz gazdálkodó intézményeinek átvilágítását, és Feldmájer Péter, a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület elnöke is (a Mazsihisz exelnöke) néhány éve túlhaladottnak nevezte a hitközség gazdálkodásának a struktúráját, és az intézmények pénzügyi függetlenségét is firtatta. (Más kérdés, hogy nemrégiben ő is egyértelműen Zoltai Gusztáv mellett tette le a voksát.) A zárszámadás szakmaiságát Fehérvári András közgyűlési delegált is - amúgy közgazdász - megkérdőjelezte arra hivatkozva, hogy abban több tízmilliós tételek szerepelnek az "egyéb kiadások" között. A Mazsihisz legutóbbi közgyűlésén a szervezet számvizsgáló bizottságának az elnöke, Sessler György is elismerte az elszámolás hiányosságait, és felvetette egy külső számvizsgálat szükségességét. A visszatérő kritikák dacára mindeddig csak egyetlen komolyabb kísérlet történt Zoltai leváltására: 1996-ban Raj Tamás (Nagyfuvaros utcai rabbi) és templomkörzete ellenjelöltet állított Zoltaival szemben - sikertelenül. Szervi bajok A budapesti és az országos közgyűlést az anyagi függőségből eredő elkötelezettségek hálózata szövi át. A Budapesti Zsidó Hitközség közgyűlésének 50 résztvevőjéből több mint 40 a hitközség alkalmazottja (a Bzsh-ban dől el a pénzek 70 százalékának a sorsa). "Legyenek bármilyen tisztességesek is ezek az emberek, elemi, személyes egzisztenciális érdekük, hogy szó nélkül elfogadják a beterjesztett költségvetést. Ezek után hogyan várhatnánk el a magyarországi zsidóság 95 százalékát kitevő nem hitközségi tagoktól, hogy belépjenek vagy anyagilag támogassanak minket! Pedig ők képesek lennének eltartani, sőt fejleszteni szellemi és fizikai infrastruktúránkat" - véli Olti Ferenc. Egy másik magyarázat szerint a demokratikus kontroll hiányának okai másutt is keresendők. A Magyar Zsidó Kulturális Egyesület Szombat című folyóirata 1999 márciusában azt írta, hogy - szemben a magasan képzett asszimilálódott zsidósággal - a hitközség tagjait a szellemi leépülés és a többszörös kontraszelektáltság jellemzi. Politikailag szinte teljesen passzívak (a zsidók körében a politizálás jellemzően világi tevékenység), intellektuális tőkéjük is csekély; ráadásul a zsidóság intézményrendszere és vagyona a múlt század derekán odalett, állami támogatásokból tartják fenn a szisztémát, és mivel ez nem a saját pénzük, az elköltése feletti ellenőrzés igénye is elenyésző. (E gondolatmenetet Schweitzer József országos főrabbi felháborodottan citálta akkoriban.) Zoltairól kritikusai rendre a víziók nélküli pragmatista portréját rajzolják, noha igazgatása alatt a Mazsihisz kétségtelenül karakteres lett, amennyiben működése középpontjában a vallásukat gyakorló zsidók képviselete áll. (A keresztény egyházak stratégiája ennek éppen az ellenkezője.) Olti Ferenc ezzel sem ért egyet. "A 100 ezres hazai zsidóságból körülbelül 2000, a neológ zsinagógák falain belül lévő fő érdekeit tartja csak szem előtt a hitközség, hiszen ők küldenek delegáltakat a testületekbe. Más, élő vallási irányzatoknak, mint például az iskolát is fenntartó és jelentős számú magyar rabbit adó lubavicsi mozgalomnak nincsen helye a reprezentánsok között, következésképp ők nem is tudnak beleszólni a mintegy 3 milliárdos költségvetési pénz felhasználásába." Olti szerint a gazdálkodás kérdése ezzel együtt is csak másodlagos a magyar zsidóság jövőjével kapcsolatos koncepció teljes hiányához képest. Ennek az áldozata lett például az összmagyar zsidóság oktatási minimumprogramját tartalmazó stratégia is. Bár a közgyűlés elfogadta, mégsem lett belőle semmi - pedig széles társadalmi kontextusban értelmezett cselekvési tervek voltak ezek, melyek érintették a felnőttoktatást, a holokausztoktatást, a zsidó iskolák közötti módszertani, szakmai együttműködést vagy azt, hogy miként kellene a zsidó iskolák végzőseinek zsidósághoz való kötődését fenntartani, és milyen ösztöndíjakkal lehetne segíteni azon zsidó származású gyerekeket, akik nem hitközségi iskolába járnak. A Mazsihisz jogi státusát tekintve egyház, működését tehát az egyházi gazdálkodásra vonatkozó törvények szabályozzák. Ezek azonban laza előírások, például az ellenőrzést belső kézbe adják. Ez egyrészt jó, mert jelentős autonómiát biztosít, másrészt viszont az állami támogatások így egyetlen csatornába folynak. Olti szerint az állam és a társadalom a katolikus egyház hierarchikus szerveződését vetíti rá a zsidóságra, indokolatlanul. "Pedig az üldözöttek csak kisebb részben voltak vallási alapon üldözve, és a közösséget újjászervezni akarók is csak kisebb részben akarják ezt vallási alapokon megtenni. Az államnak tehát a zsidóság azon részét is támogatnia kell, amely nincsen belül a Mazsihiszen, hiszen ők alkotják a magyar zsidóság 98 százalékát. A Mazsihisznek az volna a feladata, hogy ezért lobbizzon." Zoltai Gusztáv nem érti a hitközség gazdálkodásának átláthatóságát firtató kritikákat, mert például Olti Ferencnek mint volt alelnöknek és mint egykori elöljárónak bármikor joga volt betekinteni a papírokba - hasonlóan mindenkihez, aki hitközségi adót fizet. A felekezet a törvény szerint nem mérlegre, hanem zárszámadásra kötelezett; ezt a számvizsgáló bizottság írja alá, még mielőtt az a közgyűlés elé kerülne. A kifizetések esetében komoly, hatlépcsős kontroll működik - tette hozzá az ügyvezető. Minden egyes bizonylaton - az ötvenforintostól a milliósig - a kifizetés kezdeményezőjének aláírása mellett szerepel az ellenőrök, a pénzügyi osztály, a főkönyvelő, a gazdasági igazgató és végül az ügyvezető igazgató szignója. Vannak olyan tételek is, amelyeknek az útját valóban nehezebb követni, de ezek olyan céltámogatások, amelyek közvetlenül az államkincstárból érkeznek; ilyenkor a pénz a hitközséghez nem jut el. A Mazsihisz taghitközségei önállóan gazdálkodnak, ezekbe a papírokba ezért nem lehet betekinteni a központban. "A szóbeszédek elkerülése érdekében Heisler András elnök úrral megállapodtunk arról, hogy külső, független számszaki ellenőröket fogunk megbízni a bizonylatok ellenőrzésére" - mondta lapunknak Zoltai. Az ötszázezer forint feletti - de a közbeszerzési törvény hatálya alá még nem kerülő - kivitelezéseknél minden egyes megrendelés előtt legalább három árajánlatnak kell lennie, amiket a hitközség szakrészlegei véleményeznek. "A harmincmilliósnál nagyobb tételeknél (például iskola- és kórházépítésnél) természetesen közbeszerzési pályázatot hirdetünk." Az elidegenítés és a szerzés minden esetben közgyűlési jóváhagyást igényel. A hitközség vagyonáról 1993-ban, 1997-ben és 2001-ben úgynevezett hagyatéki leltár készült: az erre vonatkozó naprakész adatok egy számítógépes rendszerből bármikor lehívhatók. Az ingatlanokkal ugyanez a helyzet. Heisler András ennek kapcsán elmondta: a gazdálkodás ellenőrzési mechanizmusa olyannyira nem formális, hogy fél évvel ezelőtt a számvizsgáló bizottság nem javasolta a közgyűlésnek a költségvetés elfogadását. A hitközségi vagyonok érték szerinti könyvelése pedig már csak azért sem tartozhat bele az éves mérlegbe, mert képtelenség meghatározni például a Dohány utcai zsinagóga "napi értékét" és értékmozgását - tette hozzá. Mindenkiért Arra a kritikára, hogy a Mazsihisz és a Bzsh a vallását gyakorló zsidóságot képviseli, holott a magyarországi zsidóság döntő többsége nem ebbe a körbe tartozik, Zoltai Gusztáv azt válaszolta: mindkét szervezet elsősorban vallási testület, ám ha valaki igénybe kívánja venni a hitközség által fenntartott szociális otthon, kórház, óvoda, iskola vagy egyetem szolgáltatásait, "sosem vizsgáljuk az illető vallási szokásait vagy a hitközségi tagságát: elegendő, ha csak azt igazolja, hogy zsidó". Az, hogy a holokauszt-túlélők megkapják a hazai és külföldi kárpótlásokat, ugyancsak a szervezet érdeme, "nem kérdéses tehát, hogy kiket képvisel a Mazsihisz" - mondta Zoltai. Heisler András elnök szerint sem arról van szó, hogy "a forrásokat bekebeleznénk", hiszen komoly pénzösszegek jutnak a többi zsidó szervezetekkel való együttműködésre, a közös projektek, támogatások, infrastruktúra biztosítására. Heisler többek megítélése szerint kompromisszumképesebb elődjénél, ami különösen a hitközségen kívüli zsidók megszólításában kamatozhat. Zoltai Gusztáv a jövőről szólva így fogalmazott: "Az intézményrendszer működtetéséből adódó természetes folyamatosság mellett a változásokra garancia, hogy az elnök személye mellett az elöljáróság is szinte teljesen kicserélődött. A változást a környezet érdeklődése is kikényszeríti, hiszen soha annyian nem voltak még kíváncsiak a Mazsihisz-tisztújításra, mint most. Éppen ezért kiemelten fontosnak tartom, hogy javuljon a szervezet imázsa, amit az eredményeket bemutató, a mostaninál sokkal hatékonyabb píárral lehet elérni." Bugyinszki György A számlaügy A hitközség gazdálkodásának áttekinthetetlensége miatt számos korrupciós mendemonda forog közszájon, de eddig csupán egyetlen ügyletről igazolódott be a gyanú. A hitközség a kilencvenes évek közepén 12 millió forintot fizetett ki egy pécsi vállalkozónak egy, a Kozma utcai zsidó temetőben elvégzett munkáért. Nem sokkal később kiszivárgott, hogy az a bankszámlaszám, amire a pénzt átutalták, nem létezik, ahogy a megbízási szerződés sem. A nyomozás megállapította: a szóban forgó iparos létező személy, de visszaéltek a nevével. A vád csalás, okirat-hamisítás és adócsalás volt; a tettesek viszont máig nem kerültek elő, így nem lehet tudni, kihez került végül a 12 millió forint.

A Magyarországi Zsidó Hitközségek (Mazsihisz) és a Budapesti Zsidó Hitközség (Bzsh) a közelmúltban választotta meg új vezetőit és elöljáróit. A személycserék közül a legfontosabb, hogy Tordai Pétert Heisler András váltotta a Mazsihisz elnöki székében. Ha lehet, még nagyobb izgalom és várakozás előzte meg az ügyvezető igazgató megválasztását: itt maradt a folytonosság, Zoltai Gusztáv immáron a negyedik ciklusát kezdi a hitközségi gazdálkodás irányítójaként.

https://magyarnarancs.hu/belpol/tisztujitas_a_mazsihiszben_bastya_nem_res-61843/

Tisztújítás a Mazsihiszben: Bástya, nem rés

2003-04-30 22:00:00

A világ korrupt

https://magyarnarancs.hu/publicisztika/bundula_istvan_a_vilag_korrupt_a_tocsik-ugy_lezarasarol-53760

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/bundula-istvan-a-vilag-korrupt-a-tocsik-ugy-lezarasarol

Magyar Narancs

2003-04-17 00:00:00

A Legfelsőbb Bíróság (LB) múlt kedden - többévi huzavona után - jogerősen döntött: Tocsik Mártát az első fokon még megálló vádpontok többsége alól felmentette, maradt a háromrendbeli magánokirat-hamisítás, amiért 400 ezer forint pénzbüntetést kapott. A másodrendű vádlott Liszkai Pétert (az ÁPV volt vezető jogtanácsosát) felmentették, Szokai Imre (az ÁPV volt igazgatótanácsi elnöke) négy és fél éves börtönbüntetését másfél év, két évre felfüggesztett szabadságvesztésre mérsékelték; ennyire ítélték Lascsik Attilát, a vagyonkezelő akkori vezérigazgatóját is. És ami még érdekes lehet: a két párt- (párt közeli) ember felmentő ítéletét a másodfokon eljáró LB helybenhagyta (Boldvai László egykori MSZP-pénztárnokról, jelenleg is aktív honatyáról, valamint Budai Györgyről van szó, akinek az "SZDSZ közeli vállalkozó" az állandó jelzője). Kézenfekvő volna most elverni a port a magyar igazságszolgáltatáson, annál is inkább, mert a látszat ellene szól: volt egy elsőfokú ítélet 1999-ben (Tocsikot és az ÁPV-vezetőket felmentették, a pártembereket elkaszálták), amit az LB megsemmisített, és új eljárásra kötelezte a Fővárosi Bíróságot; így hát lett még egy elsőfokú ítélet, 2002 márciusában, néhány héttel az országgyűlési választások előtt (a pártembereket fölmentették, Tocsikékat elkaszálták, mégpedig alaposan), és ezt követte a keddi, az előzmények ismeretében igen enyhének mondható jogerős végzés. Mi folyik a bíróságokon? - tehetnénk föl a kérdést, a fentiek ismeretében nem is alaptalanul. Ám a válaszadáskor ugyanúgy felhozhatnánk mentő körülményeket (például a gazdasági ügyek jogszabályi környezete annyit változott 1990 óta, hogy a következetességet már csak emiatt is nehéz számon kérni a bíróságokon), mint az esetleges feháborodásunkat igazoló néhány korábbi vitatott ítéletet. Utóbbiaknál mindig fölmerült: a bíróságokkal szemben nyilvánvalóan léteznek elvárások, és nem kizárható, hogy léteznek ezen (politikai, társadalmi) elvárásoknak megfelelni akaró bírák is. Nem tudjuk, hogy a társadalom "igazságérzete" mit várt hét év múltán (az ügyet hajdanán "menedzselő" Deutsch Tamás szerint mindenesetre az ítélet sérti ezt az igazságérzetet), de valószínű, hogy a minden vádlottra valamit kirovó döntés közelebb állt volna az össznépi elvárásokhoz. Ám ezúttal nemcsak, és nem elsősorban egy politikaikorrupció-gyanús ügyben járt el az igazságszolgáltatás, hanem a Magyar Köztársaságban tizenkét éve regnáló politikusi garnitúra szennyesével próbált valamit kezdeni. A politika ugyanis a saját átgondolatlan ötleteinek, sumákolásainak, jóhiszemű és bűnös mulasztásainak a következményeit igyekezett áthárítani a bíróságokra a Tocsik-ügy formájában, mondván: hát akkor próbáljatok valamit csinálni tik ezzel a nagy rakás szarral. Maga az ügy két történetet takar: az önkormányzatokkal megegyezési-fizetési kényszerbe keveredett állam, valamint a pártpénzfelhajtók históriáját - és e két történet a rendszerváltás utáni Magyarországon jószerivel szükségszerűen fonódott össze. Az első kiindulópontja az önkormányzatok autonómiájának nemes gondolata, illetve az, hogy az önállóságot elsősorban a minél nagyobb vagyon garantálhatja. Az MDF-SZDSZ-"paktum" részeként elfogadott kétharmados önkormányzati törvény (1990/LXV.) tisztességes és demokratikus törekvésében nem kételkedhetünk; ám az, hogy e szándék túlságosan papírízű vagy egyenesen földtől elrugaszkodott volt, már joggal fölvethető. A törvény rendkívül komoly kötelezettségeket ró a helyi hatalomra: "A települési önkormányzat feladata a helyi közszolgáltatások körében különösen: a településfejlesztés, a településrendezés, az épített és természeti környezet védelme, a lakásgazdálkodás, a vízrendezés és a csapadékvíz-elvezetés, a csatornázás, a köztemető fenntartása, a helyi közutak és közterületek fenntartása, helyi tömegközlekedés, a köztisztaság és településtisztaság biztosítása; gondoskodás a helyi tűzvédelemről, a közbiztonság helyi feladatairól; közreműködés a helyi energiaszolgáltatásban, a foglalkoztatás megoldásában; az óvodáról, az alapfokú nevelésről, oktatásról, az egészségügyi, a szociális ellátásról, valamint a gyermek- és ifjúsági feladatokról való gondoskodás; a közösségi tér biztosítása; közművelődési, tudományos, művészeti tevékenység, sport támogatása; a nemzeti és etnikai kisebbségek jogai érvényesítésének a biztosítása; az egészséges életmód közösségi feltételeinek elősegítése" [8. § [(1)] és így tovább. Bármennyire is jogfolytonos volt az átmenet (egyszerűbben: nem volt forradalom), mégiscsak egy új állami struktúrát épített föl az ország: és ezt annak az államnak kellett finanszírozni, amelyik maga is csőd közeli helyzetben volt. 1990-ben nem gondolta végig senki sem (és ami a nagyobb baj, manapság sem), hogy milyen önkormányzatokat akarunk, hogy ezek autonómiája milyen mértékű legyen, s hogy a magyar állam teherbíró képessége mire elegendő; hogy miként alakuljon a volt állami, de 1990 után az önkormányzatokhoz került tulajdon státusa. Voltak elvek, de a törvény nem a realitásokkal számolt. E megállapítás még inkább áll az 1989/XIII. törvény 1990-es módosítására (LXXII. tv.), amely az alábbiakról rendelkezik: "Az átalakuló vállalat vagyonmérlegében szereplő belterületi föld értékének megfelelő üzletrész (részvény) a föld fekvése szerinti önkormányzatot illeti meg." [5. § (2)] Ennyi - és ez az egy mondat, pontosabban az, hogy e mondat lehetséges következményeivel nem számolt senki sem, indította el azt a folyamatot, aminek egy adott pontján föltűnt Tocsik Márta. (Az 1992/LIV. törvény részletekbe menően rendezte a problémát; csakhogy addigra már rengeteg jogszerű önkormányzati követelés volt.) Az önkormányzatoknak a belterületi földek után járó vagyont ki kellett adni; és bár a két első kormány, amíg lehetett, húzta a dolgot (az állam szegénysége miatt hülye lett volna nem ezt tenni), egy pereskedő önkormányzatnak igazat adó legfelsőbb bírósági ítélet után - egy a jogállamiságot tiszteletben tartó kabinet számára - nem volt más út: fizetni kellett. Lehetőleg úgy, hogy az ország ne kerüljön csődbe; az állam tehát alkudozni kezdett az önkormányzatokkal, és megjelent Tocsik Márta. (Hasonló átgondolatlanság jellemezte a társadalombiztosítási önkormányzatok vagyonhoz juttatását elrendelő, amúgy szintén mély demokratikus elkötelezettségről tanúskodó törvényt is, amiből az állam és annak adófizetői - Bokros Lajosnak köszönhetően - végül is nem jöttek ki végletesen rosszul.) Nem tudjuk egyelőre, mit tartalmaz az ítélet indoklása (az írott változatra még várni kell), az azonban az ügy ismeretében - lapunk annak idején kiemelten foglalkozott Tocsikékkal - kijelenthető: nem véletlen, hogy éppen Tocsik Márta jött. Hogy a pártpénztárak feltöltésének a lehetősége már ekkor felvetődött-e, vagy csak menet közben éreztek rá az arra hivatottak a nagy lehetőségre, arról fogalmunk sincs, de most nem is ez a lényeg. (A bíróság konkrét vád hiányában e vonallal nem foglalkozott. De a magunk részéről a két, párt közeli emberek tulajdonolta cégnek átutalt százmilliókat nehezen tudjuk Tocsik merő emberbaráti gesztusaként értelmezni.) Az a szituáció a fontos, aminek evidens velejárója Tocsik, Boldvai meg Simicska, Schlecht, Budai és a többpártrendszer anyagi hátterének megannyi névtelen megteremtője. És ez a helyzet a rendszerváltáskori Magyarország egyik legnagyobb és legnyilvánvalóbb hazugságának, a párttörvénynek a következménye. A politika pontosan tudja, hogy nem lehet pártot életben tartani a törvény betűje szellemében; pontosan tudja, hogy a választásokon induló szervezetek a jelöltenként engedélyezett egymillió forint többszörösét szórják el a kampányra; és pontosan tudja, hogy ezzel mindenki más is tisztában van. A hatályos törvények arra szorítják a pártokat, hogy feketén (ha megengedőek vagyunk: szürkén) szerezzenek pénzt a működésre. Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) időről időre felhívja a törvényhozók figyelmét a pártfinanszírozás szabályozásának a hiányosságaira; kevés tanulságosabb olvasmány van e tárgykörben, mint a kampánypénzek elköltését ellenőrző ÁSZ-jelentések. Az adatokat ezekhez a pártok szolgáltatják, és a számvevők nem nézhetnek a számok mögé, épp ezért az összegzéseket olyannyira nem érdeklik az "elszámolások", hogy az már föltűnő - ellenben oldalakon keresztül sorolja az ÁSZ azt, hogy miért képtelen érdemi kontrollra, és újra meg újra ajánlásokat tesz a változtatásra. Az eddigi 13 év alatt mások is próbálkoztak a pártfinanszírozás átláthatóbbá tételével; például az egyik elképzelés szerint a választások évében jelentősen emelni kellene a pártok állami költségvetését, és végre elfelejteni a már említett, egyszerre prűd és képmutató (vagy cinikus?) 1 milliós határt. Hiába: a politika egy évtizede képtelen a saját működéséhez tiszta viszonyokat és szabályokat teremteni. (Vajh´ miért? Talán mert a zavarosban észrevétlenebbül vándorolhat a magánzsebek felé a suska egy része?) És most mindenki azt várta az igazságszolgáltatástól, hogy átvágja a gordiuszi csomót. Egy olyan szervezettől, amely ítéletet csak perrendtartásszerűen bizonyított tények alapján hozhat. Az ügy egyetlen politikai áldozata, az 1996 őszén villámgyorsan menesztett Suchman Tamás privatizációért felelős miniszter a leváltásakor - amikor a közfelfogás szerint "tiszták" harcoltak "tolvajokkal" - azt mondta: a világ korrupt, nem az ÁPV Rt. E megjegyzést akkor sokan nevetségesnek tartották, mi például a költészettel is kacérkodó politikus lírai kitöréseként értékeltük. Hét év múltán és a körülményeket figyelembe véve kevés, a Tocsik-ügyről akkor elhangzott mondat állja meg manapság is úgy a helyét, mint ez. Legfeljebb azzal egészítenénk ki, hogy az ÁPV is e világnak a része.

Nem mondhatni, hogy a Tocsik-ügyként (a Narancsban annak idején Szokai-Tocsik-ügyként) emlegetett büntetőeljárás bírósági lezárása nagy visszhangot keltett. Az ítélet másnapján még címlapos sztoriról két nap múlva már alig volt olvasható valami. Pedig évekig izgatta a nyilvánosságot, az ügy 1996-os kirobbanása élesztette föl az addig tetszhalott ellenzéket. A Tocsik-jelenség mindenekelőtt a pártpolitikai vonatkozások miatt érdekelte a médiát, holott ennél sokkal többről volt - és van mindmáig - szó.

https://magyarnarancs.hu/publicisztika/bundula_istvan_a_vilag_korrupt_a_tocsik-ugy_lezarasarol-53760/

Bundula István: A világ korrupt (A Tocsik-ügy lezárásáról)

2003-04-16 22:00:00

Az In-Forrás Kht. végelszámolása: "Vörös csapat"

https://magyarnarancs.hu/belpol/az_in-forras_kht_vegelszamolasa_voros_csapat-61840

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/az-in-forras-kht-vegelszamolasa-avoros-csapata

Magyar Narancs

2003-04-10 00:00:00

A végelszámolás megkezdése után sem csillapulnak a politikai viharok az In-Forrás XXI Kht. körül: február végén kiderült, hogy a megszüntetésre ítélt társaság 322 millió forintot költött egy kormányzati adatmentési projektre. A Narancs birtokába került dokumentumok tanúsága szerint a Proware Kft. javaslatára az In-Forrás - a Miniszterelnöki Hivatal, valamint az Országgyűlés költségvetési bizottságának bizonyos vezetőivel történt szóbeli egyeztetés után - a Kopint-Datorg Rt. és a Magyar Fejlesztési Bank bevonásával Nemzeti Adatvagyon-védelmi Központ és egy "vörös csapat" létrehozására készült; a titkos projektre további 6 milliárd forintot szántak.AMiniszterelnöki Hivatal (MEH) által 2001 augusztusában "a tudásalapú társadalom megteremtésére és az információs társadalom kihívásaira válaszul" alapított In-Forrás XXI Közhasznú Társaság viselt ügyei nem először kerülnek a nyilvánosság elé. Az In-Forrás a kormányváltás után az elsők között került Keller László közpénzügyi államtitkár célkeresztjébe; első ügyvezetőjét, a még Stumpf István által kinevezett Kornya Lászlót - a társaság Proware Kft. általi átvilágítása után - leváltotta a MEH. Az új ügyvezető, Tarjáni István különösen nagy értékre vonatkozó hűtlen kezelés, hűtlen kezelés, magánokirat-hamisítás és sikkasztás bűncselekményének gyanúja miatt egész sor feljelentést tett elődje ellen - ahogyan erről korábbi cikkünkben részletesen beszámoltunk (lásd: Meleg váltás, Magyar Narancs, 2003. február 20.). Kiss Elemér akkori kancelláriaminiszter 2002. december 31-én a kht. jogutód nélküli megszüntetését, végelszámolását rendelte el. Idén február végén a Magyar Nemzet cikkéből kiderült: a végelszámolás alatt álló In-Forrás 340 (a Narancs birtokába került dokumentumok szerint 322) millió forintot fordít informatikai eszközbeszerzésre egy titokzatos adatmentési projekt keretein belül. A jobboldali napilap ezután cikksorozatban támadta a projektet és az In-Forrás feletti tulajdonosi jogokat gyakorló Baja Ferenc államtitkárt. Baja Ferenc, a MEH politikai államtitkára, kormánymegbízott az ügy kipattanásától fogva cáfolta, hogy ő adott volna megbízást a több száz milliós eszközbeszerzésre: állítása szerint ez Tarjáni István magánakciója volt, aki "önmagát titokgazdának kinevezve" a beruházás természetét sem a tulajdonossal, sem a végelszámolóval nem közölte. A Baja által az ügyről kiadott háttéranyag szerint a felügyelőbizottság megállapította: az ügyvezető a projekttel kapcsolatban nem rendelkezett sem megbízással, sem felhatalmazással, sem pedig a beruházáshoz szükséges fedezettel. "Mivel nem járt el a vezető tisztségviselőtől elvárható gondossággal", Baja Ferenc március 7-én felmentette Tarjánit a munkavégzés alól, és vizsgálatot rendelt el a felelősség mértékének tisztázására. A Magyar Nemzet ellen személyiségi jogi pert helyezett kilátásba (ám értesülésünk szerint eddig nem indított) az államtitkár, mert szerinte a lap valótlanul állította, hogy ő jogosulatlanul avatkozott volna be az In-Forrás Kht. gazdálkodásába. Proware először A Narancs birtokába került dokumentumok és a Miniszterelnöki Hivatalhoz közel álló, nevük elhallgatását kérő forrásaink szerint azonban roppant valószínűtlen, hogy Tarjáni a saját szakállára vágott volna bele egy ilyen volumenű projektbe, ráadásul nem ez lenne az első eset, hogy Baja jogilag tisztázatlan körülmények között matat az In-Forrás körül: ő rendelte meg a társaság tavaly augusztusi, a Proware Kft. által végzett átvilágítását is, melynek eredménye az előző ügyvezető, Kornya László leváltása lett. Egy megbízólevél tanúsága szerint Baja 2002. augusztus 6-án "mint a tulajdonosi jogokat gyakorló dr. Kiss Elemér képviselője" bízta meg a Proware-t az átvilágítással, mert az In-Forrás "elszámolási kötelezettségének sem az eredeti, sem a módosított határidőre nem tett eleget, és a közhasznú beszámolóját sem nyújtotta be". A vizsgálócsoport vezetésével a Proware gazdasági igazgatóját, Tarjányi Bélánét bízta meg, továbbá a magáncéget feljogosította arra is, hogy "a Kht. valamennyi telephelyén minden dokumentumba (beleértve az üzleti titkokat képezőket is)" betekintsen. A dokumentumok szerint az átvilágításért utólagos szerződéskötéssel, két részletben, összesen bruttó 20 millió forintot fizetett az In-Forrás a Proware-nek, méghozzá a Széchenyi-terv keretében, amennyiben a tételt az SZT-IS-3 projektre terhelték - ahogyan "KAP" címszóval ide könyvelték a titokzatos adatmentési projekt 322 millió forintját is. Az SZT-IS-3 pályázat eredeti célja 12 ezer köztisztviselő számítógéphez juttatása volt; 2001-ben, a Fidesz-kormány alatt 880 millió forintot szánt erre a MEH. A pályázat elszámolásának határideje 2003. februárra esett, és az In-Forrás által benyújtott elszámolásban a Proware 20 milliója és a "KAP" 322 milliója is feltűnik a számlás tételek között. A KAP-hoz lábjegyzetben annyit fűzött az elszámolás összeállítója, hogy a "szóbeli tájékoztatást a kijelölt végelszámoló megkapta". A végelszámolóul kijelölt Reorg Rt. részéről delegált Kovács Ferenc végelszámoló Baja Ferencnek írott februári feljegyzésében azonban arra panaszkodik, hogy bár a "kormányzati adatvédelmi és adatmentési projekt" eszközbeszerzése megtörtént, az eszközöket leszállították, a kht.-nek számla jött, a végelszámoló az eszközök hollétét nem ismeri, a számlákba nem tekinthet be, mivel ezeket a titokgazda - az In-Forrás ügyvezetője - kezeli. Proware másodszor A Narancs birtokába jutott dokumentumok tanúsága szerint a projekt ötletgazdája az In-Forrással az átvilágítás után is kapcsolatban maradó Proware Kft. volt, amely 2002. november 21-én nyújtotta be a kht.-nak a Nemzeti Adatvagyon- védelmi Központ (továbbiakban: NAVK) és a Hungarian Red Team (továbbiakban: HRT) létrehozásáról szóló koncepcióját. A leírt elképzelés lényege egy olyan egységes kormányzati adatvédelmi rendszer létrehozása, amely egy váratlan katasztrófa vagy informatikai probléma esetén is szavatolja, hogy a kormányzati szervek és a költségvetési intézmények adatai ne vesszenek el. E célból egy budapesti "elsődleges gyűjtő pont" és egy Budapesten kívüli "adatgyűjtő központ" létrehozását tűzi ki célul, melyek rendszeresen mentik a kormányzati gerinchálózatba kapcsolt szervezetek - sőt a szolgáltatást esetleg piaci alapon igénybe vevő vállalatok - archiválásra kijelölt adatait. A HRT pedig egy "speciális küldetéssel rendelkező informatikai csoport" volna, amely az NAVK-ban székel, és az állami szervezetek, egyéb hivatalok, vállalatok informatikai biztonságát ellenőrzi, biztonsági auditokat, "penetrációs vizsgálatokat" végez, nem visszariadva az "etikus hackelés" módszereitől sem. A Proware koncepciója szerint az NAVK és a HRT az In-Forrás és a kormányzati gerinchálózatot üzemeltető Kopint-Datorg Rt. koprodukciójában jönne létre. A koncepció gazdasági hátterének megteremtésére a Proware - még a koncepció írásba foglalása előtt - kezdeményezte a részt vevő szervezetek egyeztetését a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) illetékes vezetőivel; a tárgyalások eredményeként az MFB "előzetes szóbeli ajánlatot tett" 6 milliárd forint kedvezményes konstrukcióban történő folyósítására, két lépcsőben: 2003-ban 4 milliárd, 2004-ben további 2 milliárd forintot szántak a projektre. A Proware az MFB-keret "gyors és rugalmas" lehívhatóságának érdekében egy sürgős pilot projektet javasolt, melyet az érintett szervezeteknek (In-Forrás, Kopint-Datorg) önerőből kell megvalósítaniuk. Proware harmadszor A Proware koncepcióját Tarjáni 2002. december 3-án terjesztette a MEH döntésre jogosult vezetője elé, majd amikor - az ügyvezető 2003. március 3-án, a botrány kipattanása után kelt összefoglaló jelentése szerint - "a MEH-től a projektre megnevezett kontaktszemély visszaigazolta a projekt végrehajtásának megkezdhetőségét, a projekt realizálása megkezdődött". Első lépésben megvalósíthatósági tanulmány készült "kormányzati szervek informatikai infrastruktúráját átfogó biztonsági szervezet kialakítására" nettó 7 millió forintért, melynek elkészítésére három cégtől kértek ajánlatot. A nyertes ajánlattevő ismét a Proware Kft.; az elkészült tanulmány Tarjáni fent hivatkozott jelentése szerint "az engedélyező MEH vezető felé megküldésre került". Második lépésben az In-Forrás december elején a központosított közbeszerzés keretein belül rendelte meg a szükséges eszközöket: két nagy teljesítményű Sun adatbázisszervert bruttó 322 millió forint értékben. A "RISC alapú nagy rendelkezésre állású adatbázis kiszolgáló, és a hozzá tartozó nagykapacitású tároló, mentő és archiváló rendszer megvalósítása" tárgyú beszerzési pályázatra három céget (Sun Microsystems Kft., Bull Magyarország Kft., Delta Elektronik Kft.) hívtak meg. A bírálóbizottságnak tagja volt Szittner Károly, az In-Forrás felügyelőbizottságának elnöke is. A szervereket 2002. december 9-én a nyertes ajánlattevő Delta Elektroniktól rendelték meg. 2003-ban azonban gellert kapott a projekt: Kiss Elemér akkori kancelláriaminiszter 2002. december 31-én az In-Forrás jogutód nélküli megszüntetését, végelszámolását rendelte el. Kiss Elemér nemsokára megbukott - ebben forrásaink szerint nem kis része volt a MEH-es politikai államtitkárok hatáskörének szabályozására irányuló törekvéseinek - és ügy lett az APEH-es adatmentésből is. Február végén a Magyar Nemzet nyilvánosságra hozta az In-Forrás nagy értékű szervereiről szóló információit, március 7-én pedig Baja Ferenc - mint fentebb írtuk - felmentette Tarjáni Istvánt a munkavégzés alól. Baja hivatalának tájékoztatása szerint a "magánakció" le lett állítva: a megrendelt számítástechnikai eszközöket a szállító jelenleg is saját telephelyén tárolja, sem azok üzembe helyezésére, sem pedig a számlák kifizetésére nem került sor. A Narancs úgy tudja, hogy az In-Forrástól elbocsátották a projekt végrehajtásával foglalkozó munkatársat is. Ki viszi el a balhét? Schäffer István, a Miniszterelnökség Közbeszerzési és Gazdasági Igazgatóságának (MKGI) főigazgatója megkeresésünkre úgy nyilatkozott: az In-Forrásnak a 322 millió forint értékű beszerzésre nem érkezett csatlakozási kérelme az MKGI-hez, tehát az mindenképpen szabálytalanul zajlott. "Amennyiben a szállító keretszerződéses partnerünk, úgy neki is kötelessége lett volna meggyőződni arról, hogy az illető cég rendelkezik-e aláírt csatlakozási kérelemmel" - mondta Shäffer. A Narancsnak nyilatkozó államigazgatási szakemberek további furcsaságokra is felhívták a figyelmünket: Baja Ferenc 2002. december 12-én kapott megbízást Kiss Elemér kancelláriaminisztertől az In-Forrás feletti tulajdonosi jogok gyakorlására. E nap előtt tehát szabályosan nem rendelhette volna meg a Proware szolgálatait, utána viszont hivatalból is értesülnie kellett a Nemzeti Adatvagyon- védelmi Központ létrehozásának előkészületeiről. Szittner Károly, az In-Forrás felügyelőbizottságának elnöke pedig a pályáztatásban is részt vett. Az "adatvédelmi központon" kívül értesültünk sok más új keletű furcsaságról is az In-Forrás körül: az összkormányzati call centerről és a bíróknak utólagosan juttatott számítógépekről lásd keretes írásainkat. Hívásátirányítás Sajtótájékoztatón cáfolta Baja Ferenc a Magyar Nemzet azon állítását is, miszerint ő választott volna új alvállalkozót a korábban az In-Forrás által pénzelt összkormányzati call center működtetésére. Az évi 440 millió forintos büdzsével működő call center feladata a kormányportállal és az informatikai pályázatokkal kapcsolatos tájékoztatás volt, Baja azonban februárban utasította a végelszámolót: mivel üzemeltetése okafogyottá vált (a kormányportál a Kopint-Datorghoz, a pályázatok az Informatikai és Hírközlési Minisztériumhoz kerültek), szüntesse meg a szolgáltatást. Baja Ferenc hivatalának tájékoztatása szerint a call centert működtető alvállalkozóval, az Apak-Tel Kft.-vel kötött szerződés felülvizsgálatakor feltűnő értékaránytalanság gyanúja merült fel: az In-Forrás az előző kormány idején több azonos célú szerződést kötött az Apak-Tellel, a választások előtt pedig meghívásos közbeszerzési eljárás alapján létrejött szerződéssel a szolgáltatási díjat havi szinten mintegy négyszeresére emelték. Az Apak-Telnek mintegy 240 millió forinttal maradt adósa az In-Forrás, miközben a call center működtetését az Európai Unió Kommunikációs Közalapítvány megbízásából 228 millió forintért a GKK Kft. vette át - ám Baja Ferenc szerint erről a közalapítvány közbeszerzési eljárás keretében, teljes önállósággal döntött, hiszen ő még csak a kuratóriumnak sem tagja. Bírói tiltakozás Akadt furcsaság az In-Forrás másik számítógéposztó pályázata, a bírákat, ügyészeket, valamint bírósági és ügyészségi alkalmazottakat számítógéphez juttató SZT-IS-16 lezárása körül is. Bár a pályázatot már tavaly lebonyolították, és a nyertesek 2002 márciusában át is vehették az eszközöket, a Narancs birtokába került levél tanúsága szerint dr. Gatter László, a Fővárosi Bíróság elnöke 2003. februárban írásban tiltakozott a kancelláriaminiszternél amiatt, hogy a Fővárosi Bíróság Cégbíróságának három bíráját 2002. december elején "megkereste" az In-Forrás munkatársa. A kht. ajánlata értelmében lehetőségük lett volna pótlólag pályázni, mert bírák részére még néhány gép kihelyezhető. Mindhárom megkeresett bíró feladatkörébe a közhasznú társaságok bejegyzése tartozik, egyikük az In-Forrás bejegyzője volt, viszont egyikük sem pályázott annak idején, így még a sikertelenül pályázók listáján sem szerepelhettek. Gatter más bíróktól és igazságügyi alkalmazottaktól is kapott olyan jelzést, hogy az In-Forrás még mindig gépeket oszt. A cégbíróság megkeresett bírái elfogadták, majd Gatter felszólítására januárban visszaadták a gépeket az In-Forrás képviselőjének.

A végelszámolás megkezdése után sem csillapulnak a politikai viharok az In-Forrás XXI Kht. körül: február végén kiderült, hogy a megszüntetésre ítélt társaság 322 millió forintot költött egy kormányzati adatmentési projektre. A Narancs birtokába került dokumentumok tanúsága szerint a Proware Kft. javaslatára az In-Forrás - a Miniszterelnöki Hivatal, valamint az Országgyűlés költségvetési bizottságának bizonyos vezetőivel történt szóbeli egyeztetés után - a Kopint-Datorg Rt. és a Magyar Fejlesztési Bank bevonásával Nemzeti Adatvagyon-védelmi Központ és egy vörös csapat létrehozására készült; a titkos projektre további 6 milliárd forintot szántak.

https://magyarnarancs.hu/belpol/az_in-forras_kht_vegelszamolasa_voros_csapat-61840/

Az In-Forrás Kht. végelszámolása: „Vörös csapat”

2003-04-09 22:00:00

Székely Zoltán volt országgyűlési képviselő vesztegetési ügye: Jogerő

https://magyarnarancs.hu/belpol/szekely_zoltan_volt_orszaggyulesi_kepviselo_vesztegetesi_ugye_jogero-61447

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/szekely-zoltan-volt-orszaggyulesi-kepviselo-vesztegetesi-ugye-jogero

Magyar Narancs

2003-04-10 00:00:00

Az első fokon ítélkező Fővárosi Bíróság (FB) 2002. május 27-én kötelességszegéssel elkövetett vesztegetésben találta bűnösnek Székelyt, ezért 6 évi börtönre és 10 évi közügyektől eltiltásra ítélte. Az ügyész pénz mellékbüntetés kiszabását, a védők az elsőfokú ítélet megalapozatlanságának kimondását kérve fellebbeztek. Az LB a büntetést 6 évi fogházra változtatta, és a vádlottat 9 millió forint pénzbüntetésre ítélte; egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Szigethalom, Balla-verzió Szigethalom önkormányzata 2000 elején írt ki közbeszerzési pályázatot a község és Tököl térségének csatornázására; ennek lebonyolításával a CETASO Kft.-t bízta meg. A pályázatot a Balla Dániel tulajdonában álló Pest Megyei Víz- és Csatornaépítő Kft. (PVCS) nyerte meg. Balla szerint az eredményhirdetés után megkereste őt Molnár László kisgazda országgyűlési képviselő, az FKGP vállalkozói tagozatának elnöke, közölve: Székely Zoltán azzal vádolja, hogy a beruházás elnyerése érdekében megkente őt (Molnárt) és a szigethalmi polgármestert, ezért Székely a Közbeszerzések Döntőbizottságánál (KD) megtámadja az eredményt. Mivel ezt Székely nem tehette meg, a pályázatból formai okok miatt kizárt Csőszer Rt. támadta meg az eljárást. A KD július 30-án helyt adott a panasznak, és az eljárás megismétlésére kötelezte az önkormányzatot. A döntés után Székely felszólította Buda Györgyöt, a CETASO ügyvezetőjét, hogy ezúttal a Csőszert hozzák ki győztesként, a megismételt eljáráson azonban ismét a PVCS nyert. Az eredményhirdetés (feltehetőleg augusztus 17.) után Székely Budán keresztül felszólította Ballát, hogy a munka 50 százalékát engedje át a Csőszernek. Balla - szintén Budával üzenve - más alvállalkozó megnevezését kérte Székelytől, mondván, a Csőszerrel nem kíván együtt dolgozni. Székely végül a Penta Kft.-t ajánlotta, majd legkésőbb augusztus 17-én Nagy Gábor, a Penta ügyvezetője a két cég 15-i keltezésű megállapodástervezetét eljuttatta Ballához. 18-án vagy 19-én Balla felkereste Molnár Lászlót, kérve, hozza össze Székellyel. A találkozóra 21-én délután került sor a Kútvölgyi Kórházban. Balla szerint Székely közölte, hogy feladata az FKGP és az FTC kasszájának feltöltése, amihez 30 millió forintot kell kiszorítani a beruházásból. Ezzel indokolta a Csőszer és a Penta bevonását, ám kijelentette: Molnárra tekintettel elfogadja, ha Balla közvetlenül neki fizet. Ha erre nem hajlandó, tönkreteszi, a szigethalmi polgármester ellen pedig hűtlen kezelés miatt eljárást kezdeményez. Ha viszont másnap 16 óráig fizet, a "kedvezményezett vállalkozók klubjának" tagja lesz. Megállapodtak, hogy a továbbiakban a fizetendő összeg minden 1 millió forintját 1 dokumentációnak nevezik. Másnap reggel Székely telefonált Ballának, aki közölte: inkább átengedi a munka felét a Pentának. Székely erre felszólította, hogy azonnal kösse meg az erről szóló megállapodást. Balla az aláírt szerződést a Penta irodájában hagyta, majd felhívta Nagy Gábort, kérve, jelezze Székelynek, hogy megállapodtak. Az eredményhirdetéstől számított 8 nap elteltével, augusztus 25-én aláírták a szigethalmi beruházásról szóló szerződést, majd 28-án Buda megkérte Ballát, hogy a CETASO irodájában a PVCS és a Penta kösse meg a végleges alvállalkozói szerződést. A 29-i megbeszélésen Buda, Balla és Nagy Gábor volt jelen. Balla megkérdezte Nagyot, hogy cégének mennyi a "feladata" Székely felé. Nagy 30 milliót mondott, mire Balla közölte, hogy szerinte ebből az üzletből csak 10 millió forintot lehet "kigazdálkodni". Nagy olyan áron kérte a munka 50 százalékát, amelyből a szokásos nyereségén felül Székely követelését is fedezni tudja. Mivel Balla "a 30 milliós juttatásban még közvetetten sem" kívánt részt venni, a Penta elállt az üzlettől, Nagy pedig közölte, jelzi Székelynek a fiaskót. Buda, bár nem szólt a beszélgetésbe, végig jelen volt a tárgyalás alatt. Balla szerint néhány nappal később (ám valószínűleg még aznap) Buda Székely megbízásából közölte vele, hogy "életbe lép a korábbi ultimátum", két napon belül fizetnie kell, ellenkező esetben a szerződéskötéstől számított 15. napon (szeptember 1.) Székely megtámadja az önkormányzat döntését. A határidő szűkösségére tekintettel meglepő, de a felek Budán keresztül üzengettek egymásnak. Balla alkudni próbált, de Székely visszaüzent: "Ez nem a Garai téri piac." A PVCS-Penta-megállapodás kudarca miatt lépéskényszerbe került, a közbeszerzési eljárás megtámadásának lehetőségétől napokon belül eleső Székely egyszer sem hívta Ballát. Szeptemberben APEH-ellenőrzés kezdődött a PVCS-nél, ezt Balla Székely "fenyegetéseinek beváltásaként" értékelte, ezért a rendőrséghez fordult, "hogy biztosítsák az üggyel kapcsolatos beszélgetései rögzítéséhez szükséges eszközöket", majd szeptember 29-én (egy hónapos szünet után) ismét felvette a kapcsolatot Székellyel, találkozót kért tőle, amelyre október 3-án egy budapesti görög étteremben került sor. Itt Balla közölte: a 30 millió forintot nem tudja kiszorítani a szigethalmi beruházásból, mire Székely 20 millióra mérsékelte követelését. A pénz átadására október 12-én délután a Gellért téren került volna sor. Szigethalom, Székely-verzió Székely az 1999 júniusában megalakult KAC albizottság és a Közbeszerzéseket Ellenőrző Bizottság (KEB) elnökeként a Közbeszerzési Értesítőből még annak megjelenése előtt tudomást szerzett minden közbeszerzési eljárásról. A szigethalmi beruházásnál feltűnt neki, hogy több ismert céget az előminősítés során kizártak a pályázatból egy, a kiírásban szereplő, szerinte "személyre szabott" eljárásra utaló bankgarancia-előírásra hivatkozva. Gyanakvását fokozta, hogy a nyertes PVCS 126 millió forinttal, azaz több mint 20 százalékkal magasabb árajánlatot tett, mint a fenti előírás miatt kizárt Csőszer. Székely levelet írt a Közbeszerzések Tanácsa (KT) elnökének, melyben felhívta figyelmét a történtekre, majd részt vett a KD ezzel foglalkozó július 25-i ülésén. Néhány héttel később Székely a Kútvölgyi Kórházba került, ahol Molnár László értesítette: Balla Dániel találkozni szeretne vele, hogy eloszlathassa a cégével kapcsolatos előítéleteit. Az augusztus 21-i találkozón Balla meg akarta ismertetni Székelyt cége irataival, közölte, hogy támogatni szeretné az FKGP-t, továbbá hogy rendelkezik a szakmájában dolgozó cégekre, illetve egyes politikusokra nézve terhelő dokumentumokkal, amiket szívesen megosztana vele. A következő hetekben Balla többször hívta Székelyt, egy alkalommal találkoztak is egy Belgrád rakparti görög étteremben, ám az ígért dokumentumokat nem hozta magával. A dokumentum szó értelmezését Székely a tárgyaláson annyiban gazdagította első vallomásaihoz képest, hogy Balla kérésére 30 dokumentumnak nevezték azt az összeget, mellyel a vállalkozó az FKGP-t kívánta támogatni. Székely állítása szerint nem értette Balla konspiratív hajlamait, de tiszteletben tartotta a kérését, és ettől kezdve (bármilyen viccesen hangzik) dokumentumnak nevezték a Balla által ígért leleplező iratokat, százalékos dokumentumnak pedig az FKGP-nek fölajánlott támogatást. Balla szeptember 29-én jelentkezett legközelebb. Székelynek az volt az érzése, meg akarja őt környékezni az általa a szigetszentmiklósi hulladéklerakó ügyében kezdeményezett vizsgálat leállítása érdekében. Október 3-án találkoztak is a Belgrád rakparti görög étteremben, ám Balla nem hozta magával a kórházban megígért dokumentumokat. Október 12-én kora délután Balla Dániel ismét jelentkezett, jelezve, hogy megvannak a dokumentumok. Székely fejéből kiment az ügy, ezért hosszasan mentegetőzött, majd egy ügyvédi irodát javasolt a találkozó helyszínéül, ezt azonban Balla nem fogadta el. Ezt Székely a vállalkozó attól való félelmének tulajdonította, hogy az irodában ügyvéd jelenlétében esetleg jegyzőkönyvbe veszik állításait. Végül a Gellért kávézójában maradtak, ahol Balla egy diplomatatáskával várta. A vállalkozó közölte, hogy a táskában vannak a dokumentumok, megkérdezte Székelytől, hogy megnézi-e őket. A képviselő nem látta célszerűnek, hogy ott nézzék meg az iratokat, így elindultak Székely kocsijához. Menet közben a képviselő a dokumentumok bizonyító ereje iránt érdeklődött, majd a kocsihoz érve megkérte Ballát, szálljon be vele. A táskát a vállalkozó a vezető ülésre tette, beszállt a jobb első ajtón, majd a táskát magához véve megmutatta Székelynek a tartalmát. Utóbbi látva, hogy a táskában pénz van, közölte, hogy a rendőrségre mennek. Balla azonban a táskát a vezető ülés mögé helyezve távozott, az ügyészségi nyomozók pedig igazoltatták Székely Zoltánt. Szembesítések A két vallomás után fennmaradt kérdések: megvádolta-e Székely Ballát azzal, hogy megkente Molnár Lászlót és a szigethalmi polgármestert (hiszen ez lett volna első közvetett "kapcsolatfelvételük"); igyekezett-e rábírni Buda Györgyöt, hogy a megismételt eljárásban ne a PVCS-t, hanem a Csőszert hozza ki győztesnek; Székely rá akarta-e venni Ballát a Csőszer, majd a Penta bevonására a beruházásba; illetve követelt-e tőle 30 millió forintot annak fejében, hogy nem gördít akadályt a csatornázás megvalósulása elé. A kérdésekre a tanúvallomásokban és a Balla által rögzített beszélgetések leiratában kerestük a választ. Balla 2000. október 13-i vallomása tételesen felsorolta, kik voltak azok, akik a Gellért téri események előtt rajta és Székelyen kívül tudtak az ügyről: Fáki László, Szigethalom polgármestere, akit Balla, mielőtt a rendőrséghez fordult volna, tájékoztatott a történtekről; Buda György, aki Székely és Balla üzeneteit közvetítette; dr. Petrik Ferenc, a KT elnökhelyettese megbízásából Ballánál a szigethalmi beruházás után érdeklődő ügyvéd, továbbá Balla három kollégája és két fia. A felsoroltakon kívül a történtek egy részéről tudnia kellett a Ballának Székely első "fenyegető üzenetét" továbbító Molnár Lászlónak, aki első személyes találkozójukat is megszervezte, és aki Balla és Székely egybehangzó állítása szerint jelen volt a Kútvölgyi Kórházban lezajlott beszélgetés releváns részénél; továbbá Balla vallomását megerősíthette a Székely által szintén szorongatott Nagy Gábor. Fákit és Petriket Balla tájékoztatta a fejleményekről, ahogy feltehetőleg munkatársait és családtagjait is. Székely követeléseiről közvetlenül (tehát nem Ballától) a két érintetten kívül Buda Györgynek, Molnár Lászlónak és részben Nagy Gábornak kellett tudnia. Molnár László a tárgyaláson kijelentette: az általa néhány éve ismert Balla Dániel egy telefonbeszélgetés során megkérte, hogy hozza össze Székely Zoltánnal. Balla közölte vele, hogy a szigethalmi beruházással kapcsolatos dokumentumokat kíván átadni Székelynek. Molnár - balesete miatt - 20 percet késett, a koccanással kapcsolatos ügyintézés miatt nem tudta figyelemmel kísérni, hogy a kórházban a kisgazdapárt támogatásáról, leleplező dokumentumok átadásáról vagy Székely Ballával szembeni követeléseiről volt-e szó. Azt viszont leszögezte: rajta keresztül Székely nem üzent semmit Ballának. Ballával történő szembesítése során fenntartotta, hogy az ő és Fáki László Balla általi megvesztegetésére vonatkozó kijelentés soha nem hangzott el Székely részéről. Buda György a tárgyaláson elmondta: először a KD július 25-i ülésén találkozott Székely Zoltánnal, aki hozzászólt a vitához, megkérdőjelezve a CETASO szakmai kompetenciáját. Néhány hét múlva Buda munkahelyén, a Honvédelmi Minisztériumban összefutott Székellyel, aki (nem sokkal fenti kijelentése után) ajánlatot tett neki egy közbeszerzési szakmai egyesületben való részvételre. Nem sokkal később Székely felhívta ez ügyben; a beszélgetés végén kitért a szigethalmi beruházásra is, kijelentve: "nem megengedhető", hogy a legdrágább ajánlatot benyújtó vállalkozás nyerje el a munkát. A tárgyaláson Buda kijelentette: "Székely nem próbálta rábeszélni semmire." Buda azonban megijedt a beszélgetéstől, és arról tájékoztatta Fáki Lászlót vagy Balla Dánielt. Buda a bíróságon közölte: szokatlannak találta Székely megjelenését a KD ülésén, és ennek fényében fenyegetőnek érezte telefonbeszélgetésüket. Azt azonban többször leszögezte: Székely nem fenyegette meg. "Vele Székely Zoltán nem üzent senkinek", és "már a nyomozás során sem értette", hogy lehetett volna egy "olyan ember küldönce", aki első találkozásuk alkalmával "lenézte" őt, és "ellene lépett fel" - mondta. Buda nem hallotta, hogy a Balla és Nagy Gábor között az ő jelenlétében lezajlott tárgyaláson elhangzott volna, hogy Székely pénzt követelt bármelyik féltől. Azt is tagadta, hogy Ballának továbbította volna Székely üzenetét az "életbe lépő ultimátumról", arról pedig a sajtóból értesült, hogy a Garai téri piacról szóló üzenetet adott volna át. A szembesítés során mind Balla, mind Buda fenntartotta korábbi vallomását. Buda György a nyomozás és a tárgyalás folyamán összesen négyszer tett (több tekintetben egymásnak ellentmondó) tanúvallomást. Székely őrizetbe vételének másnapján cáfolta, hogy kettejük között bármikor szóba került volna Szigethalom ügye. 2001. április 6-án viszont elmondta: egy telefonbeszélgetésben Székely azt "sugallta", hogy a Csőszer győzelmét látná szívesen. Buda szerint Székely a döntés ismételt megtámadását helyezte kilátásba a drágább pályázat győzelme esetére. Arra azonban ekkor sem emlékezett, hogy Székely és Balla általa üzent volna egymásnak, azt pedig határozottan állította, hogy Székely sohasem beszélt neki sem pénzről, sem bármilyen követelésről. A tárgyaláson Buda mindhárom korábbi vallomását fenntartotta, ugyanakkor az ítélet indokolása szerint "többszöri kérdésre sem volt hajlandó magyarázatot adni az ellentmondások okaira". (Az indoklás nem tér ki arra, hogy Buda következetesen tagadta Székely üzeneteinek továbbítását, illetve azt, hogy a képviselő megfenyegette volna őt a Csőszer győzelme érdekében.) A bíróság mérlegelte, hogy "melyik az a vallomása, amelyet egyéb bizonyítékok is alátámasztanak", és úgy döntött, hogy Buda 2001. április 6-i nyilatkozatát fogadja el, mert az "összhangban van az eddig feltárt bizonyítási anyaggal" - azaz Balla Dániel vallomásával. A bíróság elvetette Nagy Gábor vallomását is. Nagy szerint a szigethalmi alvállalkozói szerződés előzményeként korábban szóban megegyezett Ballával, hogy kapacitáshiányos időszakokban kölcsönösen kisegítik egymást. Nagy nem emlékezett, melyikük jelezte a másiknak szerződéskötési szándékát, ám azt állította, hogy az előzetes megállapodást 2000. augusztus 15-én írta alá Balla Dániel. A végleges szerződés a munka területi megosztása körüli nézeteltérés miatt nem jött létre. Nagy kijelentette: Székely nem közvetített közötte és a PVCS között. A szembesítés során Balla Budára hivatkozva fenntartotta állítását, hogy Székely választotta a Pentát alvállalkozónak (Buda ezt cáfolta). Nagy Gábor azt is kijelentette, hogy a CETASO-nál tartott megbeszélésen sem Székely, sem a 30 millió forint nem került szóba. Nagy vallomásának értékelésekor a bíróság kijelentette: nem tekinthető érdektelen tanúnak, egyrészt mert úgymond gazdasági érdekeltség fűzte Székely Zoltánhoz (utóbbi hozzásegítette az autópálya-építés egy részmunkájának elvégzéséhez), másrészt "Balla tanúvallomása szerint Nagy a számára kedvező megállapodás esetén hajlandónak mutatkozott volna a Székely Zoltán által követelt 30 millió forintos összeg megfizetésére". Nagy vallomásának elvetésekor a bíróság hivatkozott a Székely és Balla közötti október 3-i beszélgetés felvételére, melynek során többször elhangzott Buda György és Nagy Gábor neve (lásd A hanganyag című keretes írásunkat). Az ítélet szerint bizonyított, hogy Székely és Nagy tisztában voltak azzal, "kinek milyen szerep jut", és Buda György "részt vett a közvetítésben". Kérdés, hogy Buda és Nagy, továbbá a beszélgetés során Székely által emlegetett, a "20 dokumentáció kigazdálkodásához" ragaszkodó "urak" szerepét miért nem vizsgálták a nyomozás során. Az emődi beruházás Emőd gesztorságával négy község 1998-ban csatornahálózat kiépítésébe fogott, melyhez pályáztak a KAC-ból 464 millió forintra. A vádirat szerint a közbeszerzési eljárás idején Székely Zoltán telefonon érdeklődött Lehóczki István emődi polgármesternél, hogy az eljárás előminősítési szakaszában szerepel-e a Csőszer Rt. Lehóczki szerint 1999 augusztusában Székely egy meg nem nevezett, Parlamenthez közeli presszóban közölte vele: kéri az emődi beruházásra igényelt KAC-támogatás 30 százalékát (139 millió forintot), továbbá a Csőszer Rt. alvállalkozóként történő bevonását a munkába. A beszélgetés után közösen felkeresték Pelles Györgyöt, a Csőszer vezérigazgatóját, majd hárman elmentek ebédelni, ekkor azonban nem került szóba egyik követelés sem. Székely Zoltán a KAC albizottság elnökeként 1999 szeptemberében bekérte a beruházás iratait Lehóczki Istvántól. Miután a polgármester az iratokat nem küldte meg, még négyszer szólította föl ennek megtételére; 2000. február végén megbízottját küldte Emődre a dokumentumokért. Lehóczki végül vele küldte Budapestre az iratokat. Az emődi beruházásról Székely Zoltán a tárgyaláson elmondta: mivel valamennyi KAC-igényt a költségvetés nem tudta volna teljesíteni, a Környezetvédelmi Minisztérium összeállította az általa támogatni kívánt 70 beruházás listáját. Emőd a lista elején szerepelt, így Székely természetesnek tartotta, hogy az elsők között ellenőrzik beruházását. Ez a közbeszerzési eljárás anyagára és a pénzügyi fedezetet igazoló iratokra terjedt ki, hiszen az albizottságnak nem volt joga meghallgatást kezdeményezni. Székely levélben kérte be az eljárás iratait, a polgármester azonban erre többszöri felszólítás ellenére sem volt hajlandó. Végül Székely (eredménytelenül) Pepó Pál akkori szakminiszterhez fordult, és arra hivatkozva, hogy az albizottság nem jutott hozzá az emődi beruházás irataihoz, nem javasolta annak támogatását. 2000 februárjában megbízottat küldött Emődre az iratokért, melyekből számára az derült ki, hogy az önkormányzat nem rendelkezik a KAC igényléséhez szükséges önrésszel. Székely megerősítette: együtt ebédelt Lehóczkival és Pelles Györggyel, ám tagadta, hogy előtte négyszemközt beszélt volna a polgármesterrel, és akár megfenyegette, akár a KAC-támogatás 30 százalékát követelte volna tőle. A Pellessel közös ebéd Székely szerint azért jött létre, mert a forráshiányra panaszkodó polgármester a Csőszer bevonásától remélte a beruházás költségeinek lefaragását. A megbeszélésen a résztvevők egybehangzó állítása szerint sem ez, sem a Csőszer Székely által kezdeményezett bevonása, sem a 30 százalékos követelés nem került szóba. Az elsőfokú ítélet indoklása szerint a Székely által Lehóczkinak írott levelek alátámasztják a polgármester vallomását. A bíróság Székely védekezését nem fogadta el, mert ellentmondást vélt felfedezni Lehóczki Csőszer iránti érdeklődésére vonatkozó állítása és a közös ebéd semleges beszélgetése között (ugyanakkor a semleges beszélgetés és a feszült, a Csőszert is érintő presszóbeli párbeszéd között nem talált ellentmondást). Székely védője arra hivatkozott, hogy egyetlen tanú vallomása nem elegendő alap a bűnösség megállapítására, ám a bíróság (később jogerősen helybenhagyott) ítéletében kimondta: "Nem a bizonyítási eszközök száma, hanem hitelt érdemlősége határozza meg azok értékelését", Lehóczki vallomását pedig "csupán kellően megindokolt, egyéb bizonyítékokkal alátámasztott tények alapján lehetett volna elvetni". Az ítélet szerint a polgármester vallomását megerősítette, hogy az emődi beruházás ügyében lefolytatott ÁSZ-vizsgálat megállapította: a közbeszerzési eljárás során az önkormányzat szabályszerűen járt el. A bíróság úgy vélte, hogy a "Székely Zoltán által elrendelt vizsgálat azt a célt szolgálta, hogy Lehóczki István polgármesterre nyomást gyakoroljon, miként azt Balla Dániel esetében is tette". Az elsőfokú ítélet "elsősorban Lehóczki István és Balla Dániel körültekintően értékelt és elfogadott vallomásaira, valamint az [azokat] alátámasztó bizonyítékokra, kiemelten az I. rendű vádlott hangfelvételen rögzített nyilatkozataira és a tettenérés tényeire épült" - áll az LB ítéletében. Az LB elfogadta a Balla vallomásának ellentmondó tanúk vallomásainak elvetését, illetve Buda György vallomásának szelektív felhasználását. Az emődi csatornázással kapcsolatos vádpontban a bíróság Lehóczki István polgármesternek az 1999 augusztusában egy közelebbről meg nem nevezett kávéházban lefolytatott beszélgetésre vonatkozó, mással nem alátámasztott vallomása alapján ítélte el Székely Zoltánt. A döntő bizonyítékként elfogadott hangfelvételen szereplő, a Ballával a 30 "dokumentáció" átadásáról megállapodó személyek kilétét azóta sem vizsgálta egyetlen hatóság sem. A hanganyag 2000. szeptember 29. és október 12. között Székely Zoltán és Balla Dániel 6 beszélgetését rögzítették. A felvételek közül 4 telefonbeszélgetés, 2 pedig személyes találkozás hanganyaga. Előbbiek szeptember 29-én, október 2-án, 9-én és 12-én zajlottak; utóbbiakra október 3-án és 12-én került sor. A telefonbeszélgetéseket Balla kezdeményezte; ezek nagy része a személyes találkozók időpontjának egyeztetésére korlátozódott. Az október 3-i megbeszélésen Székely (feltehetőleg Nagy Gáborra utalva) a "Gábor-féle megoldást" emlegette. Balla hivatkozott a CETASO-nál Naggyal folytatott megbeszélésre és arra, hogy "Gábor is rájött, hogy ennyit nem lehet kigazdálkodni". Székely kijelentette: a Penta győzelme és a PVCS alvállalkozói szerepe lett volna az ideális megoldás, Buda viszont a fordított felállás mellett kardoskodott. Balla válasza: "Elölről-hátulról számolva nem tudom teljesíteni." Székely "ezt érti", de kellemetlen helyzetbe került, mert "ott, ahol erről tudnak, le van könyvelve, hogy ennyi dokumentumot kell átvenni, (...) nekem meg kell tudni magyarázni, hogy miért nem annyi a másolat, mint azt eredetileg mondtam". Székely számolt a nehézségekkel: "Nagyon jól tudtam, hogy ez húzós." Végül megenyhült: "Revidiálhatjuk (sic!) a dolgot", hiszen "nyilván vannak olyan darabszámok, amik a többieknél is érvényesülnek. Ez egy kialakult szokás szinte, ami legalább 30 másolatot jelent (...), kevesebből végül is nem tudom a dokumentumokat elolvasni (...), a lehetetlen teljesítmény megkérése, azt ugye tudjuk, hogy nem megy. De félreértés ne essék, mi azt kérdeztük, ez megfelel-e." Ezután áfával növelt és áfa nélküli összegek kerültek szóba, végül Székely megkérdezte: "A 20 db dokumentum megfelel? Mert számoltam hirtelen." Balla megmondja őszintén, "10-ből indult", de Székely szerint "az biztos, hogy nem. Az 2 százalék." Balla szerint 2-3 százalék a divat, ám Székely szerint "3-5 százalék. Ez az új." Balla kifejtette, hogy a Kútvölgyiben meglepődött a 30 dokumentum hallatán. Székely emlékeztette: "Akkor maga is azt mondta, hogy ez rendben van." Balla szerint ezt a mennyiséget "nagyon nehéz kiszorítani", ám Székely szerint "megvannak azok a dolgok, amikkel nálunk ez, a vállalkozótagozat-társaknál szokás", megbízói pedig nem örülnek a programváltozásnak: "Én tudom, mivel jöttem el. (...) Amit ön mond, azzal nem lesznek elégedettek." Balla szerint 2002-re áll pénz a házhoz, "ebből fog becsorogni ez a dohány", mire Székely feltette a kérdést: "2002-ben mi már hol leszünk? Ki tudja?" Éppen ezzel magyarázta küldetését: "Utasítva vagyok, mert mi akkor [2002-ben] már nem tudjuk befolyásolni", végül még egy jó tanáccsal látta el Ballát: "Azt javasolnám, hogy azért most akárhogy is, ha szenvedve is, sziszegve is, de azért inkább azt a darabszámot vegye figyelembe, amit én mondtam, mert ez hangzott el nálunk". Szóba kerültek még az autópálya-építések, az itt elhangzott név viszont sajnos pont nem olvasható az egyébként végig egységesen leírt, feltehetőleg hibátlan szövegben. Székely szerint az autópálya-építést "keményen lefölözik"; végül abban maradnak, hogy Balla keresi Székelyt telefonon és (mennyiség említése nélkül) konkretizálja, melyik variációt fogadja el. Az október 12-i Gellért téri találkozón készített hangfelvétel minőségét a 2001 tavaszán keletkezett szakértői vélemény "szélsőségesen gyengének" minősíti; talán ezért nem akarta sem az ügyészség, sem a bíróság a vádlottat és védőit kitenni meghallgatásának. A Gellért téren videofelvétel is készült; azt a jelenetet örökítette meg, amikor az ügyészségi nyomozók Székely jelenlétében megszámolják a Ballának a tettenérés előkészítése során átadott pénzt. A hangfelvétel leiratában alig találkozunk releváns információval, a presszóban Balla nehezményezi, hogy Székely "olyanokat kérdez, amik nem tartoznak ide", később előkerül a Vegyépszer autópálya-építése, a KAC, ám se pénzről, se dokumentumokról nem esik szó. A parkolóban lejátszódó párbeszéd azonban meglepő, legalábbis az október 3-i találkozó hanganyagának ismeretében. Balla azt mondja, a táskában "dokumentáció" van, mire Székely válasza: "Dokumentáció. Annak bizonyítékaként, ami történt." Alaki gyakorlatok Székely Zoltán és védői az elsőfokú tárgyaláson és fellebbezésükben kifogásolták, hogy a képviselő és Balla Dániel beszélgetéseit a mentelmi jog felfüggesztése (2000. október 18.) előtt "lehallgatták". Futó Barnabás, Székely ügyvédje a Narancs érdeklődésére törvénytelennek nevezte a felvételek elkészítését és azt, hogy Balla és Lehóczki István tanúvallomásán kívül a 2000. október 3-án készült hangfelvétel alapozta meg az ítéleti tényállást. A kérdést lapunk még 2001-ben feltette Túri Andrásnak, a Központi Ügyészségi Nyomozóhivatal helyettes osztályvezetőjének, aki akkor elmondta: a felvételeket nem a rendőrség, hanem Balla Dániel készítette, így a rögzítés nem minősül lehallgatásnak (lásd: Az ügyészség hozott anyagból dolgozik, Magyar Narancs, 2001. 40. szám). Hasonlóan felelt kérdésünkre a neve elhallgatását kérő bírósági forrásunk. Székely védőinek további kifogása a Gellért téri felvétel minőségére vonatkozott. A legfőbb ügyész a tettenérés tényére hivatkozva kérte az Országgyűléstől Székely mentelmi jogának felfüggesztését, ám a helyszínen készült felvételek tartalmáról és minőségéről nem tájékoztatta a képviselőket. Bírósági forrásunk erre reagálva kifejtette: a jogerős ítélet a bűncselekmény elkövetését az október 3-i találkozóhoz köti, ahol a felvétel szerint Székely 20 dokumentációra mérsékelte Ballával szembeni követelését. Kérdésünkre, hogy ez mennyiben befolyásolja a mentelmi jog felfüggesztésére vonatkozó legfőbb ügyészi előterjesztés valóságtartalmát, neve elhallgatását kérő ügyészségi forrásunk közölte: a Gellért téri találkozóra csak a "végmomentum rögzítése" miatt volt szükség a már befejezett bűncselekménnyel kapcsolatos eljárás megindításához. Hogy a görög étteremben készült felvételen szereplő, a 30 dokumentációról Székelyen kívül tudó "urak" kilétét miért nem firtatták az eljárás során, forrásunk közölte: a fenti személyek kilétéről nem állapítottak meg büntetőjogi bizonyosságot.

2002. december 12-én hirdetett ítéletet a Legfelsőbb Bíróság (LB) Székely Zoltán volt kisgazda országgyűlési képviselő ügyében. Személyében a rendszerváltás után először ítéltek el korrupcióért (volt) parlamenti képviselőt; annak idején az ő őrizetbe vétele indította a kisgazdapárti közszereplők elleni felelősségre vonási hullámot. Székely Zoltán mindvégig kifogásolta az igazságszolgáltatás eljárását. A következőkben az kíséreljük meg feltérképezni, vajon megalapozott volt-e a két bírósági döntés.

https://magyarnarancs.hu/belpol/szekely_zoltan_volt_orszaggyulesi_kepviselo_vesztegetesi_ugye_jogero-61447/

Székely Zoltán volt országgyűlési képviselő vesztegetési ügye: Jogerő

2003-04-09 22:00:00

Fordulatok a Postabank-ügyben: Hengermalom a pokolban

https://magyarnarancs.hu/belpol/fordulatok_a_postabank-ugyben_hengermalom_a_pokolban-61445

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/fordulatok-a-postabank-ugyben-hengermalom-a-pokolban

Magyar Narancs

2003-03-27 00:00:00

Az elmúlt években széles nyilvánosság előtt zajlott a PB élveboncolása: ismertté vált a bank fizetőképességi és kihelyezési kockázatokkal járó üzletpolitikája, a rohamosan növekvő céltartalékhiány, az elnök-vezérigazgató döntéshozatali túlhatalma, a tőkehiány elrejtésére, a tulajdonosok és a felügyeleti szervek megtévesztésére kitalált machinációk hosszú sora (aminek eklatáns példája az ún. spanyol ingatlanok ügye). Feltérképezhetővé vált az a társadalmi kapcsolatrendszer is, amely elengedhetetlen volt Princz Gábor és a bank permanens túléléséhez. A PB vagyonvesztésével kapcsolatos nyomozás ugyanakkor már ötödik éve haladt botladozva, amit hivatalosan azzal magyaráznak, hogy a bankvezetés gondosan ügyelt a látszatra, így a bizonyíthatóság nehézségekbe ütközik. Emiatt az ügyészség többször is újrapozicionálta "fogást kereső" stratégiáját, de sem ez, sem Orbán Viktor miniszterelnök sürgető közbeavatkozása (például 2000 júniusában) nem lendített az ügymeneten. Nesze, semmi 2003 elejére világossá vált, hogy a nagy nyomozásban a vádpontok elolvadtak, és csupán a "gazdasági társaság vezető tisztségviselőjeként elkövetett vétség" bűntettével lehet előhozakodni, de ebben az esetben is minél hamarabb kellene vádat emelni, különben az új büntetőeljárási törvény júliusi bevezetésével kénytelenek lesznek megszüntetni az eljárást, mert a gyanúsított első kihallgatása óta eltelt két év. Ez volt a helyzet, amikor pár hete az ügyészség robbantott: a finisben új tanúk meghallgatására utasította a rendőrséget, továbbá a Központi Ügyészségi Nyomozó Hivatal (KÜNYH) március 5-re gyanúsítottként idézte be Princzet a Budai Hengermalom (BH) Rt.-nek 1997-1998-ban folyósított 2,6 milliárdos postabanki hitel miatt. A kihallgatás először ugyan elmaradt, de az ügyészség egyértelművé tette: mindent megtesz, hogy valamilyen "fajsúlyos" vádponttal citálja Princz Gábort a bíróság elé. Princz "árnyékboksznak" nevezte az ügyészség sokéves próbálkozásait. Közben Nehéz-Posony István, Princz védője új bizonyítási indítványában arra kérte a rendőrséget, hogy hallgassa meg az 1995. január és 1998. július közötti pénzügyminisztereket, a PB-vel összefüggő kormányzati döntések előkészítésében szerepet vállaló vezetőket, valamint az illetékes bankfelügyeleti tisztségviselőket, mert megváltozott a nyomozó hatóság és az ügyészség koncepciója, és szerinte már a pénzintézet stratégiáját, üzletpolitikáját is vizsgálják. A kommentárok szerint az ügyvéd időhúzásra játszott (lásd: új büntetőeljárási törvény), pedig valójában egy sajátos dezinformálás vette kezdetét, melynek során rendre összemosnak a voltaképpeni eljárással közvetlen összefüggésben nem álló dolgokat a Princz-éra menedzsmentjét érintő nyomozással. Mi ennek az értelme? A hatóságot ezzel nyilván nem lehet megtéveszteni; ám a közvéleményt annál inkább meg lehet bolondítani. Nehéz-Posony István például folyamatosan tudósította az újságírókat az ORFK Szervezett Bűnözés Elleni Igazgatóságon folyó zártkörű kihallgatásokról (például Járai Zsigmond jegybankelnökéről vagy Tarafás Imrééről, aki akkor a bankfelügyelet elnöke volt), amit a sajtó munkatársai forráskritika nélkül, azonmód készpénznek vettek. Princz a Budai Hengermalom "előrángatott" históriáját "politikai ügynek" nevezte, bár a 2,6 milliárd - jegyezte meg tréfásan - szinte már bagatell a vádaskodásokban röpködő százmilliárdokhoz képest. A védelem ellenoffenzívája érthető volt, hiszen március 17-ig (az elnapolt kihallgatásig) nem tudhatták, pontosan mivel is akarják meggyanúsítani a bankárt; csak az szivárgott ki, hogy a KÜNYH még tavaly augusztusban kiemelte a szóban forgó hitelügyletet a feljelentések közül, és hogy ebben az ügyben talán megállhat a hűtlen kezelés vádja. A nyomozást közelről figyelemmel kísérő forrásunk szerint Princz nem "a kormányoldalon bejáratott ügyészellenes kirohanásokat követve" utalt az ügy politikai töltetére, hanem arra kívánt emlékeztetni, hogy a Budai Hengermalom Rt. Máté László egykori MSZP-pénztárnok érdekeltségébe tartozott. A BH-t 1994-ben privatizálta Máté és Károlyi Vilmos 2,4 millió forintos törzstőkéjű kft.-je; a vásárlásához és a forgóeszközök finanszírozásához adott milliárdos hitelt a Postabank, amit aztán nem törlesztettek. A dolog politikai finomságaihoz tartozik, hogy nem a Nádor ´95 ügyet vették elő (január végén már megszüntettek egy Nádor ´95 elleni nyomozást, ami a titkosszolgálatoknak kínált telefonlehallgató berendezések lízingeléséről szóló szerződés törvényességét vizsgálta), hanem a politikailag semlegesebbnek tűnő BH ügyét (a malom ugyanis később a Fidesz közeli Mahirhez került, majd Csintalan Sándor is szerzett benne némi részt). A Nádor ´95 szintén Máté László érdekeltségeivel hozható kapcsolatba, és valószínűleg kulcsszerepet játszott volna a Postabank további életében, ha 1998-ban Princz meg tudta volna menteni elnöki székét, illetve a bankot az állami tőkeemeléstől: először az orosz államadósság értékesítése révén akarták a PB-t feltőkésíteni a Nádor ´95 közreműködésével (ez végül kútba esett), majd a bank az utolsó Princz-ügyletek egyikeként 12 millió 120 ezer dollár értékben vállalt garanciát egy állítólagos acélügyletre a Nádor ´95 és egy bécsi cég között. Utóbbi a váltó értékével épp megegyező mértékben szállt volna be - úgymond "tőkeemelést végrehajtva" - a Postabankba. Átnézve a Postabank történetéről megjelent írásokat megállapítható: a BH-üggyel ott vagyunk a kályhánál, de lagalábbis a közelében. Banánhéj, ami mégsem A Központi Ügyészségi Nyomozó Hivatal nagy dérrel-dúrral beharangozott gyanúsítása, amely aztán március 17-én egy alig 300 milliós üzletrész nem piaci értéken történt vásárlásának felemlegetésében realizálódott (a vagyoni hátrány "mindössze" 121 millió), végül is nem okozott akkora zűrzavart, mint ahogyan azt a "nyomozás koncepciójának" megváltozását követő események mutatták. Az ügyészség közleményéből kiderült, hogy az alapos gyanú egy négyszemközt, szóban elejtett utasításon alapul, ami első blikkre feltehetőleg simán lepattan majd Princz Gáborról. Ennél sokkal tanulságosabb, hogy mivé eszkalálódott a PB-ügy aktuális felvonása - különös tekintettel a szereplők összjátékára és a média (kiemelten a köztévé, azon belül is a Nap-kelte) részvételére. Március 10-én Princz védője kezdeményezte Auth Henrik volt Postabank-vezető tanúkihallgatását, amit azzal indokolt, hogy Tarafás Imre volt bankfelügyeleti elnök vallomásában utalt arra: nyolc hónappal Princz eltávolítása után sem intézkedtek a PB rossz követelései közé sorolt, elhíresült spanyol ingatlanokról. Nehéz-Posony kérte a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (Kehi) jelentését, és az 1998 utáni auditált mérlegeket. Mindez egyértelműen az ügyek összemosását szolgálta: Princz a Figyelőnek két hete azt mondta, hogy célja az 1998-as konszolidáció teljes felülvizsgálata, amiből nemcsak az derülhetne ki, hogy milyen állapotban volt a bank, amikor "leköszönt", hanem az is, hogy történtek-e visszaélések a bankkonszolidáció során. (E kérdéseket többször tárgyalta már három nemzetközi könyvvizsgáló cég, majd a konszolidáció végrehajtása után az Állami Számvevőszék.) Március 11-én, a gyanúsítotti iratismertetésen aztán Princz Gábor kezébe akadt a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal 2000-ben készült jelentéstervezete, amiről a bankár az esti hírműsorokban nem mondhatott ugyan semmit, de annyit azért elárult, hogy elképesztő dolgokat olvasott benne, melyek alapvetően más színben tüntetik fel az ellene folyó nyomozást: a tervezet szerint ugyanis a bankot alaposan túlkonszolidálták. Senki nem kérdezte, mit keresett az iratismertetésen a 152 milliárdos konszolidációt értékelő dokumentum, és mi köze van ennek a Princz ellen folyó büntetőügyhöz. Csak március 17-én, Demeter Ervin (Fidesz - MPP) azonnali kérdésére árulta el Belovits Ervin főügyészhelyettes az Országgyűlésben, hogy az ORFK-tól küldettek át a dokumentumért a Kehibe, és adták oda a gyanúsítottnak és védőjének anélkül, hogy a fokozott felügyeletet ellátó ügyésznek bemutatták volna a dokumentumot. Keller László közpénzügyi államtitkár két nappal később feljelentést tett bűnpártolás címén azon ismeretlen tettesek ellen, akik olvasták a tervezetet, de nem tettek semmit a visszaélések megszüntetéséért. Másnap az ORFK elrendelte a nyomozást. Polémia kezdődött arról, hogy az iratot szabályellenesen titkosították-e, illetve hogy büntetőeljárást folytató hatóság elől elhallgatható-e a dokumentum léte. (Ebben a kérdésben a titokvédelmi törvény az irányadó: hasonló módon került legutóbb a Ron Werber-jelentés az érdeklődés homlokterébe.) Elterjedt, hogy több példány kering a jelentésből, a napilapok pedig kivonatolták a Postabank rossz minősítésű követeléseinek csupán töredékét kezelő kisebbik cég, a Workout Kft. működéséről szóló jelentésrészt. Auth Henriket, a bankkonszolidációt végrehajtó PB-elnököt a Nap-kelte március 20-i Kereszttüzében már-már úgy fogadta a Postabankkal egykor sajátos érdekeltségi viszonyban lévő Forró Tamás műsorvezető, mint az újsütetű Postabank-ügy lehetséges gyanúsítottját. Auth kiállt a Kehi-jelentés nyilvánosságra hozatala mellett, hozzátéve, hogy az csak a banknak a tervezetre adott válaszaival együtt értelmezhető. Auth Henrik a bankkonszolidáció mértékét és a Reorg Apport Rt.-be, illetve a Workout Kft.-be kihelyezett követelések kezelését illetően az Állami Számvevőszék vonatkozó jelentéseit tekintette irányadónak, amelyek nem tártak fel szabálytalanságot. A volt banki vezető arra is felhívta a figyelmet, hogy a szabályos értékesítés után az eszközök még kevesebbet értek, mint amit korábban gondoltak róluk. (A Reorg Apport tőkéjét is pótolni kellett negyvenmilliárddal a büdzséből.) Egyszer majd kér valamit De az eredeti nyomozás szempontjából ez nem is lényeges, mert e vitának valójában semmi köze sincs a Princz-féle menedzsment tevékenységét vizsgáló eljáráshoz. Pedig e vita amúgy nem volna érdektelen, mert jogosan veti fel a bankkonszolidáció árát, már ha azt 1995-től kezdve vizsgáljuk, amikor is a PB először próbált önállóan külföldi befektetőt bevonni, illetve belevesszük a háromszori - részben bújtatott - állami tőkeemelést is. Ebből rögtön kitűnne, hogy milyen fontos manapság a Postabank privatizációja, épp azért, hogy valamennyi pénz végre visszaáramoljon a költségvetésbe, és a működésre se kelljen közpénzből garanciát vállalni. A bankhoz közeli forrásunk szerint a Princz-ügy felmelegítése árt az értékesítés esélyeinek, miközben a privatizációs bevételre nagyon számít a Pénzügyminisztérium. A PB-sztori újabb epizódja ugyanakkor pontos lenyomatát is adta a rendőrség és a vádhatóság esetenkénti aszinkron működésének, valamint az exbankelnökhöz köthető - a 40 alapítványt, a médiapiac harmadát, a kulturális és a civil szférát átszövő, szinte mindenre kiterjedő szponzoráción keresztüli - kapcsolati hálónak, aminek a révén Princz Gábor komoly befolyásra (és érdekérvényesítő képességre) tett szert - a politika jobb- és baloldalán egyaránt. (1995 és 1998 között két pénzügyminiszter - Bokros Lajos és Medgyessy Péter - is hiába próbálkozott azzal, hogy a PB éléről leváltassa.) Princz Gábor alapító atyja volt a rendőrséget támogató Police Alapítványnak, támogatta a Társadalmi Összefogás a Bűnözés Ellen Alapítványt; többek között ez indokolta a folyamatos ügyészségi felügyeletet. A közéleti személyeknek nyújtott kedvezményes hitelek ("VIP-lista") csak a jéghegy csúcsát jelentették; Princz médiatámogatottságát, amely napjainkban is világosan megfigyelhető, sokan máig e kedvezményekkel hozzák öszszefüggésbe. Bűnlajstrom Postabank-ügyben 1999 elején az ÁPV Rt., a bank új vezetése, a Pénzügyminisztérium, az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet és az Állami Számvevőszék tett büntetőfeljelentést ismeretlen tettes ellen a következő bűncselekmények gyanújával: gazdasági társaság vezető tisztségviselőjének visszaélése, számviteli fegyelem megsértése, gazdasági adatszolgáltatás elmulasztása, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés, csalás, sikkasztás, orgazdaság. Princzen kívül először a menedzsment néhány tagját, illetve igazgatótanácsi tagokat gyanúsítottak meg, ám a főállásban nem postabankos igazgatótanácsi tagokat végül ejtették. Fölmerült viszont a bank mérlegeit 1994 és 1998 között aláíró auditorok felelőssége. (Az utóbbi csak akkor következett be, amikor az állam kártésítési pert indított 170 millió forint értékben a Prudentia, a Deloitte & Touche és az Arthur Andersen könyvvizsgáló/tanácsadó cég ellen.) A szinte félévente meghosszabbított, fokozott ügyészségi felügyelet alatt álló nyomozás során a vádak többségét nem sikerült bizonyítani, így márciusig csak a "gazdasági társaság vezető tisztségviselőjeként elkövetett vétségért" lehetett volna Princzéket bíróság elé állítani, ami a szándékosság bizonyítása esetén legfeljebb kétéves szabadságvesztést jelentett volna. Az ügyészség már tavalyelőtt kezdeményezte a nyomozás kiterjesztését, amely ebben az időszakban arra fokuszált, hogy a PB "önerős" konszolidációja során (amit az állami konszolidáció előtt kíséreltek meg) kimutattak-e valótlan nyereséget, illetve hogy az 1996. és 1997. évi beszámolókkal megtévesztették-e a tulajdonosokat. Az igazságügyi szakértők jelentései szerint ez alapján nem lehetett volna bizonyítani súlyosabb bűncselekményeket, például a hűtlen kezelést. Ekkor vetődött fel, hogy ne csak azt vizsgálják, miképp kozmetikázták a mérlegeket, hanem a rossz kihelyezéseket is. Úgy tudjuk, a rendőrségnél ezt hiába forszírozta a vádhatóság, csak most, a Budai Hengermalom Rt. 2,6 milliárdos hitelével összefüggésben indult meg az első ilyen vizsgálat; ezt a Központi Ügyészségi Nyomozó Hivatal kezdeményezte. (A Postabank-üggyel foglalkozó ajánlott olvasmányok: "szabó Attila, Sipos Zoltán és Vajda Éva Bank bán című sorozata (Élet és Irodalom), a Figyelőben, a HVG-ben, a Bank & Tőzsdében megjelent írások, valamint Várhegyi Éva Bankvilág Magyarországon című könyvének Túlélőművészek fejezete [Helikon, 2002, 87-113. oldal].)

Újabb fejezetéhez érkezett a Princz Gábor főszereplésével futó Postabank-sztori: miközben a rendőrség már a nyomozás lezárásáról intézkedett, és a volt bank-menedzser a vád ismeretében - amely a négy évvel ezelőtti büntetőfeljelentést csak a legenyhébb pontban találta megalapozottnak - nyugodtan készült a bírósági szakaszra, az ügyészség meggyanúsította Princzet egy 1997-es hitelkihelyezési üggyel kapcsolatban. A védelem azonnal kezdeményezte a Postabankkal valaha kapcsolatba került döntéshozók és ellenőrző szervek vezetőinek tanúkihallgatását, majd hirtelen előkerült egy 2000-es Kehi-jelentéstervezet, ami a bankvezér viselt dolgairól a bankkonszolidáció Orbán-kormány által bevégeztetett szakaszára irányította a közfigyelmet.

https://magyarnarancs.hu/belpol/fordulatok_a_postabank-ugyben_hengermalom_a_pokolban-61445/

Fordulatok a Postabank-ügyben: Hengermalom a pokolban

2003-03-26 23:00:00

A növényolaj-ipari privatizáció tíz éve: Leépülés

https://magyarnarancs.hu/belpol/a_novenyolaj-ipari_privatizacio_tiz_eve_leepules-61048

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/a-novenyolaj-ipari-privatizacio-tiz-eve-leepules

Magyar Narancs

2003-03-13 00:00:00

n "Már a pályázat kiírásakor jól látható volt az ellenséges kivásárlási szándék és az Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ) ezt elfogadó magatartása, amit a parlamenti vizsgálat és egy - a tárgyban hozott - országgyűlési határozat is alátámaszt. Az élet is egyértelműen igazolta, hogy a pályázat csupán a látszatot szolgálta" - összegezte a tíz év eredményét Varga István, a pályázaton vesztes Mentor Szövetkezet volt elnöke. Az NMV-hez hat gyár, az egész magyar olajosmag-feldolgozás, a margaringyártás, valamint a hazai mosószeripar mintegy fele tartozott. A világbanki hitellel felújított gyárak közül mára ötöt bezártak, holott a vagyonértékelést végző PriceWaterhouse (PW) a privatizációs dokumentációban hangsúlyozta: a gyártóberendezéseket a magánosítást megelőző hat évben teljesen kicserélték, felújították, a gyárak infrastrukturálisan "jól fejlettek", a vállalat 17 bejelentett vagy jóváhagyott szabadalommal rendelkezett. A pályázat kiírásával is voltak problémák: a Mentor és a bíróságok szerint az ÁVÜ igazgatótanácsi felhatalmazás nélkül írt ki zártkörű pályázatot. A pályázat beadási ideje is igen rövid volt: a PriceWaterhouse az 1991. október 22-én kiadott Sales Memorandumban már november 1-jére kérte az ajánlatokat. A Mentor tiltakozására az utolsó napon kétszer is meghosszabbították a beadási határidőt. Pályázati esélyeiket csökkentette, hogy a szerintük többszörös elővétellel rendelkező és a Mentorhoz csatlakozni szándékozó mezőgazdákat nem hívták meg a zártkörű pályázatra. "A versenyeztetés érdekében minél több vevőnek minél alaposabb tájékozódást kellett volna biztosítani, ehhez pedig legalábbis a törvényben előírt minimális pályázási idő kell. Minket például a gyárakba be sem engedtek, a termelők Szabó Tamás privatizációs minisztertől azt a választ kapták, hogy az ÁVÜ nem áll szóba velük, míg az eladás le nem zárul. Az akkori ügyvezetés és a PriceWaterhouse is visszatartotta az információkat, mégis érdemi árajánlatot vártak tőlünk" - részletezte a Mentor akkori elnöke. Azt sem értették, hogy miért egyben kívánják értékesíteni az egész iparágat, holott a Mentor és a mezőgazdák is külön-külön, egy-egy gyárra jelentettek be először igényt. Az ÁVÜ azt a pályázatot tekintette esélyesnek, amely egyben, a monopolhelyzet megőrzésével kívánja megvásárolni a vállalatot. Ilyen vevő egy volt, a Feruzzi-csoport; a Mentor csak később terjesztette ki ajánlatát. A PriceWaterhouse több szempontból is érdekelt volt az eljárásban: egyrészt az ÁVÜ és az NMV megbízottjaként elvégezte a vagyon felértékelését, a mérleg ellenőrzését, a pályázat kiírását, másrészt a PW volt a Feruzzi-csoport auditora. A bírósági eljárás során a Mentor kérte a könyvvizsgáló összeférhetetlenségének kimondását, de erre a bíróság nem látott elegendő okot. A PricewaterhouseCoopers a Narancs megkeresésére nem reagált. A Mentor azt is vitatta, hogy a nyertesnek nyilvánított Feruzzi-csoport egyáltalán részt vett-e a pályázaton, hiszen ajánlatukat nem a megadott határidőre nyújtották be, hanem egy nappal később. A bírósági döntés a Feruzzinak a pályázat kiírása előtt beadott ajánlatát tekintette úgy, mintha az a pályázatra érkezett volna. Ebben az ajánlatában a Feruzzi elvárta, hogy az ellenajánlatokat megismerhesse, és azt is, hogy az ő vételi szándéka titkokban maradjon. A Mentor jelképes, "egyforintos" kártérítési igényét az elsőfokú bíróság annak idején jogosnak tartotta, mert bizonyítottnak látta: a pályázat során az eladó nem látta el megfelelő információkkal a vételre jelentkezőt. Másodfokon viszont nem ezt látták igazoltnak; a kártérítésre az ítélet szerint az adott okot, hogy miután az ÁVÜ a Feruzziék javára már meghozta a döntést, a Mentort feleslegesen "pályáztatta" tovább, ezért az így okozott többletköltségek megtérítésére kötelezték a vagyonkezelőt. A bíróság elismerte, hogy a zártkörű pályázat kiírása törvénysértő volt, de véleménye szerint a Mentort - mivel meghívták a pályázatra - nem érte hátrány. Azt is elismerte a bíróság, hogy az ÁVÜ által kiírt rövid határidő a privatizációs törvény előírásaiba ütközött, annak "szabálytalan módon történő meghosszabbítása következtében" azonban már elegendő határidő állt rendelkezésre. "A privatizáció után a hat gyárból hármat a 90-es évek közepén, kettőt pedig 2001-ben szüntettünk meg" - mondta a Narancsnak Kollár Lajos, a Cereol Hungary elnök-vezérigazgatója. Közülük két gyár részben tovább működik: az Unilever folytatja a mosószer- és margaringyártást. A hat gyár a 80-as években 7-800 000 tonna olajmagot dolgozott fel, a martfűi kapacitása 500 000 tonna volt. Kollár szerint a bezárásokat gazdaságossági szempontok kényszerítették ki: "A többi gyár korábban sem volt kihasznált, ráadásul az exportra küldött nyersolaj 15-30 százalék szubvenciót igényelt, bár még ilyen áron is megérte az országnak, hiszen dollárért értékesíthettük." 1992-ben az állami szubvenció megszűnt, ráadásul az elmúlt 15 évben a világ olajmagtermelése megduplázódott. A Cereol 10 milliárd forint értékű beruházást hajtott végre, hogy minőségi termékkel lépjen a világpiacra, ahol jelenleg a "centek versenyeznek". Napraforgót az országban 400 000 hektár feletti területen termelnek, a Cereol saját adatai szerint ennek több mint a felét vásárolja fel. Kollár úgy véli, a hazai agrárpolitika - egy-két évet kivéve - diszkriminálta a napraforgó-termesztést, ugyanis semmiféle támogatást nem nyújtott a termelőknek "Az olajmagvak (és az olaj is) tőzsdei termékek, a Cereol is világpiaci árat fizet a termelőknek. Az ágazat termelési volumene az elmúlt években folyamatosan nőtt. A Cereol árat hirdet a magra, szerződést köt, és november végéig ki is fizeti a termelőket, így a vetés előtti árnak 1,5 évig viseli >>ki nem számítható hozadékátA Cereol az 1992-es 15 százalékos felvásárlási árcsökkentéssel két év alatt akkora árelőnyt realizálhatott, hogy az egész iparág vételárát valójában a megvett vállalat jövedelméből fedezhette. És ehhez jött még az étolaj árának emelése - hangsúlyozzák az ez ügyben született Mentor-iratok. Varga az olajos mag áráról elmondta: a gazda a lényegében monopolhelyzetű Cereollal szemben csak az exportot választhatja, de ekkor őt terheli a kereskedői árrés és a tetemes szállítási költség is, míg az ugyanezen az áron felvásárló Cereol a helyi feldolgozás során az ár e jelentős hányadát extraprofitjaként realizálhatja. "A Mentor ajánlata egyetlen elemében sem közelítette meg a nyertes ajánlatot" - válaszolt e-mailben a Narancs kérdésére Büky Dorottya, az ÁPV Rt. ügyvezető igazgatója. "Minden változatban visszatérő elem, hogy a >>vételár<< mintegy 2/3-át az ÁVÜ adja vissza az elkövetkezendő fejlesztésekre. A nyertes pályázó természetesen a vállalt fejlesztéseket nem a vételárból, hanem az a fölött rendelkezésre álló pénzügyi forrásokból finanszírozza" - áll az ÁPV Rt. válaszában. A vagyonkezelő tájékoztatása szerint a Cereol által fizetett összes érték 10 024,9 millió forint volt. "Az időnként visszatérő hisztéria, mely csak egy kis csoport érdekeit szolgálhatja, felesleges zavart okoz a két új vállalat (a Cereol és az Unilever - V. T.) életében, és mivel mindkét cég multinacionális cég, így nemzetközi visszhangja, tovább gyűrűző hatásai felmérhetetlenek" - írta válaszában Büky Dorottya. Arra, hogy a bíróság jogerősen kártérítést állapított meg a Mentor részére, az ÁPV Rt. nem talált utalásokat az anyagban. A vagyonkezelő ügyvezetője az ÁVÜ-t ért esetleges politikai vagy üzleti nyomásra vonatkozó, illetve a privatizációs szerződést aláíró ügyvezető igazgató aznapi kilépésének okát firtató kérdésekre nem válaszolt. A privatizációról a parlamentben is szó volt hajdanában: Dragon Pál kisgazda képviselő interpellált. Szokatlan módon a képviselők nem fogadták el Szabó Tamás privatizációs miniszter válaszát, így a mezőgazdasági bizottságnak növényolajipari albizottsága alakult, melynek munkáját Lakos László (MSZP), a későbbi mezőgazdasági miniszter vezette. Az albizottság úgy látta: az NMV privatizációja során a már kiírt pályázat elbírálási szempontjait több alkalommal megváltoztatták. "A módosításokra akkor került sor, amikor már csak egy pályázóval tárgyaltak, így a jelentkezők részére nem biztosították az azonos esélyeket, ezért az eljárást törvénytelennek tartom" - mondta lapunknak Lakos. A bizottsági vélemény nem győzte meg Szabó Tamást, aki Surján László népjóléti miniszternek, a Kereszténydemokrata Néppárt akkori elnökének írott levelében részletezi: "A Mentor üzleti ajánlata (...) nem értékelhető. Sem megfelelő tőkeerővel nem rendelkezett, sem szakmai befektetőnek nem minősíthető." Surján érdeklődése valószínűleg annak volt köszönhető, hogy Varga akkoriban a KDNP tanácsadója volt. A Mentor okmányai szerint utólag kellett "javítani" ajánlatukon, akkor, amikor az ÁVÜ már döntött a Feruzzi javára. A szövetkezettől ekkor kértek banki ígérvényt, amelyet be is szereztek. "Nem volt könnyű, mert titoktartásra hivatkozva megtiltották, hogy mással szóba álljunk, így csak az NMV számlavezetőjének közreműködésével oldhattam meg a feladatot" - mondta az akkori elnök. Az ÁPV Rt. ügyvezetője szerint az ÁVÜ nem tehetett arról, hogy a Mentor több hétig vitatkozott a nemzetközi szokvány alapján megküldött Titoktartási szerződés szövegén, így kizárta magát bizonyos információk megismeréséből. Az ÁVÜ tárgyalásai a Ferruzzi-val 1991. decemberben és januárban is folytatódtak, végül "január 17-én mindkét fél megegyezett az árban és a feltételekben a szerződés függvényében" - írja Büky. Az ügyben fontos szerepet játszott Raskó György államtitkár, aki az ÁVÜ igazgatótanácsának is tagja volt. A Narancs kérdéseire nem kívánt válaszolni, de az általa jegyzett, Az élelmiszeripar privatizációja Magyarországon című könyvben sikeresnek tartja a növényolajipar eladását, ami csak azért él a köztudatban "gyanús" privatizációként, mert a "sajtó és a politikai pártok több éven keresztül az NMV egyben történő értékesítését elhibázott és botrányos tranzakciónak minősítették". Lakos szerint az államtitkár a bizottsági vizsgálat során jegyzőkönyvbe mondta, hogy a Miniszterelnöki Hivatalból többször "rászóltak": gyorsan el kell adni a céget, mert az államkassza helyzete miatt szükség van a privatizációs bevételre. "Ez elsősorban dollárbevételt jelentett, így kerülhettek hátrányba a magyar jelentkezők" - tette hozzá Lakos. A Mentor szerint mindennek ellentmond, hogy az adásvételi szerződés csupán a vételár letétbe helyezéséről és a további mérséklés lehetőségéről intézkedett. A Mentor szerint a bírósági eljárások során számtalan tévedés történt. "Megértem, hogy nagyon nehéz átlátni az ügy valamennyi szálát, mégis bosszantó, ha az ítéletek indoklása az okmányokból kitűnő ténybeli tévedésekkel van tele. Például a felülvizsgálati eljárás azért nem látta semmisnek az adásvételi szerződést, mert nem volt kimutatható, hogy az eladó és a vevő összejátszott, azaz a PriceWaterhouse az ÁVÜ megbízásából is eljárt, holott ezt három, egymástól független dokumentumban maga a PriceWaterhause állítja. Az összes hazai jogi fórumot megjártuk, mégsem sikerült elérnünk, hogy megértessük a Mentoron is túlmutató, a törvényességhez és a nemzetgazdasághoz fűződő érdekeket" - hangsúlyozták a Mentornál. A Mentor korábbi gazdasági elemzéséből az derül ki, hogy a vállalatfelvásárlás igazi oka a sajtoláskor megmaradó magas fehérjetartalmú napraforgódara - ami az állati takarmány egyik legfontosabb alapanyaga - feletti rendelkezés egy olyan társaság által, amely alapvetően konkurens szójatermékét kívánja a magyar piacra erőltetni. Ez az értelme a kapacitás leépítésének, az öt gyár bezárásának olyan helyzetben, amikor a korszerű üzemek és a monopolhelyzet egyébként extraprofitot ígér. Ezt igazolja, hogy számításaik szerint az elmúlt évtizedben a kevesebb mint felére redukálódott magyar állatállomány ellenére duplájára nőtt a szójaimport. "Ezt Raskó Györgynek pontosan tudnia kellett a vállalat eladásakor" - hangsúlyozta Varga, aki a volt államtitkár ellenérdekeltségét abban (is) látja, hogy 1990-ben ügyvezetője volt a szójaimportőr Hunsoya Fehérjetermelő és Értékesítő Mezőgazdasági Szolgáltató Kft.-nek. Tavaly az európai Cereol S. A. cégcsoport 55 százalékát (azon belül a megmaradt martfűi sajtolót, a takarmánykeverőket és forgalmazókat) teljes egészében eladta az olasz Edison S. p. A. a Bunge Limited nevű amerikai szójacégnek. Az amerikaiak nyilvános ajánlatot tettek a kisrészvényeseknek is, így 2002 novemberére a Cereol mintegy 25 millió részvényének a 97,38 százalékát megszerezték, egyenként 32 euróért. Az ajánlat érdekessége volt, hogy amennyiben a Cereollal szembeni perek a társaság javára zárulnak, az eladók további 3 eurót kaphatnak. Virág Tamás

A Növényolaj-ipari és Mosószergyártó Vállalat (NMV) privatizációját tízéves pereskedés követte. Az egyes bírósági eljárások során az igazságszolgáltatás a terjedelmes dokumentumokból különbözőképpen értelmezte a történteket. A felülvizsgálat ítéletének a szövege a közelmúltban született meg: e szerint a magánosításkor történtek szabály- és törvénysértések ugyan, ez azonban nem ok az adásvétel semmissé nyilvánítására - igaz, a felperes jogosult a kártérítésre. A pályázaton vesztes fél szerint bebizonyosodott, hogy a tőkeerős külföldi céggel szemben nem lehet igaza; a döntéshozók és a nyertes cég úgy gondolják, minden jogszerű volt.

https://magyarnarancs.hu/belpol/a_novenyolaj-ipari_privatizacio_tiz_eve_leepules-61048/

A növényolaj-ipari privatizáció tíz éve: Leépülés

2003-03-12 23:00:00

A CD Hungary privatizációja: Lenyúlni a magasból

https://index.hu/gazdasag/magyar/mancs30305/

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/a-cd-hungary-privatizacioja-lenyulni-a-magasbol

Magyar Narancs

2003-03-06 00:00:00

Az egyik honlapon XIII. kerületi lakópark ingatlanjait kínálják; a minimum lakás-négyzetméterár 260 ezer forint, a tárolóhelyiségek négyzetmétere pedig 130 ezer forintba kerül. Mindez most csak azért érdekes, mert amikor 2001 nyarán az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. eladta a CD Hungaryt, akkor az eredetileg 160 értékes belvárosi és budai ingatlant tartalmazó csomag átlagos négyzetméterára valahol 135 ezer forintra jött ki. Amikor néhányan emiatt felvetették, hogy ilyen árakon maximum a tízemeletes panelházakból álló Havanna-lakótelepen lehetne lakást vásárolni, akkor szakértők arra figyelmeztettek: nem ingatlanokat adott el az állam, hanem egy jelentős adósságállománnyal terhelt céget. Ezt nyilatkozta a Napi Gazdaságnak Csányi Sándor, az OTP Bank Rt. első embere is tavaly november 28-án. A rendszerváltás előtt a Magyarországra akkreditált diplomaták kiszolgálására alapított CD Hungaryre 1990 után sokan ácsingóztak; végül az Orbán-kormány hirdette meg e vagyonelemet. Ebbe belejátszott az is, hogy egyrészt 1998-ra már nem maradt túl sok értékes magánosítandó vagyon az ÁPV Rt.-nél, másrészt a tőzsde mélyrepülése és a banki kamatok folyamatos lefelé vánszorgása közepette meglódult az ingatlanpiac. Az ÁPV Rt. igazgatósága 2000 nyarán írt ki pályázatot a CD Hungary privatizációs tanácsadójának a kiválasztására, és jó háromnegyed évvel később gondolkodtak el először azon, hogy egyben adják-e el a céget, vagy egyesével dobják piacra az ingatlanokat. (Ha az utóbbi mellett voksolnak, aligha valószínű, hogy 135 ezer forintos négyzetméteráron meghirdetnek akár egy sufnit is.) Az igazgatóság - elsősorban az egyszeri magas és gyors bevétel reményében - az egyben való értékesítés mellett döntött. Egyetlen ügyvezető vagy igazgatósági tag sem vetette fel, hogy legalább gondolják végig a másik lehetőséget is. Minderről abból a jelentésből lehet tudomást szerezni, amely a napokban készült el az ÁPV Rt. új felügyelőbizottságának a megrendelésére. A dokumentum felidézi: a kiválasztott tanácsadó cég, az AT Kearney 20 és 30 milliárd forint közötti összegre tette a CD Hungary értékét; ezt egyébként a legtöbb ingatlanpiaci szakértő 30 milliárdnál is többre tartotta. A 10 milliárd kicsit széles hibahatárnak tűnik - az ÁPV Rt. Könyvszakértő Igazgatóságának fel is tűnt, ezért az összeg pontosítását kérte. A jelentés szerint Faragó Csaba ÁPV-vezér 2001. április 5-én, az igazgatóság ülésén egy kérdésre válaszolva sokallotta a 30 milliárdot a CD Hungaryért, hozzátéve, hogy az ő fejében e cég ára úgy 18-22 milliárd forint. E megjegyzés után - így a jelentés - "minden szakértői vélemény, így a Könyvszakértő Igazgatóság által készített értékelés is kísértetiesen kizárólag 21 milliárd alatti értéket állapít meg a cég értékeként". A legfurcsább azonban az - hogyan is mondjuk -, hogy a nem diplomáciai ingatlanok értékének a kiszámításánál Budapest II. kerületében átlagosan 223 ezer forintos négyzetméterárakkal kalkulkáltak. (Eszerint például a Rózsadombon körülbelül 11 millió forintért lehetne egy 50 négyzetméteres lakást venni.) Az anyag idézi Faragó Csabát, aki megjegyezte: nem gondolkodtak limitár kiírásán. Nem titkolta azt sem, hogy egyértelműen magyarországi befektetőket kerestek a cég megvásárlására, viszont homályosan célzott arra, hogy a kiválasztott tanácsadó cég nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mivel nem voltak helybéli piaci ismeretei. Így az ÁPV Rt. szakemberei és egy meg nem nevezett magyar tanácsadó cég munkája nyomán alakult ki a végső álláspont (vagyis a CD Hungary egyben való eladása). A privatizációs szervezet jelenlegi vizsgálata eleddig nem derítette ki, hogy melyik volt ez a meg nem nevezett tanácsadó cég, és azt is csak feltételezi, hogy a hibák ellenére az AT Kearneynek a tanácsadói munka után kifizetett összeg jóval magasabb volt az itthon megszokottnál. A 18,2 milliárd forintos vételárat az OTP csoport tulajdonában álló és kifejezetten az erre a célra létrehozott Magyar Ingatlan Befektető (MIB) Kft. perkálta le 2001 szeptemberében. Az ÁPV Rt.-nek készült dokumentum megállapítja: a CD Hungary végső értékének megállapításakor az összértékből levonták azon ingatlanok teljes értékét, amelyek nem rendelkeztek jövedelemtermelő képességgel. Magyarán: amelyekre van valami megállapodás - mondjuk X ország nagykövete viszonossági alapon még 20 évig lakik az épületben. Ám hogy ettől - és ilyen volt az ingatlanok körülbelül egyharmada - miért nulla egy épület értéke, arról azért valakinek számot kellene adnia. Ráadásul a vizsgálat szerint minden fővárosi kerület esetében alacsonyabb átlagárral számoltak, mint ami a tényleges piaci átlagérték volt 2001 első negyedévében. Ily módon minimum 4 milliárd, maximum 8 milliárd forint az az összeg, amennyivel az adófizetők szegényebbek lettek. Valakik viszont ennyivel gazdagabbak. A hetekig készült ÁPV-dokumentum végezetül azt a bátor kérdést teszi fel, hogy - kizárólag belső használatra - nem "született-e" egy olyan leszorított limitár, amihez a CD Hungary értékmegállapítását igazították. Az anyag nem ad választ a feltett kérdésre. Orbán Viktornak ismernie kellett a CD Hungary eladásának körülményeit. Már csak azért is, mert egyik legközelebbi bizalmi embere, a korábban a nagyközönség előtt ismeretlen Faragó Csaba ÁPV-vezér vezényelte le az ügyletet. A Népszabadság tavaly decemberben mindenesetre azt írta, hogy "az előkészítést kísérő teljes titoktartást fentről rendelték el, és azt is csak sejteni lehet, hogy nagyon fentről". A lap virágnyelve azért is érthetetlen, mert másutt megírja: volt olyan pályázó, akit a saját ta-nácsadója beszélt le az indulásról; azaz el lehetett volna odáig merészkedni, hogy az újság kimondja: a "nagyon fent" Orbán Viktort és legszűkebb körét takarhatja. Ugyan mi másért állna el egy komoly cég egy ilyen értékes ingatlanegyüttes megszerzésének a lehetőségétől? Mint ahogyan azt sem gondolhatja komolyan senki, hogy Faragó Csaba a saját szakállára cselekedett. A CD Hungary jelenleg a Szinva 2001 Kft. százszázalékos tulajdona. A kft.-t 20 millió forintos alaptőkével jegyezték be 2000-ben, és Hernádi Zsolt Mol-vezér papíron történő kiszállása után Garancsi István egykori Takarékbróker-igazgató kizárólagos tulajdona lett. Ez még önmagában nem nagy dolog, másnak is van 20 milliós kft.-je, ám valószínűleg nem képes 3 milliárd forint értékpapírkölcsönt folyósítani, mint ahogyan erre később az ügylet kapcsán sor került. Az ÁPV Rt.-től azonban nem ők, hanem az OTP csoport erre a célre létrehozott projektcége, a már említett MIB vette meg a CD Hungaryt 18,2 milliárdért. Az összeg felét OTP-hitelből fedezte, felét a saját tulajdonosai (az OTP Ingatlan Rt. és a Bank Center No.1 Kft.) dobták be a kasszába. (A sajtóértesülések szerint valamennyi ingatlant jelzáloggal terhelték.) Az csak három hónappal később derült ki, hogy a finanszírozás menete megváltozott: a vételár fele megmaradt hitelként a MIB kötelezettségei között, amely cég aztán egy huszárvágással összeolvadt a CD Hungaryval. A MIB tulajdonosai által összeadott 9 milliárd forintot két cég refinanszírozta, és itt lépett be a képbe először a későbbi győztes Szinva 2001 Kft., amely értékpapírhitel formájában 3 milliárdot hitelezett, 6 milliárdnyi értékpapírt pedig maga a CD Hungary kölcsönzött a saját vevőjének. Ehhez neki is bankhitelt kellett felvennie - mit ad isten, az OTP-től. Ám mielőtt a céget eladták volna a Szinvának, javították a likviditását: az OTP akkor induló ingatlanalapjától 4 milliárd forintot kapott a legmagasabb hozamot termelő 12 ingatlanért. A cégben azonban így is jelentős, legalább 10 milliárd forintnyi bankhitel maradt, annak kamatterheivel és az egyéb problémás kinnlevőséggekkel. Talán ezért írhatta a Napi Gazdaság már idézett tavaly novemberi száma azt, hogy "összességében a Szinva tulajdonosai hosszú távon aligha csináltak rossz üzletet, de futják a magyar ingatlanpiac kockázatát, és osztalékot ebben az évtizedben aligha tudnak kivenni a cégből". Ám az igazi kérdés az: hogyan juthat hozzá valaki nem több mint 200 millió forintért egy legalább 15 milliárd forintot érő vagyontárgyhoz? De ki volt valójában a pályázó? A nyilvánosság előtt a különféle háttér-megállapodásokra, illetve prominens személyek részvételére tett homályos célzások jeleznek egy nagyon is tartalmi problémát, amit tudomásunk szerint eddig senki - beleértve az ÁPV Rt. tényfeltáróit is - sem vizsgált. Mert ha létezik háttér-megállapodás a felek között, az sérti az eredeti pályázati kiírásban foglaltakat. A pályázó MIB-nek ugyanis ahhoz, hogy egyáltalán indulni tudjon a privatizációs tenderen, nyilatkoznia kellett szerződéses kapcsolatairól és kötelezettségeiről. Meglepő volna, ha a MIB nyilatkozott volna arról, hogy az OTP bankcsoport leányvállalataként mint a Szinva strómanja indult a pályázaton. Egy létező háttér-megállapodás könnyen az eredeti privatizációs szerződés érvénytelenségét jelentheti. Ha pedig nem volt ilyen, akkor nehezen magyarázható, hogy később az OTP miért nem nyílt versenyeztetéssel, a maximális haszonra törekedve próbált túladni az ingatlanportfólión. A következő kérdés, hogy mennyi bruttó vagyon került a Szinvához - szemben az ÁPV hivatalos, 21 milliárd forint alatti értékével. (Úgy tudjuk, amikor az OTP a tulajdonosi hitel kihelyezéséről döntött, akkor szakértői 33 milliárdra taksálták az ekkor még körülbelül 140 ingatlant tartalmazó CD Hungaryt; sokak szerint még ez is alulbecsült értékelés volt.) Az eredetileg 160 ingatlant tartalmazó cég értéke 36 milliárdra rúgott; ez aztán három lépésben csökkent. Elsőként két ingatlan került ki a portfólióból: ezeket az ÁPV a Kincstári Vagyoni Igazgatósággal (KVI) cserélte el 1,1 milliárd forintos piaci értéken (600 milliós potenciális hasznot biztosítva). Az ingatlanok ellenértéke még nem folyt be, így az a könyvekben bevételként egyelőre nem jelent meg. A sajtóhíradások a privatizációt megelőző időben arról szóltak, hogy kikerült a CD Hungaryből további 10-20 ingatlan (hogy ezek kiknél landoltak, az egy következő írás tárgya lesz); ezek összértékét mintegy 1,2 milliárd forintra becsülték. A harmadik lépésről fentebb szóltunk: 4 milliárd forint értékben az OTP Ingatlan Alapjába került 12 ingatlan. Vagyis az eredeti, 36 milliárdos értéket ez a 4 + 1,2 milliárd csökkenti: a cégben maradt viszont mintegy 130 ingatlan 31 milliárd forint körüli értéken, beleértve a KVI-s ingatlanokhoz köthető követelést is. (Ez már az új tulajdonosok bevétele lesz, ha egyszer befolyik.) A nettó vagyon persze ennél kevesebb: a cégnek 13 milliárdnyi adóssága van. Így 18 milliárd forint marad, amiből le kell vonni további 2 milliárd forintot osztalék, vám- és egyéb kötelezettségek címén - igaz, sokak szerint e 2 milliárd erősen túlbecsült adat; végső soron a CD Hungary vagyona nettó 16 milliárd forintra tehető. Ha a Szinva 3 milliárdos hozzájárulását megengedően saját erőnek tekintjük (mert a tulajdonosok futják a magyar ingatlanpiac kockázatát), akkor sem világos, hogy ez miért kedvező kondíciójú hitelkihelyezés az OTP-nek. Egy 20 milliós jegyzett tőkéjű, 3 milliárdos egyéb adóssággal rendelkező cég azonban nem tud kockázatot futni - hiszen a 20 millión kívül nincs rá anyagi forrása. A kockázat a banké, miközben nem tulajdonosként már nem rendelkezhet az ingatlanok felett. Nem világos, hogy a Szinva milyen forrásokból tudott előteremteni 3 milliárd forint értékpapírkölcsönt. Próbáljon meg bárki egy 20 milliós tőkéjű társaság képviselőjeként 3 milliárdos bankkölcsönért folyamodni: a portáson sem jutna túl. Ha a Szinva nem banki forrásokból jutott a pénzhez, akkor vagy a tulajdonos Garancsi rendelkezik ekkora összeggel, vagy gazdag barátai vannak, vagy pedig háttér-megállapodások révén olyanok is tulajdonosai a cégnek, akik képesek voltak ezt az összeget összedobni. Az sem világos, miért volt érdeke egy profitra törekvő gazdasági szereplőnek - az OTP csoportnak - az, hogy 16 milliárdnyi nettó vagyont adjon el gyakorlatilag ingyen a piacon addig ismeretlen, 20 milliós jegyzett tőkéjű és 3 milliárdos adóssággal terhelt Szinvának? Racionálisan ez csak úgy lehetséges, ha az eladáshoz, a hitelfelvevő tulajdonosi szerkezetének változásához hozzájárulók ismerték azokat a politikusokat és befektetőket, akik a feltételezések szerint a látható szereplőkön túl "a konstrukció kiagyalói és haszonélvezői". (Napi Gazdaság, 2002. november 28.) Ha valaki mindezt nem hiszi, tegyen nyilvános ajánlatot a CD Hungaryre, és adjon lehetőséget a Szinvának, hogy tisztes - mondjuk kétszázmilliós - haszonnal kiszálljon. A vételár legyen 300 millió forint, és reménykedjen, hogy az OTP örömmel finanszírozza további 10 milliárddal az ügyletet.

A CD Hungary privatizációja: Lenyúlni a magasból - A számos belvárosi és budai ingatlannal rendelkező céget 2001-ben privatizálta az Orbán-kormány. Az eladás körülményei felvetik annak a gyanúját: valakik már megint nagyon jól jártak az állam - és az adófizetők - rovására. A Magyar Narancs cikke.

https://index.hu/gazdasag/magyar/mancs30305/

A CD Hungary privatizációja: Lenyúlni a magasból

2003-03-06 00:00:00

Kiss Elemér lemondása: Magától elszállva

https://magyarnarancs.hu/belpol/kiss_elemer_lemondasa_magatol_elszallva-62229

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/kiss-elemer-lemondasa-magatol-elszallva

Magyar Narancs

2003-02-27 00:00:00

a résztulajdonos Kiss Elemér már miniszterként dolgozott. A Fidelitashoz közel álló Utólsó Figyelmeztetés című lap február elején írt az iroda és a Malév üzleti kapcsolatáról. Kiss Elemér ennek kapcsán kifejtette: 2002. május 27-e óta szünetelteti ügyvédi tevékenységét, s azóta fogalma sincsen, mi történik volt munkahelyén. Szerinte azért, mert az ügyvédi iroda ingatlana, bútorzata, képei a résztulajdonában vannak, még nem származik anyagi előnye az iroda üzleteiből. Szakmai körökben némi megütközést keltett ez a fajta magyarázkodás, hiszen egy ügyvédi iroda értékét elsősorban a hírneve, ügyfélköre, forgalma és nem az ingó és ingatlan vagyona határozza meg. Ha ez nem így lenne, sokkal egyszerűbb lett volna mindenki számára, ha a kancelláriaminiszter kinevezésekor piaci értéken eladja a résztulajdonában lévő vagyontárgyakat a társainak. Bánáti János, a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke a Narancs kérdésére elmondta: az 1998-ban elfogadott ügyvédi törvény speciális önálló jogi személyiségű szervezetként hozta létre az ügyvédi irodákat, azok alapító okiratát például nem a cégbíróságokon, hanem a területileg illetékes kamaráknál kell benyújtani, amit a kamara regisztrál. Az irodák szinte valamennyi adata titkos, kivéve az iroda nevét, címét és telefonját. Így nem publikus az alapításkori vagyon nagysága, de még az alapító ügyvédek tulajdoni és szavazati aránya sem. Kiss Elemérnek tehát becsszóra kell elhinni, hogy 25 százalékos a tulajdoni hányada. A Malévnál Péter Gyöngyi szóvivő kérdésünkre kijelentette: az ügyről kizárólag Huszty András elnök nyilatkozhat, ő viszont március 3-áig külföldön tartózkodik. A szóvivő a Forgács & Kiss Ügyvédi Iroda által elnyert - sajtóértesülések szerint 30 milliós - közbeszerzési pályázatról csak annyit árult el, hogy három iroda közül lettek Forgácsék a nyertesek; a két alulmaradt iroda nem járult hozzá nevének közzétételéhez. Két nappal az első botrány után kiderült: az állami tulajdonban lévő Nemzeti Autópálya (NA) Rt. átvilágításánál, illetve a cég egyik peres ügyének képviselőjeként is ott találjuk a Forgács & Kiss Ügyvédi Irodát. Az ügy pikantériája, hogy az NA Rt. igazgatótanácsának elnöke, László András, a Forgács & Kiss Ügyvédi Iroda egyik ügyvédje. (Az esetről lásd szerkesztőségi cikkünket a 3. oldalon.) Február 21-én a Magyar Nemzet címoldalán közölte, hogy a Miniszterelnöki Hivatal tulajdonában lévő Közlönykiadó Kft. és a jobboldali napilapot kiadó kft. közös üzleti ügyében is a Forgács & Kiss Ügyvédi Iroda látja el a jogi teendőket. Még ha feltételezzük is, hogy Kiss Elemér nem tudott az ügyletről, az aligha hihető, hogy a Forgács & Kiss Ügyvédi Iroda előtt ismeretlen volna, milyen érzelmeket táplál a Magyar Nemzet a Medgyessy-kormány iránt. Így - mint utólag kiderült - Forgácsék tálcán kínálták fel kollégájuk fejét a lapnak, amikor eme, egyébként nem túl jelentős ügyben elvállalták a közreműködést. A kancelláriaminiszter sokáig kapaszkodott a székébe. Lemondása előtt egy nappal - menteni próbálva a menthetőt - levelet írt Forgács Jánosnak, arra kérve, hogy "tekintsd át az Iroda által kötött megbízási szerződéseket, és azoknál, amelyek állami tulajdonban álló cégekkel állnak fenn - a megbízó egyetértése esetén -, tegyél lépéseket a megszüntetés érdekében". Kiss tehát azt kérte az ügyvédkedésből élő társaitól, hogy önzetlenül mondjanak le az alsó hangon is vagy 45 millió forintnyi megrendelésről, merthogy ő még miniszterkedne egy keveset. Azt is szemrebbenés nélkül vette tudomásul, hogy László András ügyvéd kollégája távozott a Nemzeti Autópálya Rt. jól fizető elnöki posztjáról. Kiss Elemér, mielőtt vette volna a kalapját, egy sajtótájékoztatón bejelentette: olyan jogszabály megalkotását javasolja, mely szerint ne kaphassanak állami tulajdonú cégektől megbízást azok az ügyvédi irodák, amelyek ügyvédei politikusi pályára léptek. Bár a felvetés szakmailag képtelenség, az ötlet előbb is eszébe juthatott volna. "A politikusok feladata, hogy a jog és az erkölcs időnként egymást nem fedő követelményei közül mindig a szigorúbbhoz igazodjanak" - írta a kormányfő a László András lemondását elfogadó döntését kommentálva. Mindenesetre a kormányfő is inkább politikailag, mint szakmailag értékelhető ötleteteket dobott be a Kiss-affért követően annak érdekében, hogy a "kormányzás tiszta és átlátható legyen"; például a kormánytagoknak közzé kell tenniük, hogy az elmúlt öt évben milyen vállalkozásokban szereztek tulajdonrészt, és milyen tisztségeket vállaltak egyes cégeknél, intézményeknél. Ezek a bevallások persze éppen a kormánytagok tulajdonában lévő ügyvédi irodák és az állami cégek összefonódásaira nem adnak semmiféle rátekintést, hiszen egy iroda valamennyi állami megrendelését nem kell - és jogszerűen nem is lehet - a továbbiakban sem nyilvánosságra hozni. Medgyessy felkérte továbbá az igazságügyi minisztert, hogy a kormánykoalícióhoz tartozó politikusok számára dolgozzon ki egy etikai elvárásgyűjteményt. Túl azon, hogy e javaslat nemigen értelmezhető, a kormányfő valószínűleg nem a legmegfelelőbb helyen kopogtatott. Bárándy Péter tudniillik az ország egyik legismertebb ügyvédi irodájának a résztulajdonosa, politikai államtitkára, Hankó-Faragó Miklós ugyancsak ügyvédi irodával rendelkezik. Bárándy a Narancs kérdésére tagadta, hogy tudomása volna irodája bármiféle állami megrendeléséről, mindenesetre Medgyessy Péter Kiss lemondásának elfogadásával igen kényes helyzetbe hozta az igazságügyi minisztert. Ha ugyanis a jelentős praxissal dicsekedő ügyvédi irodának csak egyetlen állami megbízatására fény derül, akkor elvben le kellene mondania. Bárándy kérdésünkre kijelentette: nem ért egyet azzal, hogy a szerinte vétlen Kiss Elemér benyújtotta a lemondását, s azzal sem, hogy a miniszterelnök elfogadta azt. Felvetésünket, hogy a vezető politikusi pályára lépő ügyvédeknek célszerűbb volna eladniuk az irodai üzletrészüket, a miniszter határozottan visszautasította. Úgy vélte, ilyen alapon például egy építési vállalkozásban résztulajdonos politikusnak is el kellene adnia a tulajdonrészét, s így parttalanná válna a szabályozás, amit ráadásul könnyen ki is lehetne játszani. Ez utóbbi érvvel a parlamenti képviselők - többek között a vagyonbevallásaikból nyomon követhető - erkölcsi színvonalát ismerve teljesen egyet lehet érteni. Frenetikus hatású etikai kódexre tehát aligha van kilátás. Félix Péter

Miután kiderült, hogy egykori munkahelye több állami megbízást is kapott, Kiss Elemér kancelláriaminiszter néhány napos huzavonát követően lemondott posztjáról. Bárándy Péter igazságügyi miniszter sem a lemondással, sem annak elfogadásával nem ért egyet.

https://magyarnarancs.hu/belpol/kiss_elemer_lemondasa_magatol_elszallva-62229/

Kiss Elemér lemondása: Magától elszállva

2003-02-26 23:00:00

Az In-Forrás Kht. gazdálkodása: Meleg váltás

https://magyarnarancs.hu/belpol/az_in-forras_kht_gazdalkodasa_meleg_valtas-62603

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/az-in-forras-kht-gazdalkodasa-meleg-valtas

Magyar Narancs

2003-02-20 00:00:00

A Miniszterelnöki Hivatal által 2001 augusztusában "a tudásalapú társadalom megteremtésére és az információs társadalom kihívásaira válaszul" alapított In-Forrás XXI. Kht. neve az elmúlt hónapokban többször is felbukkant a magyar sajtó hasábjain, miután a közpénzügyi államtitkárság feljelentése alapján a rendőrség nyomozást indított a vélelmezett visszásságok miatt. Keller László a sajtónak tízmilliós nagyságrendű kifogásolt megállapodásról beszélt, forrásaink szerint azonban ennél jóval több közpénz felhasználásával kapcsolatban merültek fel kétségek; további feljelentésekre is sor került, és megkezdődött a társaság végelszámolása. Stumpf István volt kancelláriaminiszter szerint politikai bosszúhadjáratról van szó.AStumpf István akkori kancelláriaminiszter vezette Miniszterelnöki Hivatal 2001 augusztusában alapította az In-Forrás XXI. Közhasznú Társaságot, a hivatalos indoklás szerint "létrehozása válasz a kormány részéről az információs társadalom kihívásaira, illetve a tudásalapú társadalom megteremtésére. Alkalmas a Széchenyi-tervben megfogalmazott Nemzeti Információs Stratégia által meghatározott feladatok hatékony megvalósítására és a rugalmas piaci alkalmazkodásra." Az In-Forrás a kormányváltás után az elsők között került a Fidesz-kormány korrupciógyanús ügyeit vizsgáló Keller László közpénzügyi államtitkár célkeresztjébe. A Proware Kft. által végzett - értesüléseink szerint nem Keller, hanem a tulajdonosi jogokat gyakorló Kiss Elemér jelenlegi kancelláriaminiszter utasítására Baja Ferenc államtitkár által megrendelt - átvilágítás eredményének azonban csak a töredéke került nyilvánosságra. (A Proware megbízásai körüli ellentmondásokról lásd keretes írásunkat.) 2002 szeptemberében a Miniszterelnöki Hivatal új ügyvezető igazgatót és felügyelőbizottságot nevezett ki a céghez, amely új projekteket már nem indít, de a folyamatban lévőket még végigviszi. Az államtitkári feljelentésről sajtóértesülések szerint annyit lehet tudni, hogy a közpénzügyi államtitkárság több tíz millió forint összértékű kétes szerződést kifogásol az In-Forrásnál, továbbá számos olyan számlát talált, amelyeket az államtitkárság véleménye szerint az In-Forrás korábbi ügyvezetője, Kornya László nem számolhatott volna el. Ezek között említenek egy 170 ezer forintos autójavítási számlát, mely az ügyvezető saját gépkocsijának szervizére vonatkozott, továbbá virág-, ruha- és szaklapvásárlásról szóló, összesen pár száz ezer forintra rúgó számlákat is. A Proware-nek a Narancs birtokába került összefoglaló jelentése azonban ezeknél nagyságrendekkel nagyobb értékű ügyletekre is felhívja a figyelmet. Az átvilágítók bizonyos megállapításait érdeklődésünkre megerősítette Tarjáni István, az In-Forrás tavaly szeptemberben kinevezett új ügyvezetője is, aki - miután elődje nem tett eleget a tételes átadás-átvételre vonatkozó felszólításainak - további feljelentéseket tett a kifogásolt ügyekben. Mivel az In-Forrás az adófizetők pénzével gazdálkodik, a Narancs közérdekűnek tartja ezeket az információkat, ugyanakkor az érintetteknek is megpróbáltunk lehetőséget adni a megszólalásra - annak ellenére, hogy közülük többen üzleti titokra és személyiségi jogaikra való hivatkozással rendre perrel fenyegették, illetve kormánymegrendelésre dolgozó hivatásos rágalmazóknak titulálták e sorok szerzőit. Köztük volt Kornya László egykori ügyvezető is, aki a feljelentésekkel kapcsolatban a Narancsnak úgy nyilatkozott, hogy a gondjaira bízott társaságnál "közpénznek nyoma nem veszett". Munkaviszonyát rendkívüli felmondással szüntették meg, az alapjául szolgáló Proware-jelentést kérte, de nem kapta meg sem az új ügyvezetőtől, sem a kancelláriaminisztertől. "Ezek szerint közpénzen azért készítették el a jelentést, hogy az érintettek tudomása nélkül csak a sajtó felé terjesszék" - vélekedett a leváltott vezető. Levajazott közbeszerzés Kiugróan magas összege miatt a Proware külön figyelmet szentelt a Miniszterelnöki Hivatal Informatikai Kormánybiztossága (IKB) és az In-Forrás között létrejött támogatási megállapodásnak, mely lényegében a rádiók és televíziók műsorának az internetes terjesztésére köttetett. Király József, több magyarországi, szingapúri és szilícium-völgyi vállalkozás tulajdonosa, a Magyar Internet VilágPortál Kft. (Mavip) és a MindMaker Kft. vezető tisztségviselője és tulajdonosa 2001 októberében tett egy erre szóló írásbeli ajánlatot Stumpf Istvánnak, melyben előzetes megbeszélésekre való hivatkozással 150 millió forintos támogatást igényelt az akkor már működő Magyar Internet Világrádió (www.vilagradio.hu) üzemeltetési költségeire és a hasonló elven működő VilágTV kifejlesztésére. 2001 novemberében a Miniszterelnöki Hivatal IKB támogatói megállapodást kötött e célból az In-Forrással, amely 2002 januárjában meghívásos, gyorsított közbeszerzési eljárást írt ki, lényegében a Mavip ajánlatára, márciusban győztesnek hirdette ki a céget, áprilisban pedig egy összegben átutalta neki a 150 millió forintot. A dokumentumok tanúsága szerint Király József - aki korábban a sajtóban azt hangoztatta, hogy a MindMaker referenciamunkájának szánja a Világrádiót, és az nem az adófizetők pénzéből működik - 2001. október 15-én kereste meg levelében Stumpf István kancelláriaminisztert, aki 18-án a következő kézírásos széljegyzettel látta el a beadványt: "Sík! A Microsoft szerződéshez hasonlóan kérem a megállapodást előkészíteni, a szerződést az In-Forrás Kht. kösse meg, az ehhez szükséges 150 millió forint kerüljön át a kht.-hez." (A Sík Zoltán volt informatikai kormánybiztosnak címzett utasításban a Microsoftra utalás feltehetően a Campus szerződésre vonatkozik, melyet 2001 decemberében írtak alá, és évi egymilliárd forintért elvileg ingyenes szoftverhasználati jogot biztosít a felsőoktatásban tanulók és oktatók részére. A programban részt vevő hallgatók azonban azt tapasztalták, hogy a szoftvergyár a Windows operációs rendszerre csak upgrade licencet biztosít számukra, ami a Campus programban részt vevőknek is kizárólag egy korábbi Windows-verzió teljes árú licencével együtt biztosít jogtisztaságot. Miután az Index.hu leleplezte a csúsztatást, egy korábban nyilvánosságra nem hozott "különmegállapodásra" derült fény a magyar kormány és a Microsoft Magyarország között: a megállapodás értelmében a Campus szerződés aláírása előtt vásárolt számítógépekre - külön kérésre - olyan igazolást kaphatnak az érintettek, amely igazolja a frissítési alapot a Campus-licencben szereplő Windows XP upgrade licenchez.) Sík Zoltán volt informatikai kormánybiztos - akit szintén hűtlen kezeléssel gyanúsít a rendőrség a kormánybiztosság bizonyos ügyvédi irodákkal kötött nagy összegű keretszerződései miatt - megerősítette értesülésünket, miszerint az IKB tulajdonosi utasításra utalta át az In-Forrásnak a rádiók és televíziók internetesítésére szánt összeget. Érdeklődésünkre, hogy más ügyekben is kapott-e nagy összegű kifizetésre vonatkozó utasításokat a kancelláriaminisztertől, úgy nyilatkozott, hogy mint köztisztviselő természetesen igen, mivel a jogszabályok ezt így írják elő. "Az IKB ezeket az utasításokat végre is hajtotta, mindig a jogszabályoknak megfelelően. Természetesen volt, hogy nem értettünk egyet bizonyos dolgokkal, ilyenkor a köztisztviselőnek lehetőséget biztosít a törvény arra, hogy eltérő véleményét írásban jelezze. Ez ilyen esetekben meg is történt - emlékeim szerint a szóban forgó esetben is, szerzői jogi kérdések miatt -, de ezután az utasításokat természetesen végrehajtottuk. Az In-Forrás belügyeire nem volt rálátásunk" - nyilatkozta Sík a Narancsnak. Stumpf István volt kancelláriaminiszter is megerősítette lapunknak, hogy ilyen utasítást adott Síknak. "A Világrádió- és VilágTV- program támogatását politikailag rendkívül fontosnak tartottam. A fejlesztés révén sok olyan földrészen, ahol magyarok százezrei élnek, a magyar kultúra értékei és a közélet hírei hozzáférhetővé válnak. A kormánybiztos úrnak arra adtam felhatalmazást, hogy az ennek a programnak a támogatására szánt összeget az In-Forrás Kht.-nek átadja. A kht. pedig a jogszabályi előírásoknak megfelelően lebonyolította a közbeszerzési eljárást. Ezt erősítette meg számomra a tulajdonosi jogok gyakorlásával megbízott kabinetfőnököm is. A visszajelzések alapján a Világrádió- és VilágTV-program jelentős mértékben segíti a magyar nyelvi kultúra fennmaradását, különösen a határon túli fiatalság körében" - mondta Stumpf István. A gyorsított, meghívásos közbeszerzési eljárásra csak Király érdekeltségi körébe tartozó cégeket: a MindMaker Kft.-t, a Cygron Kft.-t, illetve a Mavip Kft.-t hívták meg - erre ennek ellenére elvben bárki jelentkezhetett volna, de a rivális FreeTV csak a beadási határidő után tiltakozott írásban, új eljárás indítását kérve - sikertelenül. A végül március 20-án megkötött szerződések - egy üzemeltetési és egy fejlesztési-üzemeltetési - alapján 2002. április 15-én, az országgyűlési választások két fordulója között a teljes összeget, 150 millió forintot, átutalták a Mavip számlájára, holott az államháztartásról szóló törvény szerint csak a negyedét fizethették volna ki előre. Informátoraink szerint egyébként szabálytalan volt az is, hogy az In-Forrás felett Tóth Zsolt kabinetfőnök gyakorolta a tulajdonosi jogokat, hiszen éppen Stumpf István kancelláriaminiszter rendelte el a 4/2000-es miniszteri utasításban, hogy a Miniszterelnöki Hivatalhoz tartozó cégek felett csak a miniszter, a közigazgatási államtitkár vagy a személyügyi főigazgató gyakorolhatja ezeket. Bár Stumpf a konkrét körülményekre nem emlékszik, úgy vélekedik, hogy mivel mindkét döntés miniszteri hatáskörben született, az apparátus nyilván harmonizálta őket. Ami a megvalósulást illeti, a Világrádión és -televízión valóban fogható egy egész sor országos és helyi magyar adó: bár a Mavip vállalta a közszolgálati televíziók internetes sugárzását is, azok más megoldást választottak, foghatók viszont például olyan különlegességek, mint a Szent László TV kísérleti adása, melyben az Erzsébet hídi tüntetést ismétlik újra meg újra, illetve Orbán Viktor Kossuth téri beszédét nézhetik és hallgathatják az érdeklődők. Hogy hányan, azt nem lehet megállapítani, mert a felhasznált technológia sajátosságai miatt a rendszer nem auditálható. A támogatással nem tud - vagy nem akar - elszámolni a vállalat, amely már szerződéskötés előtt is nyújtott be számlákat, tételes elszámolásra azonban - Tarjáni az ügyben megfogalmazott feljelentése szerint - azóta sem hajlandó. Az új ügyvezető végül tavaly decemberben szerződést bontott a Mavip Kft.-vel, és rendkívüli felmondással vált meg a szerződésekben foglaltak végrehajtásának ellenőrzésével megbízott csoportvezetőtől. Kerekes Gábor, a Mavip ügyvezető igazgatója szerint azért hívták meg a Király József érdekeltségébe tartozó három céget a közbeszerzésre, mert ragaszkodtak a "chaincast" technológiához, amit csak a MindMaker érdekeltségi körébe tartozó cégek jogosultak használni. Kerekes elismerte, hogy a rendszert nem auditálták, saját adataik szerint a rádióhallgatáshoz szükséges szoftvert százezren, míg a tévézéshez szükséges alkalmazást 40 ezren töltötték le a Világrádió honlapjáról. Az ügyvezető a szerződésben foglalt titoktartási kötelezettségére hivatkozva az elszámolással kapcsolatban nem volt hajlandó nyilatkozni lapunknak. Kornya László szerint a Mavip által megnyert közbeszerzési eljárás szabályosan zajlott, a Közbeszerzési Döntőbizottságnál sem támadták meg, és a Mavip pontosan elszámolt a támogatással. Ingatlanügy Az In-Forrás 2001-ben kötelezettségvállalást tett a Kincstári Vagyoni Igazgatóság felé egy Stefánia úti ingatlan, a volt BM-óvodának a társaság leendő székhelyeként történő felújítására. Ezután a Super Építő 2000 Kft.-t kérte fel az ingatlannal kapcsolatos állapotfelmérő és bontási munkák elvégzésére. Az ellenérték nagyjából 18 millió forint, amit az In-Forrás át is utalt. A Super Építő azonban 2002 májusában egy újabb számlát is benyújtott további 18 millió forintról, ami mögött Tarjáni feljelentése szerint valós teljesítés, műszaki tartalom nincs, az alapjául szolgáló szerződésen pedig a kht. 3. számú bélyegzője szerepel, amelyet jóval a szerződésen szereplő dátum után vásároltak. Kornya szerint viszont a Super Építő által benyújtott harmadik számla mögött volt teljesítés, az ügyben Tarjáni István járt el rosszhiszeműen, aki "egy elvégzett és igazolt munkát nem óhajt egy piaci cégnek kifizetni". Tanulmánydömping A Proware Tarjáni által is megerősített értékelése szerint az In-Forrás a választások után feltűnően sok pénzt költött különféle tanulmányokra is. A tanulmányrendelési dömpingből - több más, terjedelmi okokból most nem részletezett megállapodás mellett - a Budapesti Piac Bt. sem maradt ki. A hasonló című reklámlapot kiadó cégcsoportnál Kornya László - kórházi közalkalmazotti státusa, szülész-nőgyógyászi magánpraxisa és kormány-főtanácsadói megbízatása mellett - korábban lapigazgatói posztot töltött be. A Budapesti Piactól a kormányzati portál fogadtatásáról rendelt közvélemény-kutatást, a megbízás értéke a Proware szerint összesen 7,8 millió forint volt. A szerződéseket az In-Forrás részéről csak Kornya írta alá, az elkészült tanulmány 37 oldalt tartalmaz, amelyből 21 oldal melléklet vagy redundáns információ, az anyag sem címében, sem tartalmában nem adott választ a megbízási szerződésben foglaltakra a Proware értékelése szerint. Kornya azonban úgy véli, hogy "mindez csak feltételezés, a rágalmazó állítások minden alapot nélkülöznek". Tarjáni véleménye: utólag igen nehéz megítélni, hogy egy-egy megrendelt tanulmány mennyire volt hasznos, illetve milyen volt az ár-érték aránya, az viszont biztos, hogy amennyiben Kornya bizonyos tanulmányokat tényleg a kormányváltás után rendelt meg, akkor erre tulajdonosi felhatalmazása nem lehetett. Az új ügyvezető szerint 2002 májusában ezért mondott fel az In-Forrás akkori könyvvizsgálója is. A rendelkezésre álló tanulmányokat egyébként a rendőrség szakértői is vizsgálják, de más forrásból származó értesülésünk szerint például az állami internetszolgáltatásról szóló szakértői anyagot az Informatikai és Hírközlési Minisztérium (IHM) is használja, noha annak kizárólagos jogait egyszer már megvásárolta az In-Forrás. Költségek és prémiumok Kornya doktor 2001. augusztus elsejétől havi 150 ezer forintért határozatlan időre bérbe adta Volvo S40 típusú gépkocsiját az In-Forrásnak. Először 2002 májusában vett fel bérleti díjat, ám ekkor viszszamenőleg rögtön tíz hónapra. A bérlést követően, 2002. augusztus elsején az In-Forrás 4 millió forintért megvásárolta Kornya járművét, annak ellenére, hogy egy hónappal korábban egy vadonatúj Volvo S60-ast is beszereztek a márkakereskedőtől 11,9 millió forintért az ügyvezető személyes használatára. Az autóügyekről Kornya László megkeresésünkre leszögezte: közel egy éven át a saját járművét használta szolgálati gépkocsiként, noha a munkaszerződése feljogosította volna szolgálati gépjármű használatára. Kornya 2001. augusztus elsején szerződött az In-Forrással az ügyvezetői feladatok ellátásáról, munkaszerződése szerint havi munkabérén felül évente 6 havi különjuttatásra volt jogosult. Öt hónapi munkaviszony után Tarjáni szerint tehát 2,5 havi különjuttatás illette volna meg, 2001 decemberében azonban 5 havi teljes bérével egyenlő összegű különjuttatást kapott - a kifizetést Tóth Zsolt kabinetfőnök engedélyezte. Az In-Forrás a költségtérítések területén sem volt szűkmarkú ügyvezetőjével: Kornya László a Proware-jelentés szerint 2002 első hét hónapjában mobiltelefon-használatra 1,4 millió, üzleti vendéglátásra 404 ezer, üzemanyagra 389 ezer forintot számolt el, Brüsszelben, Spanyolországban, Németországban és Ausztriában járt a társaság pénzén. Jutalom, költségtérítés, gépkocsibeszerzés, utazások és egyéb jogcímeken 2002 januárjától júliusáig - a munkabér fölött - a Proware számításai szerint több mint 20 millió forintot költött a volt ügyvezetővel összefüggésben a közhasznú társaság. Kornya László a kifogásolt költségszámlákról úgy vélekedett, hogy azokat a gazdasági igazgató-főkönyvelő, pénzügyi igazgató-controllingvezető fenntartás nélkül befogadta, elszámolta, kifizette, a tulajdonos, annak képviselője, a felügyelőbizottság, valamint a könyvvizsgáló nem kifogásolta, "ellentétben a könyvvizsgálói kamarai tagsággal nem rendelkező Proware-rel, amely ennek ellenére közel 200 millió forint értékű átvilágítási megrendeléshez jutott állami cégeknél". Mobilszámlája állítása szerint nem fél év, hanem működésének 13 hónapja alatt volt 1,4 millió forint, az üzleti vendéglátásra vonatkozó számlákat pedig az összes beosztottja helyett maga írta alá. A kormányváltás után bonyolított külföldi útjairól Kornya a saját bevallása szerint Kovács Kálmán informatikai és hírközlési miniszternek számolt be, aki a kormányváltás másnapján azt közölte vele, hogy ezentúl ő gyakorolja a tulajdonosi jogokat. IHM közeli forrásból viszont úgy tudjuk: Kornya volt az, aki többször megkereste a minisztert, és megpróbált átsorolni az Informatikai és Hírközlési Minisztérium fennhatósága alá, ám az IHM-nek az volt az álláspontja, hogy "amíg a cégbíróságnál nem kerül módosításra a tulajdonosi jogok gyakorlója, addig nem foglalkozunk az In-Forrással, és ehhez mindenki tartotta magát". A Proware-jelentés megállapította: több szerződésen olyan bélyegzőt használtak, amely a szerződés keltezési dátumakor még nem is volt a kht. birtokában. Az "akkor még nem létező" bélyegzővel hitelesített szerződések összértéke a Proware szerint százmilliós nagyságrendű. Kornya László a bélyegzőhasználattal kapcsolatban úgy nyilatkozott a Narancsnak, hogy "a rendőrség is tudomással bír arról, hogy a helytelen bélyegzőhasználatért nem én, hanem más a felelős, annál is inkább, mert a bélyegző tárolásának és használatának szigorú rendje volt. Egész ügyvezetői tevékenységem során bélyegzőt soha nem használtam. A bélyegzőhasználat nem is lett volna alaki kellék, hiszen minden szerződést ellenjegyzett a cég jogi képviselője. Túlbiztosítás volt a gazdasági igazgató részéről az utólagos bélyegzőhasználat." Értesülésünk szerint a bélyegzőhasználatot illetően igaza lehet Kornyának: a gazdasági igazgató a Proware érkezése előtti napon állítólag idegességében visszamenőleg minden olyan szerződést lebélyegzett, amelyen ez korábban elmaradt. Nem fedi azonban a valóságot a volt ügyvezető azon kijelentése, hogy a cég jogi képviselője minden szerződést ellenjegyzett: néhány vitatott szerződést - köztük az ügyvezetői autóbérléssel és -vásárlásokkal kapcsolatos szerződéseket - a neve elhallgatását kérő jogász nem hitelesített. Bosszúhadjárat vagy hűtlen kezelés? Stumpf István szerint az In-Forrás régi vezetését "a bosszúhadjárat megtorló intézkedéseként" távolították el a cégtől, amely értékelése szerint sikeresen működött például a távmunka, a számítógép-kiosztás, a kormányzati call-center működtetése vagy az Európai Unió majdani támogatásait kezelni képes rendszer, az integrált igazgatási és ellenőrzési rendszer előkészítése területén. Stumpf szerint a Proware vizsgálati eredményeiről már többször nyilvánvalóvá vált, hogy elkapkodott, felszínes és a valóságnak nem megfelelő dolgokat tartalmazó irományok, amelyek politikai megrendelés alapján készültek. Tarjáni István azonban az In-Forrásnál rendelkezésre álló dokumentumok áttanulmányozása után másként értékelte a helyzetet, és a fent vázolt ügyekben különösen nagy értékre vonatkozó hűtlen kezelés, hűtlen kezelés, magánokirat-hamisítás és sikkasztás bűncselekményének gyanúja miatt egész sor feljelentést tett Kornya László és további érintettek ellen az ORFK Szervezett Bűnözés Elleni Igazgatóságán. A rendőrség összevontan, egy ügyként kezeli Keller és Tarjáni az In-Forrásra vonatkozó feljelentéseit. Kornya László viszont fenyegetés, zsarolás, hatalommal való visszaélés és befolyással való üzérkedés bűncselekményének gyanúja miatt tett ismeretlen tettes ellen feljelentést "Tarjáni és a Proware-esek az átadás-átvétel során tapasztalt magatartása miatt". Az alapító 2003. január 1-jei hatállyal elrendelte az In-Forrás Kht. végelszámolását, ami folyamatban van. Kecskeméti József Akasztják a hóhért A Proware szerepe és megbízásának háttere akkor vált politikai üggyé, amikor kiderült, hogy a közpénzügyi államtitkár is érdeklődött az érintett állami cégek új menedzsmentjénél a drága magáncég ténykedéséről. Az információgyűjtés azért keltett meglepetést, mert az új kormány berendezkedésének első hónapjaiban az a téves meggyőződés vált általánossá, hogy a Proware az államtitkárság megbízásából vizsgálódik. Keller László októberben szétküldött levélében a Nemzeti Autópálya Rt., az Állami Autópálya Rt., az Állami Autópálya-kezelő Rt., a Magyar Fejlesztési Bank, a Konzumbank, az In-Forrás Kht. és az OEP új irányítóitól kért információt arról, vajon miért épp a Tarjányi Péter vezetése alatt álló vállalkozás jutott eszükbe, amikor a kormányváltás utáni átvilágítást próbálták megoldani. Az államtitkár ugyanis elégedetlen volt a Proware által prezentált jelentésekkel, mert szerinte azok nem tartalmaztak elég muníciót a fontosabb ügyek rendőrségi feljelentéseihez. Tarjányi Péter viszont Keller Lászlót vádolta azzal, hogy elhamarkodottan és szakszerűtlenül ment neki több leváltott vezetőnek, amivel sok esetben aláásta a hivatalos vizsgálat sikerét. Tarjányi Péter, az egykori rendőrnyomozó akkor azt állította: cége az átadás-átvétel során szükséges adatmentésre kapott megbízást, a jelentések csupán "melléktermékek" voltak, de elkészítésükkor minden nyomás ellenére tiszteletben tartották a törvényi előírásokat. Az átvilágítók belvillongása novemberben aztán hirtelen véget ért, a körlevelek eredményéről azonban nem nyilatkozott senki, ám a Proware titkosnak szánt jelentései sorban különböző sajtóorgánumoknál landoltak. Így került nyilvánosságra többek között az OEP gazdálkodását vizsgáló dokumentum is, amelyről az ellenzék lesújtó kritikát adott. Frajna Imre, a Fidesz egykori, a társadalombiztosítási alapokért felelős államtitkára "szemenszedett hazugságoknak" minősített egyes részeket, és az állította, hogy ugyanerről a témáról az ÁSZ korábban és pontosabban már elkészített egy elemzést. Az OEP elnöke viszont a hibák kiküszöbölése után visszásságokat is feltáró, hasznos elemzésnek nevezte a Proware munkáját. Az ellentétek kipattanása előtt Keller egyébként még a Proware-vizsgálatra alapozva hirdetett sajtótájékoztatót az In-Forrás ügyeiről, de az esemény botrányba fulladt, mert Nagy Gábor, a kht. felügyelőbizottságának akkori elnöke, ügyvédje társaságában, az újságírók előtt perrel fenyegette meg az államtitkárt, akit Kornya László még aznap hamis vád miatt fel is jelentett az ORFK-n. Keller azóta hallgat, a Narancs érdeklődésére sem nyilatkozott az In-Forrás-ügyről. Spirk József

A Miniszterelnöki Hivatal által 2001 augusztusában a tudásalapú társadalom megteremtésére és az információs társadalom kihívásaira válaszul alapított In-Forrás XXI. Kht. neve az elmúlt hónapokban többször is felbukkant a magyar sajtó hasábjain, miután a közpénzügyi államtitkárság feljelentése alapján a rendőrség nyomozást indított a vélelmezett visszásságok miatt. Keller László a sajtónak tízmilliós nagyságrendű kifogásolt megállapodásról beszélt, forrásaink szerint azonban ennél jóval több közpénz felhasználásával kapcsolatban merültek fel kétségek; további feljelentésekre is sor került, és megkezdődött a társaság végelszámolása. Stumpf István volt kancelláriaminiszter szerint politikai bosszúhadjáratról van szó.

https://magyarnarancs.hu/belpol/az_in-forras_kht_gazdalkodasa_meleg_valtas-62603/

Az In-Forrás Kht. gazdálkodása: Meleg váltás

2003-02-19 23:00:00

A DAM Steel Rt. csődje: Vasas, ne hagyd magad!

https://magyarnarancs.hu/belpol/a_dam_steel_rt_csodje_vasas_ne_hagyd_magad-61043

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/a-dam-steel-rt-csodje-vasas-ne-hagyd-magad

Magyar Narancs

2003-02-06 00:00:00

Zavaros vizeken Az LKM-ből 1989-ben megalakult Diósgyőri Metallurgiai és Alakítástechnológiai Gyár (Dimag Rt.), majd az utóbbi 1993 őszén megkezdődött felszámolása után, 1995 elején létrejött DAM az elmúlt tizenhárom évben két sikertelen privatizáción esett túl. Az első alkalommal az Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ) a jelentős adósságot felhalmozott vállalatot egy, az Állami Számvevőszék megállapítása szerint mulasztásokkal terhes tranzakció során adta el a vállalat korábbi beszállítójának, a Szojuzruda-Nuevometal fantázianevű, hol orosz-osztrák, hol osztrák-ukrán érdekeltségűként meghatározott konzorciumnak, amely 1991 decemberében szerezte meg a vállalat részvényeinek 80 százalékát. Az üzlet érdekessége, hogy a tárgyalásokat az ÁVÜ megbízásából a Pénzügykutató Rt. bonyolította, melynek 1991-ben Csillag István jelenlegi gazdasági és közlekedési miniszter volt az igazgatója. A privatizációt követő első botrány akkor robbant ki, amikor az új tulajdonos, Klicsu András megvádolta az ÁVÜ-t, hogy az állami szervezet eltitkolta előlük a Dimag 16 milliárd forintos adósságát. A vállalat privatizáció előtti igazgatója, Tolnay Lajos a Napi Világgazdaság 1992. március 20-i számában úgy vélekedett: az adósságok új tulajdonos előli eltitkolása a Pénzügykutató Rt. felelőssége, mert a cég a privatizáció során nem vette figyelembe a Dimag Rt. különböző káeftékbe kihelyezett vagyonát. A Pénzügykutató szerepét firtató kérdéseinkkel Csillag Istvánt lapzártánkig nem sikerült elérnünk. A privatizáció körülményeit több mint kétéves késéssel hozták nyilvánosságra: 1994 februárjában az Állami Számvevőszék vizsgálata megállapította, hogy a konzorcium a 11,4 milliárd forintnyi könyv szerinti értéken nyilvántartott Dimag Rt. 9 milliárd forint névértékű részvénypakettjét 530 millió forintért vásárolta meg. Az Állami Vagyonügynökség azonban elfelejtette ellenőrizni a vevő fizetőképességét, az pedig nem sietett a vételár kiegyenlítésével; az ÁVÜ egyetlen fillért sem látott a Dimag ellenértékéből, sőt. Klicsu cégének egyik leányvállalata, az 1997-ben fizetésképtelenség miatt felszámolási eljárás alá vont Present Kft. hozzájutott egy további, 2,2 milliárd forintnyi részvénycsomaghoz is - szintén fizetés nélkül. Klicsu András cégei egyetlen fillér megfizetése nélkül lettek a Dimag többségi tulajdonosai, mialatt a vállalat tízmilliárdos nagyságrendű adóssága megkétszereződött, és az üzem teljes vagyonvesztésen esett át. A diósgyőri kohászattal már az 1990-es évek elején is meggyűlt beszállítóinak és hitelezőinek, így az APEH-nek és az Észak-magyarországi Áramszolgáltatónak (Émász) a baja. Az adóhivatal 1990 őszén felszámolási eljárást kezdeményezett a vállalat ellen, ám az ezt elrendelő 1992. június 4-i bírósági határozat ellen Klicsu fellebbezett, aminek az év őszén a Legfelsőbb Bíróság helyt adott. A Dimag 1991 végén és 1992 tavaszán több alkalommal maradt áram nélkül. Klicsu az áramválságot kormánygarancia követelésével látta áthidalhatónak, amit - a Dimag összeomlásától rettegő kabinethez intézett ultimátuma után - meg is kapott. Végül az ÁVÜ elvesztette a türelmét, és többszöri áramtalanítás, viharos vállalati közgyűlések után 1993 májusában a közgyűlés nem hosszabbította meg Klicsu András vezérigazgatói megbízását, mire az ÁVÜ és Klicsu Nuevometal GmbH-ja kölcsönösen beperelte egymást. 1993 októberében megkezdődött a Dimag felszámolása - az első ilyen aktus a diósgyőri kohászat történetében. A felszámolás és reorganizáció hároméves időszaka alatt (1993 októberétől 1996 novemberéig) különböző forrásokból 24-25 milliárd forintnyi közpénz áramlott a Dimag, majd a DAM Rt.-be, miközben a gyárban foglalkoztatottak száma hatezerről háromezerre csökkent. 1994 végére befejeződött a Dimag Rt. felszámolása; az ÁV Rt. 1995 januárjában 8,5 milliárd forintért vásárolta ki a gyárat a felszámolást végző Reorg Rt.-től. A tranzakciót követően jött létre a DAM Kft., amely 1995-ben (az egykori Dimag néhány leányvállalatával egyesülve) részvénytársasággá alakult. 1996 novemberében állították le az utolsó nyersvas-felhasználású kohót, és helyezték üzembe az elektrokemencét. A reorganizált, de továbbra is veszteséget termelő vállalat 8 milliárd forint névértékű, 68 százalékos tulajdonrészét - egy utolsó, kétmilliárd forintos kormányzati segítségnyújtást követően - 1998 elején egy dollárért megvette a kassai székhelyű Kelet-szlovákiai Vasmű, amely a jelképes vételár megfizetésén kívül átvállalta a DAM Rt. 2,8 milliárd forintos adósságát, valamint 4,5 milliárd forintos tőkeemelés végrehajtására kötelezte magát (az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő [ÁPV] Rt. ugyanekkora tőkeemelést hajtott végre). Néhány hónap múlva nyilvánvaló lett azonban, hogy a DAM nehézségei meghaladják a szintén gondokkal küszködő kassai tulajdonos teherbíró képességét. Az 1998-as szlovákiai kormányváltást követően a szlovák kormány a Meciarhoz kötődő vezetést elmozdítva a vasmű privatizációja mellett döntött. Időközben a DAM 1999 őszére mintegy hárommilliárd forintos veszteséget halmozott föl, az év végén már csak bankhitelből tudta működését finanszírozni. Ekkor, 1999 decemberében adta el a vállalat 400 millió forintos adóssága fejében az Émász Rt.-nek a területén lévő transzformátorállomást; az ennek visszavásárlása körül kirobbant vita szolgált ürügyül a termelés idei, olasz tulajdonos általi leállítására. A diósgyőri munkavállalók képviselői szerint végzetesnek bizonyult a későbbiek szempontjából, hogy a kassai időszakban a részvénytársaság működtetésében vétójogot biztosító aranyrészvénnyel rendelkező ÁPV Rt. nem akadályozta meg a tranzakciót, noha információink szerint a munkavállalói érdekképviseletek ennek érdekében levélben fordultak a térség országgyűlési képviselőihez, továbbá Gansperger Gyulához, az ÁPV Rt. akkori elnökéhez. "Az ÁPV Rt. még csak válaszra sem méltatta a szakszervezet levelét" - mondta a Narancs érdeklődésére Ágotai József, a Diósgyőri Vasas Szakszervezeti Szövetség elnöke. A DAM további 700 millió forintos adóssága miatt az Émász 2000. január végén megszüntette a gyár áramellátását. Az üzem már 1999 utolsó napjaiban leállt; a többségi tulajdonos 2000. február végén csődeljárást kért önmaga ellen, ám a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság elutasította ebbéli kérelmét, és egy szlovákiai beszállítója kérésére március 14-én felszámolási eljárást indított a DAM Rt. ellen. Március végétől két hónapon át állt a termelés, a vállalat élére kinevezett Marjasné Endrédi Zsuzsanna felszámolóbiztos májusban bejelentette, hogy a kétezres dolgozói létszámot 1650-re csökkentik (ugyanekkor több százan önként távoztak az üzemből); a következő egy évben azonban - a hetvenes évek óta példátlan módon - veszteség nélkül működött a diósgyőri kohászat. Az igazi tulajdonos A veszteség nélküli termelés megkönnyítette, hogy a jogutód nélkül felszámolt DAM Rt. vagyontárgyait a felszámolást végző Cash & Limes Vagyonkezelő és Felszámoló Rt. eladja a Cogne Acciai Speciali s.r.l. által alapított DAM Steel Speciális Acélgyártó Részvénytársaságnak. A vevő 4,3 milliárd forintot fizetett a DAM termelésben részt vevő vagyonelemeiért, és átvette az egykori rt. felszámolás során megmaradt 1650 alkalmazottját. 2001 májusában az új tulajdonos csaknem háromszáz dolgozó elbocsátását jelentette be, 2001 végén újabb 223 dolgozótól váltak meg; közben az üzemet minőségi acéláruk gyártására állították át. A tulajdonoshoz közel álló forrásból származó, ám hivatalosan meg nem erősített értesüléseink szerint a Cogne az elmúlt másfél évben csaknem tízmilliárd forintot fordított technológiai és környezetvédelmi beruházásokra Diósgyőrben. A három évvel ezelőtt a kassai tulajdonú DAM Rt.-től az Émász tulajdonába került transzformátorállomás visszavásárlásáról 2002 májusában a nyilvánosság elé került vita azonban jelezte: a forint 2001 májusa óta tartó erősödésétől és az acéláruk világpiacán jelentkező túlkínálattól és árcsökkenéstől sújtott diósgyőri kohászat újra nehéz helyzetben van. Az Émász a gyár területén lévő alállomás birtokában kilowattóránként két forinttal drágábban számlázza a DAM Steel Rt.-nek a középfeszültségű áramot, mint amennyibe a vásárlónak egy saját tulajdonú transzformátor birtokában kerülne. Becslések szerint a különbség évi 500-700 millió forintos többletkiadással jár az acélgyártó számára. A DAM Steel 500 millió forintot ajánlott az alállomásért, az Émász induló árként 1,4 milliárd forintot kért. Az árvitával indokolta a Cogne a diósgyőri üzem 2003. január 3-i leállítását, ám az újraindításra annak ellenére nem került sor, hogy létrejött a megállapodás az Émász és a DAM Steel között. (Lásd erről keretes írásunkat.) A DAM Steel Rt. dolgozói közül többen értetlenül állnak az események előtt: a felszámolóbiztos irányítása alatt a gyár nyereséget termelt, most pedig, jóval kisebb dolgozói létszám mellett, ismét veszteségesen működik. "A DAM Steel és a DAM Energy (a DAM Steel tulajdonában álló, az üzem energiaellátásáért felelős kft. - G. G.) együttesen jó ezer fővel kevesebbel működik, mint a felszámolási időszakban" - fogalmazott egyikük, hozzátéve: "Az olaszok helyében azért elgondolkodnék, hogy hatékony-e a gyár irányítása és kereskedelmi politikája." A kohászat termelési költségeinek 90 százaléka az anyag- és energiaköltségekből áll; a bérköltség (járulékokkal együtt) a maradék 10 százalékot teszi ki. "Az acélipar költségeit nem annyira elbocsátásokkal, mint inkább a termelékenység alakulásának folyamatos ellenőrzésével, folyamatos fejlesztéssel és hatékonyságnöveléssel lehet csökkenteni" - véli Ágotai József, aki szerint hosszú idő után a Cogne volt a diósgyőri kohászat első olyan gazdája, amely "valóban tulajdonosként viselkedett". A Narancsnak nyilatkozva ezt a megállapítást alátámasztotta Lenártek András, Miskolc fideszes országgyűlési képviselője is, aki szerint a korábbi szlovák tulajdonossal szemben, amelynek "nemhogy a DAM, de az anyavállalat jövőjére nézve sem volt koncepciója", az olasz befektető átgondolt jövőképpel érkezett Diósgyőrbe; fejlesztette a technológiát, áldozott a környezetvédelemre az acélműveknél, és folyamatosan finanszírozta a cég működését. A Cogne jövőképéről szívesen hallottuk volna a tulajdonos képviselőjének véleményét is, ám az igazgatóságon elhárították érdeklődésünket, mondván: a leállás meghosszabbításának bejelentése óta a vezetésnek nincs új mondanivalója a nyilvánosság számára. Piac, védelem nélkül Az általunk megkérdezett szakértők szerint a DAM Steel európai szabványoknak megfelelő idomacél termékeket gyárt; termékei minőségének és viszonylag kicsi gyártási kapacitásának köszönhetően képes lehetne arra, hogy a nagy volumenű termelésben utazó nyugat-európai acélipari óriáscégek által nem lefedett "résekbe" beleférjen. A kedvező termelési struktúra, a hazai acélgyártók között egyedülálló termékminőség, továbbá az utóbbi években növekvő hazai acélfelhasználás ellenére a DAM Steel Rt. - a 2000/2001-es veszteségmentes felszámolási időszak után - az elmúlt két évben ismét deficites volt: a vásárlás évében 2 milliárd, tavaly 4,5 milliárd forintnyi veszteséget halmozott fel. A hazai acélipar válságának elsődleges okát forrásaink a forint erősödésében és a magyar piacvédelmi szabályok elégtelenségében látják. Az acélipar hatékony védelmét elsősorban nem a késztermékek behozatalának, hanem a nyersanyagul szolgáló acélhulladék kivitelének korlátozásával lehet megvalósítani - jelentette ki a Narancs kérdésére Zámbó József, a Magyar Vas- és Acélipari Egyesülés kereskedelmi igazgatója. A Boross-kormány által jóváhagyott és három év alatt megvalósult reorganizációs program technológiai váltást irányzott elő; a magyarországi kohászat ekkor kezdett áttérni a nyersvasalapú kohászatról az acélhulladék-felhasználáson alapuló acélgyártásra, illetve a nagykohók használatáról az elektrokemencés miniacélművek működtetésére (ekkor született döntés a diósgyőri nagykohó lebontásáról is). Zámbó József "a szegény ember kényszerű döntésének" nevezte a kilenc évvel ezelőtti intézkedéscsomagot, amely kisebb munkaerő-igényű és gyártási kapacitású, ugyanakkor rugalmasabb termelést tett lehetővé a hazai kohászat számára. Az acélhulladékot felhasználó gyártás során azonban nehézséget okoz a nyersanyag különböző ötvözőfémekkel és egyéb anyagokkal (így cinkkel, ónnal, rézzel, krómmal, nikkellel, valamint foszforral) való "szennyezettsége", amely csak korlátozottan teszi lehetővé az acélhulladék újrahasznosítását; a hazánkból a szomszédos országokba irányuló korlátlan nyersanyagkivitel pedig megnehezíti a hazai kohászat nyersanyagbeszerzését. Diósgyőri forrásaink máig súlyos hibának, egyesek "szándékos visszafejlesztésnek" tartják a technológiai váltást és a gyártási kapacitás vele járó csökkentését. Ágotai József szerint a nagykohó használatával "ugyanennyi emberrel a jelenlegi mennyiség többszörösét is ki lehetne termelni". A magyarországi kohászat kilencvenes évek közepére bekövetkezett leépítése miatt hazánk az uniós csatlakozási tárgyalásokon - Lengyelországgal, Csehországgal és Szlovákiával szemben - már nem volt alkupozícióban; utóbbiak - piacvédelmük fenntartása mellett - ekkor kötelezték magukat arra, hogy a most következő hat évben csökkentik acélgyártó kapacitásukat. A kapacitáscsökkentés elhamarkodott voltával Zámbó József is egyetért, de szerinte nem a nyersvasalapú nagykohók üzemben tartásával, sokkal inkább a feldolgozóipar kapacitásának bővítésével, a hengerművek fejlesztésével, a késztermékek eladhatóvá tételével lehetett volna a hazai kohászat leépülését megakadályozni. A kilencvenes évek eleji kapacitáscsökkenés következtében az ózdi acéltermelés 1992-re megszűnt (később, az 1997-ben a Max Aicher GmbH által megvásárolt "zdi Acélművek ["AM] Kft. keretében, a korábbi 15 ezres dolgozói létszámmal szemben mindössze 500 embert foglalkoztató miniacélműben indult újra; ennek termelése néhány héttel Diósgyőrt követően állt le az "AM és az Émász árvitája miatt), a másfél évtizede egymillió tonna acélárut kibocsátó diósgyőri kohászat kapacitása körülbelül egyharmadára csökkent. A forint 2001 májusa óta tartó felértékelődése, valamint a világpiacon jelentkező túlkínálat (és az ebből adódó 20-30 százalékos árcsökkenés) következtében a hazai acélgyártók exportpozíciói jelentősen romlottak az utóbbi másfél évben. A bővülő hazai piacon az acélhulladék-kiviteli korlátozásokkal védett szomszédos országokból (Szlovákiából, Lengyelországból, Csehországból és a volt Szovjetunió utódállamaiból) érkező importtermékek 30-40 százalékos árelőnyt élveznek a hazaiakkal szemben, így nem csoda, ha a bővülő (mindenekelőtt a fellendülő építőipar által támasztott) hazai kereslet 60 százalékát közép- és kelet-európai import elégíti ki. A kedvezőtlen folyamatok éppen 2001 májusában, az olasz befektető Diósgyőrbe érkezése után gyorsultak fel. A rendszerváltás óta egyetlen magyar kormány sem tekintette stratégiai ágazatnak a kohászatot - jelentette ki Ágotai József. A szakszervezeti vezető szerint hiba volt, hogy a magas acélfelhasználású ágazatokban befektető multinacionális vállalatokat nem terelték az acélipari központok irányába. Dicső múlt, kaotikus jelen Az LKM az 1980-as évek közepén közel húszezer embernek adott munkát; mára az egykori nehézipari óriás területén három és fél ezren dolgoznak, közülük másfélezren a DAM Steel és leánycége, a DAM Energy alkalmazásában. A Narancs a délutáni műszakváltáskor a gyárba érkező munkavállalóknál érdeklődött aziránt, hogy a tulajdonosok tájékoztatták-e őket az üzemmel kapcsolatos további terveikről. A dolgozók egy része hallgatásba burkolózott, egy ötvenes asszony megjegyezte: "Ha nem itt állnánk, mondanék én sok mindent." Egy negyvenes férfi budapesti álláslehetőség iránt érdeklődött. Huszonhárom éve dolgozik a diósgyőri kohászatban, a térség munkanélküliségi mutatói nem sok jóval kecsegtetik. "Talán a Dunántúlon" - gondolkodott hangosan, majd elindult a gyárkapu felé. Néhány évvel idősebb kollégája 1969 őszén került a Lenin Kohászati Művekbe, állítása szerint ma négy műszakban, hét végén is dolgozik, és alig keres valamivel többet a minimálbérnél. Fiatal kollégája a szakszervezetet is hibáztatja. Szerinte a vezető beosztásban a termelésben dolgozó szakszervezeti "fejesek" nem képviselik megfelelően a munkavállalók érdekeit. A tizennégy éve a gyárban dolgozó, havonta hetvenezer forinttal hazatérő fiatalember elmondta még, hogy 1999 és 2001 között a DAM-ban nem volt bérfejlesztés; a szakszervezet csak hároméves késéssel fejezte ki rosszallását emiatt. "Tavaly így sikerült kemény hat és fél százalékot kiharcolni; gratulálok hozzá" - zárta a beszélgetést. Az általunk megkérdezett dolgozók közül senki sem tudta, mi lesz az üzem további sorsa. "Annyit tudunk, amennyit a tévében láttunk" - mondták. "1995 óta csak alkalmanként, öt-hat hónapra vesznek fel ide, de máshova nem tudok elmenni - meséli egy fiatalember. - Ez most a hetedik hónapom, de úgy látszik, nincs tovább." Az utána érkező idősebb férfi a végellenőrzésen dolgozik; neki még van munkája, a hóban, az udvaron álló késztermékek ellenőrzése és elszállítása hónapokig eltarthat. Az utolsó munkafázisokon dolgozók talán még februárra is rendes fizetést kapnak; a többiek a januárt alapfizetésük fejében töltötték "leállással", februári munkabérüket illetően azonban borúlátók. A végellenőrökön, kikészítőkön és szállítókon kívül csak a karbantartással foglalkozók járnak be dolgozni; a munkavállalók egytizede. Az esetleg munkanélkülivé válók kilátásait, a térség mostani (tehát a DAM Steel bezárása előtti) munkaerő-piaci viszonyait jól érzékelteti az alábbi történet: másfél évvel ezelőtt a frissen érkezett olasz tulajdonos negyven diplomás állást hirdetett meg, amelyekre háromezer-kétszázan jelentkeztek. Ennek alapján elképzelhető, hogy a fizikai dolgozók milyen helyzetbe kerülnek a gyár bezárása esetén. Napokon belül A DAM Steel általunk megkérdezett dolgozói egybehangzóan állítják: a vállalat tulajdonosának néhány napon belül döntenie kell az üzem további sorsáról, hiszen a vásárlók három-hat hónapra lekötik megrendeléseiket, így a késlekedéssel a diósgyőriek elveszíthetik piacuk jelentős részét. Ágotai József is attól tart, hogy a halogatás és a megrendelők elfordulása miatt megismétlődhet az "ózdi példa", azaz az acélgyártás több- éves szünetelése Diósgyőrben is. Ha ez történne, néhány év múlva legföljebb az "AM-hoz hasonló, néhány száz embert foglalkoztató miniacélmű kezdheti meg termelését Miskolcon - ha egyáltalán. A diósgyőri üzem és a kohászat iránti érdeklődés csökkenését ugyanis a dolgozói létszám apadásán túl a szakember-utánpótlás hiánya is jelzi. Emiatt fennáll a veszély, hogy tíz év múlva tényleg nem lesz kohászat és gépgyártás Diósgyőrben; az esetleg ide érkező nagyberuházók ugyanúgy csak betanított munkásnak alkalmas munkaerőt találnak majd itt, mint az ország többi részén. Az elmúlt évtizedben, a DAM és a Diósgyőri Gépgyár (Digép) leépülésével párhuzamosan gyakorlatilag megszűnt a nehézipari fellegvár teljes szakképzési rendszere; a kohó- és a villamosipari technikum, a szakközépiskola és a szakmunkásképző is más profillal működött tovább. A képzési rendszer reformja, az intézményeknek az ipari befektetők igényeihez igazítása előrelátó gazdaságpolitikai stratégiát igényelt volna, ilyennel azonban a jelek szerint egyik kormány sem rendelkezett. Láncreakció? A DAM Steel vevői és beszállítói A DAM legnagyobb hazai vásárlója a Rába, valamint az alsózsolcai székhelyű Csavar- és Húzottáru Rt. Ezek a diósgyőri üzem újraindításának halogatása esetén néhány héten belül kénytelenek lesznek külföldi beszállítók után nézni. Ugyancsak gondot okoz a DAM leállása a Digép Hungary Rt.-nek, a szebb napokat látott diósgyőri nehézipari fellegvár másik egykori óriásának, melynek a DAM szintén alkatrészeket szállított. Mivel a Digép Hungary nem beszállítója, hanem vásárlója volt a DAM Steelnek, ezért tevékenységében fennakadást jelent ugyan a szomszédvár leállása, de talán nem jár végzetes következményekkel. A vállalat vezetője, Ács András ugyanakkor az Észak-Magyarország című napilap január 30-i számában elmondta: a DAM leállása miatt Csehországból kénytelenek behozni a szükséges alapanyagot. Az egykori kohászati művek területén működő cégek többsége, így a több mint kétszáz embert foglalkoztató Borsodi Metáll Öntöde Kft. (BMÖ) a DAM Steel beszállítója. Mint Stán Györgynétől, a társaság ügyvezetőjétől megtudtuk, a DAM január eleji leállása (melyről az üzleti partnerek a sajtóból értesültek) még nem érintette a BMÖ működését, ám az acélgyártó üzem a neki többek között salaküstöket és a termelés során használt hengereket beszállító BMÖ legnagyobb megrendelőinek egyike, és az öntöde százmilliós nagyságrendű megrendelése bánná a kohászati üzem esetleges bezárását.

A rendszerváltás óta három privatizációt, két felszámolást és egy visszaállamosítást megért diósgyőri kohászat (mely 2001 óta DAM Steel Rt. néven működött) január utolsó napjaiban csődöt jelentett. Tulajdonosa, az olasz Cogne Acciai Speciali s.r.l. így kíván kilencven nap haladékot szerezni a hitelezői követelésekkel szemben. A közel másfél ezer embernek munkát adó társaság esetleges megszűnésével becslések szerint - saját dolgozóin kívül - további 1400-1500 állástalannal gyarapodna a jelenleg 12 százalékos munkanélküliséggel sújtott Miskolc és környéke. A diósgyőri acélgyártás elmúlt tizenkét éve számos fordulattal szolgált, és több tíz milliárd forintnyi közpénzt emésztett fel; végül, miközben a hazai acélfelhasználás az elmúlt évben növekedett, a borsodi kohászat - sokadszor - ismét a tönk szélére került.

https://magyarnarancs.hu/belpol/a_dam_steel_rt_csodje_vasas_ne_hagyd_magad-61043/

A DAM Steel Rt. csődje: Vasas, ne hagyd magad!

2003-02-05 23:00:00

Fővárosi pakuratavak: A telephely leve

https://magyarnarancs.hu/belpol/fovarosi_pakuratavak_a_telephely_leve-61825

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/fovarosi-pakuratavak-a-telephely-leve

Magyar Narancs

2002-11-28 00:00:00

A Tüzép magánosításával átmenetileg a Raab-Karcher Kft.-é lett a terület, de a cég kiszagolhatta: ha ott marad, a szennyezés felszámolásába belepistul. Keresett hát egy jóhiszemű balekot: 1995-ben a "tavak" a pakura miatt ideges XVIII. kerületi önkormányzat tulajdonába kerültek - s ezzel az ő kötelessége lett a kármentesítés. A kerület állítja: nem volt teljesen tisztában azzal, hogy mibe vágott bele. A mentesítésre kapott ugyan az eladótól 60 millió forintot, ám mai becslések szerint a terület kipofozása milliárdos tétel. Az önkormányzat szerint eddig már 400 milliót költöttek rá. (A környezetvédelmi felügyelőség egykori igazgatóhelyettese pár évvel később elzarándokolt a tavakhoz, és nagy nyilvánosság előtt a fejéhez kapva feljajdult: "Úristen, ez legalább másfél milliárd lesz.") Az 1996-os környezetvédelmi törvény és a hatóság noszogatása 1997 őszén felrázta a felmérések nyomán döbbenten bámuló önkormányzatot, és közbeszerzési eljárást írt ki a szennyezés felszámolására. A környezetvédelmi felügyelőség direktíváinak megfelelően a pályázati kiírás csak az ingatlan területének kipucolásáról szólt, holott legalább a hivatalos szervek kapiskálhatták volna (mint ahogyan az önkormányzat által a kárfelméréssel megbízott egyik cég jelezte is), hogy a pakura átszivároghat a szomszédos MÁV és mások telkeire is. Ez a nemtörődömség később megbosszulta magát: a részben (de nagy pénzekért) megtisztított területekre a vasúttársaság földjéről visszaszivárgott a szennyeződés. (A parlament 2000-ig adós volt annak kodifikálásával, hogy miként kell elkészíteni egy tisztességes környezeti kárfelmérést; ezt végül a 2000/33. tv. rendezte.) Az önkormányzat a kármentesítéssel a közbeszerzési pályázat nyertesét, az Elgoscar Kft.-t bízta meg. A testület időközben sikeresen pályázott a Baja Ferenc vezette Környezetvédelmi Minisztériumhoz is, ám a kormányváltás után az elfogadható bankgarancia hiányára hivatkozva a Pepó-féle vezetés 1999-ben felmondta a szerződést. A kerület és a minisztérium máig pereskedik emiatt: a Fővárosi Bíróság 2002. október 3-ai részítéletében első fokon az önkormányzatnak adott igazat. Ez azonban semmit sem változtat azon, hogy az elkezdett munkálatok három éve leálltak. Mi több, a szomszédos MÁV ingatlanjáról elindult visszaszennyeződés miatt az önkormányzat a vasúttal is tengelyt akasztott. A legfőbb ügyész az 1997. őszi események miatt kérte ki a parlamenttől a szocialista polgármestert-képviselőt. Az Orbán-kormány idején a Környezetvédelmi Minisztérium kérésére a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal által elvégzett vizsgálat ugyanis megállapította: a Mester László vezette önkormányzat több ponton megsértette a közbeszerzési törvényt, és a tárca megtévesztésével jogtalan haszonra próbált szert tenni. A legfőbb ügyész Országgyűlésnek küldött átiratában az áll, hogy Mester László a XVIII. kerület polgármestereként 1997. október 30-án pályázatot nyújtott be a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériumhoz, a Központi Környezetvédelmi Alap terhére 180 millió forint vissza nem térítendő és 180 millió forint viszszatérítendő támogatásért a pakuratavak szennyezésmentesítésére. A pályázatban az önkormányzat összköltségként 599 millió forintot határozott meg, amelyből az önrész 240 millió forint volt. Ám 1997. november 5-én az önkormányzat által lefolytatott közbeszerzési eljárást az Elgoscar Kft. nyerte 266 millió forint megvalósítási költséggel, amely összegre a felek szerződést is kötöttek. A főügyész szerint Mester László a pályázat benyújtásakor nem tájékoztatta a döntéshozót arról, hogy egy közbeszerzési eljárás lezárult, és annak eredményeképpen 266 millió forintos vállalkozói díj fejében a kármentesítésről már megállapodtak. Az ügyészség szerint az állami támogatást nem lehetett volna megítélni, mert a beruházás költségének teljes összegével rendelkezett az önkormányzat. A minisztérium a pályázatot 1997. november 12-én kedvezően bírálta el, mert nem tudott az önkormányzat által meghirdetett közbeszerzési eljárás eredményéről. Az ügyészség alapos gyanúja szerint egy magánokirat-hamisításon keresztül így valósult meg a jogosulatlan gazdasági előny megszerzése bűntettének kísérlete - az ügyben vádemelés várható. Mindenesetre a nyomozók által meg-meglátogatott polgármesternek a helyi ellenfelei már mentelmi jogának megvonása előtt nekimentek. Az önkormányzati választások előtt több tízezer névtelen szórólap került utcára, majd szeptemberben "A szégyen napja" címmel tartott tüntetésen a helyi Fidesz azzal vádolta a képviselőt, hogy lejáratta a kerületet, elfeledkezve arról, hogy a pályázatokkal kapcsolatos döntéseket a jelenlegi kerületi ellenzék (a Fidesz) - állításuk szerint alulinformálva - rendre megszavazta. (Mestert egyébként tavasszal és ősszel is jelentős többséggel választották meg képviselővé, illetve polgármesterré.) Ughy Attila környezetpolitikus, a helyi Fidesz frakcióvezetője, aki az előző ciklusban az Országgyűlés környezetvédelmi bizottsága elé vitte az esetet, elmondta: nem érti, hogy ha az önkormányzat úgy látta, hogy valamit 260 millióból meg lehet csinálni rendesen, akkor hogyan tudott hamarjában 599 milliós tervet készíteni: vagyis a fő kérdés az, hogy a polgármester miért tévesztette meg a hatóságokat. Szerinte "ezer sebből vérzik maga a kármentesítés" is, mert olyan technológiával kezdtek dolgozni egy lakókörnyezetben, amit Közép-Európában még nem alkalmaztak. Úgy látja, hogy már akkor hibát követett el a testület, amikor a Raab-Karchertől átvette a területet, mert nem mérte fel, hogy ez mennyibe fog kerülni. (Az akkori ellenzék nem szavazta meg az ingatlan átvételét.) "A napnál is világosabb, hogy a hibák sorozata önkormányzati vagyonvesztést okozott" - vélte a fideszes politikus. A polgármester viszont már a gyanúsítás alapját sem érti. Mivel az állam felé beadott közel 600 milliós projekt tervében ugyanakkora önrészt szerepeltettek, mint amikor a közbeszerzési eljárást kidoboltatták, ha megfeszülnek, sem tudnak úgy kikerülni az egészből, hogy észrevétlenül kispórolják a saját részüket - érvelt. Mester László állítja: nem tudták, mikor értesülnek arról, hogy nyertek-e a minisztérium pályázatán, miközben a környezetvédelmi hatóság által megállapított határidő vészesen közelgett, és dönteniük kellett a közbeszerzésről. Úgy okoskodtak: vagy nem jutnak állami forráshoz, és megcsináltatják a nyertessel a munkát abból, ami a kasszában van, vagy nyernek, és akkor a szerződéskötés során tisztázzák a minisztériummal a dolgokat. E manőver szerintük jogilag azért védhető, mert a közben elvégzett aktualizáló kárfelmérés sokkal jelentősebb szennyeződést mutatott, mint korábban. A közbeszerzés kiírásakor fennálló körülmények módosulásával tehát a közbeszerzési törvény olyan vizeire sodródtak, ahol már lehet módosítani a nyertesekkel megkötött szerződést. A Kormányzati Ellenőrzési Hivatal szerint viszont rossz volt az iránytű. Mester László leszögezte: a Baja vezette tárcát messzemenően tájékoztatták arról, hogy amikor nyertek, kibővítették a kivitelezői szerződést, és további két céget, valamint egy kísérleti, ám az Egyesült Államokban már bevált technológiát vontak be a munkába. A környezetvédelmi felügyelőség meg is állapította: a kerület a költségesebb, de a nagyobb biztonsággal járó megoldást választotta. A gyanúsított politikus vélelme az, hogy a Pepó-féle tárca a pénzre áhítozva egy csomó, ellenzéki (MSZP-SZDSZ) vezetésű önkormányzattal kötött szerződést felbontott. Ha ez nem történik meg, már rég tiszta lenne a terület - vélekedett Mester László. A képviselő-polgármester kalkulációi szerint közel 400 millió forintot költöttek el saját költségvetésükből, miközben a minisztériumtól csak 26 millió forint érkezett; a megbízott cégek munkáját így csak részben tudták ellentételezni. A parlament környezetvédelmi bizottsága az előző ciklusban két alkalommal is napirendre tűzte a témát, és a kerület azt a tanácsot kapta, hogy vadásszon tőkeerős befektetőre. Kétévi pereskedés, újabb, még riasztóbb kárfelmérés (csak 2002-ben derült ki pontosan, mekkora a terület), a kényszerű munkaszünet, a visszaszennyeződés után az önkormányzat így is tett: kínjában adásvételi szerződést kötött az Auchan üzletközpont hálózat által megbízott Hyper Immo Kft.-vel a terület eladásáról. Ughy Attila szerint a kerület ezt már évekkel ezelőtt is megtehette volna, amikor még sokkal jobb pozícióban volt. A városrész megszabadulhat a környezeti és anyagi nyűgtől, de esélye sincs, hogy a tisztításba beleölt pár száz millió forintot viszontláthassa, mert az ingatlan értéke és a mentesítés közötti differenciát néhány tíz millió forintban állapították meg (köszönhetően a visszaszennyezésnek is). Ráadásul a szerződés értelmében az Auchan ki is hátrálhat az üzletből, ha közben rájön, hogy számára mégsem rentábilis a befektetés. Ehhez elég annyi, ha olyan kármentesítési tervet nyújt be a környezeti hatósághoz, amit az nem fogad el. "Egyébként is, nálunk csak az új tulajdonos jóindulatán múlik, hogy elvégzi-e tisztességgel a szennyezés felszámolását" - állítja Illés Zoltán, a környezetvédelmi bizottság fideszes alelnöke, aki szeptember elején már interpellálta Kóródi Máriát a témában. A politikus szerint a minisztériumnak árgus szemmel kellene figyelnie minden ilyen ügyet, mert a környezetvédelmi felügyeleteknek nincs megfelelő költségvetési fedezetük arra, hogy rendszeresen és adekvát módon ellenőrizhessék a környezeti károk felszámolását. Egy három megyére kiterjedő felügyelet képtelen ezzel megbirkózni, ezért többnyire kevés az esély arra, hogy egy ilyesfajta ügy környezetvédelmi szempontból ne kudarccal végződjön. Főleg, hogy sokszor a kárfelmérések hitelessége is megkérdőjeleződik: Illés szerint ugyanis ha egy cég megvesztegeti a rendszer több tagját, akkor is messze jobb évet zár, mintha a tényleges károk tényleges felszámolására törekszik. Ezért az államnak akkor is kötelessége figyelemmel kísérni egy hajdan a tulajdonába tartozó szennyezett ingatlan utóéletét, ha a felelősséget már átadta az új tulajdonosnak. De ennek egyelőre nyoma sincs: így eshetett meg a pakuratavak kapcsán az az abszurditás, hogy a forráshiányos önkormányzat nem értesült arról a 120 millió forintról, amit az ÁPV Rt. a Tüzép privatizációjakor arra az esetre helyezett letétbe, ha egy következő tulajnak többletkiadása lenne a mentesítéskor. Az országban hat éve külön kármentesítési program folyik az állami felelősségű területek tisztítására. Azóta évente 5-15 helyen indul be valami munka: vagy tényfeltárás, vagy elhárítás. "Mivel még több, két háború közti szennyezés is a földben lappang, legalább 30 évre való munka van" - nyilatkozta a Narancsnak Kónya Károly, a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi Felügyelőség vezetője. Eddig évente egy-másfél milliárd forint volt a környezetvédelmi tárca által kezelt országos kármentesítési program számláján. "Ez a semminél csak egy kicsit volt több, hiszen csupán a balatonfűzfői Nitrokémia környezetének ártalmatlanítására 8 milliárd forintra lenne szükség. 2003-ban már 4 milliárd forint lesz az ÁPV Rt.-nél az állami felelősségű szennyezések felszámolására, de a környezetvédelmi tárca költségvetésében nem lesz forrás erre" - tájékoztatott Illés Zoltán. A politikus az Egyesült Államokban megálmodott Superfound meghonosításában - a múlt környezeti kárainak felszámolására szánt nagy összegű alap létrehozásában - látja annak a zálogát, hogy az ország kipucolása ne tartson végtelenül sokáig. Linder Bálint

A többszöri tulajdonosváltás, a perek, a parlamenti bizottsági ülések és a több száz millió forint elköltése ellenére a XVIII. kerületi pakuratavak apokaliptikus vidéke még mindig Budapest egyik súlyos környezetszennyezési problémája. Ha nem lenne értékes a terület, vagy harminc évig az is maradna. A régóta húzódó ügy újabb fejleményeként a legfőbb ügyész kérésére az Országgyűlés felfüggesztette Mester László - a körzet szocialista országgyűlési képviselője és polgármestere - mentelmi jogát.

https://magyarnarancs.hu/belpol/fovarosi_pakuratavak_a_telephely_leve-61825/

Fővárosi pakuratavak: A telephely leve

2002-11-27 23:00:00

A fadd-gerjeni csatornaügy: Csaba vagyok. Harminc százalék

https://magyarnarancs.hu/belpol/a_fadd-gerjeni_csatornaugy_csaba_vagyok_harminc_szazalek-61431

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/a-fadd-gerjeni-csatornaugy-csaba-vagyok-harminc-szazalek

Magyar Narancs

2002-11-28 00:00:00

A számos pályázó közül a három falu tetszését 2001 februárjában a Bau-Team Építőipari és Vállalkozási Kft. ajánlata nyerte el, ám a megyében korábban jó néhány közbeszerzési megbízást nyerő szekszárdi Wiedemann Építőipari és Vállalkozási Rt. nem törődött bele a döntésbe, és a közbeszerzési döntőbizottsághoz fordult. A Wiedemann Rt. 80 millió forinttal olcsóbban dolgozott volna, és fél évvel korábbra vállalta a befejezést, mint a Bau-Team. A Fadd vezette beruházási konzorcium Wiedemannékkal szemben ekkor még arra hivatkozott, hogy szerintük jogszabálysértő a mintegy 800 milliós saját forrás hiányzó részének a minisztérium felé történő prezentálására a cég által ajánlott rövid lejáratú kölcsön. (A Wiedemann Rt. képviselője ugyanakkor idén júliusban a HVG-nek nyilatkozva előfinanszírozásnak minősítette az ajánlott tranzakciót.) A közbeszerzési döntőbizottság jogosnak találta a Wiedemann Rt. panaszát. Az akkori gyanú szerint a Bau-Team is fiktív számlákkal segítette a beruházói önrész kipótlását, a későbbi adórendőrségi vizsgálat azonban nem talált erre utaló jeleket. Az önkormányzatok addig nagyjából egységes képviselő-testületeit azonban megosztották a fejlemények: Dunaszentgyörgyön a teljes testület, a faddiak fele és a gerjeniek többsége immár a Wiedemann Rt.-t támogatta. Molnár József (szocialista) gerjeni és Kocsner Antal (független) faddi polgármesterek a Narancsnak elmondták: a testületek megváltozott véleményének a hátterében a közbeszerzési döntőbizottság határozata mellett más is állhatott. Magyarázatul hozzátették: Wiedemann Mihály, a döntőbizottsághoz forduló vesztes vállalkozás tulajdonos-vezetője korábban megkereste őket, és a céltámogatás összegének kb. 3 százalékát, 35-35 millió forintot helyezett kilátásba, amennyiben cége kapja a megbízást. Miután ajánlatát elutasították, kijelentette: "A csatát tábornokok helyett közkatonákkal is meg lehet nyerni", amivel a polgármesterek szerint a képviselők küszöbön álló megvesztegetésére célzott. "Nem akarunk szenteknek látszani: elgondolkoztunk az ajánlaton" - kezdte az önvizsgálatot Kocsner Antal válaszul arra a kérdésre, hogy ők ketten miként voltak képesek ellenállni a kísértésnek. "Megkerestük azokat a településeket, ahol a Wiedemann korábban hasonló megbízást nyert el, és kiderült, hogy mindenhol volt valami gond a minőséggel, a határidőkkel vagy az alvállalkozók kifizetésével - vette át a szót Molnár József. - És hát abban sem bíztunk, hogy valóban megkapjuk a pénzt" - ismerte el őszintén. Megjegyezte: nem tudtak volna "Mariska néni" szemébe nézni, ha náluk is visszafelé folyik a szennyvíz a csatornában - miközben 35 millió lapul a zsebükben. Újságunk kérdésére Wiedemann Mihály határozottan cáfolta, hogy valaha is találkozott volna a két polgármesterrel, illetve hogy pénzt ajánlott nekik. Tény, hogy az utóbbi hónapokban szaporodni látszanak a felhők a Wiedemann Rt. fölött. A Tolna megyei közgyűlés a nyáron mondott fel három olyan szerződést, melyet a céggel fogyatékosotthonok újjáépítésére kötött. A vállalkozásnak hét évvel az alapkőletétel után sem sikerült még átadnia a szekszárdi kórháznak épített diagnosztikai és műtőblokkot. Korábban gondok voltak a Wiedemann-nal Szőnyben és Komáromban, aztán Szedresen és Medinán, illetve a Dunaföldváron, Dunakömlődön, Bölcskén és Madocsán zajló szennyvízberuházások kivitelezése körül. A Wiedemann Rt. soha nem szerepelt a minősített ajánlattevők, vagyis azon cégek között, amelyeket a teljesítményük alapján évről évre a beruházók figyelmébe ajánl a Közbeszerzések Tanácsa. A későbbi tendernyertes Bau-Team Kft. négy éve állandó szereplője a listának. Hogy a települések képviselőinek véleménye valóban anyagi ráhatás vagy más okok miatt változott meg, kideríthetetlen. A szennyvízberuházás gesztoraként eljáró Fadd polgármestere úgy emlékszik, akkor győződött meg a Wiedemann cég megbízhatatlanságáról, amikor a cég képviselője állítólag elmagyarázta neki, hogyan spórolhatnak azon, ha gyengébb minőségű anyagokat használnak az ajánlatban szereplő első osztályúak helyett, mondván, ami a földben van, az úgysem látszik. A külső szemlélőnek kicsit életszerűtlennek tűnő beszélgetés után a polgármesterek végképp megmakacsolták magukat: 2001 nyarán előbb a faddi, majd a gerjeni képviselő-testület is megint a Bau-Teamre bólintott. Dunaszentgyörgyön csak ősszel határoztak úgy, hogy mégis csatlakoznak. A döntésükben közrejátszhatott, hogy míg az előbbi települések csatornázása vízvédelmi szempontból (a közeli Duna-holtág szennyezettsége miatt) halaszthatatlan volt, a Dunától távolabb fekvő Dunaszentgyörgy egymagában még évtizedekig várhatta volna, hogy rákerüljön a sor. A késlekedéssel azonban a szentgyörgyiek megspóroltak tízmillió forintot, mivel a Wiedemann Rt. még 2001 nyarán ismét a közbeszerzési döntőbizottsághoz fordult, ahol a kifogást újfent megalapozottnak találva a két renitens önkormányzatot július 30-án 10-10 millió forintos bírsággal sújtották - Fadd és Gerjen most a Fővárosi Bíróságtól vár jogorvoslatot. Az események a nyár vége felé váratlan fordulatot vettek: Molnár és Kocsner polgármesterek úgy emlékeznek, hogy a végleges döntést követően Wiedemann Mihály adórendőrségi vizsgálattal fenyegette meg őket, és azzal, hogy az ügyészségen is el tud intézni egyet s mást. Wiedemann tagadja, hogy ilyesmivel fenyegetőzött volna. A tényleges eljárás hivatalosan Ürmösy Sándor feljelentése alapján indult; a gerjeni képviselő ma is úgy látja, a polgármester megsértette az önkormányzati és a közbeszerzési törvényeket, és a gerjenieknek a drágább kivitelező választása miatt kellett háztartásonként 70 helyett 100 ezer forint hozzájárulást fizetni. Az októberben Molnár József egyetlen ellenjelöltjeként indult Ürmösy jelenleg az ügy összes részletét feltáró könyvön dolgozik, és telefonon nem kívánt beszámolni a szerinte a polgármesterre nézve terhelő tényekről. Az APEH Bűnügyi Igazgatósága Tolna Megyei Nyomozóhivatala munkatársainak figyelmét különösen a BM-es céltámogatás folyósításához szükséges önkormányzati önrész egy darabjának előteremtése keltette fel: a kivitelező által nyújtott kölcsön helyett ugyanis Fadd és Gerjen "úthasználati díj" szedése mellett döntött. A települések a kezelésükben lévő utakon azért szedhetnek ilyen címen pénzt, hogy az utat nem rendeltetésszerűen használókat érdekeltté tegyék a tevékenység gyors befejezésében. A csatornaépítés során a padkán kiásott földet a visszatemetésig csak az úttesten lehet tárolni, ilyenkor a csatorna építője fizet az átmenetileg használhatatlan út miatt. Az ilyen, ez esetben több tíz millióra rúgó díjat a kivitelezők eleve beépítik a költségeik közé: az építtetőknek pedig a központi támogatás elnyeréséhez szükséges önrész felmutatásakor jön jól ez az összeg. Esetünkben a 800 milliós önrészből - amellyel egyébként a pályázóknak nem kellett előre rendelkezniük - a polgármesterek közlése szerint mintegy 60 millió forintot tesz ki az útdíj. A fennmaradó összeg összetétele még nem végleges: a beruházó falvak az elkülönített állami pénzalapokból, a vízügyiből és a Környezetvédelmi Alap Célelőirányzatából (KAC) is remélnek támogatást - 308, illetve 80 millióra pályáztak -, a biztos forrás lakossági hozzájárulás 220, a területfejlesztési támogatás 35 millió forintot tesz ki. A hiányzó több száz millió forint mindenkor esedékes részeit az önkormányzatok a már kifizetett számlák után visszaigényelt, értelemszerűen egyre csökkenő áfaösszegek görgetésével és hitelből fedezik, valamint úgy, hogy a kivitelező "előteljesített", tehát néha hónapokig várta, hogy megkapja a benyújtott számlán szereplő összeget. Az adónyomozóknak viszont nem tetszett, hogy a saját forrás egésze nem előre, hanem csak menet közben, részletenként állt az önkormányzatok rendelkezésére, és jogsértőnek tekintették az úthasználati díj ilyen célú felhasználását is. Az önkormányzatok gazdálkodásával kapcsolatos jogszabályok változásakor azonban időközben nevesítették, hogy ilyen díjakat csak a 2001 decembere után elnyert közpénzeknél nem szabad saját forrásként feltüntetni, ami közvetve arra utal, hogy korábban lehetett. A Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége által megkeresett BM önkormányzati osztálya, valamint az Állami Számvevőszék (ÁSZ) nem sok kivetnivalót talált az eljárásban. Az Országgyűlés számvevőszéki bizottságának 2001. december 4-i ülésén a faddi eseményekkel kapcsolatban Kovács Árpád, az ÁSZ elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy a céltámogatás utófinanszírozásos rendszerű, vagyis az államkincstár csak elvégzett munkákról kiállított számlák alapján fizet: nem kerülhet tehát sor jogosulatlan kifizetésre, és ezért a történtek nehezen minősíthetők társadalmilag veszélyes károkozásnak. Molnár Józsefet és Kocsner Antalt mindennek ellenére 2001. november 16-án, alig egy héttel Wiedemann Mihály állítólagos fenyegetőzése után három napra őrizetbe vették. Az adónyomozók intézkedését a legtöbb, az ügyben megszólaló szakértő már ekkor eltúlzottnak, a két polgármester egyenesen elfogultnak tartotta. Kifogásolták, hogy a nyomozók nem voltak kíváncsiak a BM, az ÁSZ, az OTP és a Területi Államháztartási Hivatal véleményére, pedig azok szerintük mind őket igazolták volna. A Tolna megyei főügyész, dr. Magyar Pál úgy látja: bár utólag valóban túlzásnak tűnik a polgármesterek őrizetbe vétele, de az akkor péntek délután eljáró kollégája csak az asztalán lévő dokumentumok alapján dönthetett, és nem volt lehetősége tájékozódni arról, hogy a forráshiányos önkormányzatok országszerte milyen módszerekkel teremtik elő az önrészt. Mivel a pénzügyi konstrukció kiötlőjét nem sikerült őrizetbe venni, fennállt az összebeszélés veszélye, a jogszabályok értelmében pedig a törvénysértéshez szerinte kétség sem férhetett: a 19/1994-es KHVM-rendelet 6. § (4) kimondja, hogy "nem kell díjat fizetni a közút kezelője által vagy megrendelésére végzett üzemeltetéshez, fenntartáshoz és építéshez kapcsolódó, nem közlekedési célú igénybevétel esetén". A polgármesterek ezt is másként látják: szerintük e paragrafus az út üzemeltetésére és építésére vonatkozik, nem a csatornaépítésre. A péntek délutáni őrizetbe vétel és a hétvégi fogva tartás demonstratív jellegű volt, nem előzte meg semmilyen hirtelen nyomozati fejlemény. A megyei főügyész a Narancsnak úgy fogalmazott, hogy a történtek mögött nem szabad célzatosságot feltételezni, de valóban óvatosabban is eljárhattak volna: a közszereplőkre és a médiafelhajtásra tekintettel az időzítés "nem volt szerencsés". Az időpont mellett további furcsa körülmény, hogy a gerjeni polgármester november 15-én a soros áfa-visszaigénylés miatt ellenőrzésen járt az APEH-ben, ahol még mindent rendben találtak - másnap viszont ugyanazon dokumentumok alapján őrizetbe vették. Azóta két tolnai adónyomozó, az ügyben eljáró N. Gy. és az APEH Bűnügyi Igazgatóságának egyik területi vezetője, N. A. is előzetes letartóztatásban várja, hogy a megyei ügyészségi nyomozóhivatal lezárja a csalás és okirat-hamisítás alapos gyanújával indított eljárást. Mindennek nincs köze a fadd-gerjeni ügyhöz, ahogy feltételezhetően annak sem, hogy az Alkotmánybíróság korábbi, az APEH Bűnügyi Igazgatóságának titkos információgyűjtési jogkörét megsemmisítő határozatát követően a kormány két hete úgy döntött: jelenlegi formájában megszünteti az adórendőrséget. A szekszárdi városi ügyészség idén október 15-én bűncselekmény hiányában lezárta a polgármesterek ellen indított nyomozást, bár a határozat szerint történt törvénysértés. Október 20-án mindkét polgármestert meggyőző, 60 százalék feletti eredménnyel újraválasztották, a csatorna már majdnem kész, a minőséggel pedig Ürmösy Sándor is elégedett. Lekerült a napirendről a fiktív kivitelezői számlákról szóló vád is: az építési napló, a geodéták által dokumentált, megépült csatornahossz, a helyi vízmű munkatársainak jelenlétében elvégzett víztartási próba és egy extraként megrendelt belső kamerás csatornavizsgálat garantálja a minőséget, és kizárja, hogy meg nem épült műtárgy után fizettek volna. A meghurcolt polgármesterek szerint az egész hajcihő hátterében az áll, hogy magasabb döntési szinteken valakik megijedtek, amiért egy náluk "jól fekvő" vállalkozót egy önkormányzati társulás el merészelt utasítani, és ezért a többi önkormányzat megregulázása érdekében rajtuk statuáltak példát. Molnár József és Kocsner Antal most abban bíznak, hogy szakmai döntés születik, és végre kaphatnak utófinanszírozási támogatást a kac-ból, mert anélkül - reménytelenül eladósodva - hosszú ideig semmilyen fejlesztésre nem futná a két faluban. Optimizmusukat beárnyékolja, hogy a helyzet KAC-fronton sem túl kecsegtető. Az év elején a gerjeni polgármesteri hivatalban többen fültanúi voltak, amint egy Csaba névre hallgató kijáróember telefonon kilátásba helyezte, hogy segít a falunak megszerezni a KAC-támogatást. Harminc százalékért cserébe.

Az adónyomozók egy éve őrizetbe vettek két Tolna megyei polgármestert. Az alapos gyanú szerint a falvaikban zajló szennyvízberuházás során az elöljárók jogosulatlan gazdasági előnyre tettek szert. Az akkor a hatóság által korrupciógyanúsnak láttatott ügyben néhány hete az ügyészség bűncselekmény hiányában lezárta a nyomozást. Az újraválasztott és megkönnyebbült polgármesterek most új részletekről számoltak be a Narancsnak. Ezek nemcsak a közpénzből finanszírozott közműfejlesztésekben érintett gazdasági és hivatali szereplőkről festenek ijesztő képet, de a törvényesség őreiről is.

https://magyarnarancs.hu/belpol/a_fadd-gerjeni_csatornaugy_csaba_vagyok_harminc_szazalek-61431/

A fadd-gerjeni csatornaügy: Csaba vagyok. Harminc százalék

2002-11-27 23:00:00

Fideszes vezetők ingatlanvásárlásai: Lakáskultúra

https://magyarnarancs.hu/belpol/fideszes_vezetok_ingatlanvasarlasai_lakaskultura-61430

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/fideszes-vezetok-ingatlanvasarlasai-lakaskultura

Magyar Narancs

2002-11-21 00:00:00

A lakóparknak vannak már háztulajdonosai, nevük olvasható a postaládákon. Egyiküket, Várhegyi Attilát, a Fidesz - MPP jelenlegi pártigazgatóját jól ismerheti még a politikával nemigen foglalkozó közvélemény is; volt már államtitkár, legutóbb - október 7-én - pedig nagy publicitású büntetőpere fejeződött be a Pest Megyei Bíróságon: folytatólagosan elkövetett különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés miatt egyévi, két év próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték, mellékbüntetésként 500 ezer forint megfizetésére kötelezték. A per során Várhegyi előadta: valójában szerény vagyoni körülmények között él, három gyermeket nevel; mindössze 4,5 milliót érő lakástulajdont ismert el, és 220 ezer forintos államtitkári fizetésről számolt be. (A per fordulatairól és az ítéletről bővebben lásd: Alkalmazkodóképesség, Magyar Narancs, 2002. október 17.) A pártigazgató anyagi körülményei komoly súllyal estek latba a mellékbüntetés kiszabásánál. Az 500 ezer forintos, igen enyhének minősíthető pénzbüntetést a bíróság - amint ez az ítéletben áll - "a vádlott vagyoni, jövedelmi, személyi viszonyaihoz mérten állapította meg". Emellett az 1,8 millió forintos bűnügyi költség megfizetése alól is mentesült (ezt az adófizetők állták helyette). Várhegyi azonban elfelejtette tájékoztatni a bíróságot arról, hogy vagyoni helyzetében az idők során változások álltak be. Nem számolt be az országgyűlési képviselőként 1998 óta húzott jövedelmeiről, és azt sem tudhatta meg a bíróság, hogy 2000 májusában lakást vásárolt Szolnokon, továbbá a 2001 júniusában érvényes vagyonbevallása szerint mintegy 7 millió forint értékű megtakarítása, illetve 4 említésre érdemes értékű festménye is volt neki. Igaz, a 2002. június 18-án benyújtott parlamenti vagyonnyilatkozatában újra csökkenő vagyonról számolt be: megtakarításai 3,5 millióra zuhantak, s négy helyett egy kép tulajdonáról adott számot, bár az az egy az ajándékba kapott Czóbel Béla-féle Virágcsendélet volt. Ám még ez a felsorolás is nagyságrenddel haladta meg a bíróság által megismert vagyonleltár értékét. Még jó, hogy az új parlamentbe kerülő képviselők már 2002 júniusában beadhatták a vagyonbevallásukat. Így Várhegyinek nem kellett tájékoztatni az üvegzsebű honatyák vagyoni helyzetét éberen vizslató parlamenti illetékeseket arról, hogy nem egészen egy hónappal később - július 11-én - a Buda Környéki Földhivatalnál egy adásvételi szerződést nyújtott be a 250 nm-es solymári ház megvételéről. De miből telt erre a pártigazgatónak júliusban, miközben a bíróság októberben az anyagi helyzetére való tekintettel gyakorolt méltányosságot, amit szó nélkül el is fogadott? A földhivatali adatok és az eladó által közölt információk alapján arra lehetne következtetni, hogy Várhegyiék a feltehetően 56,5 milliós vételárból 23,8 milliót a Földhitel és Jelzálogbanktól felvett hosszú lejáratú kölcsönből fedeztek, a maradék 32,7 milliót pedig önerőből rendezték. A földhivatal adatai szerint júliusban még nem a teljes vételárat fizették ki; a ház csak a 2002. augusztus 1-jén benyújtott, a teljes vételár megfizetését igazoló dokumentum befogadása után került Várhegyi és felesége 50-50 százalékos tulajdonába. A pártigazgató készségesen tájékoztatott vagyoni helyzetének javulásáról. Elöljáróban azonban leszögezte: téves az 56,5 milliós vételárról szóló információnk, valójában 44 millióért jutottak új otthonukhoz. Kinek higgyen a kívülálló? Lehet persze, hogy a vállalkozó érdeklődőknek adott árajánlata csak üzleti fogás, hogy legyen miből alkudni. Az is lehet, hogy - a saját állítása szerint elsőnek vásároló - Várhegyi extra kedvezményben részesült. Ebben az esetben elképzelhető, hogy a neves pártigazgatót csaléteknek szánták az építők, ami megért nekik 12,5 millió engedményt. Ezt a feltevést valószínűsíti az is, hogy a Ifjúsági és Sportminisztérium egykori államtitkári rangú miniszteri biztosa, az újonnan épülő Budapest Sportcsarnok és az olimpiai pályázat körül bábáskodó Fürjes Balázs értesülésünk szerint a napokban írt alá adásvételi szerződést a Várhegyiékével teljesen azonos ház megvételéről ugyanabban a lakóparkban. De félre a kétellyel, induljunk ki a Várhegyi által megadott 44 milliós vételárból. A politikus szerint a Földhitel és Jelzálogbank 23,8 milliós hitelcsomagja egy kedvezményesebb kamatozású 10 milliós és egy magasabb kamatú 13,8 milliós egységből áll, s mindkettőnek húsz év a futamideje. Előbbinek 56,2 ezer, az utóbbinak 104,3 ezer forint a havi törlesztőrészlete. Emellett - állítja Várhegyi - egy ügyvéd által ellenjegyzett, 15 millió forintról szóló kölcsönszerződést is kötött egy magánszeméllyel, amely összeget kamataival együtt két év múlva kell egyben visszafizetnie. A pártigazgató fedezetül azt a szolnoki, Ady Endre utcai, 82 nm-es lakását ajánlotta fel, ami becslése szerint két és fél év múlva megér majd 15 milliót. Azért csak akkor, mert 2000-ben rámosolygott a szerencse: a Fidesz által dominált Szolnoki Önkormányzat Közgyűlésének szakmai döntése alapján Várhegyi Attila egy önkormányzati lakáshoz jutott, amit azonban öt évig elidegenítési jog terhel. (Azaz ha a pártigazgató, ne adj´ isten, két év múlva nem fizetne, a magánhitelező még jó fél évig nem juthatna a fedezetül felajánlott ingatlanhoz.) Évi tízszázalékos kamattal számolva a 18,2 millió forintos magánhitel (feltételezve, hogy folyamatosan teszik félre rá a pénzt) havi 760 ezer forint törlesztőrészletnek felel meg. A Várhegyi házaspár összes adósságszolgálata tehát havi 920 ezer forint - elvileg és két évig. Nem könnyű ennyi adózott pénzt havonta összespórolni, különösen azok után, hogy a Pest Megyei Bíróság ítélete szerint Várhegyi szándékos bűncselekményt követett el, s ezért ilyen címen a rendszerváltás óta először neki kellett lemondania jelentős javadalmazással járó parlamenti mandátumáról. Várhegyi közlése szerint pillanatnyilag a Fidesz-pártigazgatói állás az egyetlen jövedelemszerző tevékenysége, fizetésének mértékéről azonban nem volt hajlandó nyilatkozni. Csupán annyit árult el, hogy amíg képviselői fizetést kapott, ingyen látta el ezt a feladatát. Önzetlenségét pártja méltányolja is, hiszen a pártigazgató a Fidesz-frakció Volkswagen Borájával autózik. (Feleségének van egy Opelje, sőt 1995 óta Szolnokon, a Móra Ferenc utcában egy lakása is.) Arra a felvetésre, hogy a Fidesz azért mégsem adhat akkora fizetést, hogy a 920 ezer forint törlesztésen túl fenntarthassák belőle a nagy házat, a feleség kocsiját, fizessék a rezsit és a három gyerek tisztességes ellátását is biztosítsák, Várhegyi titokzatosan azt válaszolta: vállalkozások beindítását tervezi. Összességében a pártigazgató semmilyen módon nem kívánt magyarázatot adni arra, hogy milyen bevételi forrásokból kívánja törleszteni adósságát, követve ezáltal Stumpf István ex-kancelláriaminiszter technikáját, aki szintén kitérő magyarázatot adott luxusbérleménye havi díjának forrásairól (lásd keretes írásunkat). Várhegyi konkrétan eddigi egyetlen működő vállalkozását említette meg, a 2002 februárjában feleségével közösen alapított BSE 2002 Bt.-t, amely a terveik szerint kulturális események szervezésével, marketinggel, reklámtevékenységgel foglalkozik majd. Félix Péter Újabb részletek a Stumpf-bérleményről Stumpf István korábbi kancelláriaminiszter a kormányváltást követően döntött úgy, hogy minőségi cserével lakást változtat, noha állását vesztve éppen akkor esett el korábbi komoly fizetésétől. Szikla utcai, 165 nm-es sorházi lakását a hozzá tartozó 80 nm-es kis kerttel kiadta egy vállalkozásnak, állítólag havi 670 ezer forintért. Ezzel egy időben - saját állítása szerint - havi egymillióért bérel a Rózsadomb egyik legelegánsabb részén, a Gárdonyi utcában egy kb. 400 négyszögöles (1460 nm-es) telken fekvő, 700 nm lakóterű, háromszintes luxusvillát. A két ház bérleti díjának különbségét a feleségével 2002 júniusában alapított Faktum Kutatási és Tanácsadó Kft. fizeti; s e kis társaság is a bérleményben székel. Ellentétben korábbi otthonukkal, van itt minden: óriás garázs, belső uszoda, konditerem, szauna, vagy hét szoba és két nagy nappali is. (Lásd: Kutatni érdemes, Magyar Narancs, 2002. november 7.) A Stumpf család költözéséről beszámoló cikkünk megjelenése után több ingatlanközvetítő cég képviselője is kétségbe vonta a Stumpf István által kifejtett lakbér-finanszírozási konstrukció realitását. Állításuk szerint az ex-kancelláriaminiszter által bérelt ház reális havi bérleti díja jelenleg nem 4000, hanem 7000 dollár. Többen jelezték: komoly érdeklődőt tudnának hozni ezért az árért, aki évekre venné bérbe az ingatlant. Mint megtudtuk, a nyáron több multinacionális vállalat vezérigazgatója is hasonló kaliberű palotába költözött, valamivel magasabb bérleti díjat fizetve. Az ingatlanosok állítását alátámasztja, hogy az egyik nagy kereskedelmi bankból származó információnk szerint május végéig a cég egyik vezetője lakott Stumpfék mostani, Gárdonyi utcai házában, mégpedig 7000 dolláros havi bérleti díjért. Nem stimmel minden Stumpfék lakásának kiadása körül sem. Az ingatlanközvetítő irodák szerint egyenesen nevetséges azt állítani, hogy a reprezentatívnak aligha nevezhető, kilátás nélküli, sűrűn beépített környéken lévő Szikla utcai sorház bérleti díja csak 330 ezer forinttal kevesebb a Gárdonyi utcaiénál. Sőt, többen állították, hogy irreálisan magas bérleti díjért sikerült az ex-miniszternek kiadni a lakását. Az ingatlanszakemberek úgy vélték: arrafelé ennyi pénzért kis szerencsével önálló ház is bérelhető. Ráadásul - a Magyar Hírlap tudósítása szerint - Stumpfék bérlőjének a cégét ugyanazon a napon jegyezte be a cégbíróság, mint Stumpfék Faktum Kft.-jét. Vagyis adott két olyan társaság, amely jószerével még meg sem alakult, máris nagy összegekért képes irodát bérelni magának. És itt a harmadik cég is, a Gárdonyi utcai palotát bérbe adó Aleria Kft. Vajon mi értelme annak, hogy egy frissen alakult ingatlanhasznosító társaság mélyen áron alul adja ki az "első jelentkezőnek" új szerzeményét? Különösen akkor, ha igen nagy szüksége van a pénzre, hiszen az általa vásárolt ingatlan vételárát még nem is tudta teljes egészében kifizetni. Márpedig az Aleria Kft. esetében ez történt. Szinte meg sem száradt a tinta a 2002 áprilisában alakult kis cég vezetője, Petróczki László és a Gárdonyi utcai ház korábbi tulajdonosa között kötött adásvételi szerződésen, Stumpfék - az Aleria-ház bérlői - már költöztek is. Petróczki László cégvezető viszonylag szerény anyagi körülmények között élő miskolci ember, de lánya, Petróczki Erzsébet az OTP Bank Rt. egyik vezérigazgató-helyettesének, Spéder Zoltánnak a felesége; és az asszony igen kis hányadban szintén tulajdonosa az Aleria Kft.-nek. Névtelenséget kérő bennfentes forrásaink szerint Spéder Zoltán igen jó kapcsolatokat ápolt vezető fideszes körökkel az Orbán-kormány idején. Megpróbáltuk szóra bírni őt is, de minden megkeresésünket elhárította.

A vagyoni gyarapodás egyik fokmérője, hogy ki milyen ingatlanban hajtja álomra a politikai csatározásokban megfáradt fejét. Mindez nem is érdekes, ha a valóság összhangban van az illető vagyonbevallásával.

https://magyarnarancs.hu/belpol/fideszes_vezetok_ingatlanvasarlasai_lakaskultura-61430/

Fideszes vezetők ingatlanvásárlásai: Lakáskultúra

2002-11-20 23:00:00

Millenáris ügyek: "A híresztelésekkel ellentétben" (Lőrinczy György, a Pentaton Kft. ügyvezetője)

https://magyarnarancs.hu/belpol/millenaris_ugyek_a_hiresztelesekkel_ellentetben_lorinczy_gyorgy_a_pentaton_kft_ugyvezetoje-61034

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/millenaris-ugyek-aa-hiresztelesekkel-ellentetbena-lorinczy-gyorgy-a-pentaton-kft-ugyvezetoje

Magyar Narancs

2002-11-14 00:00:00

A Millenáris Parkban az elmúlt két évben elfolyt milliárdokról írt cikkünkben (Nagy buli volt, Magyar Narancs, 2002. október 17.) szerepelt a Pentaton Kft. is, amely a millenniumi rendezvénysorozat megtervezésére és lebonyolítására kiírt tender egyik nyertese volt (bruttó 1,4 milliárd forint értékben). (A másik a Wermer András érdekeltségű Millenáris Produkció Rt.). Lőrinczy György, a kft. ügyvezetője szerint cégét többször említettük ugyan írásunkban, egyetlen szót sem ejtettünk azonban a Pentaton által megvalósított dolgokról. Pedig szerinte erről is kellene beszélni, s nem csupán arról, hogy a társaság Kolosi Tamásnak, Orbán Viktor exminiszterelnök egyik tanácsadójának, a Tárki közvélemény-kutató cég vezetőjének a családi érdekeltsége. Lőrinczy György: Az, hogy 2001. december 31-ig a millennium rangjához illő rendezvényeket szervezzünk az épülő kulturális központba. Nekünk kellett kitalálni a koncepciót, a műsorstruktúrát, és biztosítani a szakembereket. Tekintettel arra, hogy ez kis befogadó terű hely, kezdettől az volt a terv, hogy a produkciókat láthassa a szélesebb közönség is, tehát megszerveztük az előadások rögzítését is. MN: A műsorsorozat belső arányait - mennyi legyen a komolyzene, illetve az egyéb műfajok aránya - önök határozták meg? LGY: Igen. Én még a pályázati kiírást látva azt hittem, hogy sokan leszünk versenyben, hiszen ilyen jellegű, ekkora összegű nyílt közbeszerzési pályázat még nem volt a kultúrában. MN: Ennek ellenére egyedül pályáztak. Vajon miért? LGY: Talán a többiek megijedtek a feladattól. De kevés az olyan, több műfajban is dolgozó ügynökség, mint a miénk. MN: És az a kevés vajon miért nem indult? LGY: Ezt én honnan tudhatnám? A Pentatont - Kelet-Közép-Európa első magánügynökségét - 1989-ben alapította Zimányi Zsófia. Fő profilunk a komolyzene, de foglalkozunk mással is. Amikor a Millenárisra kiírt pályázatra készültünk, szakmai konzorciumot alakítottunk, amelybe meghívtuk azokat az ügynökségeket, amelyek olyan műfajokban dolgoznak, ami a Pentatonnak nem elsődleges profilja. Olyan sokoldalú, nagy ügynökség nincs ma Magyarországon, amelyik képes lett volna egyedül megfelelni a tendernek. Választásunk a Concert és Média ügynökségre esett, amely a Szigeten a világzenei színpadot csinálta; nálunk a dzsessz, a könnyűzenei és a folkprogramokat szervezte. A VIP Arts Managementre bíztuk a tánc- és kórusmuzsika megszervezését. A Maskarás Céh lett a gyerekprogramok felelőse. A pályázati periódusban Selmeczi György vezetésével összehoztunk egy szerkesztői gárdát, amely a tizenegy művészeti ágban előkészítette a pályázatot, és szakmailag felügyelte a rendezvénysorozatot. MN: Mennyit ér ma 1,4 milliárd forint a kultúrában? A tavaszi fesztivált mennyiből lehet kihozni? LGY: A keretösszeg nagyságát nem velem kellene értékelnie. Mi is éreztük, hogy ez jelentős költségvetés, ezért terveztünk több mint 600 programot. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy induló intézmény volt, tehát sok mindent nekünk kellett ebből a büdzséből előteremteni. MN: Például? LGY: Például a szabadtéri színpad borítását, megnagyobbítását, üléseket, a rendezvényhez szükséges székeket, takarásokat, alapszínpadokat. A tavaszi fesztiválhoz egyébként azért sem hasonlítható, mert az kéthetes, míg mi fél éves programsorozatot szerveztünk a Millenárison. MN: A Trafó mint befogadó színház a Millenáris Teátrumhoz hasonló jellegű előadásoknak ad teret, mégpedig évi 100 millió forintból, szemben az önök 1,4 milliárdjával. LGY: Mi a Millenárison hat helyszínen, tizenegy művészeti ágban bonyolítottunk le rendezvényeket, egyúttal 77 professzionális televíziós filmet is elkészítettünk. Ráadásul sokszor önálló produkciókat hoztunk létre. Arra törekedtünk, hogy ne utánjátszó hely legyünk, tehát a mi ötletünk, kérésünk alapján jött létre sok előadás, amely aztán bekerült az együttesek repertoárjába; ilyen volt a Katona Szent György és a sárkány előadása. A koncepciónk az volt, hogy magyar szerzők műveit játsszuk. A színházi sorozattal például egy kis drámatörténetet szerettünk volna prezentálni, Szigeti József népszínművétől a kortárs drámáig. Adtunk egy listát a színházaknak, és azt kértük, hogy ebből válogatva hozzanak létre előadásokat. Ehhez több pénzt adtunk, mint amennyit a Trafó vagy akár a tavaszi fesztivál egy vendégjátékhoz adni tud. MN: Tudomásunk szerint filmkészítésről nem volt szó a tenderben. LGY: Rosszul tudják. MN: Mindenesetre a tévéfilmeket alvállalkozók készítették, az Ezüsthajó Kft. és a True Colors. A filmeken a 15 százalékos ügynöki díjon felül volt valamennyi hasznuk? LGY: A híresztelésekkel ellentétben azokban az esetekben, amikor egy-egy nagyobb alvállalkozót foglalkoztatott a Pentaton, nem tartotta meg a 15 százalékos jutalékot, hanem megosztozott rajta az alvállalkozóval. MN: Mi volt a dolog menete? Kötöttek egy szerződést a Millenáris Kht.-val, hogy elkészítik a 77 filmet. LGY: Miután kialakult a teátrum műsora, a produkciókra kötöttünk egy rögzítési szerződést. A filmek öt vagy hat kamerával, sok esetben többnapi felvétellel, kamerapróbával készültek, a szakma legjobb operatőrei és rendezői dolgoztak velük. Ezeket megmutattuk tévés szerkesztőknek, majd az ő igényeik szerint készült el 40 adáskész verzió; ezekből 37-et a közszolgálati televíziók meg is vásároltak. A kiválasztott anyagokra külön utómunka-szerződést kötöttünk. MN: Magát a rögzítést tehát a Teátrum stábja végezte? LGY: Az alvállalkozók által felkért szakemberekkel, stábbal együtt. Olyan filmek készültek el, mint a kaposvári színház előadásában Szép Ernő Vőlegény című darabja, Sebestyén Márta és a Julien Joseph Trió koncertje. Ilyen műsorínséges időkben jó lenne, ha ezek minél előbb adásba kerülhetnének, hiszen ennek semmilyen akadálya nincs. MN: A Teátrum kulturális programját nem érte bírálat, mindössze annyi, hogy a televíziós rögzítés túl sokba került: filmenként 3,5 millió forintba, illetve azért a 40 filmért, amelyből adáskész verzió készült, darabonként további félmilliót kértek. LGY: Pár hónapja azt híresztelték, hogy a felvételek el sem készültek. Örülök, hogy most már "csak" drágállják. Átalánydíjas szerződésünk volt, amelyben - nem egy produkció esetében - több nap felvételi költségei is benne vannak. Arról nem is beszélve, hogy utófinanszírozási szerződést kötöttek velünk, ami az árat is befolyásolja. És egyszer valaki elmondhatná a dolog másik oldalát is, azt, hogy az elmúlt években nem készültek ilyen televíziós filmek. A magyar nyelvterület összes professzionális szimfonikus zenekaráról film készült, 14 színházi premier, olyan színészgenerációval, amelyikről nincs televíziós felvétel. Továbbá néptáncprodukciókat, dzsessz- és popesteket, Bozsik Yvette-et, a Szegedi és a Pécsi Balett új produkcióit, a Fesztiválzenekar és Zorán koncertjét is rögzítettük. MN: A sajtóban nagy visszhangja volt a Millenáris Parkban fizetett bérleti díjaknak. Például a hangosításhoz szükséges berendezéseket is bérelni kellett, mert nem álltak rendelkezésre. Szakemberként nem tartja dilettantizmusnak: csinálni egy teátrumot hangosítás nélkül? LGY: Nekem nem tisztem ezt megítélni, ebbe a tender megnyerésekor már nem volt beleszólásunk. Az volt a dolgunk, hogy az előadásokhoz és a rögzítésükhöz szükséges kiegészítő technikai eszközöket biztosítsuk. A napvilágra került számokat sokszor egyébként képtelenség a költségvetéseinkkel beazonosítani. Egy biztos, a költségkeretünkből a teátrumon kívül öt helyszínen biztosítottunk hang- és fénytechnikát, személyzettel együtt. MN: Nem érzi-e úgy, hogy az önök cégét felhasználták egyéb célokra? Maradjunk a technikai felszerelés példájánál: önöknek a műsor színvonalas megvalósítása érdekében szükségük volt drága technikai eszközökre, de mások mondták meg, hogy kitől béreljenek és mennyiért. Így volt? LGY: A teátrum esetében valóban egyeztetési kötelezettségünk volt az üzemeltető másik tendernyertes céggel, a Millenáris Rt.-vel. Ebben egyébként semmi furcsát nem találok, hiszen a beépített technikáért ők vállalták a felelősséget. Én szívesen beszélgetek önnel a tévéfelvételekről és a hangtechnikáról is, de előzetes megállapodásunk szerint ez az interjú végre a kulturális teljesítményünkről fog szólni, például arról, hogy a Pentaton - kormányoktól függetlenül - tizenkét éve állami megbízásokat teljesít: a Frankfurti Könyvvásártól a Stuttgarti és az Ulmi Fesztiválig. Kilenc éve közreműködik a fővárosban a Budapesti Búcsú megszervezésében, emellett számos színházat képvisel külföldön. És ne intézzék el annyival a cikkben a Pentatont, hogy az Kolosi Tamás "családi érdekeltsége". MN: Jó, ez így teljes. Ugyanakkor az önök cége - mondjuk úgy - "bakot állt" pártközeli vállalkozóknak. Például árulja el, miért éppen az Ezüsthajó Kft.-t bízta meg a Pentaton a filmek elkészítésével. Azért, mert szakmailag a legjobb, a legkorrektebb árajánlatot adta? Vagy másért? Netán sugalmazták "valakik", hogy az Ezüsthajó foglalkoztatása a feltétele a munka elnyerésének? LGY: A tenderkiírás szerint a 10 százalék alatti alvállalkozókat mi választhattuk ki. Az Ezüsthajóval már korábban is volt szakmai kapcsolatunk: dolgoztunk nekik az állami ünnepeken programszervezőként. Továbbá a filmek a köztelevíziónak készültek, amelynek az egyik legnagyobb beszállítója akkor éppen az Ezüsthajó Kft. volt, amelynek ráadásul montírozóstúdiója volt a Millenárison. És az Ezüsthajó olyan tőkeerős cég, amelyik vállalni tudta, hogy kiadásait csak később térítsék meg. MN: A Fidesz közeli Ezüsthajó és a Happy End cégek szerepéről elég sokat írt a sajtó az előző kormányciklus idején. Önt ez akkor nyilván nem zavarta. Most viszont csodálkozik, ha e cégek mellett az önök cége is besározódik. LGY: Még egyszer hangsúlyozom: csupán azt szerettem volna, ha az is elhangzik végre egyszer, mit végeztünk szakmailag, mert ez is hozzátartozik az ügy megítéléséhez. MN: Nem érzi-e úgy, hogy a szakmában csökkent a cég ázsiója? LGY: Egyáltalán nem. Kormányzati megrendelésünk jelenleg nincs, de amint ismét nyílt közbeszerzési pályázatot írnak ki állami rendezvényekre vagy kulturális területre, elindulunk. Addig is rengeteg munkánk van - zenekarokat, operett- és musicalprodukciókat képviselünk külföldön, céges rendezvényeket szervezünk. MN: Nem tart attól, hogy most négy szűk esztendő jön? LGY: Miért jönne? A Millenáris kapcsán megismert a szakmának az a része is, amelyikkel eddig nem volt kapcsolatunk: elkészült 641 program és 77 film - ez kiváló referenciaanyag. Miért ne bizakodnánk? Mihalicz Csilla

Magyar Narancs: Mi volt a Pentaton feladata?

https://magyarnarancs.hu/belpol/millenaris_ugyek_a_hiresztelesekkel_ellentetben_lorinczy_gyorgy_a_pentaton_kft_ugyvezetoje-61034/

Millenáris ügyek: „A híresztelésekkel ellentétben” (Lőrinczy György, a Pentaton Kft. ügyvezetője)

2002-11-13 23:00:00

A Várhegyi-per tanulságai: Alkalmazkodóképesség

https://magyarnarancs.hu/belpol/a_varhegyi-per_tanulsagai_alkalmazkodokepesseg-62214?pageId=13

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/a-varhegyi-per-tanulsagai-alkalmazkodokepesseg

Magyar Narancs

2002-10-17 00:00:00

"Világszínvonalú az ügyészségek munkája" - állította a közelmúltban Polt Péter legfőbb ügyész annak kapcsán, hogy ötvenszázalékos fizetésemelést szeretne kiharcolni az ügyészeknek - ha már a bírók apanázsáért Bárándy Péter igazságügyi miniszternek oly hatékonyan sikerült lobbiznia. A Várhegyi-perben mutatott ügyészi teljesítmény világszínvonala viszont erősen kétséges.Tíz embert fogott perbe a Pest Megyei Főügyészség összesen 22 rendbeli bűncselekmény vádjával még 1996 decemberében, s alig hat évvel ezt követően már jogerős ítélet is született az ügyben. Kilenc fő bűnösségét - a vádirat alapján - a bíróság nem látta minden kétséget kizáróan bizonyítottnak; úgy is fogalmazhatunk, hogy őket ártatlanul hurcolták meg. Az egyetlen elmarasztaltat - Várhegyi Lajos Attilát - a jogerős bírói ítélet szerint különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés miatt egy év-két évre felfüggesztett - szabadságvesztésre ítélték. A hatályos büntető törvénykönyv (Btk.) különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés esetében 2-8 év szabadságvesztés kiszabását írja elő. Dr. Czine Ágnes, a Pest Megyei Bíróság Büntető Kollégiumának vezetője kérdésünkre elmondta: a cselekményt az elkövetés idején hatályban lévő törvény szerint kell elbírálni, ami jelen esetben az enyhébb rendelkezéseket tartalmazó büntető jogszabályok alkalmazását jelentette. Ebben az 1995-ben kezdődő perben például még nem volt hatályban a középmértékes büntetéskiszabás; a hatályos enyhítő szakasz alkalmazása lehetőséget adott arra is, hogy a 2-8 évig terjedő büntetési tétel akár egyévi szabadságvesztésre csökkenjen. "A bíróság enyhítő körülményként vette figyelembe a cselekmény elkövetése és elbírálása között eltelt igen hosszú időt, a kár egy részének megtérülését, valamint azt, hogy Várhegyi három kiskorú gyermeket nevel, továbbá hogy az elsőfokú, tehát nem jogerős ítélet kihirdetése után lemondott államtitkári posztjáról" - ismertette a szempontokat dr. Czine Ágnes. A másodfokú ítélet kihirdetése után Várhegyi azonnal lemondott országgyűlési mandátumáról (más választása nem is igen volt, bár jellemző, hogy egyes fideszes nyilatkozatok azt sejtették: Várhegyinek nem feltétlenül kell ezt meglépnie), ugyanakkor a Fidesznek továbbra is ő a pártigazgatója. Pedig Várhegyi a másodfokú ítélet óta köztörvényes bűnözőnek számít - és e minősítést nem annullálja, hogy a volt államtitkár felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Legfelsőbb Bírósághoz. Ha az ítélet akár csak egy fél évvel korábban születik meg, akkor Várhegyi eleve nem lehetett volna 2002-ben honatya, mert ahhoz büntetlen előélet szükségeltetik. Lemondásának gyors bejelentése tehát taktikai lépés volt csupán. A rendszerváltást követően ő az első parlamenti képviselő, aki azért kényszerül elhagyni az Országházat, mert a bíróság jogerősen elítélte szándékos bűncselekmény miatt. A Fidesz amúgy nem nagyon finnyás Várhegyi ügyében: amikor az elsőfokú ítélet kihirdetése után lemondott államtitkári posztjáról, a párt választmányi elnöke maradt. (Ezt a körülményt információink szerint nem vette súlyosbító tételként figyelembe a bíróság.) A jelek szerint tehát egy nem jogerős elmarasztaló ítélet is sok egy minisztériumi tisztség vállalásához, a legnagyobb kormánypárt választmányi elnökekének azonban nem elégséges ok a búcsúra. A pártigazgatói tisztséget a fennálló jogszabályok szerint nemcsak rovott múltúak, hanem rovott jelenűek is betölthetik. Szüksége is van állásra, hiszen Várhegyi - legalábbis a 2001. november 9-i elsőfokú ítélet pillanatában - nem volt túlzottan gazdag ember. A bíróság akkor úgy tudta, hogy mindössze 4,56 millió forintos lakásvagyona van, és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának politikai államtitkáraként 220 ezer forintos havi átlagjövedelmet húz. Ezzel szemben a 2001 tavaszán érvényes képviselői vagyonbevallásában még 420 ezer forintos államtitkári fizetést említ, egy 82 négyzetméteres szolnoki társasházi lakás tulajdonjogával büszkélkedik, 4 darab említésre méltó értékű festmény birtokosa, 2 NN Student életbiztosításban 5,6 millió forint megtakarítási érték van feltüntetve, s 1,2 millió forint készpénzzel is rendelkezik. Arról a mellékes körülményről, hogy 1998 tavasza óta parlamenti képviselő, s ebbéli tisztségében havi több százezer forint jövedelme van, szintén elfelejtette értesíteni a bíróságot. A Pest Megyei Főügyészség Várhegyi 1994-1995 közötti szolnoki polgármesteri működését vizsgálva két "témakörben" emelt vádat Az elsőben - dióhéjban - arról van szó, hogy 1994-ben Várhegyi Attila újraindult az önkormányzati választásokon a polgármesteri székért, de sovány volt a buksza, mint ahogy az akkor még ellenzékben működő szolnoki Fidesz-szervezet sem dőzsölhetett. Tőkére volt szükség, de sürgősen. A vádirat szerint a másodrendű Simó József, a Fidesz közelinek mondott Mahír Szolnok Kft. sebtiben kinevezett ügyvezetője érdekes módon a szolnoki Fidesz választási kampányfőnöke lett, s azt a megbízást kapta, hogy hangolja össze és technikailag bonyolítsa le a kampány "gazdasági részét". Az ügyészség hosszas vizsgálódás után azt állapította meg, hogy a kampányhoz szükséges pénz előteremtésének feladatát Várhegyi magára vállalta. "Várhegyi Attilla vádlott az egyes cégvezetőkkel folytatott előzetes megbeszélésükre hivatkozva utasította (sic!) II. r. Simó József vádlottat, hogy az őt támogató gazdasági társaságoknak a támogatás gyanánt átadott, illetve átutalt összeg ellenében bocsásson ki a Mahír Szolnok Kft. cégneve alatt számlát. II. r. Simó József vádlott az utasításnak megfelelően minden esetben elkészítette a Mahír Szolnok Kft. nevében a számlát. A kibocsátott számlákon az >>1994. évi reklámtevékenységez hat cég felsorolása a vádiratban - F. P.) vezetőivel előzetes megbeszélést nem folytatott, és a II. r. vádlott nem az ő utasítására bocsátott ki ezen cégeknek az átutalt összegek fejében a Mahír Szolnok Kft. nevében - el nem végzett reklámtevékenység fejében - számlákat. (Ez a II. r. vádlott saját elhatározása alapján történt.)" - szól a bírósági verdikt. Az ügyész vádbeszédében a vádirati tényállást nem módosította, de váratlanul úgy nyilatkozott, hogy nem bizonyítható a cégvezetők és Várhegyi "jogellenes alapon nyugvó" érdekkapcsolata, ezért e vonatkozásban valamennyi vádlott felmentését indítványozta, bizonyítottság hiányában. Ez is történt. Az ítélet szerint tényként csak az volt megállapítható, hogy hat cég vezetője fiktív számlák ellenében összesen 1,3 millió forintot fizetett a Mahír Szolnok Kft.-nek, Simó pedig 1,1 millió forintot a "Fidesz szolnoki, és pontosan meg nem határozható hányadban Várhegyi Attila I. r. vádlott polgármesterré választása érdekében folytatott kampány költségeire fordított. Az I. r. vádlott ezt a támogatást elfogadta". (A különbözeten Simó rádiótelefont vásárolt.) Várhegyit tehát felmentették ötrendbeli hivatali személy által elkövetett vesztegetés bűntettének, valamint egyrendbeli hivatali személy által kötelességszegéssel elkövetett vesztegetés bűntettének vádja alól, és nem találták bűnösnek egyrendbeli magánokirat-hamisítás vétségében sem. Úgy tűnik, az ügyészséget nem izgatta túlságosan, hogy hat cég vezetője becsapta saját társaságát, s hamis szolgáltatás megjelölésével fiktív számlák fedezete mellett támogatott egy pártot az önkormányzati választáson, noha ennek megtörténtét a bíróság is tényként fogadta el. A vád azonban erre a "problémakörre" nem terjedt ki. Az igazi kérdés az, hogy miért nem? Ezzel kapcsolatban lenne min elgondolkodni. Az ügyészséggel ellentétben a Mahír Szolnok Kft. ügyvezetőjének kinevezett Simó Józsefet például meglepte, hogy néhány hónappal az 1994-es önkormányzati választások előtt ilyen megtiszteltetés érte. A vádirat szerint furcsának tartotta kinevezését, pontos okát nem tudta megnevezni, arra utalt csupán, hogy az 1994-es tavaszi országgyűlési választások kapcsán a párt érdekében kifejtett tevékenysége miatt kerülhetett erre sor. Ebben lehet is valami, hiszen a városgazdász főiskolai diplomával rendelkező Simó amúgy aligha nevezhető ideális ügyvezető igazgatónak: korábban súlyos alkoholista volt, 1985 és 1988 között háromszor ítélték el ittas vezetésért, kényszergyógyításra is kötelezték, s a végül összesen 1 év 10 hónapban megállapított börtönbüntetését 1989 októberében töltötte le. A per másik szála egy szövevényes ingatlanértékesítési ügy, amelyben Várhegyi mint szolnoki polgármester játszotta a főszerepet. A vád szerint Várhegyi Attila az önkormányzat képviselő-testületének jogosítványát törvényellenesen magához vonva mintegy 192 millió forintos vagyoni hátrányt okozott Szolnoknak. Ezért az ügyészség különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettével vádolta meg. Az ügyészség nemigen erőltette, hogy ellentételezési összefüggés van az egyik cég Mahír Szolnok Kft.-nek befizetett támogatása és a nem sokkal ezután lebonyolított, Várhegyi által menedzselt ingatlanügyletben vevőként történő megjelenése között. Pedig László József III. r. vádlott, az L+L Mérnöki Iroda Rt. vezetője az egyik legbőkezűbb "támogatója" volt a Fidesznek. A vádirat szerint László azért fizetett bruttó 625 ezer forintot a Mahír Szolnok Kft.-nek, hogy Várhegyi az ingatlanügylet során az L+L Mérnöki Iroda Rt. számára kedvezően járjon el. Az L+L Mérnöki Iroda Rt. nem vett zsákbamacskát a támogatással, hiszen 1993 szeptembere óta opciós elővásárlási szerződése volt a megcélzott ingatlanra. S mit ad isten, Várhegyi - legalábbis a vád szárnyaszegett álláspontja szerint - kedvezően járt el. A per során nem tisztázódott egyértelműen: ha nem az ingatlanvásárlás során remélt előnyökért fizetett az L+L Mérnöki Iroda Rt. a Mahír Szolnok Kft.-nek - miközben nem vett igénybe reklámszolgáltatást tőle -, akkor miért nem közvetlenül a Fideszhez fizette be a pénzt? Mindenesetre az elsőfokon eljáró bíróság 2001. november 9-én mind a hat perbe fogott cégvezetőt, így László Józsefet is felmentette a hivatali vesztegetés vétségének vádja alól. Várhegyit is csupán az ingatlanértékesítés során elkövetett hanyag kezelésben tartotta bűnösnek, és többek között vagyoni helyzetét is figyelembe véve (!) 300 ezer forint pénzbüntetésre ítélte. A Pest Megyei Főügyészség három nap múlva fellebbezést nyújtott be, de csupán Várhegyi és Simó ítélete ellen. Kérték, hogy Várhegyi esetében állapítsák meg az immár csak egyrendbeli hivatali személy által elkövetett vesztegetés bűntettét. A hanyag kezelés esetében nagyobb pénzbírság kiszabását indítványozták, világszínvonalon tudomásul véve, hogy a hűtlen kezelés vádját - ami szándékos bűncselekmény, és lényegesen súlyosabb büntetés vonatkozik rá, mint a nem szándékos minősítésű hanyag kezelésre - nem találta megalapozottnak a bíróság. Simót egyrendbeli bűnsegédlettel vádolták hivatali személy által elkövetett vesztegetés bűntettében. A per politikai motívuma a fellebbezés folytán látható maradt, amit az ügyészség 2002. május végén megküldött indoklása tovább erősített. Ebben többek között az áll, hogy a Fidesz szolnoki szervezetének a jogszabályok szerint az adományozók nevét és az adományozott összeget fel kellett volna tüntetnie a könyvelésében, de ezt elmulasztotta. Összességében megállapította, hogy a Fidesz-szervezet és Várhegyi "jogszabállyal ellentétesen, átláthatatlan és ellenőrizhetetlen módon" fogadott el kampánypénzt. Várhegyi e magatartását - ellentétben a bírósággal - a társadalomra veszélyesnek ítélte. Arra is hivatkozott, hogy Várhegyi és Simó között volt érdekkapcsolat, bár az előny nem Várhegyinél, hanem a Fidesznél jelentkezett. Ha bizonyos álmegrendelők valódi szándékukat fiktív ügyletekkel fedezik, ennek érdekében a pénzt közvetítő cég hamis számlákat bocsát ki, végül a valódi címzett nem tünteti fel könyveiben a bevételt, akkor van logika abban, hogy ott valamit komolyan leplezni kívánnak az érintettek. Abban viszont mi a logika, hogy az összefüggést felismerni vélő ügyészség a fél évi gondos munkával készített fellebbezését - annak benyújtását követő néhány nap múlva - indoklás nélkül részben visszavonja? Világszínvonalú testület esetében nincsen értelme a találgatásnak, akkor sem, ha különös módon éppen azokat a vádpontokat ejtette az ügyészség, amelyek a Fidesz kampánypénzszerző manőverét még érintették. A politikai motívum ugrott tehát, az erre vonatkozó elsőfokú felmentő ítéletek további jogorvoslati lehetőség nélkül jogerőre emelkedtek. A teljesen "kiherélődött" eredeti vádiratból semmi sem maradt. A másodfokú per tétje ezek után mindössze Várhegyi hanyag kezelésért kiszabott pénzbírságának felemelése volt. Az ügyészséget azonban még az ág is húzta. Miután korábban önként és dalolva elfogadta a hűtlen kezelésre vonatkozó vádindítványának hanyag kezelésre történő átminősítését, a másodfokú bíróság váratlanul mégis az eredeti álláspontját osztotta. Az ítélet tehát hűtlen kezelés és az ezért járó büntetés, a Pest Megyei Főügyészség közreműködő ügyészei pedig csak kapkodhatják a fejüket, hogy most meg mi van má´ megint? Félix Péter

Világszínvonalú az ügyészségek munkája - állította a közelmúltban Polt Péter legfőbb ügyész annak kapcsán, hogy ötvenszázalékos fizetésemelést szeretne kiharcolni az ügyészeknek - ha már a bírók apanázsáért Bárándy Péter igazságügyi miniszternek oly hatékonyan sikerült lobbiznia. A Várhegyi-perben mutatott ügyészi teljesítmény világszínvonala viszont erősen kétséges.

https://magyarnarancs.hu/belpol/a_varhegyi-per_tanulsagai_alkalmazkodokepesseg-62214/

A Várhegyi-per tanulságai: Alkalmazkodóképesség

2002-10-16 22:00:00

Vizsgálatok a Millenárison: Nagy buli volt: Visszhang extra

https://magyarnarancs.hu/belpol/vizsgalatok_a_millenarison_nagy_buli_volt_visszhang_extra-62588

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/vizsgalatok-a-millenarison-nagy-buli-volt-visszhang-extra

Magyar Narancs

2002-10-17 00:00:00

Nyertesek A kulturális centrum hasznosításában kisebb szerepet kapott a terület rehabilitálásával és a kulturális központ fölépítésével megbízott Kisrókus 2000 Kft., nagyobbat a kiállítás és a rendezvénysorozat megtervezésére és lebonyolítására létrehozott közhasznú társaság: a Millenáris Kht. A Miniszterelnöki Hivatal által alapított kht. megbízásából egy szakértői stáb - 8-10 ember - 2000 első felében látott neki a kiállítás koncepciójának részletes kimunkálásához: összeállították az "Álmok álmodói"-kiállítás kiemelt témáit és a tudományos háttéranyagokat, elkezdték a tárgyi anyagok feltárását, összegyűjtését. 2000 végére elkészült a tematika és a látványterv is. Időközben - 2000 májusában - új ügyvezető került a kht. élére Berkecz Jánosné személyében. Berkeczné a kiállítás-, illetve a rendezvénysorozat megvalósítására két közbeszerzési pályázatot írt ki. A közpénzből gazdálkodó szervezetek számára - bizonyos értékhatár felett - törvény írja elő a szolgáltatások, beszerzések versenyeztetését. Az is előírás, hogy az összevonható tételeket, szolgáltatásokat - amelyeket egy ajánlattevő képes teljesíteni - össze kell vonni. A Millenáris Kht. 2000 végén, 2001 elején lebonyolított két közbeszerzési eljárása épp ebből a rendelkezésből űz csúfot: a közbeszerzések tárgya ugyanis a kiállítás- és rendezvénysorozat megtervezésétől, előkészítésétől a kiállítási tárgyak felkutatásán, valamint a kiállítás megvalósításán át a kommunikációs feladatok ellátására, sőt a központ karbantartási, őrzési és üzemeltetési feladataira is kiterjedt. Benne volt az ajándéktárgy-beszerzés és az álló- és mozgóképes dokumentációs és műsorkészítési feladatok ellátása is. Nyilvánvaló, hogy e szakmailag nagyon különböző feladatok színvonalas ellátására nem lehetett képes egy-egy cég. Vagyis várható volt, hogy a közbeszerzési eljárás nyertesei alvállalkozókat vonnak be a munkába, ami két szempontból is aggályos: egyrészt a kht. a kormányhatározattal ráruházott, állami pénzből végrehajtandó közfeladatot magáncégekre testálta, így a közpénzek felhasználását kivonta az állami ellenőrzés alól. És ez jelentősen megdrágította a kivitelezést - legalább 15 százalékkal, amennyi a fővállalkozó haszna. A tenderkiírás módjával a kht. másrészt eleve lemondott arról, hogy a végtermék minősége számonkérhető legyen. Az egyetlen igazodási pont az elköltendő pénz mennyisége volt; mind a konkrét feladat, mind a megvalósítás módjának meghatározása az ajánlattevők feladata lett. A pályázatokat elbíráló bizottság elnöke Várhegyi Attila államtitkár volt. A nyertesnek kihirdetett Pentaton Kft. - Kolosi Tamásnak, Orbán Viktor egyik tanácsadójának (aki a Tárki közvélemény-kutató intézetet is jegyzi) a családi érdekeltsége 1,4 milliárd forint értékű szolgáltatást vállalt. A másik nyertes az egy hónappal a tender előtt létrehozott Millenáris Produkció Rt. lett. E társaság tulajdonosi körében, "holdudvarában" megtalálható egyfelől az a Réti András, aki az Orbán-főtanácsadó Wermer András cégei mellett ügyvédi teendőket lát el (lásd: Álombiznisz, Magyar Narancs, 2002. július 18.), másfelől a szolnoki Fidesz közeli cégcsoport, az Axon egyik fő embere, Tóth Tamás, mint felügyelőbizottsági tag. A nyertesekkel megkötött keretszerződéseket eseti szerződésekkel egészítették ki, ezekben a szerződés feltételeivel kapcsolatban kikötötték a titoktartást. Csapolás indul! A kiállítás megtervezésére és megvalósítására vállalkozó Millenáris Rt. ajánlatával a Fidesz közeli vállalkozók 2001-ben 2 milliárd forint, 2002-ben egy újabb pályázattal további 1 milliárd elköltésére szereztek jogot. (Az "anyag" infantilizmusa, ostobasága és színvonaltalansága elképesztő, egyszersmind nagyfokú cinizmusról árulkodik - hiszen pontosan tudhatták, akármivel "pályáznak", a lé úgyis dőlni fog. (Lásd Egy félkegyelmű olvasónaplója című keretes anyagunkat.) A színes és ötletes kiállítás persze nem a dakota mondásokkal teleszőtt pályázati anyagból nőtt ki, hanem Jerger Krisztina művészettörténész és a munkatársai által előkészített koncepcióra épült. Az eredeti ütemterv szerint a rendezvényhelyszíneknek és a kiállításnak 2001. március 15-én kellett volna megnyílniuk a nagyközönség előtt. A zárást a millenniumi év végére, 2001. december 31-ére tervezték. Csakhogy mind az épületek átadása, mind a kiállítás megnyitása jelentősen megcsúszott, több mint kilenc hónapot. A kulturális programokra és a kiállítás üzemeltetésére szánt összeget azért sikerült elkölteni már abban az évben: a kiállítás megnyitása után két héttel üres volt a kassza, így az idei működést csak a márciusban felvett 1,5 milliárdos hitelből tudták biztosítani (épp ezért az újabb közbeszerzési eljárást nem is lett volna szabad meghirdetni), sőt ennek a pénznek is (90 százalékban) a seggére vertek május végéig. 2001 januárja és 2002 júniusa között összesen 5 milliárdnyi költségvetési forintot költött el a Millenáris Kht.-n átfolyatva a tendernyertes Millenáris Rt. és a Pentaton Kft. Lássuk, mire! Az informatikai és a vagyonvédelmi átvilágítás megállapította: a kiállítás műszaki színvonala gagyi. Ideig-óráig még üzemeltethető, de problémát okozhat, hogy hiányzik egy rakás licencszerződés, jótállási papír, amiknek pedig meg kellene lenniük - hacsak nem illegális beszerelés történt. A szoftverek, CD-k, filmek, MP3-alkalmazások tartalék mentését, archiválását nem végezték el; vírusirtó program nincs, a belső hálózatokat védő úgynevezett tűzfal hiányzik. Vagyonvédelemre elment ugyan 108 millió forint 2001-ben, az épületek őrzése mégis szakszerűtlen volt: a védelmi rendszeren jókora réseket találtak az ellenőrök. Az épületekben járőrtevékenységet egyáltalán nem folytattak, a riasztóberendezéseket a késői takarítás miatt be sem kapcsolták. A Zöld Péter játszóteret 2001 novemberétől ez év szeptemberéig egyáltalán nem őrizték. Ugyanakkor az alvállalkozókkal kötött szerződésekből - legalábbis 2001-re vonatkozóan - inkább a túlzott védelemre lehet következtetni. A kht. és az alvállalkozók közötti szerződések május 31-ig szóltak, az Orbán-kormány a választások után ugyanis bezárta volna a kiállítást. Az új vezetés tehát a nyár folyamán új szerződéseket kötött. A vállalási díjak aránytalanságát jól mutatja: míg az épületek és a külső terek takarítására az előző vezetés 2001 júliusától havi 12,3 millió forintos átalánydíjat fizetett a Millenáris Rt.-nek - beleszámítva például a kiállítási vitrinek állandó nappali és éjszakai takarítását is, miközben a kiállítás csupán december közepén nyílt meg -, ugyanezt a munkát az új takarító cég 2002 júniusától havi 5,1 millióért végzi. A rendezvényközpont és a park üzemeltetésére és karbantartására a Millenáris Rt. havi bruttó 20 millió forintot megközelítő átalánydíjas szerződést kötött Berkecznével - 2002 júliusától egy új vállalkozó azonos feltételek mellett 2,5 millióért dolgozik. A kht. által kezelt állami pénz kiáramlásának legnagyobb tételét a rendezvényszervezési, illetve a filmkészítési tevékenységekre elkönyvelt összegek jelentették: 2001-ben körülbelül 1,3 milliárd forint ment ki ilyen célra. Gründolási láz A sajtóban korábban felmerült: a Millenáris Park E épületében egy magántelevízió technikai feltételeit teremtették meg. Filmes körökben egy ideje arról is pletykálnak, hogy a Millenáris "titkos" stúdiójában készültek a Bánk bán-film utómunkálatai. Az E épületben valójában két stúdió működött. Az egyik a földszinti - szakemberek szerint az országban létező legmodernebb - televíziós stúdió, amely egyben rendezvények tartására és közvetítésére is megfelel. A helyiség egyik sarkában híradó készülhet, miközben a kétoldalt kihúzható nézőtérrel ellátott középső részben látványos kvízműsort lehet felvenni. De vannak itt koncertfelvételhez szükséges kiszolgálóhelyiségek is, és a plafon tele úgynevezett intelligens lámpákkal (darabja kábé hatmillió forint). A tévéstúdió tehát kiválóan megfelelt volna egy kereskedelmi televízió igényeinek, nem felelt meg azonban arra a célra, amire létrehozták. A 2001 januárjában rendezvényszervezésre kiírt tender magában foglalta ugyan egy stúdió kialakításának a tervét, ennek azonban az lett volna a feladata, hogy rögzítse és archiválja, illetve közvetítse a millenniumi kulturális rendezvényeket. Ehhez szükségtelen volt például súgógépet vagy többtucatnyi monitort beépíteni - valaki a stúdióban ezt úgy fogalmazta meg, hogy "kamionnal szállítanak egy doboz gyufát". Elengedhetetlen lett volna viszont a hangosítást biztosítani (ami a tévéstúdióhoz nem kell); ezt a kht. bérelt felszereléssel oldotta meg, egy év alatt majdnem félmilliárdos (!) nagyságrendben - miközben egy mobil hangstúdió piaci ára 30-40 millió forint. Miután a stúdió felépítése szakemberek iránymutatásai alapján készült, ezek az üzemeltetés szempontjából súlyos "tévedések" aligha véletlenek: a stúdiót vélhetően nemcsak a deklarált célokra használták, és a hangtechnikai felszerelés is azért volt hiányos, hogy bérelni kelljen, azaz a bérleti díj oda folyjon be, ahová kell. A stúdió felszerelését nem csak a kht. finanszírozta. A Kisrókus 2000 Kft. is hozzájárult a maga - pontosabban az állam - forintjaival. A kiállítás és a stúdió világítástechnikai berendezéseinek bérlésére a Szapáry Üzletház Kft.-vel kötött szerződést, a stúdiótechnikai berendezéseket a Stúdió Rent Kft. szállította; a 28 hónapos futamidőre a két cégnek összesen csaknem félmilliárd forintot fizetett ki. Mindkét vállalkozás tulajdonosai Várhegyi Attilának - a tender elbírálójának - a szolnoki köréhez tartoznak. (Lásd A Millenáris-klán című keretes írásunkat.) Merőben szokatlan módon a stúdió és a kiállítás világítási rendszeréhez szükséges eszközök bérléséhez a szerződést a Kisrókus Kft. már januárban megkötötte a bérbeadó céggel (Szapáry Kft.), sőt ugyanabban a hónapban 50 millió előleget is kifizetett. (A bérleti szerződést ráadásul 2003-ig kötötték meg, miközben a kiállítást december végéig tervezték nyitva tartani.) A bérbeadó "egymilliós kft.", ha netán nem rendelkezett volna a drága felszereléssel, az előlegből már részben meg is vehette, részben lízingelhette, aztán a bérleti díjból folyamatosan fizethette, s a cucc azóta már az övé - illetve az Axoné. A stúdió karbantartására, világosítására, üzemeltetésére a kht. havi 20 millió forintot fizetett a Millenáris Rt.-nek. A rendezvények televíziós rögzítéséért a filmeket készíttető cégek további milliókat vettek fel: a Pentaton 3 milliót, később a Millenáris Rt. félmilliót - filmenként. A haszonkulcsot érzékeltetendő megjegyezzük: az egyik - a Magyar Narancsnak nyilatkozó, de neve elhallgatását kérő - rendezőnek egy film elkészítéséért (beleértve az utómunkálatokat is) 150 ezer forintot számláztak, ami a televízióknál kapható gázsinál jobb, de nem kiugróan magas. Rajta kívül már csak néhány embert kellett megfizetni, hiszen a többi költséget fedezte az átalánydíj. Nem csoda hát, ha a kht.-nak csak a filmkészítésből százmilliós vesztesége származott. E filmeket egyébként a Wermer András érdekeltségi körébe tartozó Ezüsthajó Produkció készítette. A leltározás során kiderült, hogy az archívumot mégsem sikerült létrehozni, a filmek többsége ugyanis hiányzik. Az értékesítésre készült produkciókat egy-egy BETA kazettára rögzítették, másolat nem készült. Sok kazettát - miután valamelyik közszolgálati televíziónak értékesítették a filmet - átadtak a vevőnek, ugyanakkor a gyártási jog továbbra is a kht.-é. Két VIP A kht. a tévéstúdiót nem tudta kihasználni a rendezvények archiválására; de hát az nem is erre, hanem tévéstúdióként való üzemeltetésre lett kitalálva. Az további vizsgálatok tárgya lehet, hogy miféle hasznosítás történt az elmúlt másfél év alatt. Egy biztos: a technikai eszközök bérletére kifizetett pénzből már meg lehet finanszírozni egy kereskedelmi televízió infrastruktúráját, legyen az hír- vagy akármilyen tévé. A földszinti modern tévéstúdió filmes utómunkálatokra nem alkalmas. Erre a célra az E épület első emeletén egy másik stúdiót alakítottak ki; ide Wermer András és Káel Csaba közös cége, a Well Done költözött, tanúk szerint még 2001 nyarán. Filmes körökből származó értesülések szerint itt folytak a Bánk bán-film, illetve a Happy End- és az Ezüsthajó-produkciók utómunkálatai, ebből az ott dolgozók nem is csináltak titkot. Készült itt több reklám- és Fidesz-kampányfilm is. Gyaníthatóan használták a tévéstúdiót is, hiszen mi másért költöztek volna ide. A két stúdió kiegészíti egymást: az egyik felvételre, a másik montírozásra, utómunkálatok elvégzésére alkalmas. A stúdiónaplót a Millenáris Rt. őrzi, azt tehát csak hallomásból lehet tudni, ki mindenki dolgozott ott. Ami tény: a kht. 2001-ben egyetlen vasat nem kapott a Well Done-tól stúdióbérleti díj fejében. Ami - ha igaz, hogy a cég már 2001 nyarán beköltözött a Millenáris Parkba - annyit jelent, hogy a kampányfilmek költségeiből legalább a stúdióbérletet sikerült megspórolnia a Fidesznek. 2002-ben a papírokra már jobban ügyeltek: a kht. bizonyos százalék fejében átadta a stúdió üzleti hasznosításának jogát az rt.-nek, innentől az elszámolás - lévén az rt. nem állami cég - követhetetlen. Balek vagy csendestárs A vizsgálatok eddigi állása szerint valószínűsíthető a közpénzből gazdálkodó cég milliárdos nagyságrendű vagyonvesztése. Bármelyik területet nézzük, szinte ijesztő mértékű a költekezés. Úgy tűnik, mintha a pénz kezelője szentül eltökélte volna, hogy az év végéig elkölti a rendelkezésére álló teljes keretet. Az állami források felhasználását és ellenőrzését a kht. és a Miniszterelnöki Hivatal közötti közhasznú szerződés szabályozza. A szerződés - amelyet 2002 végéig kötöttek meg - előírta: a kht. negyedévente köteles beszámolni a társaság működéséről, az alapító pedig írásban értesíti az ügyvezetőt a társaságot érintő döntéseiről. (Az egyeztetéssel megbízott személy Tóth István Zoltán, az Országimázs Központ vezetője volt.) A 2001. év számviteli beszámolóit a felügyelőbizottság megtárgyalta és továbbküldte az alapítónak. Az átvilágítás során azonban semmilyen egyéb kapcsolattartásra utaló dokumentumot nem találtak. Berkeczné időnként bement ugyan a Miniszterelnöki Hivatalba, de a megbeszélésekről még csak emlékeztető sem készült. Ez korántsem jelenti azt, hogy az ügyvezető saját kedve szerint igazgathatta volna a Millenárist - épp ellenkezőleg. A vagyonvesztésért viselt felelősséget ugyanakkor nem lesz könnyű feletteseire hárítania. A nemrég büntetőeljárás alá vont Berkeczné ugyanis a kiállítás és rendezvényközpont működtetésére nem alakított ki külön, felelős vezető irányítása alatt álló szervezeti egységet, minden döntést egyszemélyben hozott meg, illetve olyan személyekre ruházott át, akik nem álltak a kht. alkalmazásában (csupán megbízási szerződéssel, külsős vállalkozóként). Így, ha a Millenáris üzemeltetése körül bármilyen gazdasági bűncselekmény gyanúja beigazolódik, neki kell elvinnie a balhét. Az előállítása során alaposan megfélemlített jámbor Berkeczné azonban nyilvánvalóan csak a kéz; kérdés, hogy a nyomozás képes lesz-e elérni a kezet mozgató agyat. Mihalicz Csilla A Millenáris-klán A Millenáris Rt. és a vele technikai eszközök bérbeadására szerződött, a Fidesz közeli Axon cégcsoport által létrehozott fantomcégek (Stúdió Rent Kft., Szapáry Üzletház Kft.) több szálon kapcsolódnak egymáshoz: A Millenáris Rt.-t 2000. november 24-én jogelőd nélkül, 20 milliós alaptőkével alapították. A társaság tagjai: 1. (2001. október 24-ig) Titanium Investments Inc. (Delaware) US. Benne 2. Közgép Rt. (volt Közúti Gépellátó Vállalat) Fővárosi székhelye azonos az Axon egyik fióktelepének címével, egyik fióktelepe Szolnokon azonos a Szapáry Üzletház Kft. címével. Felügyelőbizottsági tag: Tóth Tamás (aki tulajdonosa annak a szolnoki Axon Bérlet Kft.-nek, amely a Stúdió Rentet létrehozta). 3. Nábob Lízing Kft. A Wermer-cégek melletti jogi teendőket ellátó Réti András érdekeltsége volt. 2002. május 28-án a Millenáris Rt.-ben birtokolt tulajdonrészét egy szolnoki magánszemély (Farkas Antal) vásárolja meg. Az Axon-csoport kiterjedt céghálója Szolnokon kívül szegedi, debreceni, karcagi, Pest megyei és fővárosi székhelyekkel, fióktelepekkel rendelkezik. Csak Axon néven több mint 50 céget tartanak nyilván országszerte. Köztük 5 szolnoki, 10 csongrádi. A kulcsemberek - akik egytől egyig megtalálhatók a Stúdió Rent mögötti cégháló ügyvezetői és tulajdonosi körében, illetve a Szapáry Kft.-ben - az alábbiak: A Kun testvérek: Kun Árpád, a Várhegyi-per vesztegetéssel vádolt hetedrendű vádlottja, illetve Kun Zoltán. Tóth Tamás: az Axon cégcsoport egyik meghatározó embere. Kányási Tibor: a Szolnok Városi Önkormányzat vagyongazdálkodási osztályának vezetője Várhegyi Attila polgármestersége idején. A Várhegyi-perben tanúként meghallgatták. Az Axon-csoport egyik nemrég megtartott közgyűlésén több céget is képviselt. Koleszár István: a Magyar Kereskedelmi Bank szolnoki fiókjának vezetője, az Axon pénzügyi tranzakcióinak felelőse. Krasznai Consulting Kft.: több Axon-cég és a Millenáris Rt. könyvvizsgáló cége. Egy félkegyelmű olvasónaplója Mission impossible: Magyarország "Figyelj, van zsír! Hogyhogy mennyi? Egy bödön, bazmeg. Kicsit sok, sokacska, de csak frankón megy, érted, megtervezés, előkészítés, megvalósítás, vágod, nem? Közbeszerzés, bazmeg, közbeszerzési eljárás, büfé, hidegtál. Jó lenne, ha tennél ajánlatot! Tegnapra. Bankgarancia, e-mail-cím, anyád neve, három példányban." "Lehet levenni az arcodból, küldjél futárt, van pályázat, hogyhogy mire? Anyádra. Magyar, vannak benne dakota mondások, egy. Az. Milyen kiállítás? Hát persze, hogy millenniumi, van linóleumi is, rossz a térerő. Bevállalom, mi az, hogy: merek, mit férfi merhet, ki többet mer, nem ember - ez Sekszpír volt, faszikám, az a ti bajotok, hogy nem volt gyerekszobátok, érted, a számlaszámom ott van, ahol hagytam, a szeptemberi Popó magazin társasági rovatára írva, tudod a főnököd képe alatt." Nos, ez egy teljesen képzeletbeli párbeszéd, nem is az ezredfordulóról való, csupán személyes rosszindulatom szülötte. De mit csináljak, pont ez jutott eszembe. Hogy miről, az nyilván az én bajom: a Millenáris Produkció Kulturális Szolgáltató Rt., Millenniumi Kiállítás megtervezése, előkészítése és megvalósítása közbeszerzési eljáráshoz című nagyívű dolgozatáról, konkrétan annak is "a kiállítás stratégiai kérdéseit" érintő fejezetéről (kb. 250 oldal), melynek címét jelen értékelésünk alcímébe emeltük. A milliárdos pályázat megkapó ajánlással kezdődik, miszerint: "Ha egy szerzőtől kölcsönzöl, az plágium. Ha többtől, az kutatás." Ja. S alatta végeláthatatlan idézetgyűjtemény s néhány szemelvény egy-két régóta publikus közvélemény-kutatásból. Mit mondott Orbán Viktor és Valerij Bogomolov orosz újságíró. Tényleg, mit mondott Leonardo da Vinci, az öreg Tímár, az öreg Kis, az öreg Nagy? Na jó, a Tímárt elárulom: "ez az ulti nem ulti már", a többit kötelező tudni, végül is bárkivel megeshet, hogy ajánlattételre szólítják föl, pár milliárdért, azt ne álljon már ott mint egy hülye. Leonardót eláruljam? Csipiszt! Ingyér? A kedvencem a pályázatban, ha csak az ajánlat annyit ért, amennyit (2001-ben 2 milliárdot), nyugodtan használhatják önök is: nem az idézet a lényeg, hanem a megjelölése. Pampampara pa pamm - "Szomorodja Bibó István a kelet-európai kisállamok sorsáról írva." Világos. Ül az asztalnál, lóg az a nagy feje, búsul, mint a ló, aztán egyszer csak odaszomorodik a papirosra vagy fél liternyit, ej muramista, muramista, hogy a hálás utókor egy jelentősebb összeget a zsebében tudva, rögtön alatta úgy folytassa: "Kicsi vagyok, székre állok, úgy védem meg Vietnamot! E versike politikai karrierje jól példázza, hogyan működik a dolog." Ami azt illeti, nagyon nehéz nekem elmesélni, mit olvastam: annyi hülyeséget, hogy az még szódával is lemarná a rozsdát a Titanic roncsairól. Hülyeséget, cinizmust, Széchenyi István, Eötvös József, holnapig sorolhatnánk, és persze Antall József, Orbán Viktor és vég nélkül kétkezi nímandok nevében, a semmiről. A dakota lóról, rossz szóviccekben, kerítésszaggató magyartalanságok tömegével, alpári stílusban, egy tonna árvalányhajjal. Szót nem ejtve arról, amiről vállalása szerint a dolgozatnak szólnia kellett volna. Ezzel az irománnyal csak egyet lehetne csinálni. Kötelező olvasmánnyá tenni - történelemből is, irodalomból is. Nyelvemlék a Fidesz villanásnyi országlásának idejéből. Szégyen és gyalázat, de eltűnt, mint egy szellentés bűze, hamar. - ts -

Az Orbán-kormány 1999-ben határozattal jelölte ki a fővárosi millenniumi rendezvények helyszínét, a volt Ganz Művek üzemterületét. Az elképzelés szerint a felépülő ideiglenes kulturális centrum üzleti utóhasznosításából megtérült volna a befektetés. A terület - amely Bel-Buda legértékesebb telekegyüttese - számos spekuláció tárgya lehetett (lásd: Holt telkek, Magyar Narancs, 2001. június 7.). A kulturális centrum létrehozása és üzemeltetése körüli visszaélések gyanúja viszont akkor merült fel először, amikor a feladattal megbízott Millenáris Kht. élén csere történt: a társaság új ügyvezetője, Mizsei Zsuzsanna átvilágítást rendelt el, majd nemrég feljelentést tett.

https://magyarnarancs.hu/belpol/vizsgalatok_a_millenarison_nagy_buli_volt_visszhang_extra-62588/

Vizsgálatok a Millenárison: Nagy buli volt: Visszhang extra

2002-10-16 22:00:00

Bizonytalan a Szabad Föld jövője: Kiaknázott terep

https://magyarnarancs.hu/belpol/bizonytalan_a_szabad_fold_jovoje_kiaknazott_terep-62210

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/bizonytalan-a-szabad-fold-jovoje-kiaknazott-terep

Magyar Narancs

2002-09-19 00:00:00

nyereséges maradt, hogy arculata mit sem változott az azt megelőző fél évtizedben. (A Szabad Föld példányszámát 2000 második felétől ellenőrzi a Magyar Terjesztés-ellenőrző Szövetség [Matesz]. Az ezt megelőző adatok az SZF adott időszakbeli tevékenységét jól ismerő forrásunk tájékoztatásán alapulnak, a 2000. július 1. utáni adatok forrása a Matesz honlapja [www.matesz.hu]; a 2001. július 1-je előtti adatok auditáltak.) A Szabad Föld hirdetési piaci pozícióit a hazai médiapiacnak a kilencvenes évek utolsó harmadában felgyorsuló változása kezdte ki. Az SZF-hez közel álló informátorunk szerint 1996-ig a hetilapnál nem volt szükség hirdetésszervező foglalkoztatására; a 400 ezret meghaladó példányszámnak köszönhetően a reklámozók sorban álltak a lap hirdetési felületeiért. A helyzet 1997-től, a kereskedelmi televíziók megjelenésétől kezdett megváltozni: ekkortól évről évre csökkent a nyomtatott sajtó részesedése a teljes reklámbevételből. A nyomtatott lapok reklámtortájának zsugorodása mellett az SZF számára további nehézséget okozott, hogy ezzel egy időben a hetilappiacon új termékek jelentek meg, és a nyolcvanas évekbelihez hasonló kivitelű Szabad Föld iránti érdeklődés csökkenni kezdett: 1998-ban 350 ezer, 2000 második felében 238 ezer példányt értékesítettek a lapból. 1998-ban az SZF a Postabank sajtóportfóliójának része volt. A postabanki médiaholding 1998 őszi megritkításakor az állami tulajdonú bank éppúgy nem kívánt tőle megszabadulni, mint a Magyar Nemzettől. A Szabad Föld további állami tulajdonban tartása (a Magyar Nemzetével ellentétben) racionális döntés volt, hiszen az SZF stabil olvasótáborral rendelkező, mintegy 350 ezer példányban eladott hetilap volt ekkor, 1999-ben 100 millió forint fölötti nyereséggel zárta az évet. A Postabank új menedzsmentje joggal bízhatott abban, hogy az újság jó áron privatizálható. A magánosítás első lépéseként a hazai nyomtatott sajtóban masszívan jelen lévő Ringier Kiadó Kft. 1999 májusában megvásárolta az SZF Rt. részvényeinek 27,55 százalékát. Nem volt felhőtlen azonban az új tulajdonos öröme; két nappal a vásárlás után ugyanis az SZF Rt. többségi tulajdonosa, a Postabank érdekeltségű PRESS 2000 Portfólió Kft. bérbe adta a Szabad Föld kiadói jogát a saját tulajdonában álló P & B Média Porfóliókezelő Rt.-nek. A Ringier kifogásolta a szerződést, annál is inkább, mivel az a kiadói jog bérlőjének biztosította a hetilapból származó összes bevételt. A kisebbségi tulajdonos bírósághoz fordult a szerződés érvénytelenítéséért. A Pesti Központi Kerületi Bíróság 2000 áprilisában a kiadói jogot bérbe adó és bérbe vevő felek azonos érdekeltsége miatt törvénysértőnek nyilvánította az ügyletet, ám alig másfél hónappal később, 2000. május 29-én a Világgazdaság hírül adta, hogy a Ringier eladja az rt.-ben birtokolt részesedését. Az üzleti lap szerint a döntés indoka az volt, hogy a P & B és a PRESS 2000 másfél hónap alatt semmi olyat nem tett, "ami az ítélet végrehajtására engedne következtetni". A Legfelsőbb Bíróság június végén kelt határozatában közvetetten megerősítette a Pesti Központi Kerületi Bíróság áprilisi döntését. A Ringier azonban a jelek szerint megunta a kötélhúzást, és 2000 júliusában (a másik kisebbségi tulajdonoshoz, a Szikra Lapnyomdához hasonlóan) valóban eladta SZF Rt.-beli részesedését a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) 100 százalékos tulajdonában lévő Bodrogköz Ingatlanközvetítő és Hasznosító Kft.-nek. A Bodrogköz Kft. 2000 végén megvásárolta a PRESS 2000 Kft. tulajdonrészét is, ezzel 99,97 százalékos részesedést szerzett a Szabad Földben. Az ügyletek legfontosabb fejleménye azonban nem a Postabank-lapból MFB-lappá vált SZF tulajdonoscseréje volt, hanem a kiadói jog továbbadása, amely 2000 augusztusában az ekkor már a Liszkay Gábor 80 százalékos tulajdonában álló Nemzet Lap- és Könyvkiadó Kft.-é lett. A 2000. év nagyon bejött Liszkaynak Ebben az évben szerezte meg a Mahir Lapkiadó Kft. - 2000 júniusától Nemzet Kft., melynek márciustól Liszkay a többségi tulajdonosa (lásd: A Nemzet-védelem stratégiái, Magyar Narancs, 2002. szeptember 5.) - a Postabanktól a Magyar Nemzetet, és az MFB révén ölébe hullott a Szabad Föld kiadói joga is. Bár július közepén a Népszabadság még úgy tudta, hogy a Nemzet Kft. megvásárolja a Bodrogköz Kft.-től a Szabad Földet, végül az előbbi havi tízmillió forintért tíz évre bérbe vette a legolvasottabb magyar hetilap kiadói jogát. A Szabad Föld szerkesztőségében villámgyors változások kezdődtek: az új főszerkesztő Végh-Alpár Sándor lett (őt 2001-ben Fábián Gyula váltotta), augusztus közepén a lap hét munkatársát elbocsátották állásukból. Helyükre a Magyar Demokrata, illetve a Napi Magyarország egykori munkatársai kerültek, amit a kiadó azzal indokolt, hogy a lépéssel "javítani kívánja az újság piaci helyzetét, növelni az eladott példányszámot, és korszerűbb periodikává tenni a lapot". Ami a három célkitűzés közül leginkább mérhető mutatót, az értékesített példányszám változását illeti, a Szabad Föld, mely 2000 második felében átlagosan heti 238 ezer értékesített példánnyal büszkélkedhetett, az új kiadó példányszámnövelő igyekezete eredményeképpen 2001 első felére 221 ezer értékesített példányra, a tavalyi év második felére 203 500-ra apadt. Az adatok negyedéves bontása alapján 2001 utolsó három hónapjában az átlagos értékesített példányszám alig haladta meg a 201 ezret. Idén az év első felében folytatódott e tendencia: 2002 első három hónapjában átlagosan 192 ezer példányt értékesítettek a hetilapból, a második negyedévben pedig 183 861-et. Összességében azóta, hogy a kiadói jogot megszerző Nemzet Kft. elhatározta a lap piaci részesedésének javítását, a Szabad Föld értékesített példányszáma 54 ezerrel, azaz 22,7 százalékkal csökkent. A laphoz közel álló forrásunk szerint a drasztikus csökkenés oka az olvasótábor ismeretének a hiánya volt. "A Szabad Földet hagyományosan a szövetkezetek dolgozói olvasták, akiknek 2000 után sem volt közük az Orbán-Torgyán-kormány vidékfelfogásához, melynek a >>vidék családi hetilapja 2001 januárjában és 2002 február elsején a lap kiadója megemelte a hirdetési tarifákat: az SZF egész oldalas színes hirdetésének ára a 2000. december 31-i árakhoz képest 2002 februárjára 60 százalékkal nőtt. A lap eladott példányszámának folyamatos csökkenése és a hirdetési árak emelkedése együttesen azt eredményezte, hogy ezer olvasó elérésének a költsége (CPT) 2002 első fél évében 131,5 százalékkal volt magasabb, mint 2000 hasonló időszakában (forrás: Szonda Ipsos). Ilyen feltételek mellett is emelkedtek azonban a lap hirdetési bevételei (2002 első fél évében 2000 azonos időszakához képest 177 százalékkal; miközben a lap eladott példányszáma több mint 20 százalékkal csökkent, a kiadói jogok bérlője, a Nemzet Kft. a hirdetési tarifaemelés mértékének háromszorosára rúgó bevételnövekedést könyvelhetett el). A csökkenő példányszám mellett megélénkülő hirdetési kedv katalizátorát a közintézmények és állami tulajdonú cégek jelentették (a hirdetők összetétele a Nemzet Kft. megjelenését követően azonnal megváltozott; lásd erről Szerencse fel! című keretes írásunkat). Lapunk számítása szerint 2002 első felében a Szabad Föld hirdetési bevételének 78,4 százaléka származott az adófizetők zsebéből. A 2002-es kormányváltás változást hozott a Szabad Föld hangvételében: a hagyományosan apolitikus, sőt a napi aktualitásoktól távol maradó hetilap élesen ellenzéki hangot ütött meg ekkortól. Információink szerint azonban a közpénzből származó hirdetési bevételek elapadását követően a lap további kiadása súlyosan ve-szélyezteti a Nemzet Kft. működését. A Narancs úgy tudja, hogy a kft. szívesen szabadulna az SZF évente százhúszmillió forintba kerülő kiadási jogától, és a kiadó ez ügyben ajánlatot is tett több, közpénzzel gazdálkodó befektetőnek. Gajdics Ottó, a Szabad Föld felelős szerkesztője érdeklődésünkre közölte: "A kiadó elégedett a munkánkkal, és nem érkezett olyan jelzés a szerkesztőségbe, hogy a Nemzet Kft. megválna a Szabad Földtől." Lapunk érdeklődésére a kormányhoz közel álló források megerősítették: puhatolózó tárgyalások folynak a Nemzet Kft. és közpénzzel gazdálkodó befektetők között, bár egyelőre nem született döntés arról, hogy átveszi-e valaki a kft.-től a hetilap kiadói jogát. Mindenesetre nem kizárt, hogy az ügylettel újabb jelentős közpénz-injekciót kap a Nemzet Kft. Szerencse fel! A Szabad Földben a tíz legtöbbet költő hirdető 2000 első fél évében, a kiadói jognak a Nemzet Kft. általi bérbevétele előtt 1. Magyar Távközlési Rt. 10386 0002. Magyar RTL Televízió Rt. 9059 0003. Debreceni Dohánygyár Kft. 8290 0004. FVM Agrármarketing Centrum 6528 0005. Monsanto Kft. 3465 0006. Duna Tv 3294 0007. Pioneer Hi-Bred Mo. Kft. 2640 0008-9. Primagáz Rt. 2508 000Westel Mobil Rt. 2508 00010. Naturprodukt Kft. 2464000 A Szabad Föld tíz legtöbbet költő hirdetője 2000 második fél évében, a kiadói jog Nemzet Kft. általi bérbevétele után 1. Szerencsejáték Rt. 16384 0002. FVM Agrármarketing Centrum 8580 0003. Debreceni Dohánygyár Kft. 5016 0004. Gazdasági Minisztérium 4600 0005. Antenna Hungária Rt. 3 450 0006. Vitál Klub Kft. 3432 0007. Mezőgazdasági Szaktudás Kiadó 2808 0008. Westel Mobil Rt. 2508 0009-10. Satelit Televízió 2300 000Vivendi Telecom Hungary 2300000 Megjegyzés: Minden adat listaáron számolva, forintban. Kurzívval szedve a közintézmények és állami tulajdonú szervezetek neve és adatai. A 2000. év érdekessége, hogy a Szerencsejáték Rt., a Gazdasági Minisztérium és az Antenna Hungária Rt. az év első hét hónapjában egyetlen fillért sem költött Szabad Föld-beli hirdetésekre. A Szerencsejáték Rt. az év folyamán úgy vált a hetilap legtöbbet költő hirdetőjévé, hogy augusztustól kezdett hozzá hátránya ledolgozásához. (Forrás: Médiagnózis Bt.)

Az egykor a Mahir égisze alatt összegyűjtött jobboldali sajtóbirodalom ékköve lehetett volna a Szabad Föld című hetilap, melynek kiadói jogát 2000-ben szerezte meg a Magyar Nemzet című lapot is kiadó Nemzet Kft. Az egykor igen szép napokat látott, még a kilencvenes évek közepén is 350 ezer példányban elkelt lap iránti érdeklődés azonban az utóbbi fél évtizedben folyamatosan csökken; olyannyira, hogy a hírek szerint már a Nemzet Kft. is szabadulna kiadói jogától. A kérdés csak az, hogy akad-e a hetilap iránt érdeklődő befektető. A Szabad Föld szerkesztőségében mindenesetre nem tudnak arról, hogy a lap a közeljövőben kiadót váltana.

https://magyarnarancs.hu/belpol/bizonytalan_a_szabad_fold_jovoje_kiaknazott_terep-62210/

Bizonytalan a Szabad Föld jövője: Kiaknázott terep

2002-09-18 22:00:00

Szegedi jobboldal: Elmennek a fiúk

https://magyarnarancs.hu/belpol/szegedi_jobboldal_elmennek_a_fiuk-61024

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/szegedi-jobboldal-elmennek-a-fiuk

Magyar Narancs

2002-09-05 00:00:00

Szerelmes lettem a munkámba "Sajnos az elmúlt négy évben a szegedi városvezetés nem a település, hanem elsősorban a saját önös érdekeit tartotta szem előtt" - mondta a Fidesz egyik politikusa. A párton belül többen úgy vélik: Szegeden az országgyűlési választásokon azért buktak meg, mert a helyi értelmiséggel nem tudtak kapcsolatot teremteni. A városban sok jobboldali szavazó az orrát befogva ikszelt az akkori kormányoldal jelöltjeire. Nem véletlen, hogy a Fidesz-MDF listája több szavazatot kapott, mint egyéni indulóik - mint ahogyan az sem, hogy Szeged jobboldali tábora a helyi polgári körök javaslatára Balogh Elemér jogászprofesszort indítja a polgármesteri posztért. Áprilisban ugyanis a képviselő-jelöltként próbálkozó Bartha László polgármester csúnyán alulmaradt a szocialista Botka Lászlóval szemben. Ezek után Barthát a Fidesz országos vezetése sem polgármester-jelöltként, sem a megyei közgyűlés elnökeként nem indítja újra. "Valakivel, sőt azt is elárulom, baloldali érzelmű emberrel beszélgettem egy fórum után, aki azt mondta, szerelmes lettem a munkámba. Igaza van. Azt viszont sajnálom, hogy nem tudom folytatni, amit elkezdtem" - nyilatkozta Bartha a Délmagyarország című napilapnak. Az interjúban finoman éreztette: nem tett le arról, hogy egyszer még ismét Szeged polgármestere legyen. "Sajnos, a polgármester úr elhitette, elsősorban önmagával, hogy nem bukott meg. Pedig tudni kellene veszíteni" - állítja egy párttársa. Egy másik jobboldali politikus a következőképp reagált a sebészből városvezetővé avanzsált Bartha László törekvéseire: "A politika egy folyamat, amelyben nincsenek lezárt ügyek, leírt személyek. Ahhoz azonban nagy fordulatnak kellene történnie, hogy Bartha újra helyzetbe kerüljön." A szegedi kavart az is mutatja, hogy a Fidesz - MPP országos választmánya visszadobta azt a két listát, amely a megyei önkormányzati testület megválasztásához szükséges. Egyrészt a helyiek kigolyózták az egyébként sikeres Nógrádi Zoltán mórahalmi polgármestert, másrészt az országos központban szívesebben látnák Póda Jenőt a megyei közgyűlés elnökjelöltjének. "Orbánék nagyon bölcsen cselekedtek, amikor kivonultak a jelenlegi városvezetés mögül. A problémák ugyanis már jóval a választások előtt láthatóak voltak, hiszen a háttérben rendszeresen folytak közvélemény-kutatások" - állítja a Fidesz egyik politikusa. Kétségkívül nem szolgálta Bartha előmenetelét, hogy sógora egy sikeres szegedi üzletembert akart elraboltatni, akiért aztán 100 millió forintos váltságdíjat követelt volna. A polgármester maga ellen fordította az egészségügyi dolgozókat is az erőltetett kórház-privatizációval, amit végül maga a szakminiszter állított le. Szakmai tekintélyén is csorba esett, amikor a bíróság elmarasztalta őt, illetve volt munkahelyét egy műhibaperben. És hát ne feledkezzünk meg azokról az ügyekről sem, amik évek óta beszédtémák Szegeden, és amikről lapunk is bőven beszámolt annak idején (lásd: Dzsentrivilág Dél-Magyarországon, Magyar Narancs, 2000. október 12., december 7., december 21.). Szerettük volna megkérdezni minderről Bartha Lászlót is, ám ő nem kívánt nyilatkozni. Városképtelenség Az utóbbi időkben megromlott Tímár László gazdasági ügyekért felelős alpolgármester és Bartha László kapcsolata. A városban többen tudni vélték, hogy a polgármester feljelentette Tímárt. "Sem Tímár Lászlót, sem mást nem jelentettem fel, és nem is készülök ilyesmire. Okom sem lett volna" - reagált erre Bartha László polgármester. Az elmúlt hetekben mindenesetre Tímár azt fontolgatta, hogy lemond tisztségéről. Később azonban megváltoztatta szándékát, amit azzal magyarázott, hogy a választásokig hátralévő két hónapban fontos döntések előtt áll a város, és nem akarja, hogy ezek az ő távozása miatt esetleg meghiúsuljanak. Tímár László a Szegedi Távhőszolgáltató Kft. másfélmilliárd forintos beruházására gondolhatott. A hőszolgáltató 49 százalékban - a helyiek körében elhíresült - Fidesz közelinek tartott Alfa Nova Kft., 51 százalékban a szegedi önkormányzat tulajdona. Júliusban az önkormányzattal egyetértésben a távhőszolgáltató pályázatot írt ki energiatakarékos gázmotorok üzembe helyezésére. Máig nem hirdettek győztest, miközben három hőközpontban is megkezdték a Jan Bächer típusú gázmotorok beszerelését. Pomázi Csaba, az Alfa-Nova Kft. ügyvezető igazgatója a Narancsnak elmondta: cége önerőből állta a másfélmilliárdos beruházást. A cégnek azonban - 2000-es mérlege alapján (a 2001-es nem érhető el) - 850 millió forintos vagyona és 570 milliós tartozása van. Lapunk információi szerint a beruházás költségei három év alatt megtérülhetnek, mivel az energiatakarékos motorokkal nemcsak hőszolgáltatás, hanem áramfejlesztés is végezhető. Az energiatörvény szerint az áramszolgáltató (jelen esetben a Démász) kW-ként közel 20 Ft-ért köteles felvásárolni a keletkezett áramot; így a cég fedezni tudja a távhőszolgáltatás költségeit. A városban nem tartják kizártnak: a városvezetés "segítségével" (a tárgyalásokon Tímár képviseli az önkormányzatot) a fideszes érdekeltségű Alfa-Nova a közbeszerzést megkerülve, jó pénzért továbbadhatja a korszerűsített szegedi távhőszolgáltatót egy konkurens cégnek - ami lehetne például a Démász is. Közben jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés miatt a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányság nyomozást indított a szegedi Városkép Kft. többségi tulajdonrészének eladása miatt. Tímár László fideszes alpolgármestert és Katona Andrást, a Városkép Kft. korábbi ügyvezetőjét Csapó Balázs, a Szegedért Egyesület elnöke jelentette föl, aki szerint az előnytelen üzlet miatt a várost hosszabb távon körülbelül egymilliárd forinttal rövidítették meg. A privatizációban az önkormányzat a tulajdonrészéért nem pénzt, hanem reklámeszközöket kapott, amiket azonban a VM Hungária használhat. Az önkormányzat részesedése 15 százalékra csökkent a cégben, vagyis a város érdemben nem szólhat bele a közterület-használat ügyeibe. Az előnytelen kontraktus miatt Szeged lényegében elveszíti a közterületi reklámhasznosításba való beleszólás lehetőségét, a VM Hungária pedig lehetőséget kap arra, hogy versenytársait ellehetetlenítve Szeged területén jelentős piaci erőfölényre tegyen szert. Lapunk úgy tudja: amennyiben október 20. után megváltozik a városvezetés, egy szakemberekből álló bizottság vizsgálja az elmúlt négy év korrupciógyanús ügyeit. Jellemző a hangulatra, hogy a városban elterjedt: a helyi Fidesz holdudvarához tartozó "vállalkozók" sorra jelzik a hatóságoknak, hogy a szabad elvonulásért cserébe szívesen énekelnének a közelmúltról. "A lobbikat nem lehet kikerülni. Kezelni kell őket. Az viszont nem jó, ha maga a városvezetés lép be a viszonyokba, mint ahogyan ez Szegeden történt" - summázta a Bartha-érát röviden a Fidesz egyik politikusa. Kunstár Csaba "Nagy erőt képviselnek" Solymosi Frigyes akadémikus, a Szövetség a Nemzetért polgári kör szegedi tagja Szegeden manapság a polgári körök jelentik a legkomolyabb jobboldali erőt. A körök a szegedi városvezetés érdekközpontú politizálásával nem értettek egyet, és sikerült elérniük, hogy saját polgármester-jelöltjüket támogassa a jobboldal, beleértve a helyi Fideszt is. Magyar Narancs: Ön szerint is azért vesztett Szegeden a Fidesz, mert nem tudta megnyerni az értelmiséget? Solymosi Frigyes: Nem hinném, hogy az az értelmiség, amely korábban a Fideszt támogadta, most hátat fordított volna. Sokkal inkább arról lehet szó, hogy a helyi Fidesz-politikusok nem tudták a szegediek támogatását megőrizni. MN: A polgári körök jobbközép értelmisége egyetértett a szegedi fideszesek törekvéseivel? SF: Nem. A polgári körök véleménye a város jövőjét illetően nem mindenben egyezett a helyi Fidesz elképzeléseivel. MN: Sikerült is megvétózniuk Bartha László polgármester újrajelölését. SF: A polgári körök megalakulásuk után rájöttek arra, hogy nekik is szavuk lehet. Szegeden nagyon nagy erőt képviselnek. Meghatározóbbak, mint bármelyik párt alapszervezete. Véleményünk szerint Szegeden jelen körülmények között nincs olyan párttag a jobbközép pártjaiban, aki ezt a várost eredményesen tudná vezetni. Ezért jelöltük Balogh Elemér jogászprofesszort, akit a teljes jobboldali tábor támogat. MN: E véleményét elmondta Orbán Viktornak is? SF: Nem titkolom, a szegedi helyzetről egy négyszemközti találkozón kifejtettem a véleményemet, és úgy érzem, ezt pozitívan értékelte a volt miniszterelnök. MN: 1998-ban a Napi Magyarországban megjelent egyik publikációjában arra kérte az akkori jobboldali kormány képviselőit, hogy tartsák távol magukat a különböző korrupciós ügyektől. Ön szerint Szegeden megfogadták e tanácsát? SF: A korrupciós ügyekről szóló pletykák hozzám is eljutnak. Amikor ilyen információkat hallok, azokat az érintettekkel közlöm. Megnyugtatónak tartom, hogy ők ezeket a pletykákat tagadják. MN: Több, az önkormányzatot érintő ügyben is nyomoz már a rendőrség. SF: Akkor meg kell várni a bíróság döntését.

A Csongrád megyei folklór szerint néhai Rapcsák András, Hódmezővásárhely szépemlékű polgármestere mondogatta a szegedi fideszes városvezetésről: Bartháék 1998 óta ötvenmilliárd forintot kaptak. Ebből már egy új várost lehetne építeni, mégis alig látszik valami. De akkor hol a pénz?

https://magyarnarancs.hu/belpol/szegedi_jobboldal_elmennek_a_fiuk-61024/

Szegedi jobboldal: Elmennek a fiúk

2002-09-04 22:00:00

A jobboldali sajtó pénzügyi helyzete: A Nemzet-védelem stratégiái

https://magyarnarancs.hu/belpol/a_jobboldali_sajto_penzugyi_helyzete_a_nemzet-vedelem_strategiai-62582

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/a-jobboldali-sajto-penzugyi-helyzete-a-nemzet-vedelem-strategiai

Magyar Narancs

2002-09-05 00:00:00

A tavaszi országgyűlési választás ellentmondásos következményekkel járt a hazai jobboldali sajtóorgánumokra nézve: a politikai főszezon, majd Orbán Viktor előfizetésre szólító felhívása jelentősen föllendítette a Magyar Nemzet, a Heti Válasz és a Magyar Demokrata eladott példányszámát. A példányszám-emelkedés azonban nem járt együtt a "másik nyilvánosság" lapjainak pénzügyi felfutásával. A következőkben a Magyar Nemzet és a Heti Válasz helyzetét vizsgálva keressük az ellentmondás okait.AMagyar Nemzet (MN) olvasói néhány hete nap mint nap találkoznak Liszkay Gábor lapigazgató-főszerkesztő nekik szóló üzenetével a címoldalon. Liszkay néhány soros üzenetében a szeptember elsejével bekövetkező "jelentős mértékű" áremelésre készíti föl a napilap olvasótáborát, amit a "Magyar Nemzet felszámolására törekvő jelenlegi hatalom" részéről jelentkező "kormányzati nyomással" indokol. (Az emelés megtörtént, 98-ról 145 forintra.) Ugyanerre vezette vissza a lap nehézségeit az MN szerkesztőségének az interneten terjesztett Kormányzati támadás a Magyar Nemzet ellen című, június 29-én kelt közleménye, mely szerint "a szigorúan titkos állományú D-209-esnek az egyetlen nyílt hangú ellenzéki politikai napilap is túl sok". Liszkay és a szerkesztőség álláspontja szerint a "Magyar Nemzet elleni kormányzati támadás" a gyakorlatban a lap nyomdai szerződésének felmondásában és az MN-ben reklámozók számának csökkenésében érhető tetten. A szerkesztőség "az állami tulajdonú nyomda és a kiadónk közti szerződéses viszonyba való kormányzati beavatkozást nem csupán a sajtószabadság elleni támadásként értékeli, hanem a demokrácia lábbal tiprásaként is, amelyért a felelősség Medgyessy miniszterelnököt terheli". Liszkay szerint "a hirdetések gyakorlatilag eltűntek az újságból. Ma már ott tartunk, hogy magánhirdetőinket is megfélemlítik". A Narancs megkereste Liszkay Gábort, arra kérve, hogy világítsa meg utóbbi kijelentése értelmét, ám a lapigazgató-főszerkesztő lapzártánkig nem válaszolt kérdéseinkre. Annyi mindenesetre bizonyos: a kormányváltás előtt sem magánhirdetők álltak az MN reklámozói rangsorának élén. Álomalapítás A ma az ország második legolvasottabb politikai napilapjaként számon tartott Magyar Nemzet 2000 tavaszán az egykor a Postabank sajtóholdingjába tartozott patinás nevű lapelőd és a Napi Magyarország egyesítésével nyerte el mai formáját. Az ügylet több tényezője is vihart kavart a honi közéletben: egyrészt heves tiltakozást váltott ki, hogy a több mint hat évtizedes múltú értékes brand a Mahirnak csupán egymillió forintjába került; másrészt a mérsékelt jobboldal tekintélyes személyiségei (köztük Mádl Ferenc jelenlegi államfő) amiatt háborogtak, hogy az MN cégére alatt 2000 áprilisától az azonos nevű lapelődnél radikálisabb hangvételű Napi Magyarország szerkesztősége folytatta működését. A lapegyesítés után ugyanakkor a Magyar Nemzet példányszáma azonos nevű elődjéhez képest jó harmincezerrel emelkedett, és a következő másfél évben az eladott példányszám hatvanöt és hetvenezer között stabilizálódott - 2001 utolsó negyedévétől pedig dinamikusan kezdett emelkedni. Az új MN sikeréhez hozzájárult, hogy kiadója, a Mahir Lapkiadó Kft. még 1999 kora nyarán megszerezte a Szerencsejáték Rt.-től a Sportfogadás című lap kiadási jogát. Értesülésünk szerint a Szerencsejáték Rt. és a tulajdonában álló, a Sportfogadást 1999-ig kiadó Fortuna Kft. új vezetésében már 1998 őszén felmerült, hogy a lapot a Napi Magyarország mellékleteként adják ki, ám erre csak másfél évvel később, az új MN létrejöttekor került sor. A Szerencsejáték Rt.-nek a 2002-es kormányváltás után kinevezett vezetése hozzákezdett a társaság elmúlt évekbeli nagy horderejű szerződéseinek felülvizsgálatához. A Sportfogadás ügyéről Székely Gábor, az rt. új vezérigazgatója július 27-én még optimistán nyilatkozott a HVG-nek: "Bízom benne, hogy a Sportfogadás visszaszerezhető" - mondta ekkor, a Narancs egy hónappal későbbi megkeresésére viszont már így fogalmazott: "A Szerencsejáték Rt. nem tudja felmondani a Sportfogadás kiadásáról kötött szerződést." Székely hozzátette: annyit sikerült elérniük, hogy a Szerencsejáték Rt.-nek ne kelljen kifizetnie a Nemzet Kft. számára a Sportfogadás fejlesztésére szánt évi 297 millió forintot (áfa nélkül). 2000 áprilisa és 2001 decembere között az MN egyetlen jobboldali napilapként, konzervatív-liberális hagyományt megjelenítő nevével és a korábbi Napi Magyarország jobboldali radikális szerkesztőségével szolid példányszám-emelkedést produkálva az ország második legolvasottabb napilapjává vált. A Mahir Kft.-ben, melynek neve 2000 júniusában változott Nemzet Lap- és Könyvkiadó Kft.-re, Liszkay Gábor 2000 márciusában 80 százalékos tulajdonrészt szerzett. A 2001 harmadik negyedévéig stagnáló lapeladás a tavalyi év utolsó hónapjaiban - valószínűleg a forrósodó politikai légkörnek köszönhetően - emelkedni kezdett: az értékesített példányok száma 2001 negyedik negyedévében meghaladta a hetvenezres napi átlagot. (Forrás: a Magyar Terjesztés-ellenőrző Szövetség honlapja, www.matesz.hu; a 2001. július 1-je előtti adatok auditáltak.) Az emelkedés üteme 2002 első negyedévében tovább gyorsult, az átlagosan eladott példányszám hetvenötezer fölé kúszott. Talán ezen felbuzdulva határozta el a kiadó, hogy 2002 elején egymás után háromszor (január 1-jén, 15-én, majd február 1-jén) felemeli hirdetési tarifáit. A háromszori drasztikus emelés következtében az egész oldalas színes hirdetések ára egy hónap leforgása alatt 115 százalékkal (!) nőtt. (Forrás: Médiagnózis Bt., illetve a Nagyar Nemzet honlapja.) Mégis akadt hirdető, amely a költségek ilyen mértékű emelkedése után is a Magyar Nemzetben reklámozta szolgáltatását. Akiknek semmi nem drága A fentiek alapján meglepőnek tűnik, hogy az MN 2002 első fél évében befolyt hirdetési bevételei - az előző évinél több mint kétszeres áron - 28 százalékos emelkedést mutatnak 2001 hasonló időszakához képest. Ez azt jelenti, hogy bár az újság hirdetési felülete csökkent (hiszen az áremelkedés messze meghaladta a hirdetési bevétel növekedését), a hirdetők java alkalmazkodott a drasztikusan megemelt tarifákhoz. Adódik a kérdés: mely hirdetők voltak hajlandók megfizetni a több mint kétszeresükre emelt hirdetési árakat? A Magyar Nemzet hirdetőinek a listáját 2000-től 2002 nyaráig a Szerencsejáték Rt. vezette. A lap tíz legnagyobb hirdetője közé 2001-ben és 2002 első fél évében nem küzdötte be magát magántulajdonú üzleti szervezet (lásd Top 10 című keretes írásunkat). A Narancs számítása szerint 2002 első hat hónapjában a tízmillió forintot meghaladó értékben hirdető szervezetektől származó bevétel 92,3 százaléka, az egymillió forint fölött költő hirdetőktől származó bevétel 84,1 százaléka származott állami cégektől, azaz: közpénzekből. Ugyanezek az arányok 2001-ben 80,9 százalék, illetve 73,6 százalék voltak - vagyis a hirdetési tarifák 2002 eleji megugrását követően a Nemzet-beli hirdetésekre fordított közpénznek a lap teljes reklámbevételéhez viszonyított aránya jelentősen megnőtt. A Magyar Nemzet hirdetőinek a krémje nem a saját pénzéből reklámozott Orbán Viktor kedvenc napilapjában. Az újságban közölt hirdetésekre közpénzt áldozó szervezetek közel sem reagáltak olyan érzékenyen a 2002 elejei áremelésekre, mint a magánhirdetők; akkor is szívesen reklámoztak az MN-ben, amikor a politikai napilapok piacán a Nemzet számított a legkevésbé gazdaságos megoldásnak (lásd a Magyarország legdrágább napilapja című keretes írásunkat). Az elmúlt években a napilap legbőkezűbb hirdetőjének számító Szerencsejáték Rt. jelenlegi vezérigazgatója lapunknak elmondta: az rt. augusztus közepén éppen az olvasók elérésének költséges mivolta miatt mondta fel a Magyar Nemzettel kötött hirdetési megállapodást. Székely Gábor kijelentette: jogilag teljesen szabályos, ám pénzügyi szempontból előnytelen szerződésről volt szó. Az idei év első felében a Szerencsejáték Rt. 211 millió forint értékben hirdetett az MN-ben (ez az adott időszak teljes hirdetési bevételének 16 százaléka), a cég kivonulása tehát önmagában is komoly érvágás az újságnak. Lapunk kalkulációja szerint 2002 első felében az MN teljes listaáras hirdetési bevételének több mint négyötöde származott a közszférából, így az állami és önkormányzati tulajdonú cégek, valamint állami és önkormányzati intézmények elfordulása az újságtól "a magánhirdetők megfélemlítése" nélkül is végzetesnek bizonyulhat a Nemzet Kft. számára. Csúcsra járatva Az MN példányszáma 2001 utolsó három hónapjában indult érezhető emelkedésnek. Az idei áprilisi választásokkal beköszöntött politikai csúcsszezon pedig elképesztő növekedési ütemet eredményezett: 2002 második negyedében átlagosan kilencvenhatezer fölé emelkedett az eladott példányszám, mára pedig - Liszkay Gábor szerint - "mindennap meghaladja a százezret". Az áprilisi belpolitikai nagyüzem lecsengése után a Nemzet nemcsak megőrizte, de tovább növelte olvasótáborát. Ebben a döntő szerepet alighanem Orbán Viktor játszotta, aki május végén többször is az MN, a Heti Válasz (HV) és a Magyar Demokrata (MD) előfizetésére, illetve vásárlására szólította fel követőit. A Magyar Nemzetre maradéktalanul igaznak tűnnek a lap szerzőjének, Molnár Tamásnak az eredetileg a Lovas-féle (az elmúlt hetekben megszüntetett) Sajtóklubról írott szavai: a lapot "a nemzeti érzelmű tömegpszichózis a jobboldal élére emelte", így az "közvélemény-formáló erővé" és "divatos politikai trenddé" vált. Kérdés azonban, hogy a megnövekedett olvasótábor és a "jelentősen megemelt" ár elegendő lesz-e a hirdetők elfordulása miatt kiesett bevételek legalább részbeni pótlására. Nyomás, gyakorlás A "Magyar Nemzet megszüntetését célzó kormányzati támadás" másik csapásiránya a szerkesztőség és Liszkay Gábor szerint a Nemzet Lap- és Könyvkiadó Kft. és a Magyar Hivatalos Közlönykiadó Kft. között 2001. december 12-én létrejött nyomdai szerződés június végén történt, december 31-i hatályú felmondása. A szerkesztőség idézett közleményében kijelenti: "A Nemzet Kft. nettó 1,2 milliárd forintot fizetett tavaly az állami tulajdonú közlönykiadónak, ezáltal 100 lajosmizsei polgárnak és családjának adott megélhetést. Ez azonban a szegénységpárti D-209-est nem zavarja, aki - személyes bosszúvágyát kiélve - feltehetőleg intézkedett az ügyben a lapunk által kirobbantott ügynökbotrányt követően, miután a baloldali politikai elitnek köszönhetően ismét biztonságban érezhette magát az egykori titkosrendőr a miniszterelnöki székben." A szerkesztőségi kommüniké szerint az állami kézben lévő nyomda és a Nemzet Kft. közötti szerződés további fenntartása "a központi költségvetés érdekét szolgáló racionális döntés" lett volna. E szerint a szerződés piaci árak mellett jött létre, hiszen ilyen feltételek mellett nevezhető "racionálisnak" további életben tartása. A Narancs által megkérdezett nyomdai szakember szerint önmagában nem meglepő, hogy az MN-t a Közlönykiadó Kft. lajosmizsei nyomdájában nyomtatták. "Csak a közlönyt nyomni sokkal drágább, mint ha van más, a rendszeres működést biztosító termék is" - fogalmazott az általunk megkérdezett szakember, aki szerint "nem egyértelmű nyereség az állam számára, ha a Magyar Nemzetet kiteszik Lajosmizséről". Lapunk információi szerint a közlönynyomda és a Nemzet Kft. között 2001. december 12-én létrejött szerződés alapján a nyomda 19,40 forintos (az idézett nyomdai szakember szerint is piaci) áron vállalta a mellékletek nélküli, hétköznap megjelenő, húszoldalas Magyar Nemzet egy példányának kinyomtatását, míg a Sportfogadás (hetente háromszor megjelenő) négyoldalas kiadásáét 5 forint 60 fillérért. Ezek az árak alátámasztani látszanak az MN szerkesztőségének álláspontját, amely szerint racionális döntés lett volna a nyomdaszerződés fenntartása. Csakhogy. A Nemzet Kft. és a Közlönykiadó Kft. között 2002. január 9-én létrejött egy másik szerződés is, amely értesülésünk szerint azt tartalmazza, hogy a Közlönykiadó 2002-ben listaáron 103, kedvezményesen 98 millió forintért hirdet a Magyar Nemzetben. (2000-ben a Közlönykiadó Kft. az MN negyedik, 2001-ben pedig második legnagyobb hirdetője volt; 2002 első fél évében azonban még úgy is a harmadik helyre szorult, hogy jó előre teljesítette egész éves hirdetési kötelezettsége közel 70 százalékát.) Lapunk számításai szerint a második szerződésből befolyt összeg 7,5-8 százalékkal csökkentette az MN nyomdaköltségeit, ami nagyjából egy hónap összes lapszámának ingyenes nyomtatásával egyenlő. A 2001. decemberi szerződésben foglalt árakat piacinak nevező szakember szerint ugyanezen árak 7,5-8 százalékkal csökkentve már ráfizetést jelentenek a nyomda számára. A Magyar Nemzethez közel álló informátorunk szerint a szerkesztőség világvége-hangulatának hatásos kommunikálása inkább a szeptemberi áremelés ügyes előkészítése, semmint a lap valós helyzetét tükröző pánikreakció. Mindenesetre szeptember elsejével a szerkesztőség megszüntette az újság internetes honlapjának naprakész frissítését, minden bizonnyal azért, hogy olvasóit a nyomtatott változat megvásárlása felé terelje. Mivel a lap jelenlegi anyagi helyzetéről, az áremelés várható hatásáról a legilletékesebbet, Liszkay Gábort nem tudtuk megkérdezni, az eddig megismert tények összegzésénél maradunk: egy patinás nevű, ám az elmúlt években "melegházi" körülmények között fölfuttatott napilap - miután elapadtak a négyötödrészt adóforintokból származó hirdetési bevételei, kiadója pedig a jelek szerint nem készült fel legalább részbeni, magánhirdetésekből történő pótlásukra - nehéz helyzetbe került. Kérdés, hogy a kiadó megpróbál-e betörni a magánhirdetők piacára, vagy a kényelmesebb megoldást választva kitart inkább a "magánhirdetők megfélemlítésének" teóriája mellett. Magyarország legdrágább napilapja A 2002 elején végrehajtott hirdetési tarifaemelést követően a Magyar Nemzet immár nem csupán az ország második legolvasottabb, de (hirdetői szempontból) legdrágább politikai napilapjának címével is büszkélkedhet. A megállapítás a Szonda Ipsos felmérésén alapul, amely szerint a Magyar Nemzet 2002 első felében a Blikk, a Népszabadság, a Metro, a Nemzeti Sport és a Színes Mai Lap után a hatodik legolvasottabb országos napilap Magyarországon, a politikai napilapok mezőnyében pedig biztosan tartja a Népszabadság mögött elfoglalt második helyét, ám (a többi napilapnál jóval komolyabb vásárlóerejű olvasótáborral rendelkező Világgazdaságot és Napi Gazdaságot, továbbá az egész oldalas hirdetést a legritkább esetben közlő Expressz hirdetési újságot nem számítva) itt a legmagasabb az ezer olvasó hirdetők általi elérésének költsége (Cost Per Thousand, CPT). Egész oldalas színes hirdetés megjelentetése esetén a reklámozó a Magyar Nemzeten keresztül 25 százalékkal drágábban ér el ezer olvasót, mintha a Magyar Hírlapban reklámozna; 90,5 százalékkal fizet többet ugyanennyi ember figyelmének felkeltéséért, mint ha a Népszavában próbálkozna; és 219,5 százalékkal drágábban céloz meg egy ekkora olvasótábort, mint ha a Népszabadságba adta volna fel hirdetését. A különbség oka a Magyar Nemzet által követett árpolitikában rejlik: miközben olvasótábora a Szonda Ipsos felmérése szerint 2002 első fél évében átlagosan a Népszabadság olvasóinak 29,5 százalékát tette ki, hirdetési tarifái elérték a legolvasottabb politikai napilap árainak 94,3 százalékát. (Forrás: Szonda Ipsos) TOP 10 A Magyar Nemzet hirdetőinek élcsoportja és listaáron számolt költésük 2002 első fél évében (a 2002 január-februári áremeléseket figyelembe vevő listaáron, forintban) 1. SZERENCSEJÁTÉK RT. - 210 983 000 2. MINISZTERELNÖKI HIVATAL - 133 162 000 3. MAGYAR HIVATALOS KÖZLÖNYKIAD" - 70 798 000 4. MAGYAR FEJLESZTÉSI BANK RT. - 64 428 000 5. ÁLLAMAD"SSÁG-KEZEL´ KÖZPONT - 49 286 000 6. MAGYAR KÖVETELÉSKEZEL´ RT. - 44 670 000 7. IFJÚSÁGI ÉS SPORTMINISZTÉRIUM - 34 804 000 8. KONZUMBANK RT. - 33 905 000 9. ELS´ MAGYAR INFRASTRUKTÚRA RT. - 32 200 000 10. ANTENNA HUNGÁRIA RT. - 29 205 000 (Forrás: Médiagnózis Bt.) A Nemzet-építés farvizén: Heti Válasz 2001. tavaszi indulásakor a Heti Válasz mértékadó konzervatív-liberális médiumként határozta meg magát. Orbán Viktorról írt életrajzi művében Debreczeni József a lapindítás szándékát azzal magyarázta, hogy az exminiszterelnök így kívánt nyilvánosságot biztosítani az egy évvel korábban a Magyar Nemzetből kiszorult, az egykori antalli MDF holdudvarához tartozó értelmiségiek számára. Bármi volt is a hetilap elindításának oka, az Orbán-kabinet által létrehozott Természet- és Társadalombarát Fejlődésért Közalapítvány (TTFK) kuratóriumának elnöke, Elek István egy percig sem rejtette véka alá, hogy indulásakor a közalapítvány közpénzből, másfél milliárd forintból vágott neki küldetése, azaz a hazai hetilappiacon uralkodó erőviszonyok kiegyensúlyozása teljesítésének. Míg a Magyar Nemzetbe a hirdetőkön keresztül áramlott - listaáron számolva - évente mintegy másfél-két milliárd forintnyi közpénz, addig a Heti Válasz - a TTFK számára biztosított juttatásnak köszönhetően - nem szorult rá erre. A hetilapot mindenesetre nemcsak a magán-, de az állami tulajdonú reklámozók sem halmozták el megrendelésekkel. 2001 áprilisától decemberig a Heti Válasz hirdetői listaáron számolva mindössze 88,5 millió forintot hagytak a lapnál, 2002 első felében pedig 47,2 millió forintot. 2001-ben a listaáras hirdetési bevétel 57,6 százaléka származott közpénzből, 2002 első hat hónapjában pedig 75,5 százaléka. A HV-t indulásakor a TTFK adta ki, néhány hónappal később viszont a kiadói jog a közalapítvány tulajdonában lévő, 2001. június 1-jén alapított Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft.-re szállt. Szintén 2001 júniusában, négy nappal a HV Kft. alapítása után hozta létre a TTFK a Netrióta Kft.-t, mely a gondola.hu című internetes újság üzemeltetője. A közalapítvány a HV Kft.-be 100, a Netrióta Kft.-be 70 millió forintot fektetett. A TTFK gründolási kedve az idén sem hagyott alább: a HVG 2002. július 6-i számában hozta nyilvánosságra, hogy a közalapítvány (az MDF történetében epizódszerepet játszott Liberális Fórum Alapítvány asszisztálása mellett) a jobboldal választási veresége után, május 8-án létrehozta a Szellemi Környezetvédelemért Alapítványt (SZKA), amelybe a TTFK 100, a Liberális Fórum Alapítvány 1 millió forinttal szállt be. A TTFK gazdálkodásáról Elek István lapunknak elmondta: tévedés azt állítani, hogy a közalapítványnak 2001-ben a központi költségvetésből juttatott másfél milliárd forint a hetilap támogatása lenne. A HV-t és a gondola.hu-t üzemeltető kft.-k mellett a TTFK "a környezettudatos gondolkodás" elterjedését elősegítő civil szervezetek és kiadványok támogatásával is foglalkozik, továbbá önálló könyvkiadót működtet. A kormányváltás után napirendre került a TTFK működésének felülvizsgálata. A Miniszterelnöki Hivatalból származó információink szerint a kormány egyelőre nem döntött a TTFK sorsáról; a lehetséges forgatókönyvek között a közalapítvány megszüntetése, illetve kuratóriumának átszervezése is szerepel. A Narancs kérdésére Elek István közölte: a kormányváltás óta sem hivatalos, sem informális értesítést nem kapott a Miniszterelnöki Hivataltól, hogy a kormányzat akár a TTFK megszüntetésének, akár a kuratórium átszervezésének gondolatával foglalkozna, sőt az elmúlt hetekben megkezdődött a közalapítvány kétéves költségvetésben megszavazott idei juttatása (500 millió forint) első fél évben elmaradt részének folyósítása. A HV-re mindenesetre rájár mostanában a rúd: miután kenyértörésre került sor a Magyar ATV vezetői és Lovas István között, a Lovas-Bayer-féle pénteki Sajtóklubot Debreczeni József vezeti tovább. A Magyar Nemzet publicistája, Molnár Tamás és a Jobboldali Ifjúsági Közösség (JOBBIK) sietve árulónak nevezte az MDF egykori politikusát és Orbán Viktor életrajzíróját, a Heti Válaszban is publikáló Debreczenit. A JOBBIK közleményében a HV bojkottjára szólította fel a jobboldali közvéleményt. Erre reagálva Elek István annyit mondott lapunknak, hogy a szabadelvű-konzervatív értékrendet képviselő Heti Válasz szándéka szerint "nem egy politikai tábornak szól", ám ezzel a baloldali érzelmű olvasók körében nem ért el a várakozásának megfelelő sikert, és úgy tűnik, hogy az ellenségeskedés fenntartásában érdekelt jobboldali közvélemény-formálók rokonszenvét sem tudja elnyerni. Elek lapzártánkkor felmérhetetlennek tartotta a HV elleni jobboldali támadás következményeit, ám kifejezte abbéli reményét, hogy a lap eddigi irányvonalának képviseletével meg tudja tartani olvasóit.

A tavaszi országgyűlési választás ellentmondásos következményekkel járt a hazai jobboldali sajtóorgánumokra nézve: a politikai főszezon, majd Orbán Viktor előfizetésre szólító felhívása jelentősen föllendítette a Magyar Nemzet, a Heti Válasz és a Magyar Demokrata eladott példányszámát. A példányszám-emelkedés azonban nem járt együtt a másik nyilvánosság lapjainak pénzügyi felfutásával. A következőkben a Magyar Nemzet és a Heti Válasz helyzetét vizsgálva keressük az ellentmondás okait.

https://magyarnarancs.hu/belpol/a_jobboldali_sajto_penzugyi_helyzete_a_nemzet-vedelem_strategiai-62582/

A jobboldali sajtó pénzügyi helyzete: A Nemzet-védelem stratégiái

2002-09-04 22:00:00

Egyértelmű kompetencia kell (Kóródi Mária környezetvédelmi és vízügyi miniszter)

https://magyarnarancs.hu/belpol/egyertelmu_kompetencia_kell_korodi_maria_kornyezetvedelmi_es_vizugyi_miniszter-63762

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/egyertelmu-kompetencia-kell-korodi-maria-kornyezetvedelmi-es-vizugyi-miniszter

Magyar Narancs

2002-08-29 00:00:00

Az előző kormányzati ciklusban botrányok sora jellemezte a környezetvédelmi minisztérium munkáját. Az ország környezeti állapota és az uniós csatlakozási folyamat is azt kívánja, hogy egy sokkal tempósabb, következetesebb és szakmailag korrektebb munka kezdődjön. Erre vállalkozik az új politikai vezetés - a régi apparátus élén. Kóródi Mária: Sikerként. Láthatóak voltak a környezetvédelmi és vízügyi ágazat integrálásának az előnyei. A közvetlen árvízvédelmi munka mellett a környezetvédelmi felügyelőségek figyeltek az árvíz által potenciálisan veszélyeztetett telephelyekre is. A természetvédelemnek is jutott bőven feladat, például a gemenci ártéren. MN: A tavalyi tiszai árvíz szeméttelepeket, temetőket, szennyvíztelepeket öntött el. KM: A dunai ár szerencsére másképp alakult, a vizet - szakszóval élve - "jobban meg tudtuk fogni". Persze ahhoz, hogy így történjen, a vízügyesek és környezetvédők nagyon kemény munkájára volt szükség. Ami pedig a Tisza vidékét illeti, ott a jövőben új koncepcióval fogunk védekezni. Ez nagyon leegyszerűsítve azt jelenti, hogy nem csupán a gátakat magasítjuk, hanem olyan területeket is kialakítunk, ahová szükség esetén kiengedhető az áradó víz egy része. Az új Vásárhelyi-terv szakmai koncepciója már elkészült, széles körű társadalmi vita folyik róla. A dunai árvíz kapcsán a miniszterelnök úr utasította a tárcát, hogy dolgozzuk ki a védekezés új rendszerét a mostani tapasztalatok alapján. Erre szeptember végéig kaptunk időt. Az már látszik, hogy ilyen nagy víz esetén nem hatékony az a védekezési rendszer, ami ennyire megosztott az állami szervek, az önkormányzatok és az önállóan védekező létesítmények között. Visegrádot például majdnem katasztrófába sodorták, mert a polgármester kezdetben nem igényelt vízügyi segítséget, fölöslegesen dolgozták agyon magukat az emberek, hiszen rossz helyre és rosszul rakatták le velük a homokzsákokat, amiket csak az utolsó pillanatban sikerült átrakni a vízügy és a honvédség segítségével. Ha ilyen nagy víz jön, akkor egyértelmű kompetenciát kell adni annak, aki a védekezéshez ért: a vízügynek. A katasztrófavédelem nem a védekezéshez ért, neki a kitelepítéseket, a logisztikát, az anyagok szállítását, a fertőtlenítést kell végezni. És hát alig hihető, hogy az esetleg négyévente újraválasztott polgármesterek azonnal vízügyi szakemberré is válnak. MN: Az előző kormány egyik legkritikusabb pontja volt a környezetvédelmi minisztérium. Milyen állapotban vette át a tárcát? KM: Elég nehéz helyzetből kell a minisztériumot felépíteni, hiszen Pepó Pál ideje nemcsak szakmai, de emberi szempontból is negatív emlékezetű. A szakma legjobbjait megsértették, megalázták, elküldték, aki maradt, azzal pedig méltatlanul bántak. Alacsony volt a minisztérium presztízse is, nem csoda, hogy mindezt nagyon negatívan élték meg az itt dolgozók. Egy rossz struktúrában kellett dolgozniuk, amiről az Állami Számvevőszék is azt állapította meg, hogy a működése átláthatatlan és áttekinthetetlen, különösen vonatkozott ez a pénzek kezelésére. Nagyon sok pénz ment el úgy, hogy nem derül ki az adatokból, hova, kinek, menynyi és milyen alapon került. Öszszesen csaknem százmilliárd forintról volt szó négy év alatt! Ma már meg se állapítható, kik készítették elő a döntéseket és milyen alapon. Rendszerré állt össze a felelősség elmaszatolása: kezdetben egy KÖFI nevű intézetben zajlott a pályázatok elbírálása, majd az megszűnt, a Környezetgazdálkodási Intézethez (KGI) csoportosították, legvégül közvetlen miniszteri irányítás alá került az egész. Megismétlem: négy év alatt százmilliárd forint ment el úgy, hogy a sokszoros átszervezés után megfoghatatlanná vált a felelősség. Nem tudni, ki a felelős azért, hogy túl sok volt a vissza nem térítendő támogatás, nem lehet számon kérni senkin azt, hogy miért olyan pályázatok nyertek, amelyek közelében sem voltak a támogatandó célnak. Például "Az ember és természet közti hatékonyabb kommunikáció megteremtése" címén ment ki pénz egy újonnan épített magánszálloda füvesítésére, hetente negyedmillióval támogatták a kisgazda Kis Újságot és a Kisgazda Jövő Alapítványt, s még jó néhány esetet említhetnék. Nem kis összegekről van szó, de ma már csak nagyon kevés esetben tudjuk visszaszerezni a pénzt. Ennek ellenére senki ne legyen nyugodt azok közül, akik így jutottak állami pénzekhez: nagyon felkészült munkatársak vizsgálják át az elmúlt évek történéseit. A legismertebb eset a KGI-é, amelynek kapcsán már vádirat is készült. Folyik az eljárás, s eközben kiderült, hogy ahol nem bizonyítható a bűncselekmény, ott is felháborítóan célszerűtlen gazdálkodás folyt. A KGI számára kibérelt püspöki palota például négyzetméterenként kb. 4000 forintba kerül. Ha ilyen áron adna ki valaki egy átlagos kétszobás lakást, akkor havi negyedmilliót kapna érte - itt viszont több ezer négyzetméterről és sok évre, szinte felbonthatatlanul megkötött szerződésről van szó. MN: Nem volt sok személycsere a tárcánál. Ez azt jelenti, hogy ez az apparátus végre tudja hajtani, amire megvan a politikai szándék? KM: A felső vezetésben két személycsere volt, két új helyettes államtitkárt kértem fel, mindketten civil zöld szervezetekből jöttek. Az előző vezetők közül csak egyet küldtünk el, a másik új beosztást kapott. Feltehetően lesznek még változások, de folyik az egész szervezet átvilágítása, ami alapján egy dinamikusabb és integrált minisztériumot építünk fel. Menet közben egyre több ember munkáját ismerem meg, és ha valaki nem tudja felvenni azt a tempót és stílust, amely az eredményességhez szükséges, akkor attól meg fogunk válni. Egyébként az elmúlt napok árvízi készültsége sok tanulsággal szolgált, rengeteg olyat megtudtam kollegáim döntési képességéről, helytállásáról, emberi tulajdonságairól, ami "békeidőben" esetleg évekig nem derülne ki. MN: Hivatali elődje annak idején nagy csinnadrattával jelentette be, hogy lezárták az uniós tárgyalásokon a környezetvédelmi fejezetet. Mennyi tennivaló van még ezen a téren? KM: Ideiglenesen zárták le, de azóta kiderült sok fogyatékosság, amit gyorsan ki kell javítani. Az Országos Hulladékgazdálkodási Terv (OHT) például akkoriban a parlament előtt hevert, de tárgyalására nem került sor, és az uniós szakemberek jelezték, hogy ennek elfogadása nem tűr halasztást. Az OHT-t visszavontuk, átdolgoztuk, jelenleg tart a társadalmi vita, a hó végén már megy a kormány elé, szeptemberben a parlament elé. MN: Rengeteget nyilatkozott arról, hogy prioritása lesz a hulladékügyeknek, és a viszonylag friss hulladékgazdálkodási törvényhez is hozzá kíván nyúlni. Mi teszi ezt szükségessé? KM: Alapvetően fontosnak tartom egy koncepcionális kérdés újragondolását a települési hulladékokkal kapcsolatban. Újra kell definiálni, hogy mit jelent a kötelező közszolgáltatás és az önkormányzatok joga és kötelessége. Ha az önkormányzatokra hárul a feladat és a település tisztán tartásának felelőssége, akkor ezekhez az eszközöket is biztosítani kell. Az is biztos, hogy nem lehet felmenteni a gazdálkodó szervezeteket a közszolgáltatás alól, és nem tartható, hogy nem lehet nyomon követni az általuk termelt kommunális hulladék sorsát. Nagyon sok olyan elem hiányzik a törvényből, ami a hulladék keletkezésének a megelőzését szolgálná. MN: Mi várható a Környezetvédelmi Alap Célelőirányzat (KAC) háza táján? Eldőlt-e már kormányzati szinten, mi lesz a sorsa a befolyó összegnek? KM: A költségvetés még előttünk van. Hamarosan elkészül az a munkaanyag, amelynek alapján a pályázati rendszert átláthatóan és felelősséggel lehet majd működtetni. A vissza nem térítendő támogatási formát biztosan szigorúbban fogjuk elbírálni, mert sok olyan pályázó kapott úgy "ingyen pénzt", hogy gazdasági szempontból nem volt racionális a döntés. A KAC-ból inkább visszatérítendő kamatmentes támogatást, kamattámogatást vagy bankgaranciát kellene adni. MN: Az elmúlt években a KAC támogatásainak döntő része a szennyvizes beruházásokra ment, ugyanakkor a legnagyobb befizetők az üzemanyag-felhasználók, akik joggal várhatnák el, hogy közlekedési és levegőminőségi projekteket támogassanak. Hulladékos beruházás is nagyon kevés volt. Változik-e a támogatások aránya a környezetvédelem ágazatai között? KM: A támogatások kiutalása előtt azt is el kell dönteni, hogy milyen kapcsolat és viszony lesz a Vízügyi Célelőirányzat és a KAC között. MN: Sőt a Belügyminisztérium céltámogatási rendszereivel is öszsze kellene hangolni. KM: Így van. Ezeket kormányszinten kell eldönteni. Nagyon sok egyébként a már elkezdett beruházás, valójában kevés pénzzel rendelkezünk. A csatornázásoknál például meg kell vizsgálni, hogy hatékony-e az a rendszer, amely a kistelepülések szennyvizét 30-40 km-re elvezeti, a falvak között ide-oda keringeti, s ezért igencsak drága. MN: Lesz-e forrásbővítés? Többször nyilatkozta, hogy a temékdíjakat emelni kívánja, és hogy egyéb termékekre is ki kellene róni termékdíjat. Előveszik-e újra a környezetterhelési díj koncepcióját? KM: A termékdíj az az összeg, amit például egy műanyag kóláspalack gyártása után fizetnek be az előbb emlegetett alapba. Ma ez alig pár fillér palackonként. Nálunk forintban annyi a termékdíj, mint Ausztriában schillingben lenne, ha még lenne schilling. Ezt a költséget a vásárló gyakorlatilag nem érzékeli, a környezetvédelmi alap támogatási rendszere viszont erre épül. Ezért a termékdíjak komoly emelésére készülünk, egyéb gazdasági eszközök nincsenek napirenden. MN: A hatékony környezetvédelem nem képzelhető el következetes hatósági munka nélkül. Jelenleg sokak szerint lassú, bürokratikus és nem egy esetben korruptnak tetsző a hatóságok munkája. Mit tud ezen változtatni? KM: A hatóságok a törvényeknek vannak alárendelve, ami azt jelenti, hogy demokráciában egy miniszter még ha akarna se tudna belenyúlni az egyes döntésekbe. Persze tudom, hogy Magyarországon sokak számára ez még nem magától értetődő, s ezért miniszteri beavatkozásra várnak ott is, ahol arra nincs lehetőség. Amit nekünk tenni kell, hogy biztosítsuk a megfelelően képzett szakembergárdát, és a feltételeket a hatékony munkához. Jelenleg három szervezet végez hatósági munkát a mi területünkön: a vízügyi igazgatóságok, a környezetvédelmi felügyelőségek és a nemzeti parkok. Ezek munkáit össze kell hangolni, szeretnénk megszüntetni a párhuzamosságokat. Több státus kellene, és jobban fizetett alkalmazottak. Biztos, hogy másfél-két évet igénybe fog venni, amíg egy egységes hatósági struktúra kialakul. MN: Említette, hogy két civil szakembert is kinevezett vezető pozícióba. Ezen túl milyen kapcsolatot kíván kiépíteni a környezetvédő szervezetekkel? KM: Nagyon fontosnak tartom azt, hogy együttműködő partnerként napi munkakapcsolatba kerüljünk egymással. Ezért a kabineten belül is van egy munkatársam, akinek az a feladata, hogy közvetlenül tartsa a kapcsolatot a zöld szervezetekkel. Alig egy hónapja voltam miniszter, amikor szinte minden szervezetet meghívtunk a minisztériumba, hogy kölcsönösen megismerhessük egymás céljait, munkáját. Szeretném, ha a jövőben rendszeresen találkoznánk ilyen formában is. Egy-egy konkrét feladat megbeszélése kapcsán is meghívtam a civil szervezeteket, például a hulladékgazdálkodás átalakítása ügyében, vagy a levegőszennyezéssel kapcsolatban. Politikusként közvetítenem kell a társadalom elvárásait az apparátus felé, a minisztérium megoldásait pedig a társadalom számára. A célom az, hogy a környezetvédelem mindenki számára érthetővé, elfogadhatóvá és fontossá váljon. Szilágyi László

Magyar Narancs: A dunai árvíz főpróbája lehetett a vízügy és a környezetvédelem együttműködésének. Hogyan értékeli a védelmi munkát?

https://magyarnarancs.hu/belpol/egyertelmu_kompetencia_kell_korodi_maria_kornyezetvedelmi_es_vizugyi_miniszter-63762/

Egyértelmű kompetencia kell (Kóródi Mária környezetvédelmi és vízügyi miniszter)

2002-08-28 22:00:00

A kormányfő nagyváradi kapcsolatai: Haverziók

https://magyarnarancs.hu/belpol/a_kormanyfo_nagyvaradi_kapcsolatai_haverziok-61416

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/a-kormanyfo-nagyvaradi-kapcsolatai-haverziok

Magyar Narancs

2002-08-15 00:00:00

A "Sándor-palota" vendége Ez idő tájt Medgyessynek legfeljebb azt lehet a szemére vetni, hogy jó viszonyt ápol azzal az Alexandru Mudurával (Mudura Sándorról lásd Alexebb évek című keretes írásunkat), aki a nagyváradi beruházás mögött áll. Az üzleti alapúnak induló ismeretséget - amelynek kezdete Mudura szerint 1988 környékére tehető, amikor a romániai üzletember magyarországi vegyesvállalat alapításának tervét forgatta a fejében - a felek korábban sem titkolták. Nem véletlen, hogy - az egyik romániai napilap, az Evenimentul Zilei beszámolója szerint - Orbán Viktor tavalyi, még miniszterelnökként tett, nem hivatalos nagyváradi látogatására (amelynek apropóját a Körös-parti város magyar egyetemének avatása adta) Mudura még véletlenül sem volt hivatalos, jóllehet a bihari nagyváros legbefolyásosabb emberei között tartják számon. Nem kapott meghívót Kiss Sándor, a Bihar megyei tanács alelnöke sem; igaz, róla is köztudomású, hogy több évre viszszanyúló üzleti szálak fűzik Medgyessyhez. Bár az emberi gyarlóság elfogadható megnyilvánulása volna, ha Mudura kérkedne "magas beosztású" ismerősével, úgy tűnik, ennél jóval többről van szó. A jelenlegi magyar kormányfővel Mudura nem pusztán vadászatokon találkozott. Olyannyira jóban vannak, hogy Medgyessy tavaly ősszel - még a szocialista párt miniszterelnök-jelöltjeként -, romániai körútjának végéhez közeledve a váradi vállalkozó villájának udvarán tartott sajtótájékoztatót. Az idén júliusban tett látogatása során pedig két éjszakát is az üzletember rezidenciáján töltött, sőt jól értesült román lapok tudni vélik, hogy Medgyessy Mudura gyantai, a Fekete-Körös partján lévő vendégházában is megfordult. Tény, hogy néhány héttel a miniszterelnöki vizit után a "magyar exportőrök külpiaci megjelenésének banki eszközökkel történő elősegítését" zászlajára tűző, állami tulajdonú Eximbank 10,6 millió eurós (2,5 milliárd forintot meghaladó) hitel nyújtásáról írt alá szerződést a Mudurához köthető Lotus Market SA-val. A cég egy több mint húszezer négyzetméteres bevásárlóközpontot épít Nagyváradon, amelynek folyamatban lévő munkálatait a Körös-parton vendégeskedő Medgyessy is megtekintette. Gyárutó a Pece-parton Egyik cégén keresztül Mudura 1999-ben szerezte meg a patinás, de erre az időszakra már jócskán eladósodott nagyváradi Sör- és Malátagyár többségi tulajdonát az Állami Tulajdonalaptól (ÁTA). Akkori tudósítások szerint a "megmentő" egy külföldi cég által készített átszervezési tervről beszélt, illetve nyugati technológiával előállított sörről, amellyel a konkurencia lesöpörhető a piacról. Néhány hónappal később azonban anyagi nehézségekre hivatkozva leállította a termelést (úgy, hogy szerződést sem szegett, elvégre profilváltási tilalmat fogadott az ÁTA-nak, márpedig a bezárás nem minősül annak), s 2001 februárjában a sörgyár utolsó épületét is a levegőbe röpítették. Akkor már tudni lehetett, hogy jókora kereskedelmi központ épül fel azoknak az ingatlanoknak egy részén, amelyeken a húszas években a kőbányai Dreher-gyár mintájára alakították ki a térség legnagyobb sörelőállító üzemét. Az egykori sörgyár azon ingatlanai, amelyeken a beruházás zajlik, egy olyan cég érintésével vándoroltak a Lotus Market SA-hoz, amelyen Mudura - romániai lapértesülések szerint - a már említett Kiss Sándor gyermekeivel osztozik, s amely a Lotus Market többségi tulajdonosa. A fennmaradó pakett a tavaly nyáron Magyarországon bejegyzett BR Immobilia Ingatlanforgalmazó Kft.-é (lásd Titkosgazda című keretes írásunkat). A szereposztás már-már klasszikusnak mondható: a többségi tulajdonos adja az ingatlant, a kisebbségi gondoskodik a finanszírozásról. A BR Immobilia nem is késlekedett: az Eximbank vezérigazgatója szerint a bankot ez év januárjában - tehát még a választások előtt - kereste fel hitelkérelmével, amelyhez az Ernst&Young Tanácsadó Kft. megvalósíthatósági tanulmányát is mellékelte. Utóbbi, továbbá a közel 40 százalékos önerő megléte pozitív hitelelbíráláshoz vezetett, ráadásul az idén decemberben átadni tervezett kereskedelmi központ jelzálogjoga és a bérletidíj-bevételek is az Eximbankot illetik. A hasonló ügyletekkel megegyező módon a Magyar Exporthitel Biztosító Rt. a hitel 90 százalékára visszafizetési garanciát vállal (az Eximbank hitelelbírálási rendszerében Románia a közepesnél valamivel nagyobb kockázatú országok között szerepel). A beruházás máris jelentős magyar exportot generált: a Lotus Market a Betonút Szolgáltató és Építőipari Rt. fővállalkozásában, lapértesülések szerint magyar alvállalkozók kivitelezésében készül. Utóbbiak kétségtelen előnye, hogy egykönnyen nem válnak köddé. Bár meglehet, a homályba vesző tulajdonosi háttérrel büszkélkedő BR Immobiliában is idővel az ország egyik legmegbízhatóbb cégét ismerjük meg. Alexebb évek A Romániában csak Kinder-királyként emlegetett Alexandru Mudura a nyolcvanas években távozott Németországba, hogy ott némi tőkére és német állampolgárságra szert téve tehetős üzletemberként, a Kinder-termékek kizárólagos forgalmazójaként térjen vissza szülőföldjére. Egyik itteni cége, a Romexa SA 1998-ban a legnagyobb kiviteli forgalmat bonyolította le Magyarországgal (hazánk Románia nyolcadik legfontosabb exportpartnere), de a "testvérvállalat", a Szolnokon bejegyzett Ramexa Rt. sem piskóta: a félmilliárd forint alaptőkéjű cég a Kinder-termékek mellett egyebek között a Raffaello desszertet, a Nutellát és a Tic-Tacot jegyző olasz Ferrero S.p.a. legnagyobb beszállítója. A Ramexa Rt. Tiszajenőn Tic-Tac-csomagoló üzemet tart fenn, de az ország több településén szerelnek össze Kinder-tojásokat, és állítanak elő fröccsöntött pralinédobozokat. A közelmúltban a romániai Biharszentjánoson, a borsi határátkelő közelében építtetett új logisztikai központot a Romexa SA-nak Mudura, aki sikerének titkát abban látja, hogy soha semmit nem kívánt, hanem akart. Titkosgazda A BR Immobilia Ingatlanforgalmazó Kft. egyike a Britton Interinvest Limited Liability Company magyarországi leányvállalatainak, amelyek főként az ingatlanforgalmazásban és a papíriparban jeleskednek, de akad köztük egészségügyi profilú is. A HVG információi szerint a Britton Interinvest mögött magánszemély tulajdonosok állnak, akik, úgy tűnik, meglehetősen ügyelnek arra, hogy kilétükre ne derüljön fény. A hetilap által használt nemzetközi céginformációs rendszerben legalábbis a társaság nem volt fellelhető, Magyarországon csupán egy kézbesítési megbízottja ismert. A Britton Interinvest egyik itteni leánycégével, a Britton Capital & Consulting Kft.-vel karöltve tavaly decemberben 90 százalékot meghaladó részesedésre tett szert a Budapesti Értéktőzsdén jegyzett Kartonpack Rt.-ben, s azonmód furcsa ügyletbe vitte bele friss szerzeményét - értesült a HVG. Az új tulajdonosok döntése nyomán egy meg nem nevezett vállalatnak nyújtott 790 ezer eurós kölcsön egy hónap múlva 195 millió forinttal megkurtítva folyt vissza, mivel a különbözetből a Kartonpack gépet vásárolt. Nemrég pedig arra kötelezték a céget, hogy vállaljon jó teljesítési garanciát (amit a megrendelő akkor hívhat le, ha a kivitelező elfogadhatatlan minőségben teljesít, esetleg nem végez időre) a Lotus Market felé, 160 millió forint erejéig.

Egy Romániából disszidált német állampolgárságú üzletember, Mudura Sándor Nagyváradon kereskedelmi központot építtet magyar vállalkozókkal, magyar állami bank hitelével. Közönséges, egyetlen legyintéssel elintézhető káeurópai epizód volna, ha a vállalkozó történetesen nem lenne jó ismerőse a magyar kormányfőnek. Az ügynökösdi után magát épp kifújni készülő Medgyessy Péternek most a váradi barátság okozhat kellemetlenséget.

https://magyarnarancs.hu/belpol/a_kormanyfo_nagyvaradi_kapcsolatai_haverziok-61416/

A kormányfő nagyváradi kapcsolatai: Haverziók

2002-08-14 22:00:00

Mentében még nyúlt

https://magyarnarancs.hu/publicisztika/menteben_meg_nyult-53923

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/menteben-meg-nyult

Magyar Narancs

2002-07-25 00:00:00

n Azt mondja a Magyar Nemzet hétfői számában Mendreczky Károly, a Magyar Televízió frissen le-, illetőleg felmondott, esetleg kirúgott (hogy pontosan mi történhetett vele, erről még lesz szó) (ex)elnöke, hogy a nagymértékű pszichológiai nyomás miatt döntött úgy, feláll székéből; Kovács és Lendvai egyfolytában nyomasztotta őt, a végén biztos már velük álmodott, például azt, hogy Kovács bejelentkezett interjúra, de először is késett másfél órát, és addig, hogy ne legyen adásszünet, neki, Mendreczkynek kellett élő, egyenes adásban egy különösen nehéz Paganini-scherzót eljátszania, pedig nem is tud hegedülni, és amikor megjött Kovács, az se volt sokkal jobb, csapzott volt, és kicsit kapatos, lukacsos tefuatlétát viselt, egy üveg kőbányaival hadonászott, és arra kényszerítette őt, hogy a kamerák előtt együtt elénekeljék a Guantanamerát meg az Avanti Poppolót, szóval ilyenek, egyszerűen még álmában sem tudott szabadulni tőlük. És nem bírta tovább. A végkielégítésének összegét (huszonnyolcmillió-nyolcszázezer forint) firtató kérdésre Mendreczky nem ad egyenes választ, de ennyi vagy annyi, szögezi le, joggal üti a markát, "a húszéves munkaviszonyhoz, illetve a betöltött pozícióhoz képest nem magas az összeg, ami jár nekem". Ezt a finom lelki érzékenységet, ezt a visszafogott, ám önmaga értékeinek mégis tudatában lévő szerénységet, ezt tényleg csak csodálat illeti. Tegyük most fel, hogy igaz a közel harminc miller, mert végtelenül rosszhiszeműek vagyunk, és hát Károly sem cáfolta. Azt azonban már semmiképpen se tegyük fel sehova, hogy a volt tévéelnök "húszéves munkaviszonya" után nyalt volna föl ennyit: hisz Mendreczky az MTV Rt.-nél eltöltött dolgos évek hozadékaként egyszer már felvett húszmillió forintot: akkor, amikor alelnökböl elnök lett, és ezzel az MTV Rt. helyett a tévékuratórium elnöksége lett a munkáltatója. A közel harmincmilliós "végkielégítés" tehát a másfél éves elnöki, sőt topmenedzseri ténykedésének jutalma. Mér´, ha más kereshet ennyit a magánszférában? Hát hogy fogjon az állam a saját vállalatai élére csúcsigazgatókat, ha nem kínál nekik a piacon is versenyképes fizetéseket? Na ugye. Ha így nézzük, a harmincmillió bagatell össszeg, egy 120 négyzetméteres belvárosi lakást nem lehet venni belőle. Adjunk még pénzt Mendreczkynek, adjunk a MÁV, az MFB, a Posta, a Postabank távozó vezetőinek is! Adakozzunk menedzserre! (Rögtön a székház után.) Hát egy lószart. Ebben a történetben semmi nem az, ami. Mendreczky Károly "végkielégítésének" összegét az eredeti 15 millióról május végén, utolsó ülései egyikén emelte duplájára a csonka, csak jobboldali pártdelegáltakból álló kuratóriumi elnökség: inkább a Károly járjon jól, mint bárki más. Hogy mi szerepel a volt tévéelnök (és, ha már itt tartunk, a többi állami nagyvállalat távozó vezetőinek) szerződésében, nem tudhatjuk: az mindenesetre furcsa, hogy a "végkielégítést" általában akkor is felveszik, ha ők mondanak fel. A végkielégítés amúgy méltányolható és etikai, illetve szociális szempontból helyeselhető intézménye a demokratikus, a mindkét fél szabad akaratából, minden kényszer nélkül aláírt szerződések szerint működő kapitalizmusnak. A munka törvénykönyve (Mtk.) szerint automatikusan, és a törvény szerint szabályozott módon jár minden munkavállalónak, akit rendes felmondással küldenek el, vagy akinek megszűnik (tönkremegy) a munkáltató cége: azért, hogy ő és a családja ne maradjon kenyér és fedél nélkül, amíg más megélhetést nem talál magának. És - hacsak nem valamiféle proletárindulat fűt minket - ugyanígy méltányolható a nem az Mtk., hanem a különféle egyéni szerződések szerint szabályozott menedzseri végkielégítések gyakorlata: ez az (egyébként szintén alkalmazott) vállalatigazgatókat védi a tulajdonosi önkénytől, attól például, hogy kirúgják őket azután, hogy életük és vérük árán, szakértelmükkel és szorgalmukkal egy rossz cégből jól működő vállalatot csinálnak, amely - vélhetik a tulajdonosok - már e valódi menedzserek nélkül is elműködgethetne. Ritka viszont az olyan hülye tulajdonos, aki akkor is magas végkielégítést fizet, ha az illető topmenedzser maga mondja fel a szerződését. A magánszférában legalábbis: ott ugyanis, ha a tulajdonos a saját zsebe ellen játszik, előbb-utóbb koldusbotra jut. Az állami vállalatok esetében azonban, úgy tűnik, másképp festenek a dolgok. Épp fordítva. Ha igaz, amit Mendreczky állít, hogy tudniillik ő mondott fel, és úgyis megkapta a végkielégítést, akkor a vele szerződő állam (a tévékuratórium csonka elnöksége) gondatlan tulajdonosként járt el, mert az adófizetők szempontjából nézve előnytelen, hogy ne mondjuk, csalárd szerződést kötött. Mendreczkynek a józan ész és a kapitalizmus logikája szerint nem járna egy vas sem: még akkor sem, ha gazdasági és szakmai, közszolgálati szempontból kitűnően vezette volna a Magyar Televíziót. De, az ég szerelmére, nem úgy vezette! A Mendreczky által irányított intézmény törvényellenesen megpróbálta befolyásolni az áprilisi választásokat - ennél súlyosabb bűncselekmény egy demokráciában aligha képzelhető el, bár a hatályos magyar büntetőjog nyilván képtelen a szankcionálására. Továbbá. Az MTV Rt. az ő vezetése alatt (is) hatalmas veszteségeket termelt, viszont feltűnően kevesen nézték; mérleg szerinti eredménye csak azért lehet pozitív, mert az előző kormány az elmúlt másfél évben tíz- és húszmilliárd forint közötti közpénzzel konszolidálta. E pénzek egy részének még köszönni sem volt ideje a tévé pénztárában, már vándorolt is tovább a Wermer- és Vitézy-birodalom feltételezett, Fidesz közeli tartózkodási helye felé. Mendreczkyt "topmenedzsernek" nevezni blaszfémia. Mendreczky pártmegbízásra dolgozó aláírógép, aki nem azért mondott le, mert álmában italos szocialista seriffekkel hejehujázott, hanem azért, mert belátta: jobb lelépni a harminc miával a zsebben, mint az irodájában várni be a pandúrokat. (Felmondásának hetében a rendőrség immár gyanúsítottként hallgatta ki az előző tévéelnököt, Szabó László Zsoltot - pedig, mint mondják, ő közel sem volt olyan készséges Wermerékkel, mint Mendreczky. Érdekes kérdés, hogy beszélgetett-e ilyesmiről a lemondása előtt szocialista politikusokkal.) És a közel harmincmillió sem "végkielégítés", hanem rablott pénz, szajré. Jutalom azért, mert gondatlan volt, csalárd, elverte mindannyiunk pénzét, rosszul bánt a vagyonunkkal, amit rábíztunk; és azért, mert megpróbálta becsapni az országot. De legfőképpen azért jutalom, hogy menjen már: hogy ne legyen ott, ahol eddig volt, mert az még több kárral járna. Persze, legyinthetnénk is: istenem, ennél többet soha ne nyúljanak ebben az országban. Harmincmillió forint mindössze három forint mindannyiunk pénztárcájából. És tényleg így jár jól mindenki: Mendreczky is, a kormánypártok is, és mi, nézők is. Egyvalaki néz csak hülyén maga elé egy sarokban: az épülő-szépülő magyar kapitalizmus. Az igazi, a magántulajdonon alapuló, őt ugyanis csúnyán kihasználták ebben a játékban. Az ő jól bevált, világos imperatívuszokon nyugvó fogalmait és intézményeit - a menedzserszerződést, a végkielégítést, az üzleti titkot - alkalmazták paravánnak olyan játékokhoz, amelyeknek közük nincs szerződéshez, tulajdonhoz, szaktudáshoz, adásvételhez, üzleti erkölcshöz; a szerződő felek kölcsönös előnyéhez, amire pedig ezt a rendszert kitalálták. Viszont egy kicsit jobban érti, hogy miért utálják ennyire ebben az országban.

Azt mondja a Magyar Nemzet hétfői számában Mendreczky Károly, a Magyar Televízió frissen le-, illetőleg felmondott, esetleg kirúgott (hogy pontosan mi történhetett vele, erről még lesz szó) (ex)elnöke, hogy a nagymértékű pszichológiai nyomás miatt döntött úgy, feláll székéből; Kovács és Lendvai egyfolytában nyomasztotta őt, a végén biztos már velük álmodott, például azt, hogy Kovács bejelentkezett interjúra, de először is késett másfél órát, és addig, hogy ne legyen adásszünet, neki, Mendreczkynek kellett élő, egyenes adásban egy különösen nehéz Paganini-scherzót eljátszania, pedig nem is tud hegedülni, és amikor megjött Kovács, az se volt sokkal jobb, csapzott volt, és kicsit kapatos, lukacsos tefuatlétát viselt, egy üveg kőbányaival hadonászott, és arra kényszerítette őt, hogy a kamerák előtt együtt elénekeljék a Guantanamerát meg az Avanti Poppolót, szóval ilyenek, egyszerűen még álmában sem tudott szabadulni tőlük. És nem bírta tovább. A végkielégítésének összegét (huszonnyolcmillió-nyolcszázezer forint) firtató kérdésre Mendreczky nem ad egyenes választ, de ennyi vagy annyi, szögezi le, joggal üti a markát, a húszéves munkaviszonyhoz, illetve a betöltött pozícióhoz képest nem magas az összeg, ami jár nekem.

https://magyarnarancs.hu/publicisztika/menteben_meg_nyult-53923/

Mentében még nyúlt

2002-07-24 22:00:00

Vizsgálatok a Millenáris Kht. körül: Álombiznisz

https://magyarnarancs.hu/belpol/vizsgalatok_a_millenaris_kht_korul_alombiznisz-61017

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/vizsgalatok-a-millenaris-kht-korul-alombiznisz

Magyar Narancs

2002-07-18 00:00:00

AMillenáris-beruházás formailag az ÁPV Rt., azon belül is az Egyedi Projektek Igazgatóságának felügyelete alá tartozott. Azért csak formálisan, mert a feladat- és a felelősségmegosztás egy jól bejáratott séma szerint zajlott. A technika Mégpedig a következőképpen: az állam alapít egy gazdasági társaságot, az pedig a munka koordinálására létrehoz egy másik (állami) céget. A második cég kvázi-közbeszerzési pályázat keretében (vagy anélkül) vállalkozókat keres, akik további - követhetetlen számú - alvállalkozókkal szerződnek. E szerződésekbe az államnak már nincs betekintése: az anyacégek felügyelőbizottságaiban elhelyezett állami alkalmazottak a szerződésekről és a cégekről nem kapnak információt. A Millenáris-beruházásnak - nevezzük álomprojektnek - Orbánék számára több hozadéka is volt. A beruházás megvalósítására a megbízott Kisrókus 2000 Kft. (tulajdonosa a Követel és Tartozik Kft., amelynek tulajdonosa az ÁPV Rt. - lásd a fenti sémát) 2001 végéig összesen 7,7 milliárd forintot kapott az államtól, valamint a 2,5 milliárdos értékű ingatlanapportot. Az építkezésben több mint száz vállalkozó és alvállalkozó vett részt; kiválasztásuk nem szabályos közbeszerzési eljárás keretei közt történt. Szerződéseik nyilván támadhatatlanok: hiszen ki tudná azt bizonyítani, hogy mondjuk egy 270 millióért vállalt szakértői munka mögött valójában nincs értékarányos teljesítés. E metódusra mondják jó néhányan azt, hogy klientúraetetés, annál is inkább, mert - miként a sajtóban már megjelentek ilyen jellegű hírek - az alvállalkozók közt szép számmal akadtak újsütetű, nagy valószínűséggel kifejezetten erre az alkalmi projektre létrehozott cégek is. A beruházás végső megtérülését az ingatlan utólagos hasznosításából remélte a buli végső cechjét álló ÁPV Rt. (azaz az adófizető polgárok összessége), bár erre vonatkozó kérdésünkre egy évvel ezelőtt nem kaptunk egyenes választ az illetékesektől (lásd: Holt telkek, Magyar Narancs, 2001. június 7.). E korábbi cikkünkben meg is fogalmaztuk a gyanút: az egykori Ganz Villamossági Művek területén az álomprojekt színhelyéül szolgáló ingatlan a tervezett "utóhasznosítás" során úgy kerülhet magántulajdonba, hogy az állam számára a megtérülés elmarad. Agitprop A Millenáris Park időközben kinőtte az eredetileg neki szánt szerepet. Részévé vált annak a píár-stratégiának, amely bizonyos állami beruházásokat, kezdeményezéseket - az álommitológia ködébe burkolva - egytől egyig a Fidesz érdemeként tüntetett föl. Nem véletlenül választotta a választások idejére a Fidesz főhadiszállásául - a várható diadal méltó színhelyeképpen - a Millenáris Parkot. A beruházást ugyanakkor mégsem lehetett kizárólag Fidesz-reklámnak tekinteni. Az Álmok álmodói című kiállítást számos kritika szakmailag magas színvonalú munkának ismerte el, a parkot pedig örömmel belakta a belbudai közönség. A terület utóhasznosítását mindenesetre elhalasztották. Nem tudni, miért: azért, mert az egyes épületek sorsát illetően az elképzelések amúgy is ködösek voltak, és úgy tűnt, van idő bőven? Vagy mert az egyik ingatlanrész (a parkkal átellenben levő, a Fény utca és a Margit körút közé eső terület) tulajdoni lapjára 2002-ben széljegy került - terhelési és elidegenítési tilalommal, valamint vételi joggal - a CIB Bank javára? Nem tudtuk meg, csak valószínűsítjük: hitelfelvétel történt. Kíváncsiak voltunk, így volt-e, s ha igen, mekkora nagyságrendben, mikor és milyen indokkal került erre sor. Lapunk érdeklődését az ingatlant megterhelő kft. (Kisrókus 2000) tulajdonosa, az ÁPV Rt. elhárította. Az esetleges hitelfelvétel azért is magyarázatra szorul, mert a beruházás 2002-re már kész volt, a működtetés pedig nem a Kisrókus Kft., hanem a Millenáris Közhasznú Társaság feladata. A millenniumi kiállítás és rendezvénysorozat lebonyolításával megbízott Millenáris Kht.-t az állam egy másik zsebéből finanszírozta. A közhasznú társaságot a Miniszterelnöki Hivatal alapította 100 millió forintos alaptőkével. A 2001. évre a kht. összesen 3,2 milliárd forintot kapott, abból egymilliárdot - a kiállítás megnyitása előtti hónapokban - a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumától. Haverok, buli, lé A kht. 2000 májusában kezdte meg tevékenységét. A kiállítás és a rendezvénysorozat előkészítésére, megtervezésére, lebonyolítására a következő év januárjában két közbeszerzési eljárást hirdetett meg. A rendezvénysorozat körüli munkákkal a Pentaton Művész- és Koncertügynökséget (Kolosi Tamásnak, a Tárki igazgatójának, a miniszterelnök egyik tanácsadójának családi érdekeltségét) bízta meg. A kiállítás felelőse a Millenáris Produkció Rt. lett. Ez utóbbira azért esett a választás - olvasható a kht. jelentésében -, mert "biztos háttérrel, nemzetközi tapasztalatokkal és kapcsolatrendszerrel" rendelkezik. Az - ezek szerint - igencsak dinamikusan fejlődő céget másfél hónappal korábban alapították. A "biztos hátteret" minden bizonnyal az rt. egyik részvényese, a Nábob Lízing Kft. jelenthette, amely annak a Réti Andrásnak az érdekeltsége, aki a miniszterelnök médiatanácsadójának, Wermer Andrásnak a cégei körül lát el ügyvédi teendőket. A "nemzetközi kapcsolatrendszert" pedig az a Motty Orian szolgáltathatta, aki egy ideig a Wermer alapította Happy End Kft. üzletfele volt, később pedig kielégítetlen hitelezője lett. A Millenáris Produkció Rt. a feladat teljesítésére többtucatnyi alvállalkozóval szerződött, miközben maga 2001-ben majdnem egymilliárd forintos üzleti forgalmat bonyolított le. A semmiből üstökösként kiemelkedő cég tavalyi, adózás utáni nyeresége 90 millió forint volt. A választások után, májusban Réti (illetve a Nábob Lízing) kiszállt a társaságból, 75 százalékos részesedését eladva egy szolnoki magánszemélynek, Farkas Antalnak. Lássuk ezek után a "kiadási oldalt". A Millenáris Parknak csak a "kiállítás- és rendezvényszervezés, -üzemeltetés" megjelölésű költségei 2001-ben meghaladták az 1,9 milliárd forintot. "Film- és videogyártásra" többet költöttek el (404 millió forintot), mint amennyit a költségvetés 2001-re magyar játékfilmek készítésére biztosított a Magyar Mozgókép Közalapítványon keresztül. Többet, mint amennyit négy megyei könyvtár kap egész évre működésre, gyarapításra. Vagyonvédelemre 108 millió, hirdetésekre 126 millió ment el; csak a park fenntartása havi egymillió forintot vitt el. A kht. ügyvezetőjének, Berkecz Jánosnénak a megbízatása május végén lejárt. Addigra a társaság gazdálkodása odáig jutott, hogy 2002 márciusában 1,5 milliárd forintos hitelt kellett fölvennie (kormánygaranciával). Mint ismeretes, az ügyvezető 32 millió forint "jutalmat" is magával vihetett. Nyomkeresők Az új kormány júniustól a KDNP vezetőségi tagját, Mizsei Zsuzsannát nevezte ki a Millenáris élére azzal a feladattal, hogy tekintse át a kht. addigi tevékenységét, és dolgozza ki a jövőbeni működés feltételeit. Mizsei személye a Fidesz számára fölért egy jókora kokival. A Fidesz ölelő karjai elől kitérő maradék kereszténydemokrata párti mag egyik feddhetetlen tagja eddig sem volt népszerű a fideszes vezetés szemében. 1999 óta magánvádas per folyik ellene. Mizseinek még egy levél is a birtokában van, amelyet Pokorni Zoltán fogalmazott a KDNP-ből a Fideszbe átigazolt Szakolczay Györgynek címezve, megköszönve a hasznos információkat, amelyeket az egykori pártja háza táján összegyűjtött a Fidesznek. Mizsei Zsuzsanna a kht. ügyeit vizsgálva már az elején meglehetősen fura dolgokra bukkant, és ezekről rendre tájékoztatta a sajtót is: például a 120 ezer forintot kereső haletetőről, meg a házi kantinban az ügyvezetőknek járó "terüljasztalkámról". Pedig a java várhatóan csak ezután következik: az átvilágítás befejezését Mizseiék augusztus közepére ígérik. Egy már most bizonyosnak látszik: Wermer András kézi vezérléssel irányította - a Millenáris Produkció Rt.-n keresztül - a Millenáris Kht.-t. A több mint hárommilliárd forintnyi kiadás mögött álló szerződések és számlák alakilag nyilván kikezdhetetlenek; érdekességeket majd a párhuzamosan fizetett tevékenységek föltárása hozhat. (Mondjuk, ha kiderül, hogy a haletető szakmunkáson kívül még két másik cég is havi illetményt vett fel a halak etetéséért.) A párhuzamosságok feltárása más területeken is érdekes lehet. Tartogathat meglepetéseket a Kisrókus Kft. tevékenységének átvilágítása is, hiszen, mint pár napja a Magyar Hírlap cikkéből kiderült, a Happy End és az Ezüsthajó az eddigi információink szerint csupán az álomprojekt beruházással kapcsolatos feladataival megbízott Kisrókus Kft. megrendelésére is készített filmeket, bérelt stúdiót, kamerát stb. Érdekes, hogy a Kisrókus kaszszájából ilyesfajta tevékenységre is futotta, miközben arra már nem maradt pénz, hogy az Álmok álmodói kiállítás helyszínéül szolgáló csarnok klimatizálását megoldják. A hatalmas üvegfelületekre tűző nap hevét nem tompítja fólia, nincs mesterséges szellőzőberendezés, alig van nyitható ablak. Az üvegházhatás következtében a szakemberek korábbi előrejelzései szerint a nyári hónapokban elviselhetetlenné válhat a belső klíma. A csarnok mesterséges hűtésére természetesen a tervezők is gondoltak - ezt bizonyítja, hogy az épületre a klímaberendezést is magában foglaló méretű elektromos kapacitást kérték -, amit a kivitelezők mégsem építettek be. Nyilván másra kellett a pénz. Mindez még egy dologra enged következtetni: az Orbán-kormány az eredetileg is ideiglenesnek elgondolt Millenáris kiállítást még annál is rövidebb életűre tervezte, mint azt a közvélemény eddig képzelte. (Például miért csak május 31-ig szólt a Millenáris Kht. igazgatójának a megbízatása.) Ehhez képest a fideszesek renkívül pesszimistán ítélték meg a magyar kultúra jövőjét, amikor a kiállítás június elején három napra bezárt. Mizsei Zsuzsanna tájékoztatása szerint a Millenáris Kiállítás- és Rendezvényközpont nincs besorolva a költségvetési intézmények rendszerébe. Alkalmi létesítménynek szánták tehát, népet gyönyörködtető szép, színes buboréknak - 11 milliárd forintért. Nyilván megérte. Mihalicz Csilla

Az Orbán-kormány költséges projektjeinek egyike a Millenáris Park fölépítése volt. A vállalkozás sikereket is felmutatott, ugyanakkor nyelte a közpénzeket. Néhány ismertté vált pikáns részlet - például az aranyhalak etetése havi több mint százezer forintért - mindenesetre erre utalt; lapunk annak járt utána, hogy ezen túl mi van (lehet) még.

https://magyarnarancs.hu/belpol/vizsgalatok_a_millenaris_kht_korul_alombiznisz-61017/

Vizsgálatok a Millenáris Kht. körül: Álombiznisz

2002-07-17 22:00:00

A legfőbb ügyész meghallgatása: Hosszú hadjárat

https://magyarnarancs.hu/belpol/a_legfobb_ugyesz_meghallgatasa_hosszu_hadjarat-60625

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/a-legfobb-ugyesz-meghallgatasa-hosszu-hadjarat

Magyar Narancs

2002-07-18 00:00:00

Országimázs, Happy End Polt Péter válaszában leszögezte: ügyészi perindítás nyomán a semmis szerződéssel a közérdekben okozott sérelem helyreállítását csak a szerződés megkötése előtti állapot visszaállításával lehet orvosolni. Ez több okból lehetetlen - mondta a legfőbb ügyész. Egyrészt nem a közpénzek elköltése okozta a semmisséget, hanem az, hogy a közbeszerzési eljárást megkerülték (itt nem az 1999-ben és 2001-ben kötött keretszerződésekről van szó, amelyek közül az OK kettőt is "kvázi" közbeszerzéssel nyert el, hanem az ezek alapján kötött eseti kontraktusokról, mint például a millenniumi tűzijáték, a köztársasági elnök beiktatásának megszervezése, a sydneyi olimpián való részvétel, a március 15-i ünnepségek megszervezése - amely szerződések értéke egyenként több tízmilliós nagyságrendű). Mivel a keretszerződések 2002. december 31-én járnak le, az ügyészi fellépés nem akadályozta volna meg az alperes (a volt kormány) további, ilyen jellegű pénzköltését, mivel a bíróság az ítélethozatalig hatályban tartotta volna a szerződéseket. Polt azt is megjegyezte: a hasonló perek hosszúsága miatt a fenti időpontig biztosan nem született volna az alpereseket jogerősen elmarasztaló ítélet. Ez nem erre az ügyre szabott főügyészi álláspont: hasonló megfontolásból nem indított pert az ügyészség az Acél XXI. Kft. és a Dunaferr Rt. vagyonkezelési szerződésének semmissége iránt. (A perindítást az Orbán-kormány nevében Bártfai Béla kérte az ügyészségtől 2000 decemberében: a Fidesz szerint ugyanis százmilliós sikerdíjakat fizettek ki a szocialistákhoz kötődő igazgatósági tagoknak.) Továbbá: már teljesített szolgáltatásokról van szó, amelyek után nem lehet visszaállítani az eredeti állapotot - mondta a főügyész, akinek válaszát a koalíciós többség júniusban elutasította. Polt Péter mind a plénum, mind a bizottság előtt kifejtette: a Legfőbb Ügyészség (LÜ) a vaskos dosszié átvizsgálása után nyomban felhívta a MEH figyelmét a szükséges lépések megtételére. Nézzük, mit jelentett - ahogyan Polt fogalmazott - az "azonnali, kellő időben megtett fellépés". Időrendi problémák Polt négy nappal Keller levele után megkereste a zárszámadást véleményező ÁSZ-t, tudakolván, hogy a számvevők tapasztaltak-e semmisségre utaló körülményt. Polttal az ÁSZ - a Közbeszerzési Tanács jogi álláspontjára hivatkozva - végeredményben azt közölte, hogy az eseti szerződésekre közbeszerzési eljárás szükséges. Kellert ezek után arról tájékoztatta Polt, hogy szüksége van az iratok beszerzésére. 2001. október elsején a legfőbb ügyész ezeket megkérte Stumpf István kancelláriaminisztertől: a dokumentumokat három napon belül meg is kapta. Közben Horányi Miklós LÜ-szóvivő tájékoztatta a sajtót is, hogy a papírok megérkezésétől számított "ésszerű határidőn belül döntenek" arról, szükséges-e bármilyen lépés megtétele. Az ügyészség négy hónapig vizsgálódott. Idén február 14-én érkezett az LÜ-re Keller sürgető levele. Nyolc nap múlva a Legfőbb Ügyészség levelet ír a MEH-be Bártfai Béla közigazgatási államtitkárnak. Polt a bizottság előtt megjegyezte: e levél "sokáig nem jelent meg a sajtóban, amely (...) tartalmazza, hogy törvénysértés történt, törvénysértő az a szerződési konstrukció, amit alkalmaztak, és megadja az ügyészség a megfelelő - hát nem mondanám instrukcióknak, hiszen az ügyészség nem adhat instrukciókat a Miniszterelnöki Hivatalnak - felvilágosítást a jogi lehetőségekről, amelyek alkalmasak lehetnek a jogsértő helyzet orvoslására". Ezek a következők: a keretszerződések meszüntetése, új közbeszerzési eljárás alapján új keretszerződés vagy a még meg nem kötött eseti szerződések közbeszerzéssel való megkötése. A bizottságnak szétosztott, a vezetői értekezletről szóló tájékoztatóban az szerepel, hogy az ügyészség "megoldási lehetőséget ajánlott" a MEH-nek "azt megelőzően, hogy az LÜ állást foglalna a szerződések semmisség miatti megtámadásának kérdésében". Tehát ekkor még fontolgatta a perindítást az ügyészség, és nem vette figyelembe azt a szempontot, amit a múlt héten a bizottság előtt Polt Péter mondott, hogy ti. egy, a Fővárosi Bíróságon indított és a Legfelsőbb Bíróságon folytatódó per átlagosan 653 napig tart, vagyis az eljárás a szerződések érvényessége alatt bizonyosan nem fejeződött volna be. Polt a bizottságot arról is tájékoztatta, hogy a jogsértések orvoslására tett javaslatokról idén február 27-én levélben tájékoztatta Kellert, aki viszont - ugyancsak a bizottság előtt - azt állította, hogy neki az ügyészség csak május 30-án említette, hogy a kancellária törvénysértő szerződéseket kötött. Keller verzióját hihetővé teszi az a körülmény, hogy - ismerve a képviselő habitusát - minden bizonnyal azonnal nyilvánosságra hozta volna a Legfőbb Ügyészségnek a kancelláriát egyértelműen elmarasztaló álláspontját (ne feledjük, választási kampány volt már). Ám a MEH államtitkára nem értett egyet a főügyésszel, és ezt egy hónappal (!) a javasolt intézkedésekről szóló Polt-levél után - "két független jogi szakértő tanulmányára" hivatkozva - közölte a legfőbb ügyésszel. Az ügyészi értekezleten egyébként elhangzott: a Miniszterelnöki Hivatal által hivatkozott "szakértők jogtudósok voltak, de a konkrét szerződéseket nem látták, és nem ismerték sem az ÁSZ, sem az LÜ álláspontját". De a legszebb ezután következett: Bártfai Béla államtitkár azt is megírta az ügyészeknek, hogy egyeztetett az igazságügyi tárcával (IM), és arra jutottak, hogy szükség van a közbeszerzési törvény módosítására. Keller László ekkor Polt Péternél "a törvénysértések és a bűncselekmények kivizsgálását" sürgeti. A legfőbb ügyész a választások előtt két nappal azt írja Kellernek, hogy Juhász Ferenc március 27-i feljelentése alapján (a Népszabadságban megjelent, a Happy End Kft. és az Ezüsthajó Kft. ügyleteiről szóló két cikk nyomán) a Központi Ügyészségi Nyomozóhivatal az ORFK-hoz tette át az ügyet, és ezért az LÜ oda irányította a Keller-aktát is. Az LÜ április 4-én megkereste az IM-et, de a tárcától nem kapott érdemi választ. Somogyvári István, aki ma is a minisztérium közigazgatási államtitkára, másfél hónap elteltével (!) azt írta, hogy az IM-nek nincs elég adata, egyébként sincs hatásköre konkrét ügyben állást foglalni. A szocialista képviselők azt firtatták: nem gondolta-e Polt, hogy amiért múlt szeptemberben nem indított pert az ügyészség, maga is felelős azért, hogy a közpénzek addig is ellenőrizetlenül ömlöttek ki az államkasszából? Hiszen ha pert indít a kormányzat ellen, annak üzenetértéke van, és önmagában elég lehet ahhoz, hogy a törvénysértő helyzetet az Országimázs Központ felszámolja? Polt Péter viszont azzal válaszolt: az ügyészség számára a törvény lehetőségként, nem kötelezettségként írja elő a perindítást. Az ÁSZ nem indítványozott intézkedést, az ügyészség mégis megállapította a jogsértést, ám a közérdek helyreállítására a MEH által indítandó polgári perek - a szolgáltatások és ezek ára közötti feltűnő értékaránytalanság, tévedés, megtévesztés - alapján lett volna lehetőség. (A tavaly augusztusi ÁSZ-jelentés többek között megállapította: az imázsközpont több mint egy évig működött úgy, hogy nem volt az egyes osztályoknak és tisztviselőknek hatásköri leírásuk; a Happy End-szerződésekben például a cég "zászlók működtetése" címén számolt el tízmilliós összegeket, és így tovább.) A legfőbb ügyész nem tudta megerősíteni, hogy a Happy Endet és az Ezüsthajót végelszámolnák (amely cégek egyébként 7-8 milliárd forintot kaptak két év alatt a kormányzati kommunikáció jegyében), de azt elmondta: ha egy perben végelszámolással megszűnik az alperes cég, a bírósági gyakorlat az, hogy a pert is megszüntetik. Soron kívüli eljárást pedig azért nem kért az igazságszolgáltatási tanács tagjaként, mert "a felek úgy el tudják húzni az eljárást, hogy az évekig eltart". Ez az egész ügymenet mindenesetre sokat elárul arról, hogy egyes állami szervek miként viszonyulnak a közpénzekkel kapcsolatos ügyekhez. A rendőrség tavaly októberben még, persze teljes hírzárlat mellett, jogosulatlan adatkezelés miatt nyomozott (elkövette-e valaki e vétséget azzal, hogy nem adta ki a Happy End 4,2 milliárdos OK-pályázatát elbírálók nevét). Ma már amiatt nyomoz a rendőrség, hogy a szerződéseket egyáltalán teljesítették-e. A törvényességet felügyelő Fővárosi Főügyészség kijelentette: bizonyos lefoglalt cégdokumentumokat (számlák, könyvelési anyagok, szerződések) a Happy End és az Ezüsthajó panasza alapján visszaszolgáltatnak, mert azok a bűncselekmény alapos gyanújára okot adó tényállással nem függenek össze; egyébként a törvényesen begyűjtött bizonyítékokat felhasználják az objektív igazság kiderítése érdekében. A Fidesz közeli fantomcégek Gusztos Péter SZDSZ-ügyvivőt az érdekelte, hogy a Schlecht-ügyben mit tett eddig az ügyészség. Hogyan fordulhatott elő, hogy a HVG közelebb jutott az ügy felderítéséhez, mint a nyomozó hatóság? Magyar Bálint (SZDSZ) a hetilap írása nyomán feljelentést tett különböző gazdasági bűncselekmények alapos gyanúja miatt, és kérte a (már lezárt) Schlecht-akta újranyitását. A feljelentésben szerepel a cikk néhány állítása: valószínűsíthetően egy tótújfalui vállalkozó - aki Löwensteinben Kaya Ibrahim szomszédja volt, és magyarországi üzletfelei közé tartozott Josip Tot - közvetített a több mint 100 millió forintos tartozást hátrahagyó Fidesz közeli cégek fantomizálásában tevékeny szerepet játszó Schlecht Csabának a társaságok adásvételénél. Kayáék állítólag Weisz közvetítésével 1994-ben hasonló módszerrel vettek meg ismert magyarországi vállalkozóktól bajba jutott cégeket, melyek közül az egyik Sipos László családjának tulajdonában volt. Sipos a jogi karról számos fideszest, illetve a párthoz közel álló személyt ismerhetett. A Fővárosi Főügyészség május 30-án döntött úgy, hogy bűncselekmény hiányában nem rendelhető el a nyomozás. Polt Péter a bizottság előtt múlt csütörtökön kijelentette: e határozatot Magyar Bálint megpanaszolta a Legfőbb Ügyészségen. Jelenleg tart a határozat tanulmányozása, a feljelentés személyi körét pedig külön vizsgálat tárja föl. Az alapügyekben (a Fidesz közeli fantomcég-birodalom ügyében) Polt Péter szerint a korábban ismertetett három ok miatt nem nyitható meg újra az akta: az elévülés miatt, amiatt, mert nem történt bűncselekmény (a fantomizáláskor nem volt a cégeknek vagyonuk, így nem jöhet szóba sem a csődbűntett, sem az adócsalás), másrészt nem bizonyítható, hogy színlelt ügylet kötése lett volna a cél. A volt cégbirodalomból a Centum Kft. volt az egyetlen, amelynél - ha történt bűncselekmény - nem évült el az eladástól számított büntethetőség (azért, mert e cég köztartozása meghaladta az 50 millió forintot). Az ügyben a Centumot "értékesítő" Schlecht Csaba ellen utóbb nyomozás indult, ám ezt előbb a rendőrség, majd az ügyészség is megszüntette (lásd: Magyar népmese, Magyar Narancs, 2001. szeptember 20, és Függő játszma, 2001. november 22.). Gusztos Péter szerint ha igaz, hogy Weisz az összekötő kapocs a Fidesz közeliek és Kaya Ibrahimék között, akkor ez kétségbe vonja az eljárások pártatlanságát, ami Polt Péterre is rossz fényt vet, hiszen ő felügyeli ezeket a nyomozati eljárásokat. "Erre az eljárásjogi hiányra szerettem volna felhívni a figyelmet, ami tehát szakmai és nem politikai kritika, főleg nem hajtóvadászat a legfőbb ügyész ellen" - mondta lapunknak a szabaddemokrata képviselő. A helyzet egyébként hasonló ahhoz - folytatta -, mint amikor a rendőrség egy év múltán is képtelen volt megtalálni Schlecht Csabát, úgyhogy Világosi Gábornak az Országgyűlés plénumán kellett meglobogtatnia a telefonkönyvet, hogy felhívja a nyomozó hatóság figyelmét arra, hol található Schlecht Csaba. A legfőbb ügyész leszögezte: az ügy újabb fordulata kapcsán feltett kérdésekből - miért nem szembesítették Kayát és Josip Totot, nyomozza-e vagy leplezi a bűnt a hatóság - nem készült fel az ülésre, ugyanis arra számított, hogy az 1998 óta tartó nyomozásokról kell beszámolnia. Amikben - a külső szemlélőnek legalábbis úgy tűnt - Polt Péter válasza alapos volt. Az újabb vizsgálatok eredményéről - hogy ti. volt-e kapcsolat Weisz, Sipos, Kaya, Tot, Schlecht és a Fidesz közeli ügyvédek között - a Legfőbb Ügyészség csak a kutatás lezárta után tud tájékoztatni. Somos András A koalíció és a legfőbb ügyész "Udvariatlan és szokatlan megjegyzést tett az igazságügyi miniszter Polt Péter munkájára kettejük június 20-i találkozója után, amikor azt mondta, nem teljes a bizalom a legfőbb ügyész iránt" - nyilatkozta lapunknak Répássy Róbert (Fidesz). Bárándy Péter korábban az igazságszolgáltatás politikától való távoltartása mellett érvelt, ehhez képest most egy lebegtetett követelményrendszert állított Polt Péter és az ügyészi szervek elé - fejtegette Répássy. Bárándy Péter igazságügyi miniszter kérdésünkre visszakérdezett: nyilatkozta-e valaha, hogy ő hivatott elbírálni a jövőben megszülető legfőbb ügyészi döntések szakszerűségét? Hozzátette: Polt Péter a találkozójukon arról biztosította őt, hogy az ügyészség a jövőben is csak a törvényeket tartja szem előtt. Ez pedig elegendő alap ahhoz, hogy bízzon az ügyészi vezetés pártatlanságában - mondta a miniszter. A koalíció ugyanazon okok miatt támadja Poltot, amiért két éve is nemmel szavaztak legfőbb ügyésszé választására - véli Répássy. Szerinte Polt annak a szocialista és szabaddemokrata prekoncepciónak az áldozata, miszerint a legfőbb ügyész - korábbi fideszes kötődése miatt - úgymond politikailag elfogult. Répássy Róbert egyébként "jogtörténeti botránykőnek" tartja Keller László és Gusztos Péter interpellációját. "Keller László képviselő visszaél interpellációs jogával: a nyomozó hatóságra bízta ügyét, ám vágyait, gyanúit az eljáró ügyészek nem igazolták, ezért beakaszt egy gyomrost a politika porondján" - mondta az ellenzéki politikus. Hankó Faragó Miklós (SZDSZ), az Igazságügyi Minisztérium politikai államtitkára úgy véli: nem biztos, hogy elítélhető morálisan, ha egy képviselő az általa elindított eljárás eredménytelen befejezése után egy másik törvényes eszközt is felhasznál. Répássy szerint "egy beépített konfliktust hozott a mostani ügy a felszínre", az interpellálhatóságot az alkotmány ugyanis nem korlátozza. Ha megszűnne a konkrét ügyben történő kérdezés joga, csak a főügyész éves beszámolóját vitathatnák a képviselők, és a nyomozásokat a politikusok véleménye véletlenül sem orientálhatná. Hankó Faragó Miklós - aki a konkrét ügyekről május 27-e, a kormány felállása után nem kíván állást foglalni, mondván, "a hatalmi ágak vezetői ne véleményezzék egymás tevékenységét" - úgy véli: a képviselőknek joguk van szavazni a legfőbb ügyész válaszairól. A bizottság, amely meghallgatta a legfőbb ügyészt, állásfoglalását ismét a plénum elé terjeszti. "Az Országgyűlés sorozatos nemleges válasza esetén - feltéve, hogy a többség a demokrácia íratlan szabályait nem sérti - egy felelős vezetőnek a személyes konzekvenciákat le kell vonnia" - tette hozzá az államtitkár. Hankó Faragó nem tud arról, hogy a legfőbb ügyész interpellálhatóságának megszüntetését bárki is tervezné. Csiha Judit (MSZP), az ügyrendi bizottság elnöke 13 évig volt büntető ügyszakos ügyész. Szerinte "az Országgyűlés közbizalmat fejez ki a legfőbb ügyész megválasztásával, és ezt kéri számon, amikor beszámoltatja". Csiha a Schlecht Csaba elleni nyomozást megkésettnek és oktalanul lassúnak érezte. A képviselő asszony nem volt elégedett Polt interpellációra adott válaszával sem, amelyben a legfőbb ügyész a Kaya Ibrahim-nyomozás lezárását indokolván azt mondta: tessék a rendőrséget irányító belügyminisztert megkérdezni, miért nem volt az eljárás eredményes. "Nem minden képviselő tudhatja, hogy a Schlecht-ügyet fokozott ügyészi felügyelettel, tehát elvben akár a felügyeletet ellátó ügyésznek történő napi beszámolás kötelezettsége mellett nyomozta a rendőrség: az ügyészség utasításokat adhatott a nyomozóknak, és az ügy lezárta előtt az egész ügyet áttekintette és értékelte. Amit Polt Péter mondott tehát, az nem tisztességes. Heves lelkifurdalások közepette utasítottam el válaszát, mert tudom, ez érinti az iránta táplált közbizalmat." Csiha Judit szerint Polt Péter ombudsmanhelyettesként magas színvonalon, tárgyilagosan és tisztességgel dolgozott; sokáig legfőbb ügyészként sem ébresztett kételyt a képviselő asszonyban. "Akkor kezdett a kisbogár befészkelődni az agyamba, amikor az előző ciklusban szocialista képviselőtársam, Faragó Péter mentelmi jogát kérte ki egy átiratban számviteli fegyelem megsértése vétségének gyanúja miatt, de sugárzott az átiratból, hogy a mentelmi jog felfüggesztését megalapozó cselekmény nem bűncselekmény. A Ház érthető okokból nem is adta ki a képviselőt." Csiha Judit ezzel együtt nem ért egyet a legfőbb ügyész távozását követelőkkel: "Zárjuk le ezt a másfél-két éves időszakot, munkálkodjon Polt Péter tárgyilagosan, objektíven, szakszerűen, Györgyi Kálmán >>örökségéheztó módon, aki nem viselte el, hogy egykori tanítványai azt mondják az Országgyűlés előző elnökének küldött hivatalos átiratára, hogy az jogilag nem releváns." A szocialista politikus megjegyezte: "Nem azt várom, hogy a legfőbb ügyész legyen elnéző mondjuk egy a szocialista érdekkörben megindított nyomozásnál. Hanem azt, hogy mindig legyen tényszerű." Vastagh Pál, az alkotmányügyi bizottság szocialista elnöke szerint "nem kedvez az alaphelyzet a koalíció és a legfőbb ügyész kapcsolatának", mivel a Fidesz annak idején Polt Péter személyében "olyan személyi javaslatot fogalmazott meg, amely mögé politikai feltételezések beépíthetők". Az MDF jelöltjét, Heidrich Gábor Csongrád megyei bírósági elnököt a szocialisták elfogadták volna. Vastagh azonban nem állítja azt, hogy az MSZP és a Polt közötti viszony egyszer és mindenkorra megromlott. "A képviselőkben lévő kétely miatt lassú a kibontakozás; arra várnak, hogy a legfőbb ügyész miképp érvényesíti szakmai szempontjait. Jogi eszköze nincs a bizottságnak arra, hogy a legfőbb ügyészt megszorongassa, a meghallgatásnak csak jelzésértéke van" - mondta lapunknak a Horn-kabinet igazságügyi minisztere. Vastagh Pál egyébként elképzelhetetlennek tartja, hogy a legfőbb ügyésszel szembeni bizalmatlanság az ügyészségi dolgozók munkafeltételeinek romlásához vezessen.

Az ügyészség nem látta értelmét semmisségi perek megindításának, mert azokkal a közérdekben okozott sérelmeket nem lehetett volna orvosolni - mondta Polt Péter legfőbb ügyész múlt csütörtökön az alkotmányügyi bizottságban a Happy End Kft. (a Fidesz-kampányt bonyolító cég) és az Országimázs Központ által kötött, egyébként az ügyészség által is törvénysértőnek mondott szerződések ügyészségi vizsgálatáról. Jelenleg a rendőrség nyomoz az ügyben a büntetőjogi felelősség megállapításáért. A Legfőbb Ügyészség a Schlecht-ügyben (vagyis a Fidesz közeli fantomcégek ügyében) feltűnt titokzatos vállalkozó, Weisz József szerepét vizsgálja, miután a Fővárosi Főügyészség nem látott okot a nyomozás megindítására. Poltnak azért kellett a bizottság előtt megjelennie, mert a Happy End, illetve a Schlecht Csaba ügyében interpelláló képviselőknek adott válaszát júniusban elutasította az Országgyűlés többsége. A bizottságban a meghívott interpellálók, Keller László (MSZP, nemrégiben kinevezett közpénzügyi politikai államtitkár) és Gusztos Péter (SZDSZ) a múlt héten is nemet mondtak Polt Péter részletes beszámolójára.

https://magyarnarancs.hu/belpol/a_legfobb_ugyesz_meghallgatasa_hosszu_hadjarat-60625/

A legfőbb ügyész meghallgatása: Hosszú hadjárat

2002-07-17 22:00:00

Az Orbán-kormány adu ászai: Mi mindent vittek?

https://magyarnarancs.hu/belpol/az_orban-kormany_adu_aszai_mi_mindent_vittek-61805

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/az-orban-kormany-adu-aszai-mi-mindent-vittek

Magyar Narancs

2002-07-11 00:00:00

Az 1998-2002 közötti időszakról nem sokkal tudunk többet, mint amennyit már a választások előtt tudni lehetett. A Fidesz- MDF-kormány bukása óta két típusú hír jelenik meg a sajtóban (az ügynökjelentéseken és a hivatásos forradalmárok utcai tüntetésein kívül): vagy Orbánék választások utáni kapkodása, vagy pedig a konzervatív kabinet korábbi ügyeinek boncolgatása. Az alábbiakban e két híregyvelegből válogatunk. MFB, MFB, MFB Az Orbán-kormány tevékenységének legkritikusabb pontja talán a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) működése volt. Az MFB-ről soha nem lehetett elmondani, hogy a prudens pénzintézeti működés mintapéldája lett volna, de korábban nem volt ennyire nyilvánvaló, hogy mi zajlik a közpénzekkel - a banktitok oltalmát kihasználva. A "prudens" egyébként egy olyan latin szó, amely - ellentétben a "fides"-szel és a "forum"-mal - nem szerepel egyetlen magyar konzervatív politikai párt nevében sem, pedig az óvatosság talán nem ártott volna az elmúlt négy évben. (Egy nagyobb zárójel: nem meglepő, hogy a Fideszt posztkádári attitűddel vádolták, hiszen az újraosztogató, vagyis redisztribúciós típusú rendszerek legjobbika az állam. Az állam pedig nem szűnt meg a rendszerváltáskor, csupán - és szerencsére - visszavonult a gazdaság legtöbb területéről. A maradék államot uralva azonban nem tesznek majd mást a liberális vagy szocialista pártok sem, hiszen ők is osztogatni fognak. A kérdés csupán az, hogy milyen módszereket alkalmaznak, mennyire lesz átlátható, korrekt az "ügyintézés". Erős János kinevezése a Magyar Fejlesztési Bankhoz mindenesetre szép üzenet volt Medgyessy Pétertől, de az is lehet persze, hogy csak valami újabb KGB-ellenes akció készül.) Az elmúlt négy évben mindenesetre az MFB egy olyan konglomerátummá nőtte ki magát, amely hihetetlennek tűnik a piacgazdaságra átállt Magyarország legújabb kori történetében. A Fidesz-kormány idején ez a bank finanszírozta például az autópálya-építést. A hozzá tartozó Nemzeti Autópálya Rt.-n keresztül gyakorlatilag a Vegyépszer kapott minden fontosabb megrendelést. A Vegyépszer persze nem út- és hídépítő cég, így aztán szinte mindig egy specialistával közösen nyerte a megbízásokat. A választások óta kiderült, hogy a Vegyépszer kénytelen az egyik szakaszon újraépíteni az M3-as autópályát, mert nem vették figyelembe a talajtani sajátosságokat a kivitelezésekor. Ugyancsak ismertté vált egy kétmilliárdos túlkalkulálási ügy, vagyis a zalai 76-os út zalaegerszegi elkerülő szakaszának építését kétmilliárddal drágábban vállalta volna a Vegyépszer, mint azt az alvállalkozók elvégezték volna. Az erről szóló sajtóhíreket azonban érdemes kritikával fogadni, nem mindig túlszámlázás, ami annak tűnik, legalábbis első látásra, illetve utóbb a gyanút nagyon nehéz bizonyítani. Az azonban biztosan igaz, hogy az állam immár nem rendelkezik a vétójogot és százszoros szavazati jogot nyújtó aranyrészvényével a Vegyépszer Rt.-ben. A részvényeket ugyanis a HVG szerint maga a Vegyépszer vásárolta vissza a Magyar Fejlesztési Banktól névértéken, százezer forintért. Az útépítő mindenesetre jogszerűnek tartja az esetet. (A későbbiekben az ilyen típusú ügyletekre a "lehető legtörvényesebb", LLT jelzőt fogjuk használni.) Ugyancsak az elmúlt hetek-hónapok fejleménye, hogy alkotmánybírósági eljárást kezdeményezett a Fővárosi Bíróság az M7-es autópálya felújítása és továbbépítése kapcsán indított közigazgatási perben. A bíró szerint ugyanis alkotmányossági aggályokat vet fel az a kormányhatározat, amely lehetővé tette a közbeszerzési eljárás mellőzését az autópálya-beruházás során. A pert egyébként az a Strabag Rt. indította, amely kimaradt az autópálya-építésből. Még mindig az MFB Az MFB szerződött a Defend Kft.-vel, amelyet a Magyar Posta is pátyolgatott egy időben. A Defend mindezt szépen meghálálta: megfigyeléseket végzett a bank számára. Földi László korábbi "defender" szerint teljesen törvényesen, de a megfigyeltek egyelőre nem rendeztek szimpátiatüntetést a biztonsági cég székháza előtt. A Defend őrzött, védett, kísért, ha kellett: titkolt, ha kellett: adatokat is szerzett (természetesen a lehető legtörvényesebben, sőt a legeslegtörvényesebben, vagyis LLT-ügylet ez is). Az MFB-hez tartozott egykor a BÁV Bizományi Kereskedőház és Záloghitel Rt. is, amelyet éppen a 2002-es választások előtti napokban sikerült részben értékesíteni - ugyancsak LLT-módon - egy nagyon közeli cégnek, a Pro Cashnek (hogy a cég kikhez állt közel, azt talán a független bíróság kideríti - a szocialista politikusok egyébként a Vegyépszert emlegetik). Utóbb egy kis szépséghibának tűnik, hogy mintha áron alul történt volna a tranzakció, ám ez is csak gonoszkodás a részünkről. Hiszen az MFB 2260 forintos részvényenkénti árfolyamon adta el pakettjét az OTP- Pro Cash párosnak. Ez - a NAPI Online beszámolója szerint - tényleg nem sokkal, csak 40 százalékkal kevesebb a BÁV könyv szerinti értékénél. A Népszabadság számolt be egy kisebb jelentőségű ügyletről, amely szintén az MFB-hez kötődik: egy alcsútdobozi vállalkozó, Várhegyi Gábor (LLT-ügylet) kapott hitelt a banktól. A lap szerint Várhegyi, a Szekér Csárda Fogadó Kft. ügyvezetője és fő tulajdonosa tagadja, hogy azért kapott volna 428 millió forintos kölcsönt a pénzintézet előző vezetésétől, mert ismeri Orbán Viktort. Azt azonban elismerte: a most üzemelő csárdát az MFB cégétől bérli, és eddig bérleti díjat sem fizetett. További LLT-ügyletként jellemezhetjük a fix és változó kamatozású kötvények esetét, amely Baranyay Lászlónak, az MFB első emberének végül is az állásába került. Ez ugyan nyilvánvalóan csak ürügy lehetett a bankvezér megbuktatásához, a kötvények körüli hercehurca (a változó kamatozásra felvett hitelt fix kamatra helyezték ki) azonban így is körülbelül 1,5 milliárdjába került az adófizetőknek, ami Magyarországon feltétlenül az LLT-ügyletek jellemzője. De hagyjuk a konzervatív bankvilágot, nézzük, milyen más LLT-ügyletek bonyolódtak az elmúlt négy évben! Wermer a Millenárison A választások előtti napok sztárja, Wermer András - aki formailag szinte már egyetlen cégben sem érdekelt - mintha kissé visszahúzódott volna az üzleti élettől az utóbbi időben. Pedig a szociálliberális-balbolsevik sajtó egyik kedvence igen sokféle gazdasági és gazdaságon kívüli aktivitást mutatott 2002 áprilisáig, most viszont minden bizonnyal jól megérdemelt pihenőidejét tölti. A nagyközönség számára Wermer négyéves gazdasági tevékenysége a Happy End és az Ezüsthajó Kft.-kkel fémjelezhető leginkább, de nagy tévedés lenne, ha csak a kormányzati pr-ral, az Országimázs Központtal és a miniszterelnöki utazások filmes megörökítésével jellemeznénk a Fidesz környékén sürgő-forgó vállalkozót. Az LLT-ügyletek nagymestere ugyanis többek között a Millenáris Kht. körül is igen aktív szerepet töltött be. A Magyar Hírlap szerint Wermer a Budapest II. kerületében kialakított Millenáris Park építkezésének legapróbb részleteibe is beleszólt, így aztán nem csoda, hogy a beruházás a tervezettnél jóval drágább lett, a költségekkel pedig nehezen tud elszámolni a kancellária által alapított kht. A Medgyessy-kormány által kinevezett új ügyvezető igazgató mindenesetre vizsgálatot indított a Millenáris Kht.-nél annak kiderítésére, hogy a társaság háromnegyed év alatt milyen filmek készítésére költött 500 millió forintot, amiből több mint száztízmillió jutott az Ezüsthajó Kft.-nek, és bevonták a munkákba Wermer András cégét, a Well Done-t is. A félmilliárdos kiadások egyébként mindössze 25 milliós bevételt eredményeztek. A Millenáris körüli izgalmakat tovább fokozta az Orbán-kormány idején regnáló ügyvezető menesztése a Fidesz-MDF-kabinet bukása után. A Miniszterelnöki Hivatal - immár Medgyessy Péter idején - június közepén feljelentést tett Bártfai Béla, az Orbán-kormány volt miniszterelnöki hivatali közigazgatási államtitkára és Berkecz Jánosné, a Millenáris Kht. korábbi ügyvezetője ellen, jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettének megállapítására - tájékoztatta Gál J. Zoltán kormányszóvivő közleményben az MTI-t. E szerint az államtitkár és az ügyvezető munkaköri kötelezettségüket megszegve a rájuk bízott vagyonnal nem megfelelő gondossággal gazdálkodtak Berkecz Jánosné munkaszerződésének módosításakor. A Miniszterelnöki Hivatal feljelentése mellett a Millenáris Kht. keresettel élt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságnál, kezdeményezve a Berkecz Jánosnéval kötött szerződés semmisségének megállapítását, valamint 34,4 millió forint és kamatai megfizettetését. Még mindig Wermer Ugyancsak Wermerhez kötődik a hírek szerint a köztévé reklámidejének értékesítésére korábban felkért In Media nevű cég, amelyet Mendreczky Károly tévéelnök tavaly júniusban bízott meg a feladattal. A Bánk bán operafilmet nem a Happy End, hanem az Ezüsthajó gyártotta. Az utolsó információk szerint mintegy 120 millió forintot tart vissza a Görgey Gábor vezette kultusztárca, miután jelenleg is vizsgálják a gyártás körülményeit. A filmről 766 millió forintos megállapodást írt alá az Ezüsthajóval a korábbi minisztériumi vezetés. Érdekessége az LLT-megállapodásnak, hogy ebben az összes üzleti jog a gyártót illeti. Ugyancsak a Magyar Hírlap közölt revelatív erejű információkat arról, hogy a Happy End Kft. listaáron bérelt mobilvécéket a Toi Toi Kft.-től, amit huszonötszörös áron számolt el a Miniszterelnöki Hivatalhoz tartozó Országimázs Központnál. Az efféle ügyekhez kapcsolódik az a hír, miszerint a rendőrség közben hűtlen kezelés alapos gyanúja miatt iratokat foglalt le a Happy End és Ezüsthajó Kft. irodáiban (Budapesten és Csévharasztiban egyaránt). Az MTI beszámolója szerint olyan hatalmas mennyiségű iratot kell a rendőrségnek feldolgoznia, mint korábban a Globex-ügyben. A Happy Enddel kapcsolatos nyomozást egyébként ismeretlen tettes ellen folytatják a hatóságok Juhász Ferenc - azóta miniszterré avanzsált - szocialista képviselő korábbi feljelentése nyomán. A feljelentést a Népszabadság cikksorozatára alapozta a honatya. A Wermer körüli vizsgálatok - úgy tűnik - a jobboldalon is komoly visszhangot keltettek. A Magyar Nemzet választások utáni egyik cikkéből arra lehet következtetni, hogy Wermer személye tehertétel lehet a Fidesznek, de legalábbis néhányan arrafelé is tisztán szeretnének látni a bonyolult ügyekben. Pokorni Zoltán nem válaszolt ugyan az ennek kapcsán felvetett Magyar Nemzet-es újságírói kérdésre, csak azt mondta, hogy erre majd később visszatérhetnek. Pokorni azonban már aligha tér vissza e kérdéskörre, minthogy időközben lemondott minden pártfunkciójáról. Néhány bohócok Természetesen a tragikomikus elem sem maradhat ki összeállításunkból. A tragikomikus mozzanatokat elsősorban a kisgazda elkötelezettségű politikusok szolgáltatták az Orbán-kormány idején. Erre a feladatra kiválóan alkalmasnak bizonyult a Torgyán-pótlék Vonza András is. Az ő regnálása idején nem sok botrány volt ugyan, ám annál több a bukásakor. A tervezettnél rövidebb agrárminiszteri pályafutás befejezése elgondolkodtatta Vonzát, aki távozásakor Nyíregyházára, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Állat-egészségügyi Állomásra akart vitetni hat mobiltelefont, két laptopot, egy szoláriumot, egy kondicionálógépet és egy dohányzóasztalt, plusz egy Nissan Terrano terepjárót. Végül csak két állami tulajdonú mobiltelefont és számítógépet tarthatott meg Vonza a személyes használati tárgyaiból. A távozó miniszter egyébként azzal indokolta eredeti döntését, hogy a minisztérium technikai eszközeivel a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Állat-egészségügyi Állomás felszereltségén kívánt javítani. Ugyancsak sok tanulsággal szolgál az az LLT-ügylet, amelynek során a várpalotai Zichy-kastélyt tíz évre egy forintért bérelheti a Trianon Múzeum Alapítvány az Állami Kincstári Vagyoni Igazgatóságtól (KVI). A bérleti szerződést napokkal a kormányváltás előtt, 2002. május 7-én írták alá: ugyanazon a napon, amikor az állami tulajdonú, műemlék épületet addig kezelő Honvédelmi Minisztérium átadta azt a KVI-nek. A Népszabadság szerint az épületben a Kárpát-medence történelmét, kultúráját, természetrajzát bemutató kiállítást tervez az alapítvány, amelynek kuratóriumi elnöke Bayer Zsolt. Bayer 1993-ig a Fidesz sajtófőnöke volt, azután pedig a Népszabadság munkatársa lett. Bayer a Magyar Narancsba és a 168 órába is írt, jelenleg viszont a Magyar Nemzet publicistája és az ATV-ben a véralgebrista Lovas István kedvenc beszélgető(?)partnereinek egyike. Ha tragikomikumról van szó, Mikola Istvánt sem hagyhatjuk ki, bár ő már kezd a tragikum felé hajlani: februárban még kijelentette az ATV-nek, hogy minden megyeszékhelyen elkészültek a sürgősségi osztályok; az elmúlt négy évben 17 új mentőállomás létesült, és csaknem teljes a légi mentésben is az ország lefedettsége. Ezzel szemben az Állami Számvevőszék egyik legújabb jelentéséből kiderült: bár a kormány prioritásként kezelte, nem épült ki a sürgősségi ellátórendszer. Az erre biztosított összegből orvoslakást építettek, Zalakomárban pedig udvari vécé létesült. Politikai kultúra, avagy pénzosztás a választási vereség után "Az Orbán-kormány az elmúlt négy hétben 650 milliárd forintot szivárogtatott el" - állította május utolsó napjaiban a szocialisták frakcióvezetője, Lendvai Ildikó. Szerinte ebből a pénzből 247 milliárd a Fidesz holdudvarához vándorolt, az államkassza hiánya pedig három és félszer nagyobb volt 2002 áprilisában, mint egy évvel azelőtt. A sok százmilliárd közé tartozik a Vegyépszernek juttatott 100-200, esetleg 300 milliárd is, de a maradék sem kevés: az oktatási miniszter május közepén több milliárd forintot költött el a szakképzési alapból, a környezetvédelmi tárca vezetése pedig gyakorlatilag kiürítette a Környezetvédelmi Alap Célelőirányzatot. Ugyancsak nagy vihart kavart a sporttámogatásokról szóló 9,5 milliárdos döntés is, amelynek része a felsőmocsoládi sportcsarnokra szánt százmillió forint. Ez volt az egyik utolsó intézkedése az Orbán-kormánynak, amely egy olyan Somogy megyei kistelepülésnek juttatott forrást, ahol még a csatornázás sincs megoldva. Deutsch Tamás ex-sportminiszter nem tartotta szükségesnek a magyarázkodást, minthogy szerinte Felsőmocsoládon is élnek emberek, és azoknak is szükségük van sportlétesítményekre. A sportot amúgy is szerette az előző kormány: Orbánék távozása óta kiderült, hogy a kormányzati vezetőknek évi 21 millió forintért szauna-, uszoda- és fogyasztógépre szóló bérletet vásároltak, ezzel is népszerűsítve az egészséges életmódot. Ugyancsak a választási vereség utózöngéje, hogy a Magyar Posta - immár a Medgyessy-kormány idején - beperelte a Fideszt. Azért fordult bírósághoz a részvénytársaság, mert a Fidesz nem fizette ki 3,5 millió kampánylevél kézbesítésének az árát. A posta kérelme szerint a párt többszöri felszólítás ellenére sem utalta át a két választási forduló között és a május 8-án kézbesített levelek után járó 109 millió forintot, bár a teljesítéssel kapcsolatban semmiféle hivatalos kifogást nem emelt. A Fidesz arra hivatkozva nem fizetett az előírt határidőre, hogy a posta nem továbbított minden küldeményt. Szép momentuma a magyar adósságkezelésnek az a határozat, amely szerint a távozó Orbán-kormány jóváhagyta az orosz államadósság 250 millió dolláros részének eladását a bécsi Meinl Banknak. Az LLT-ügyletnek két szépséghibája volt: egyrészt az adósságot a névérték 31 százalékáért értékesítették, a másik, hogy nem tisztázódott: a tranzakcióba korábban beleegyezett-e az orosz állam. (Egyes hírek szerint nem.) Utóbb mindenesetre Moszkva úgy nyilatkozott, hogy nem hagyja jóvá a magyar kormány és az ÁPV Rt. ügyletét. Nem soroljuk tovább a példákat. Az eddigiek is önmagukért beszéltek; és remélhetőleg a következő kormány után nem kell ilyen listát összeállítanunk. De ne legyünk naivak! Meglátjuk, mi lesz, hiszen nálunk is érvényes az orwelli jelszó: csak a jövő biztos, a múlt mindig változik. Pataky-Tauszig Miklós

Elindítottam a számítógépet: hálózati kapcsolatok előkészítése rendben. Akkor gyerünk! A hálózatok kormányának, a Medgyessy-kabinetnek a múltjáról lassan már mindent tudunk, az előzőről viszont sokat, de nem eleget. Vegyük hát sorra, mi derült ki az Orbán-kormányról az elmúlt két hónapban.

https://magyarnarancs.hu/belpol/az_orban-kormany_adu_aszai_mi_mindent_vittek-61805/

Az Orbán-kormány adu ászai: Mi mindent vittek?

2002-07-10 22:00:00

Az M7-es felújítása: Vizsgálati okság

https://magyarnarancs.hu/belpol/az_m7-es_felujitasa_vizsgalati_oksag-62199?pageId=63

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/az-m7-es-felujitasa-vizsgalati-oksag

Magyar Narancs

2002-07-04 00:00:00

Huzavonások Ez az egyedinek távolról sem nevezhető jelenség nagyjából leírja az M7-esen uralkodó, emberi életet veszélyeztető állapotokat. A forgalmi rend kialakításának részleteit 2001 novemberében egyeztette beruházó és kivitelező a rendőrség illetékeseivel. A megállapodás lényege, hogy a felújított, 11 méter széles jobb oldalon négy sávot alakítanak ki, két 3 és két 2,5 métereset. Utóbbiak meglehetősen szűkösek, ezért a szigorú, 60 km/h-s sebességkorlátozás, amit persze csak elvétve tartanak be az autósok. Magát a felújítást rengeteg előkészítő munka előzte meg, talán túl sok is. Nem véletlenül: a közlekedésre egyre inkább alkalmatlan betontáblák cseréje mellett a pálya meghosszabbítása is szerepelt a napirenden, márpedig a Balaton melletti, a tóból élő települések számára egyáltalán nem mellékes a nyomvonal, a le- és felhajtók elhelyezkedése. A nyomvonal kijelölését a térség tagoltsága is nehezítette, jóllehet a helységek egyedi szempontjainak figyelembevétele nagyságrendekkel több energiát emésztett fel. Amikor például a több tucat kezdeti tervből végül sikerült kettőt kiválasztani, az egyik érintett település első embere kifejtette: bár az egyik variáns nem veszélyezteti a falut, ha mégis azt építik meg, kártérítést követelnek, mivel a másikra készülve fektették le a gázvezetéket. Végül két éve a Balaton-parti polgármesterek megállapodtak a sztrádaprojektben a megbízó szerepét betöltő Nemzeti Autópálya (NA) Rt.-vel az M7-es továbbépítésének felgyorsításáról, majd 2001 elején döntés született a végső nyomvonalról is. Ezt régészeti ásatások, földterületek kisajátítási eljárásai, engedélybeszerzések követték, miközben kiderült, hogy a nyomvonal mégsem tekinthető kőbe vésettnek: Köröshegynél az erdőfelügyelőség nem adta áldását a kivitelezők által javasolt völgyhídra. A másik változat viszont, amelyben alagút szerepel, az NA szerint túlságosan drága. A megbízó végül egy tizenkét kilométeres hézaggal kérte meg az M7-es környezetvédelmi engedélyét, ami komoly felháborodást váltott ki a kimaradókból. Egyenesen azzal vádolták az NA-t, hogy nem is akar Balatonszárszó és Zamárdi között sztrádát építtetni. A munkálatok kezdete nem volt zökkenőmentes, a 2001 eleji indulást árviták késleltették. Korabeli, meg nem erősített sajtóhírek szerint 1,5-2 milliárd forinton huzakodott a megbízó, illetve az M3-as új szakaszának építésére akkorra már jogot szerző Vegyépszer Rt.-Betonút Szolgáltató és Építő Rt. duó. A Magyar Autópálya-építő Konzorcium (MAK) néven fellépő páros végül valamivel kevesebb mint 31 milliárdért vállalta el a munkát (hogy ez sok-e vagy kevés, arról szakmai berkekben is heves és véget nem érő vita folyt, s tart a mai napig), amely az M7-es autópálya Budapest és Balatonaliga közötti jobb pályájának teljes felújítását, a Balatonaliga és Zamárdi közötti jobb oldali pálya megépítését, a Székesfehérvár és Budapest közötti bal oldali pálya harmadik sávjának megépítését, a pályához tartozó alul- és felüljárók felújítását, a pihenőhelyek korszerűsítését, a pályainformatika kiépítését foglalta magában. A felújítás és az építés határidejét 2002. április 30-ban rögzítették, míg a csomópontokkal november 30-ig kell végeznie a konzorciumnak. Munkás hétköznapok A tényleges felújítást megelőzte a forgalomelterelés miatt szükséges szalagkorlát elhelyezése (mintegy 60 kilométer hosszúságban), továbbá a három évtizedes út esetleges szerkezeti hibáinak feltárása, a hídalapok és a pálya víztelenítési rendszereinek ellenőrzése. Így végül 2001 áprilisában látott munkához a MAK. Első lépésben az Érd és Balatonaliga közötti jobb pálya átépítése zajlott, s ezt a szakaszt tavaly november 30-án át is adták a forgalomnak. Ugyanekkor háromsávosra szélesítették a Székesfehérvártól Érdig tartó szakaszt, és Balatonaliga és Zamárdi között megépítették a hiányzó "fél sztrádát". Utóbbit 2002 áprilisában, néhány nappal az előírt határidő előtt adták át. A ceremóniát követő terepszemle több hiányosságot mutatott. A Népszabadság tudósítói szerint "a Balatonra vezető oldalon több helyen hiányzik a szalagkorlát, 12 híd még teljesen fel van állványozva. Az új, most átadott, 21 kilométeres fél pálya utolsó kilométerein a burkolatjelek is hiányoznak, a pálya melletti, kikövezett vizesárok helyén hosszú szakaszokon csak földtúrás látszik. Az újonnan épült felüljárónak pedig se az elejét, se a végét nem találtuk. A Balaton felé, a hatvanadik kilométer után tapasztalataink szerint már ismét >>rázIdőközben a teljesítési határidők is akként módosultak, hogy a bal pálya jelenleg lezárt öt hosszabb szakaszából négyet július 1-jéig adnak át, egynél azonban gondok adódtak az egyik híddal. A hidak környéke szeptember-októberre maradt volna, életben tartva a november 30-i befejezéssel kapcsolatos reményeket. Nem lenne meglepő azonban, ha a határidő kitolódna. Megfigyelők akár a jövő májusi lezárást sem tartják lehetetlennek, tekintettel a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium (GKM) intervenciójára. A magyar vizslat Szalay-Berzeviczy Gábor, a GKM politikai államtitkára cáfolta, hogy lefújták volna a felújítást, mint mondotta: a tárca alapelve, hogy nem lassítják le az építkezést, de a szükséges ellenőrzéseknek meg kell történniük. A GKM nem hozott döntést az M7-es ügyében, így az is elképzelhető, hogy a mihamarabbi befejezés érdekében még nagyobb erőkkel vonulnak ki a kivitelezők. Persze ezt nagyban meghatározza, hogy milyen eredményekkel járnak az M7-es munkálataival kapcsolatos bírósági ügyek (lásd A tizenegy taláros kérdés című keretes írásunkat) és a tárca által kezdeményezett vizsgálódások, amelyekből több is folyik. Jogi szakértők veszik szemügyre például a sztrádaberuházás szerződéseit, megállapítandó elsősorban azok érvényességét. Szalay szerint a minisztérium élni fog a törvény adta lehetőségekkel, ha valamelyik megállapodásról bebizonyosodik, hogy a benne foglaltak nem állják meg a helyüket. Ehhez kapcsolódóan pénzügyi vizsgálatot is folytatnak, aminek a meglehetősen bonyolult finanszírozási és kivitelezési hálózat feltérképezése a célja. A Magyar Fejlesztési Bank által az NA tőkeemelésén, bankhiteleken és kötvénykibocsátáson keresztül finanszírozott beruházásnak ugyanis a MAK volt a fővállalkozója, ám magában a kivitelezésben alvállalkozók garmadája vett részt. A sertepertélők között akadt, akit a konzorcium maga jelentett fel korrupció gyanúja miatt (két, kenőpénz átadásával, illetve átvételével gyanúsított személyt őrizetbe is vett a rendőrség), de akadt olyan cég is, amely tavaly februárig az akkori kormányfő családjának tulajdonában volt. Tart a vizsgálat annak megállapítása érdekében is, hogy szükség van-e közútkezelői intézkedések elrendelésére, és a GKM államtitkára szerint minőségi-technikai ellenőrzésnek is alávetik a felújított sztrádát, mivel komoly aggályok merültek fel az elvégzett munka minőségével kapcsolatban. A vizsgálat jelenlegi fázisában Szalay nem látta elérkezettnek az időt egy nyilatkozatra, mindössze annyit jegyzett meg: reményei szerint a vélt problémák nem válnak valóságosakká, mivel ebben az esetben különösen drágán öltene új köntöst az M7-es. Házi István A tizenegy taláros kérdés A Fővárosi Bíróság (FB) szerint alkotmányossági aggályokat vet fel az a kormányhatározat, amelynek révén az M7-es autópálya felújítására, illetve továbbépítésére közbeszerzési eljárás nélkül választott fővállalkozót az NA Rt. Ezért az FB az Alkotmánybírósághoz fordul, amelytől határozatot vár az ügyben. A korábbi sztrádaberuházásokban részes Strabag Építő Kft. annak megállapítása érdekében kezdeményezett jogi procedúrát, hogy jogszerű volt-e a több tízmilliárdos fejlesztésnél a közbeszerzési eljárás mellőzése. Az ítélet csak az Alkotmánybíróság határozatát követően születhet meg.

Az idő megy, de csak nem akar fizetőssé válni az ország utolsó ingyenes autópályája. Ennek ugyanis feltétele lenne, hogy végre lezáruljon a Budapestet Balatonaligával összekötő szakasz felújítása, márpedig ez egyelőre várat magára. Az M7-es kivitelezésével megbízott, a határidők miatt meglehetősen gyors tempóra kényszerülő Betonút-Vegyépszer páros életét ráadásul egy egész sor vizsgálattal keseríti az új szaktárca, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium. Nem minden ok nélkül, vélhetően.

https://magyarnarancs.hu/belpol/az_m7-es_felujitasa_vizsgalati_oksag-62199/

Az M7-es felújítása: Vizsgálati okság

2002-07-03 22:00:00

Állami hirdetések Fidesz közeli lapokban: Egy tálból

https://magyarnarancs.hu/belpol/allami_hirdetesek_fidesz_kozeli_lapokban_egy_talbol-62196

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/allami-hirdetesek-fidesz-kozeli-lapokban-egy-talbol

Magyar Narancs

2002-06-13 00:00:00

A Hungexpo 2000 végén az éppen aktuális országimázstenderen "furcsa módon" alulmaradt a Fideszhez igen közel álló Happy End Kft.-vel szemben. (Lásd: Ez az arc lesz a végső, Magyar Narancs, 2001. február 22.) Szakmai körökben egyébiránt úgy tartják: állami tendereken nem ritkaság, hogy a látszat fenntartása érdekében az előre kiszemelt győztes megkér egy-egy "konkurenst", induljon el ő is. A nyilvánosságra került szerződésben szereplő három lap mindegyikét az a Nemzet Lap- és Könyvkiadó Kft. adja ki, amely 2000-ben alakult a Mahir Lapkiadó Kft.-ből. A jelenlegi Magyar Nemzetet annak idején a névadó lap és a Napi Magyarország összevonásával, valamint a Szerencsejáték Rt. önálló lapja, a Sportfogadás "beemelésével" hozták létre. (Lásd: Sajtónemesítés, Magyar Narancs, 2000. április 13.) A Szerencsejáték Rt. eddig is előszeretettel hirdetett az előző kormány által preferált lapokban (kivéve a Heti Választ, igaz, e lapot a kormányzat jókora apanázzsal - 1,5 milliárd forintnyi közpénzzel - indította útjára, s a kezdetektől állami hirdetések tarkították). Olyannyira, hogy a tévéreklámok után a legtöbbet a Magyar Nemzetnél költötte el. 2002 első négy hónapjának reklámköltési adatait vizsgálva kiderül: a lap hirdetői rangsorában a Szerencsejáték Rt. volt az első, amely januártól április végéig több mint 164 millió forintot hagyott a napilapnál (szemben a Népszabadságnál elköltött 57,5 millió forinttal); az előkelő második helyet pedig a Miniszterelnöki Hivatal szerezte meg a négy hónap alatt elköltött 132 milliójával. (A Miniszterelnöki Hivatal az év első négy hónapjában 78 millió forint értékben népszerűsítette a Széchenyi-tervet a Nemzet oldalain, amiből februárban 56, márciusban 8, míg a választások hónapjában 4 milliót költött.) Ugyanebben az időszakban az MFB több mint 64 millió forintért hirdetett a Nemzetben; ebből közel 27 millió jutott a diák-, 4,5 millió az agrárhitelre. A Szabad Föld hirdetői között is a Szerencsejáték Rt. az első: január és április között mintegy 50 millió forint értékben hirdetett a lapban. Itt is az MFB a következő a sorban a tárgyalt periódusra vetített majdnem 32 millió forint hirdetési összeggel. A Fidesz párt-, illetve kormányzati reklámjai nem csak a jobboldallal szimpatizáló médiumokban jelentek meg. A Széchenyi-tervet például januárban 10, februárban 56, a választásokat közvetlenül megelőző hónapban összesen 326 millió forint értékben népszerűsítették az illetékesek; a közszolgálati M 1-en például e "márkára" költötték csaknem a legtöbbet (a harmadik helyezett - nem sokkal lemaradva - a Fidesz imázsreklámfilmje). Összehasonlításul: a Fidesz különböző pártpolitikai hirdetései ugyanebben az időszakban összesen nem tettek ki annyit, mint a Széchenyi-terves reklámok. A Gazdasági Minisztérium hasonlóan nagy reklámbüdzsével büszkélkedhetett: áprilisig 244 milliót költöttek hirdetésre. A Miniszterelnöki Hivatal által készített, a kormány négy év alatt elért eredményeit bemutató reklámra csak márciusban és áprilisban 108 millió ment el, ami közel megegyezik a Centrum Párt 2002 első négy hónapjára eső összes reklámköltésével. Hermann Irén Állami hirdetők "állami" lapokban a választások előtt (listaáron) Reklámköltés Magyar Nemzet Szabad Föld 2002. jan.-ápr. (Sportfogadással együtt) (ezer forint) (ezer forint) Szerencsejáték Rt. 164 616 44 760 Miniszterelnöki Hivatal - Széchenyi-terv 78 000 - Magyar Fejlesztési Bank 64 428 31 770 (Forrás: Mediagnózis) A Magyar Fejlesztési Bank ez év eleji Agrár-, illetve Diákhitelkampányának költései (listaáron) Hirdetett termék Reklámköltés 2002. jan.-ápr. (ezer forint) Agrárhitel 413 584 Diákhitel 143 554 MFB 372 816 (Forrás: Mediagnózis) A Heti Válasz legnagyobb hirdetői 2001-ben (listaáron) Hirdető Reklámköltés (ezer forint) Magyar Televízió 12 895 Info Rádió 10 540 Nemzet Kft. 8 720 Miniszterelnöki Hivatal 4 360 Magyar Rádió 4 240 Válasz Könyvkiadó 4100

A két választási forduló között - amikor már inkább az akkori ellenzék sikere tűnt reálisabbnak - a Szerencsejáték Rt. a leköszönt kormányzathoz közel álló Magyar Nemzet és Szabad Föld számára igen előnyös reklámszerződéseket kötött.

https://magyarnarancs.hu/belpol/allami_hirdetesek_fidesz_kozeli_lapokban_egy_talbol-62196/

Állami hirdetések Fidesz közeli lapokban: Egy tálból

2002-06-12 22:00:00

Hajdúböszörményi fejlesztések: Elúszva

https://magyarnarancs.hu/belpol/hajduboszormenyi_fejlesztesek_eluszva-61006

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/hajduboszormenyi-fejlesztesek-eluszva

Magyar Narancs

2002-05-02 00:00:00

A pályázatok közül az irreálisan alacsony építési összeget megjelölő KE-VÍZ 21 Építőipari Rt. 77,2 milliós átalánydíjas vállalása lett a befutó. Az átalánydíjas szerződések lényege az, hogy a vállalt kötelezettségeket - még ha újabb költségek merülnek is föl - a tender győztese állja. Ez kockázatos konstrukció: óriási kaszálás, de hatalmas bukta is lehet a vége. A KE-VÍZ Rt.-vel április 18-án kötötték meg a kivitelezési szerződést, amely mellé - éppen az átalánydíj miatt - nem tettek le részletes költségvetést. A tényleges kivitelezést - állítólag térségbeli fideszes képviselők közbenjárására - azonban a Strabag Építő Kft. kezdte meg, arra hivatkozva, hogy a tiszai árvíz utáni munkálatok miatt a KE-VÍZ nem tudná megindítani a beruházást. (A feladat eme egymásnak passzolása egyébként ugyancsak ellentétes a versenyszellemmel.) Mivel a fölmerülő kiadásokat nem fedezte az eredetileg vállalt 77,2 millió forint, június 6-án módosították a szerződést. Közgyűlési felhatalmazás erre megint csak nem volt, a testület megint utólag értesült a dologról. A korábbi kontraktust kiegészítették plusz 67,7 millió forinttal, így a végösszeg immár bruttó 186,4 millióra rúgott. Az újabb költségekre a városnak azonban már nem volt fedezete, ezért Sári Béla, a Hajdúböszörményi Városgazdálkodási Kft. ügyvezető igazgatója arra kérte az önkormányzatot, hogy "támogassa a gázközművagyon terhére a fejlesztési pénzeszköz átutalását". Az ÁPV Rt. Hajdúböszörmény összköveteléséből - 378,7 millió forintból - 115 millió forint készpénzt és 179 millió forintnyi értékpapír-portfóliót szeptember 15-én át is utalt az önkormányzatnak. (A fennmaradó összeget a város már korábban megkapta.) A képviselő-testület ezt megelőzően úgy határozott, hogy a majdan megérkező 115 millió forint általános fejlesztésre költhető. Ezt végül nem tartotta be a városvezetés: a pénzt a Városgazdálkodási Kft. törzstőkéjének megemelésére fordították. A testületet arról sem tájékoztatták, hogy a strandfejlesztés műszaki ellenőrzését a Városgazdálkodási Kft. feje, Sári Béla végezte el: vagyis a megrendelő volt a műszaki ellenőr. Az ellenzéki képviselők fölvetették: vizsgálja meg egy független szakértői csoport a beruházást a szerződéskötéstől az átadásig. A javaslat a fideszes képviselők és a melléjük csapódott függetlenek "nem" szavazata miatt megbukott. Ehelyett az ment át, hogy a Városgazdálkodási Kft. felügyelőbizottsága vizsgálja az ügyet: vagyis ellenőrizze csak a megbízó saját magát. A kft. a jelentés megírását kiadta saját könyvvizsgálójának; ebben a jelentős költségnövekedést többek között azzal is magyarázzák, hogy esett az eső. Az önkormányzat ezt követően salamoni döntést hozott: nem marasztalt el senkit, viszont a bíróságon bárki feljelentést tehet. Az uszoda megépítése sem volt mentes a botrányoktól. Az építést a képviselő-testület egyhangúan támogatta, ráadásul az ISM közel százmillió forinttal beszállt a projektbe. A kivitelezésre kiírt pályázatot a Strabag Rt. nyerte, de a vesztes, a Hunép Rt. a Közbeszerzési Hivatalnál (KH) megtámadta az eredményt, mondván, az eljárás során megsértették a közbeszerzési törvényt. A KH elfogadta a Hunép érvelését: a Strabag átadta a feladatot, s az önkormányzat az új nyertessel meg is kötötte a szerződést, amely mögött forrásként a minisztériumi 98 millió, plusz egy hasonló nagyságrendű önkormányzati forrás állt. Az uszodaszerződés tételes volt. 2002. március 28-ára azonban 280 millió forintos beruházási végöszszeg kerekedett, mely százmillió forinttal haladta meg a tervezettet. Az önkormányzat fideszes tagjai azt javasolták, hogy a többletkiadás fedezetére el kellene adni a város értékpapír-portfólióját. Az ellenzék nem támogatta az ötletet, mondván, hogy így nem maradna tartaléka Hajdúböszörménynek. A fideszesek azzal érveltek, hogy "tudni kell robbantani", és "ti nem tudtok egy közös célért tenni". A kormánypártiak végül keresztülverték az önkormányzati testületen a javaslatot: a város eladta az állampapírokat, s így állni lehetett az uszodaépítés megnövekedett számláját. Az alapkőletétel 2001 szeptemberében történt Deutsch Tamás miniszter, Lévai Tibor, a térség fideszes országgyűlési képviselője (2002-ben pártja már nem őt indította) és a polgármester, az MDF-es Lázár Imre jelenlétében; a hivatalos átadási ceremónia pedig 2002. március 14-én volt (igaz, a bejárat melletti emléktáblán február 28-a szerepel). Az átadáson ismét megjelent Deutsch Tamás, s ott volt a térség új Fidesz-MDF képviselőjelöltje, Püski András, valamint Lázár Imre és Rózsa Norbert; az uszodaavatásból egyszerű kampányesemény lett. A strandrekonstrukció és az uszodaépítés közben az ellenzéki képviselők azt firtatták: "Miért nem lehetett a két beruházást egyként kezelni, s arra a Széchenyi-tervből támogatást igényelni, és nem túlfeszíteni a város fiskális kereteit?" A válasz szerintük roppant egyszerű: akkor valószínűleg nem lehetett volna átadni ezeket a választások előtt. Az uszoda fenntartása egyébként - az előzetes kalkulációk alapján - a jegybevételekből befolyó évi bevételen túl körülbelül 20-25 millió forintot igényel, s ezt szintén az önkormányzatnak kell állnia. A város gyors ütemű eladósodása már korábban elkezdődött. 1998 óta Hajdúböszörmény annyi adósságot halmozott föl, amelynek a visszafizetésére nincs fedezet; pontosabban a fejlesztésekre elkülönített összegek terhére képes csak törleszteni. Ellenzéki városatyák szerint a fideszes elnökléssel-alelnökléssel működő állandó bizottságok eléggé megkérdőjelezhető módon szórták a pénzt: példaként említették, hogy 65 millió forintot szavaztak meg hajdúböszörményi civil szervezetek támogatására, miközben a kedvezményezettek közül csak néhány működik ténylegesen. (Mellesleg az önkormányzati törvény kimondja: a civil szervezetek támogatása nem kötelező, csak ajánlott.) S mivel ilyenekre (is) sok pénz ment el, az önkormányzat a város működtetésére újabb és újabb hiteleket vett föl A város kötelezettsége - kamatostul - 787,6 millió forint, amelyet szakaszosan, 2007 végéig kellene visszafizetnie. Vagyis a következőkben akár egy útfelújítást is alaposan meg kell majd gondolni; igaz, úszni viszont már lehet. A költséges fejlesztésekről szerettünk volna érdemi válaszokat is kapni a városvezetéstől is, de a polgármester telefonos megkeresésünkkor először nem tudott az adósságállomány növekedéséről és a 2007-ig szóló kötelezettségekről, majd később azt mondta, hogy mindez kezelhető. Az Állami Számvevőszéknek a város gazdálkodásáról szóló legfrissebb jelentése ugyanakkor megállapítja: a jelentős mértékű hitelállomány óvatos tervezést kíván, valamint azt, hogy a nagy összegű beruházási költségek és a források nem voltak összhangban. A polgármester nem tartotta aggasztónak azt sem, hogy 65 millió forint ment el a civil szervezetek támogatására, mert előtte megvizsgálták, hogy milyen "értékeket képviselnek, illetve milyen feladatot vettek át az önkormányzattól". A városvezető nem érezte magát kompetensnek abban, hogy miért emelkedtek a beruházások költségei. A kivitelezőt kellene kérdezni - mondta. Kiss Attila alpolgármester azzal utasította vissza érdeklődésünket, hogy szabadságon van, s nem kíván most nyilatkozni. Lévai Tibor, aki a helyi közvélemény szerint "átlapátolta a pénzt az ISM-ből a városba", kételkedett abban, hogy valós személy vagyok, és nem kívánt "interjút" adni telefonon. Kobza Miklós

A tervezettnél jóval nagyobb összegekbe került - s a város tartalékainak felélésével járt - az a nagyívű program (az uszoda felépítése, a strand rendbetétele), amelybe Hajdúböszörmény önkormányzata, illetve annak vezetősége belevágott. A város lakói nagyrészt úgy tudják: a költségeket az Ifjúsági és Sportminisztérium (ISM) állta, s a támogatást a térség fideszes országgyűlési képviselője járta ki. Tévhitüket erősíthette az is, hogy a helyi fejlesztés a kormánypropagandában is úgy jelent meg, mint állami segítséggel létrejött vállalkozás, no meg az is, hogy a kampányeseménnyé avanzsált avatáson megjelent Deutsch Tamás miniszter is.március 28-án fogadta el a város képviselő-testülete a strandfürdő felújításának szükségességéről szóló előterjesztést. Bár a jogszabályok szerint versenytárgyalást a testület felhatalmazása nélkül nem lehet kiírni, a képviselők már csak az aláírt szerződést látták, amin változtatni már nem állt módjukban.

https://magyarnarancs.hu/belpol/hajduboszormenyi_fejlesztesek_eluszva-61006/

Hajdúböszörményi fejlesztések: Elúszva

2002-05-01 22:00:00

Kormánytag közeli vállalkozók: Családi gazdaságok

https://magyarnarancs.hu/belpol/kormanytag_kozeli_vallalkozok_csaladi_gazdasagok-62185

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/kormanytag-kozeli-vallalkozok-csaladi-gazdasagok

Magyar Narancs

2002-03-28 00:00:00

"Az emberek magánélete tükör, amelybe mindenki haszonnal pillanthat bele" - ez a közhely Bonaparte Napóleontól származik, aki a testvéri szeretet mintaképéül szolgálhat az örökkévalóság számára. Hiszen legyenek rokonai bármilyen tehetségtelenek, naplopók, buták vagy gonoszak, ő mindent megtett értük: bátyját, Josephet előbb nápolyi, majd spanyol királlyá emelte, akinek ibériai uralkodása az egész birodalom romlásának jelképe lett. Legjobban szeretett húgát, Caroline-t Murat marsall vette feleségül, aki a Joseph után megüresedő nápolyi trónt kapta. Persze Caroline volt az első, aki férjét Napóleon elárulására biztatta, csak hogy királynő maradhasson 1814-ben. Sorolhatnánk még a hűség, a tehetség és a bizalom e szép rokoni megnyilvánulásait, de hagyjuk ezt a kispolgári császárt és korzikai klánját! Nézzünk a jövőbe, amely - minthogy már elkezdődött - a jelenben is tanulmányozható, s amely - mint azt Kuncze Gábor mondta - annyira hasonlít a múltra. Istvánék Napóleonnak sok testvére volt, Stumpf Istvánnak meg nem, legalábbis csak egy ismert fivéréről tudhat a figyelmesebb újságolvasó. Stumpf János jogi szakértőről van szó, aki nemrégiben egy szerződést is meg tudott fogalmazni, midőn egy BAZ megyei csomagolóipari beruházásnál a szindikátusi megállapodás megírását bízták reá. A dolog érdekessége, hogy a szindikátus egyik résztvevője a magyar állam tulajdonában lévő Regionális Fejlesztési Holding, amelynek felügyeleti jogát a kormányban Stumpf István kancelláriaminiszter látja el. János egyébként régi bizalmi ember a Fidesz körüli vállalkozások tájékán, hiszen aligha véletlen, hogy a Hudson Kft.-beli üzletrészét éppen Schlecht Csabának sikerült eladnia, a B-Reklám Kft. tulajdoni részesedését pedig Simicska Lajos vette meg. Amúgy Simicska és Stumpf mellett a B-Reklám környékén olyan személyiségek tűntek fel, mint Gansperger Gyula, Tóth Béla, Kollár K. Attila (hajdani fideszes és MDF-es párt-pénzügyesek), Pusztai Zsuzsanna (Simicska felesége) és Győri Tibor, egy jelentős közeli múlttal s jelennel rendelkező jogász. (Stumpf János egyébként a Bibó-kollégiumból is ismerheti a Fidesz korábbi vezetőit, hiszen a Szakkollégiumi Értesítőt egy ideig ő maga szerkesztette Fodor Gáborral együtt; az intézmény igazgatója ekkortájt Stumpf István volt.) De ne feledkezzünk meg Stumpf István kancelláriaminiszter szőlész unokatestvéreiről sem. Egészen biztos, hogy a magasra kapaszkodott rokontól függetlenül kerültek egy állami cég vezetői közé! Az állami céget Tokaj Kereskedőház Rt.-nek hívják, ahol Stumpf Miklós a vezérigazgató-helyettes, marketingigazgatónak pedig sikerült megnyerni Stumpf Andrást. Viktorék Természetesen a szőlészkedés más kormánytagok és állami (cég)vezetők szívéhez is közel férkőzött: Orbán Viktor miniszterelnök felesége, Lévai Anikó a Szárhegy-dűlő-Sárazsadány-Tokajhegyalja Kft.-nek az egyik társtulajdonosa, és ebben egyébként valóban semmi kivetnivaló nincs, tulajdonképpen semmi közünk sincs hozzá. A Szárhegy-dűlő-Sárazsadány-Tokajhegyalja Kft. érdekessége azonban, hogy a miniszterelnökné üzlettársa a cégben az a Kékessy Dezső, aki pár évvel ezelőtt lett párizsi magyar nagykövet, továbbá az a Madarász László, akit 1998-ban neveztek ki a Postabank elnökévé. Abban pedig tényleg semmi kivetnivaló sincs, hogy a miniszterelnök édesapja bányacégeket tulajdonol. S abban sem, hogy a cégei működnek. Sőt! A cégek már korábban megalakultak (erről a sajtó elég sokat írt), és az Orbán-bányákról már annyi minden elhangzott, hogy szinte összefoglalni sem lehet a szerteágazó ügyeket. Annyi azonban a legújabb fejleményekből látható: apuka nem otthon ülő típus. Régi konkurense, Zarándok János például korábban kizárólagos dolomitbeszállítója volt a Dunaferrnek, ám 1998 óta a vasmű vezetősége (mindkét, tehát a "szoci" és a "fideszes" garnitúra is) egyre nagyobb teret engedett beszállítóként az Orbán-féle Dolomit Kft.-nek. Mindezt érzékelve Zarándok a napokban bejelentette: csődbe jutott a cége, és megpróbál a hitelezőkkel egyezkedni a tartozások kiegyenlítése végett. Lászlóék A rokoni kapcsolatok és a gazdaságfejlesztés ügyét persze egyik kormányunk sem tévesztette soha szem elől, múlt és jövő ügyében milyen igaza is volt Kunczének! Itt van például a tankönyvkiadás ügye. A Horn-kormány megmutatta, a rokonoknak is lehet juttatni a bizniszből, ám jött az új kabinet, és 1998 óta már nem elsősorban a Kuncze exbelügyminiszter testvére által irányított Korona Kft. kap megrendelést, hanem a Királyi Magyar Egyetemi Nyomda Rt.-re keresztelt egykori Zenith Nyomdaipari Rt. Ezt a céget sokan Kövér László Fidesz-alelnök (korábban titokminiszter) testvérének, Kövér Szilárdnak a nevéhez kötik. Szilárd és felesége ugyan áttételesen sem tulajdonosa a cégnek, de az após és az anyós már igen. A Zenith-utód pedig egyre nagyobb szeletet hasít ki a hazai tankönyvpiaci megrendelésekből. A megrendeléseket adó Nemzeti Tankönyvkiadó Rt. amúgy pedig olyan szakembereket foglalkoztat, mint Kilincsányi Ágnes marketingigazgató, aki történetesen Rockenbauer Zoltán kultuszminiszter felesége. (Kilincsányi azután került az rt.-hez, hogy annak vezérigazgatója igen viharos körülmények között távozott a cégtől.) Kövér Szilárdnak hasonló szerepe volt a Fidesz közeli cégekben, mint Stumpf Jánosnak. Sok vállalkozás fordult meg a kezei között, és azok végül gyakran Schlecht Csabához, majd Kaya Ibrahimhoz vagy Josip Tothoz jutottak el. Kövér Szilárd volt például az egyik társtulajdonos abban a Quality Invest (QI) Rt.-ben is, amelyben Simicska Lajos és Varga Tamás is érdekelt volt, s amely felbukkant az Orbán-bánya- ügyben; utóbbi privatizálásakor a QI a Dolomit Kft.-be is befektetett. (Varga Tamást más ügyek miatt jelenleg is keresik a hatóságok.) Tamásék Deutsch Tamás olimpiafelelős testvére, Péter magasugró volt. Végső soron peches ember, hiszen bármihez kezdene is a magyar sport világában, az ifjúsági és sportminiszter rokonaként elkerülhetetlenül a rosszindulat, a pletykák célpontjává válna. Deutsch Péter nem is ezzel hívja fel magára a figyelmet, hanem üzleti vállalkozásaival, melyek szintén szép számmal gyarapodtak az utóbbi időben. Péter a Híd Rádió Rt. vezérigazgatója, s ebbéli minőségében újabban a Színes Mai Lap kiadása fűződik a nevéhez. A magyar bulvársajtóban valódi színfoltot jelent a kormánybarát tálalás, így például egy-egy jelentősebb sportesemény kapcsán a Színes Mai Lapnak sikerül megszólaltatnia még Orbán Viktor miniszterelnököt is. Deutsch Pétert mindennek ellenére nehezen nevezhetnénk sikeres üzletembernek - ezzel nem azt állítjuk, hogy nincs elég pénze, hiszen a Híd Rádió egyes leányvállalatai jól működnek. Péter korábbi vállalkozása, az Ifjúsági és Sportminisztériumhoz való barátságos hozzáállásáról, az ifjúsági és sportminiszterhez pedig még barátságosabb hozzáállásáról ismert Színes Sport című napilap csúfosan megbukott a piacon. A Híd Rádió - mentve a még menthetőt - átalakította Színes Mai Lappá a sportújságírással befürdött szerkesztőséget. Egy másik István Most pedig következzék egy könnyű példa, pontosabban préda: ha rokoni kapcsolatok, akkor Magyarországon a top tenben mindenképpen benne lenne Mikola István egészségügyi miniszter, akinek számtalan testvére, unokaöccse és unokahúga van, hogy fiáról és feleségéről ne is beszéljünk. A miniszter testvére, Bálint például gyógyszerész, nem igazságtalan tehát, hogy kitüntetésben részesült, jó munkáját ismerte el a tárca vezetője. Bálint mindemellett társtulajdonosa annak a konzorciumnak, amely részt vehetett a magyar gyógyszer-kereskedelemben jelentős pozíciókat birtokló Hungaropharma Rt. privatizációjában. István miniszter még az Országos Vérellátó Szolgálat élén állt, amikor megrendeléseket kapott tőle a Biosan Kft. A Biosan "munkatársa" (noha ezt cégpapírok nem jelzik) Mikola József is (István fivére ő is). A Biosan hirdetett abban a Kórház című lapban, amelyet István szerkesztett. A Kórház a Magyar Kórházszövetség lapja, amelyet a Phonendoscop Kft. ad ki, s amelyet korábban Mikola István birtokolt, s amelyet utóbb, minisztersége idején feleségének és fiának adott át. Sándorék és a kisgazda nagycsalád Ma már alig akad olyan veszélyes bűnöző, aki letartóztatásakor ne tenne töredelmes beismerő vallomást Pintér Sándor belügyminiszter terhére. A maffiatörténetek valódiságát valószínűleg sohasem ellenőrizhetjük, és így nem is hihetjük el ezeket; de azért a Magyar Köztársaság belügyminiszterének is vannak rokonai. Egyetlen konkrét kapcsolatot pedig ideje is lenne elismernie Pintér Sándornak: azt, hogy van felesége. A feleség egy olyan cégben, az Omega-Tabakban volt egykor igazgatósági tag, amelyet sokan összefüggésbe hoznak a Sepsiker dohánykereskedelmi céggel. A Sepsiker azonban bajba jutott, akárcsak az Omega-Tabak, ám a miniszter nem ezért került kényes helyzetbe, hanem az úgynevezett Kastyják-ügy miatt. A kiskunhalasi rendőrkapitány, Kastyják János menesztése körüli hercehurcában ugyanis felvetődött, hogy Kastyják korábban nyomozott a Sepsiker után a cég és vezetője gyanúsnak vélt dolgai miatt, és e jelentéseket továbbította feletteseinek, többek között az akkor még országos rendőrfőkapitányként működő Pintérnek is. Az eredetileg is Torgyán József által kinevezett kisgazda miniszterek táborából a jelenlegi kormányzatban - sajátos élő kövületként - két miniszter maradt. Egyikük Boros Imre, akinek a fia társtulajdonos abban az Equilor Rt.-ben, amely Töröcskei István fő érdekeltsége, és amelynek a közgyűlésén például Pusztai Zsuzsanna, Simicska Lajos felesége elnökölt egy alkalommal. Ez az Equilor nemrégiben az állami tulajdonú Váltó-4 Libra Rt.-vel kötött sikeres ügyletet, minthogy elcserélte a Kelenhegyi úton lévő alagsori irodáját egy Bécsi úti helyiségre. Mindez bizonyítja, hogy Boros családja nemcsak Töröcskeivel őrizheti régi jó barátságát, hanem Simicskáékkal is tartja a kapcsolatot, de a tárca nélküli miniszter fia akár állami cégekkel is kapcsolatba kerülhet. A másik veterán kisgazda miniszter Szabó János, akiről kevesen gondolták a NATO-val kapcsolatos elszólásakor, hogy ő lesz a legtovább hivatalban lévő FKGP-s tárcavezetők egyike. Vele kapcsolatos rokoni hírek nem állnak rendelkezésre, egy, a tágabb, a politikai családot képbe hozó szép példát mégiscsak találtunk az archívumokban: a Honvédelmi Minisztérium egyik közhasznú társasága, a 42 vidéki művelődési házat kezelő szervezet felügyelőbizottságába az akkori FKGP-főtitkár Bernáth Varga Balázs lánya került. Szabó az idő tájt így nyilatkozott: "Nem jellemző, hogy kisgazda politikusok hozzátartozóit nevezik ki felügyelőbizottsági tagoknak. A honvédelmi tárca különböző szervezeteiben közel száz fb-tag van. Ha közülük utólag egyről kiderül, hogy rokona egy kisgazda politikusnak, attól még senki nem várhatja el, hogy diszkriminációt alkalmazzak vele szemben." Minthogy Szabó János már akkor elmondta, hogy kisgazdaberkekben nem jellemző a rokonok kinevezése fb-tagokká, higgyünk neki, és hálából megkegyelmezünk olvasóinknak: Torgyán József hozzátartozóiról egy szót sem írunk. Megannyi jó barát Az állami ünnepek lebonyolítására, országimázs-ápolás jogcímen elkövetett brutális kormánypropagandára, az Orbán-éra eredményeinek sulykolására 1998 óta elköltött, többmilliárdos nagyságrendű adóforint döntő része olyan cégekhez jutott, amelyek a Fidesz, illetve Orbán Viktor bizalmasainak az érdekeltségei - derül ki a Népszabadság kétrészes írásából (március 18. és 19.). A főként az Országimázs Központból a Happy End Kft.-hez juttatott közpénzek útja a Fidesz-univerzum formálójának, Wermer Andrásnak vagy valamely családtagjának, illetve a Párt házi rendezőjének, Káel Csabának a vállalkozásáig vezetett. (Legalábbis egyelőre ennyi tudható.) "Az állami csöcsre" (Kuncze kifejezése) rácsatlakozott polgári vállalkozói tagozat egyik illusztris tagja Kolosi Tamás, a miniszterelnök főtanácsadója; Kolosi amúgy annak a közvéleménykutató-cégnek (Századvég-Tárki) a vezetője, amelynek felméréseiben a Fidesz, khm, mindig igen jól szerepel. Múlt heti hír az is, hogy nyilvánosságra hozták az újonnan fölállított főtisztviselői és főtiszti kar Orbán Viktor által kinevezett tagjainak a névsorát. A közigazgatási elitbe tartozók fizetése igen magas lesz (havi 530 és 860 ezer között). A most előléptetettek többsége a minisztériumok apparátusaiból került ki, de vannak köztük kipróbált polgári káderek is, sőt a főtiszti karba bekerült Orbán feleségének a testőrnője is.

Az elmúlt négy évben a tényfeltáró - de legalábbis a kormányzatra nézve gonoszkodó - újságírás eldorádóját élhettük át: nap mint nap szó esett Kaya Ibrahimról, Josip Totról, a Fidesz közeli cégekről, bányákról; és mindeközben nem változott semmi. A Fidesz közeli cégek hősei közül Simicska Lajos immár a magángazdaságban küzd a hétszázalékos növekedésért, Schlecht Csaba tisztán virul, Varga Tamást pedig hiába keresik, egyszerűen nem találják a hatóságok. Orbán apuka konkurense meg éppen csődbe megy. Az alábbi cikk az eddig ismertté vált esetekből egy sajátos szempont szerint tallózva, a kormánytagok azon rokonainak a tevékenységét lajstromozza, akik állami cégekben, hivatalokban, azok tájékán, illetve párt közeli vállalkozásokban tűntek fel az utóbbi időkben.

https://magyarnarancs.hu/belpol/kormanytag_kozeli_vallalkozok_csaladi_gazdasagok-62185/

Kormánytag közeli vállalkozók: Családi gazdaságok

2002-03-27 23:00:00

Békés megyei olajügyek: Hosszú menetelés

https://magyarnarancs.hu/belpol/bekes_megyei_olajugyek_hosszu_meneteles-61790

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/bekes-megyei-olajugyek-hosszu-meneteles

Magyar Narancs

2002-03-28 00:00:00

Pénz a hűtőszekrényben Az APEH-nyomozók és a békési rendőrségi kommandósok 2000. május 31-én csaptak le Dávid Péternek a Fehér- és a Fekete-Körös összefolyásánál lévő szanazugi házára. Az APEH Békés Megyei Igazgatóságának jelzése nyomán három évvel ezelőtt láttak munkához az adónyomozók. Nem sokkal később megerősítették az adócsalás és más bűncselekmények gyanúját a Goldív-Trans Kft.-vel szemben. Az adóhatóságnak feltűnt, hogy a cég 1998 áprilisától 1999 tavaszáig nagy mennyiségű gázolajat forgalmazott, de a beszerzésekről semmiféle számlával nem rendelkezett; a Goldív-Trans a kérdéses időben nem vámkezeltetett import üzemanyagot, és magyarországi forgalmazótól sem vásárolt. Az adónyomozók kiderítették: Dávid 1996 tavaszán az egyesek szerint ma sem egészen tisztázott körülmények között közúti balesetben meghalt Molnár László eleki olajvállalkozó érdekeltségeit vette át és vitte tovább. A rendőrség amúgy cáfolja, hogy bármi is homályos volna Molnár halálával kapcsolatban. Nem biztos, hogy igaz, de jellemző az a legenda az öt éve halott Molnárról, hogy ötezres-kötegeit otthon, tárolókapacitás híján a hűtőszekrényében raktározta. Az ügyészség által a vád tárgyává tett tényállást a bíróság bizonyítottnak fogadta el: e szerint nem kérdéses, hogy - előbb Dávid ügyvezetésével, később "vattaemberek" alkalmazásával - 1996 és 1999 között összesen 11 millió liter azonosítatlan, nem adóalanytól származó és több esetben gyenge minőségű gázolajat adott el a Trans-Fix C. Kft., a Trans-Onyx Kft. és a Goldív-Trans Kft. döntően a békéscsabai székhelyű Körös Volánnak. Ma már inkább csak (könnyű) találós kérdés, hogy a közlekedési vállalat vezetése a folyamatosnak mondható minőségi kifogások ellenére miért maradt hűséges Dávid Péter érdekeltségeihez. Az is fölöttébb érdekes, hogy a zártkörű meghívásos pályázaton az egymillió forintos törzstőkéjű kft.-k hogyan futottak be győztesként a nagy üzemanyag-szállító cégek előtt. A különböző békési olajügyek a jelek szerint összeérnek. A Békés Megyei Rendőr-főkapitányság vizsgálati osztálya jelenleg hét egykori Körös Volán-vezető ellen folytat eljárást. A gyanúsítottak között van két egykori vezérigazgató - Orosz István és Kneifel István - is. Ha a gyanú beigazolódik, hűtlen kezelés vagy gazdasági vesztegetés lehet ellenük a vád. "Sejtszerű képződmény" A Békés Megyei Bíróság ítélete indoklásában Dávid Péter saját vallomását fordította a vádlott ellen. Dávid több felvonásban, közel tíz órán keresztül mesélt arról, hogy az üzemanyagbiznisz általa ismert felépítése sejtszerű volt: a hierarchiában mindenki csak az eggyel alatta és felette lévő személyt ismerte, őket is inkább csak a bece- vagy a csúfnevükön. Dávid Budapesten az Astoria Szállóban és a kecskeméti Szélmalom csárdában találkozott a szállítók képviselőivel, de sem ezek nevét, sem az általuk képviselt cégeket (és azok telephelyeit) nem tudta megnevezni. A tárgyalóteremben többször hangos derültséget váltott ki, amikor Dávid és a másodrendű vádlott, Marton János újra és újra arról beszélt, hogy Töki, Joki és Rozsé intézkedése nyomán érkezett a gázolaj Békés megyébe. A bíró szerint "Dávid tudattartalmát át kellett fognia, hogy ilyen körülmények között nem adóalanytól, nem legális körülmények között szerzi be a gázolajat". A három kft. az áfa, a jövedéki adó, az útalap és a fogyasztási adó meg nem fizetésével 1 milliárd 97 millió forintos kárt okozott az államnak. És ez az összeg valakik zsebébe került. Dávid és társai - a közvetlen felhasználók előtt - a láncolat utolsó előtti elemei voltak, így a törvénytelenül befolyt egymilliárd forintnak csak a töredéke maradhatott náluk. Ám ma sem tudni: valóban fogalmuk sincs, hova került a nagy lé, vagy pedig érdekük fűződik hozzá, hogy hallgassanak erről. A Körös Volán békéscsabai telephelyére mindig éjszaka vagy kora hajnalban érkeztek a cseh és a szlovák rendszámú közúti tankerek. A közlekedési vállalat menedzsmentje belső utasításban adta ki az áruátvétellel foglalkozó beosztottaknak, hogy a külföldi kocsik esetén is magyar rendszámokat kellett feltüntetniük. A közlekedési vállalatnak a Dávid-perben meghallgatott volt vezetői úgy nyilatkoztak: semmiről nem tudtak semmit. Az eljárás alatt a védelem folyamatosan koholt vádakról és koncepciós perről, az adónyomozói hivatal életre hívását bizonyító "olajos sikertörténetről" beszélt, meg arról, hogy könyvelési trükkökkel sikerült a bűvös egymilliárd forint fölé tornászni a kárértéket. A Békés Megyei Főügyészség nevében ezt a kritikát Fazekas Géza visszautasította. Mi több, megjegyezte: "A történteknek a most ismertnél nagyobb és szélesebb öszszefüggései lehetnek." "Körbelőtt" cégek A vádlottak, tanúk, szakértők meghallgatása és szembesítése után sem sikerült megállapítani, hogy honnan származott a három év alatt a Békés megyei közlekedési vállalathoz szállított 11 millió liter gázolaj. Még az sem derült ki, hogy kül- vagy belföldről érkezett-e. A bíróság széles körű bizonyítási munkáját jellemzi, hogy megidézte a tárgyalásra a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságának szaktanácsadóját, aki áttekintést adott a honi olajozás különböző szakaszairól és technikáiról. A szakértő szerint - a tárgyalt 1996- 1999-es időszakban - az illegális szférában dolgozó olajosok számára a legcélravezetőbb az volt, ha gázolaj előállítására alkalmas, adótartam nélküli komponenseket hoznak be az országba, s ezeket "hidegkeveréses eljárással vegyítik, majd gázolajként gyorsan túladnak rajta". A bíróság elfogadta a vádirat azon állítását, miszerint Dávid cégei "azért alakultak át egymásba", hogy az adóhatóság által "körbelőtt" vállalkozást egy tiszta céggel váltsa ki. Például amikor az APEH a Trans-Onyx Kft.-nél 342 millió forint adóhiányt állapított meg, valamint 70 milliós adóbírságot szabott ki rá, akkor Dávid eladta a céget, és másikat alapított. Domokos Jenő bíró kiemelte: a Trans-Onyx adóhátraléka és bírsága megállapítása után két nappal Dávid egy állítólagos romániai magyar állampolgárnak, Szőke Jánosnak "értékesítette" a céget, akinek - ilyen körülmények között - ki tudja, milyen érdeke fűződött a vásárláshoz. A bíróság gyenge védekezésnek tartotta, hogy Dávid szerint a kft. iratait Nagyváradon ellopták a kocsijából. A regényíró visszakozása Az ügyészség és utóbb a bíróság is hiányolta a három cég beszerzési számláit. Az utólag beszerzett és a peranyaghoz csatolt néhány dokumentumról egytől egyig kiderült, hogy hamisítványok; ezeket a nagykereskedelmi üzemanyag-forgalmazási engedéllyel rendelkező Fortus Rt., Monon Kft., Huba-Oil Kft. és "ceán Kft. nevére állították ki. E cégek tanúként megidézett képviselői kijelentették: nem álltak kapcsolatban Dáviddal, sőt többük az adott időszakban még vagy már nem forgalmazott gázolajat. Kiss Tamás a Monon Kft. képviselőjeként tanúvallomásában elmondta: az elmúlt években körbeutazta az ország bíróságait olyan hamis számlák miatt, amelyeken számtalanszor visszaéltek cége nevével. Az írásszakértő a számlák sorszámaira és a kézírásokra hivatkozva egyértelműen kétségbe vonta valódiságukat; több bejövő számla a fogadó cég képviselője, a másodrendű vádlott Marton János keze nyomát viselte. Ugyancsak Marton írása a honi olajozás általa ismert történetének - 1991-től 1999-ig - összefoglalása. A konkrét neveket nem tartalmazó, de az ügy ismerete alapján azonosítható személyeket felvonultató, egyelőre cím nélküli regény az azt olvasó ügyvédek és ügyészek szerint nem helyezi tágabb összefüggésbe a kilencvenes évek olajsztoriját. (Lásd: Meggyónta, Magyar Narancs, 2001. március 29.) Marton a whiskys rabló, Ambrus Attila példájára kezdett írni, hogy könyve kiadásával segítsen nehéz körülmények között élő családján. Az első fokú ítélet után, amely hat év börtönnel sújtotta, viszont azt is megtiltotta, hogy akár csak részleteket is közöljön valaki a konfesszióból. Olajügyek futószalagon Időközben a Békéscsabai Városi Ügyészség két olajos vádiratot nyújtott be a megyeszékhely bíróságához. Az egyikben Orosz Istvánt, a Körös Volán 1996 szeptemberében menesztett vezérigazgatóját vádolja a kisszállási focicsapat fiktív, gázolajszállításon alapuló "szponzorálása" miatti, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezeléssel. A másik esetben a békéscsabai Farkas Miklós, a kalocsai Benő Csaba és társaik ellen az adóbevételt különösen nagy mértékben csökkentő, társtettesként, folytatólagosan, bűnszervezet tagjaiként elkövetett adócsalás és magánokirat-hamisítás a vád. A Vám- és Pénzügyőrség Békés Megyei Nyomozó Hivatala 1998 őszén tartott ellenőrzést a Békésen és Gyomaendrődön benzinkutat működtető Masterhand Kft.-nél. Kiderült: a budapesti székhelyű Fortus Rt. nevére kiállított számláik hamisak voltak. Az ismeretlen forrásból beszerzett 2,5 millió liter gázolaj értéke 326 millió forint, az emiatt elmaradt adóbevétel összege meghaladja a 750 millió forintot. A vádlottak között újkígyósi, makói, békéscsabai és kalocsai személyeket találni. Egyikük előzetes letartóztatásban, másikuk lakóhelyelhagyás tilalmával sújtva, a harmadik szökésben; a többiek azonban szabadlábon várják a büntetőper kezdetét. Jelzésértékű, hogy a sarkadi "benzinvonatperben" idén január végén a Békés Megyei Bíróság a másodfokú tárgyalást követő végzésében hatályon kívül helyezte a 2000 márciusában hozott elsőfokú, felmentő ítéletet. (Lásd: Szellemvonat, Magyar Narancs, 2002. február 7.) Ma sem tudni, hogy kik voltak a hat évvel ezelőtti ügylet kitervelői és irányítói. Az viszont biztos, hogy 1996 áprilisában a 476 ezer liter 95-ös és 98-as oktánszámú benzint szállító szerelvény a százhalombattai Dunai Kőolaj-finomítóból ausztriai célállomás felé indult, ám az ország délkeleti szegletében kötött ki. Január végén a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság jogerős ítéletében egyrendbeli, hivatalos személy által elkövetett bűnpártolásban bűnösnek mondta ki Kucsera Lajost, a Szeghalmi Rendőrkapitányság bűnügyi osztályának egykori vezetőjét. Az ügy 1995 májusáig nyúlik vissza, amikor a Füzesgyarmat mellett található Macskási-telepre gyanús teherszerelvény érkezett, amelyről egy szemtanú tájékoztatta Karancsi Tibor rendőr századost. A tiszt délelőtt tíz órakor értesítette erről felettesét, aki jelezte neki: az ügyben már szóltak a vámnyomozóknak, így nincs több teendőjük. A vámnyomozókat azonban csak négy órával később értesítették, akik délután öt órára értek ki a helyszínre, ahol a - feltehetően - tüzelőolajból pancsolt gázolajnak és az elkövetőknek a hűlt helyét találták. Mindezért egy év hat hónapos börtönbüntetésre ítélték az egykori rendőrtisztet, amelynek letöltését a másodfokú bíróság három év próbaidőre felfüggesztette. Bod Tamás

Ha nem is példa nélküli, de szigorú ítélet született első fokon az ún. milliárdos békési olajperben. A Békés Megyei Bíróság négyrendbeli, az adóbevételt különösen nagy mértékben csökkentő adócsalás miatt kihirdetett nem jogerős ítéletében kilenc év börtönre ítélte Dávid Péter elsőrendű vádlottat. Továbbá: a Békéscsabai Városi Ügyészség nemrégiben vádat emelt Orosz István, a Körös Volán Rt. egykori vezérigazgatója ellen egy húszmilliós olajügyben, míg hét volt Volán-vezető gyanúsítottja a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság által folytatott eljárásnak. Ugyancsak a békéscsabai ügyészség emelt vádat Farkas Miklós és társai ellen, akik a vádirat szerint bűnszervezet tagjaiként 2,5 millió liter gázolajat értékesítettek. Valamint: újratárgyalják a sarkadi benzinvonatpert; egy olajos eset bűnpártolásáért pedig jogerősen elítéltek egy volt magas rangú szeghalmi rendőrtisztet.

https://magyarnarancs.hu/belpol/bekes_megyei_olajugyek_hosszu_meneteles-61790/

Békés megyei olajügyek: Hosszú menetelés

2002-03-27 23:00:00

Nem jogerős

https://magyarnarancs.hu/publicisztika/nem_jogeros-54042

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/nem-jogeros

Magyar Narancs

2002-03-21 00:00:00

A két bírói tanács ugyanazon akták alapján eltérően rekonstruálta a történteket. A három évvel ezelőtti indoklás szerint Tocsik Márta megdolgozott a pénzéért; mivel az állami költségvetésnek majd´ 10 milliárd forintot takarított meg, az üzleti életben nem kirívó 10 százalékos sikerdíj járt neki. Csakhogy közben az akkori koalíciós pártok kiszimatolták, hogy buli van, és megbízottjaik arra kényszerítették Tocsikot, hogy általuk megnevezett cégek számláira több száz millió forintot utaljon át. Tocsikot és az ÁPV Rt. munkatársait ezért felmentették, a "pártközeli" vádlottakat viszont elmarasztalták. A 2002-es változat szerint a jogásznő alkalmazása az ÁPV Rt. szempontjából nem volt ésszerű. Tocsik megbízásának az volt a célja, hogy a jogásznő "közbeiktatásával" pénzt lehessen kihúzni az állam zsebéből. A szálakat a privatizációs szervezet akkori elnöke, Szokai Imre mozgatta, amiben elsősorban az ÁPV volt vezető jogtanácsosa, Liszkai Péter segítette. Szokai ezért most négy és fél, Liszkai három és fél, Tocsik pedig négy évet kapott. Van azonban közös pont is a két ítéletben: az, hogy a politika ott sertepertélt Tocsik körül. Az a háromszázvalahány millió forint (fiktív számlák ellenében) nagy valószínűséggel nem véletlenül vándorolt azon cégekhez, amelyeket a sajtó (elsőként a HVG) összefüggésbe hozott az akkori koalíciós pártokkal. Boldvai pénztárnok és Budai aktív részvétele azonban - a nyomozás során feltárt adatok alapján - perrendtartásszerűen nem igazolható; ezt 1999-ben figyelmen kívül hagyta a bíróság, 2002-ben nem. Ám ez pusztán annyit jelent, hogy a bíróság a törvényesen beterjesztett vádat nem találta megalapozottnak - márpedig a bíróság más összefüggésben nem foglalkozhat az üggyel. Írásos indoklás híján egyelőre nem világos, hogy az ítélethozatalkor mekkora súllyal esett latba az a képtelen gazdasági és jogi környezet, amelyben az ÁPV-nek teljesítenie kellett volna az önkormányzatok igényeit. Például az, hogy az 1989/XIII. törvény - amely elrendelte, hogy az állami vállalatok gazdasági társasággá alakulása után ki kell adni az önkormányzatoknaknak a belterületi földek után járó vagyonrészt - betű szerinti teljesítése lehetetlen volt; s hogy e szituációban az alkufolyamat eleve törvénytelen módszer volt-e, vagy a rossz jogszabály miatti kényszerhelyzet feloldására tett kísérlet. A két ellentétes ítélet most nyilván tovább gyengíti a bírói függetlenségbe vetett hitet, és újabb politikai támadásoknak teszi majd ki az igazságszolgáltatást. Azt a levest, amit a politika főzött, most majd a politika a tőle függetelen hatalmi ág nyakába fogja zúdítani. És ez az igazán nagy baj.

A Tocsik-perben hétfőn meghozott elsőfokú ítélet homlokegyenest ellenkezik az ügyben 1999 februárjában kihirdetett, ugyancsak elsőfokú verdikttel.

https://magyarnarancs.hu/publicisztika/nem_jogeros-54042/

Nem jogerős

2002-03-20 23:00:00

Rendőrségi vizsgálat a Defend ellen: Túlvállalás

https://magyarnarancs.hu/belpol/rendorsegi_vizsgalat_a_defend_ellen_tulvallalas-62180

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/rendorsegi-vizsgalat-a-defend-ellen-tulvallalas

Magyar Narancs

2002-02-21 00:00:00

egy ezt elősegítő szándéknyilatkozatot már aláírt), egyeduralkodóvá válhat e területen.ADefend Security Kft. cégbejegyzését törvénysértőnek vélő Keller László szocialista képviselő még tavaly felhívta a legfőbb ügyész figyelmét arra, hogy a biztonsági vállalat profilja több, a személy- és vagyonvédelemről szóló törvénybe ütköző tevékenységre is kiterjed. Polt Péter első állásfoglalásában elismerte ugyan, hogy a Defend Security Kft. tevékenységének egyike-másika nincs közvetlen kapcsolatban a fő tevékenységeinek számító személy- és vagyonvédelemmel, illetve magánnyomozással, ám hozzátette: a jogvesztő határidő miatt a cégbíróság nem léphet fel a szabálysértő ellen. Keller László újbóli levelére válaszolva (amelyben a szocialista képviselő a szerinte törvénysértő helyzet megszüntetésére teendő ügyészségi lépéseket firtatta) Polt Péter újfent leszögezte: a cégtörvény alapján az ügyészség nem indíthat pert a Defend Security társasági szerződésének érvénytelenítése végett. Ám mivel a legfőbb ügyész szerint is vannak a Defend Security Kft. cégjegyzékben szereplő tevékenységei között olyanok, amelyek ellentétesek lehetnek a személy- és vagyonvédelmi törvénnyel, rendőrségi vizsgálatot kezdeményezett annak kiderítésére: ténylegesen is űzi-e a cég ezeket. A szocialista honatya úgy véli, nincs túl sok oka az elégedettségre. Szerinte az ügyészség élhetne a perindítás eszközével, amelynek használatára a cégtörvény egyik passzusa kifejezetten feljogosítja. Ráadásul Polt válaszában úgy ítéli meg: "A rendelkezésre álló adatok alapján - amennyiben jogvesztő határidő ebben nem akadályozná - okot látna a Defend Security Kft.-vel szemben törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatására." Más kérdés, hogy a rendőrségi vizsgálat, esetleg az ügyészség által indított per milyen eredménynyel kecsegtetne. Elég csak a Fidesz közeli cégek utáni "nagytakarítással" hírbe hozott Schlecht Csaba ügyére gondolni - tavaly szeptemberben a rendőrség bizonyítottság hiányában megszüntette a nyomozást, az ügyészség pedig elutasította az ezt kifogásoló szabaddemokrata politikusok panaszát -, esetleg felidézni, hogy a rendőrség 1998 és 2001 között tucatszor ellenőrizte és találta rendben a felügyeleti jogkörébe tartozó Defend Security Kft.-t. Az eljárások kimenetelét valamelyest az is behatárolja, hogy a személy- és vagyonvédelemről szóló törvény passzusai alól nem a legnehezebb kibújni. Polt Kellerhez intézett válaszában úgy fogalmaz: "Annak nincs akadálya, hogy a magánnyomozói, vagyonvédelmi tevékenységgel foglalkozó szervezet újabb gazdasági társaságot hozzon létre, és a képviselő úr által sérelmezett tevékenységeket annak tevékenységi körébe sorolja." Keller ezt úgy értelmezi, hogy "a Defend még azt a fáradságot sem vette, hogy legalább a törvényesség látszatát fenntartsa". A jelek szerint Földi cégén egyébként is képtelenség "fogást találni": január végén tagadta meg a rendőrség a nyomozást a Magyar Postának a Defend Security Kft.-ben történő tulajdonszerzésével kapcsolatos feljelentés ügyében. (Két szocialista képviselő tavaly novemberben különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettének gyanújával tett feljelentést ismeretlen tettes ellen; szerintük a postának félmilliárd forintos vagyoni kárt okoztak azok a tagi kölcsönök, amelyeket a biztonsági cégnek nyújtott.) Eörsi Mátyás SZDSZ-es képviselő is pert vesztett az őrző-védő céggel szemben, miután a bíróság szerint valótlanul állította, hogy annak félmilliárdos adótartozása van (lásd a Van egy jó híre című írást). A tavaly 5-6 milliárd forintos árbevételt (amelyből nem kevés származott állami megrendelésekből, lásd: ´felsége hírszerzője, Magyar Narancs, 2001. április 26.) elkönyvelő Defend Security Kft. közben töretlenül gyarapszik. Ügyvezetője szerint 2001-ben már valamennyi nyereséget termelt, jóllehet az évet csaknem egymilliárdos veszteséggel kezdte. A jövőt illetően több mint biztató a Magyar Postával az elmúlt év végén nyélbe ütött, 2005 végéig szóló pénzszállítási szerződés, hiszen ennek csak az idei értéke alig marad el a 650 millió forinttól. Ha pedig az OTP Bank trófeáját is felszögezi a falra, a Defend Security Kft. akár a hazai pénzszállítási piac háromnegyedét is kisajátíthatja - állítják biztonsági szakemberek. Márpedig erre minden esélye megvan Földi cégének, tekintve, hogy korábban olyan szándéknyilatkozatot írt alá a hitelintézettel, miszerint meghívják azokra a tenderekre, amelyeket az OTP Bank biztonságtechnikai szolgáltatásokra ír ki, amennyiben a bank jelenlegi őrző-védő partnere nem tud eleget tenni feladatainak, illetve lejárnak a vele kötött szerződések. A Defend Security Kft. ázsiójának emelkedését mi sem bizonyítja jobban, mint az a nemrég felröppent hír, hogy egy hazai befektetési társaság szemet vetett a vállalkozásra. A biztonsági cégek nem tartoznak a legígéretesebb üzleti lehetőségek közé, ám a Magyar Hírlap értesülései szerint az érdeklődőt nem is a haszonszerzés motiválja - sokkal inkább az a szándék, hogy egy esetleges áprilisi kormányváltás során is garantálja a Fidesz jó embereként elkönyvelt Földi boldogulását. Aki - amint azt a lapunknak tavaly adott interjújában elmondta (Magyar Narancs, 2001. július 12.) - ugyan nem vár politikai változást az idén, ám ha ez mégis bekövetkezne, akkor tudatában van annak: "A kivégzőosztag már sorakozik." Van egy jó híre

Rendőrségi vizsgálatot kezdeményezett a legfőbb ügyész annak kiderítésére, hogy folytat-e a személy- és vagyonvédelemről szóló törvénnyel ellentétes tevékenységet a Defend Security Kft. A Földi László egykori hírszerző nevével fémjelzett őrző-védő cég amúgy megállíthatatlannak tűnik: a Magyar Postával a múlt év végén kötött ötéves megállapodás révén a vállalat a pénzszállítás domináns szereplőjévé nőtte ki magát, és ha a terveiben szereplő OTP Bankot is sikerül becserkésznie (amellyel egyébként

https://magyarnarancs.hu/belpol/rendorsegi_vizsgalat_a_defend_ellen_tulvallalas-62180/

Rendőrségi vizsgálat a Defend ellen: Túlvállalás

2002-02-20 23:00:00

A környezetvédelmi tárca négy éve: Tűrt kategória

https://magyarnarancs.hu/belpol/a_kornyezetvedelmi_tarca_negy_eve_turt_kategoria-61784

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/a-kornyezetvedelmi-tarca-negy-eve-turt-kategoria

Magyar Narancs

2002-02-14 00:00:00

A Környezetvédelmi Minisztérium (KM) amúgy is csak szükségtelen rossz volt a jelenlegi kormányzat számára. Az előző kormányzati ciklusban a gazdasági kabinetnek is része volt (elsősorban a területfejlesztés miatt), és egy, a saját pártjában magasan jegyzett politikus vezette, míg a Fidesz idejében a tárca a kisebb koalíciós partnerre lőcsölt, fajsúly nélküli hivatal lett. A területfejlesztést elvitték, a Központi Környezetvédelmi Alapot célelőirányzatként beolvasztották a költségvetésbe (KAC), a többit pedig rábízták Pepó Pálra. Pepó A tárca megszűnése amúgy de facto 1998-ban bekövetkezett. Pepó nagy hévvel nekilátott komcsizni, elűzött 60-70 sokat próbált szakembert, lapátra tette a Hortobágyi Nemzeti Park nemzetközileg elismert igazgatóját, Aradi Csabát (akit csak mostanára sikerült rehabilitálni), összeveszett a zöld mozgalommal (alapított magának másikat), szabad teret adott az "aktatáskázásnak", lezüllesztette az egész intézményrendszert. A kormány számára is kínos volt az a rengeteg belföldi és külföldi ballépés, ami Pepó nevéhez fűződik (hogy csak néhányat említsünk: EU-csatlakozási tárgyalások, KAC-csőd, Merci konferenciabusz, másfél milliós kandalló, dzsoggingos diplomáciai fellépés). Hamar nyilvánvalóvá vált: Pepó nem megoldás, Orbán Viktor - a koalíciós szerződésre hivatkozva - mégsem erőltette a leváltását. Pepó menesztéséhez végül soha meg nem erősített állambiztonsági ügyek kellettek. Az időszak emblematikus figurája Gordos Dénes volt, aki a Környezetgazdálkodási Intézetet (KGI) formálta saját hasonlatosságára (még a képernyőkímélőn is a kántor-orgonista arcképe jelent meg). Mujzer János, akit Ligetvári Ferenc bízott meg azzal, hogy a KGI-ben rendet tegyen, az ügyészségen tett feljelentést az intézet korábbi vezetői ellen, bűnszövetségben elkövetett, különösen nagy kárt okozó sikkasztás gyanúja miatt. A KGI-nek egy egykori püspöki palotát béreltek ki tíz évre évi 100 millió forintért, és 500 millióra becsülték az indokolatlan luxusvásárlások, szükségtelen megbízások, lakomák (libériás inasok, szarvasgomba stb.) összegét. Turi-Kovács kezdettől bagatellizálni próbálta az ügyet: "Egy bizonyos része, a zongora, az annyiszor látott stelázsi és egyéb csatolt részei - hát nem nagyon tűntek komolynak és megalapozottnak." Vádemelés mindenesetre még nincs. Pepó utóda, Ligetvári Ferenc túl naivan és túl nagy tempóban látott hozzá a rendcsináláshoz, mire az akkor még megkerülhetetlen kisgazdák azonnal a fejét követelték Orbántól - és meg is kapták. A harmadik miniszter, Turi-Kovács Béla jól alakítja a neki szánt szerepet - vezérelv: csak újabb botrány ne legyen -, lassan rehabilitálja a tárcát, a politikai konfliktusokat ügyesen kerülgetve. A Pepó által kirúgott szakemberek egy része visszaszivárgott, másik részük a magánszektorban teszi ugyanazt, amit eddig, csak többszörös (köz)pénzért. Turi-Kovács ügyesen szerepel a médiában is: zöld mikulásruhában járja az óvodákat, és vitathatatlan érdeme, hogy hagyja dolgozni azt, aki dolgozni akar és tud. Kis lépések Nagy diplomáciai sikerről beszélt a kormány az EU-csatlakozási folyamat környezetvédelmi fejezetének lezárása kapcsán. Az első országjelentések igencsak elmarasztalták az ágazatot, de bármennyire is feltételeztük, hogy a csatlakozás kiemelt kritériuma lesz a környezetvédelem, a tárgyalások gyors lezárása inkább azt mutatja, ez nem így van. Eredetileg 9-10 területen kértünk átmeneti mentességet, de ezek nem mindegyike volt valós igény. A kormány környezetpolitikai szempontból jól döntött végül, hogy csak négy területen igényelt derogációt; ezeket az EU könnyű szívvel meg is adta. A törvényalkotás terén lassan, de biztosan másolgatjuk az uniós joganyagot. E ciklus legnagyobb horderejű eseménye e téren a hulladékgazdálkodási kerettörvény elfogadása volt, amely tipikus "csővégi" szabályozás lett: az állam a nyersanyag, energia és természeti erőforrás pazarlásának folyamatába nem kíván beavatkozni sem adminisztratív, sem gazdasági ösztönző eszközzel. Bár a prioritási sorrend legelején a megelőzés áll, szabályozása elégtelen. A tartós és újbóli használatra alkalmas termékek és csomagolások elterjedéséhez hatékony gazdasági szabályozókra, adókedvezményekre, az újrahasznosított termékek esetében fogyasztói árkiegészítésre lenne szükség, de ezt a törvény nem biztosítja. A legnagyobb hiányosság, hogy a szöveg számtalan helyen utal 35, később megalkotandó jogszabályra, amelyek viszont nagyon lassan készülnek. A csomagolásról szóló kormányrendelet már célegyenesbe jutott, igaz, a legutóbbi változat nem felelt meg sem az iparnak, sem a környezetvédő szervezeteknek. Nézzük tovább: szimbólumértékű, hogy egy tivornya alkalmával a minisztérium egy magas pozíciójú embere szitává lőtte Hermann Ottó képét; a természetvédelemre erősen rányomta a bélyegét az "évszázad bűntényének" nevezett blöff, amivel kiválóan a természetvédők ellen lehetett hangolni a parasztokat; a nemzeti parkokban csak termőföldet, legfeljebb ökoturisztikai beruházásokat látó kisgazdáknak sikerült elmozdítaniuk Aradi Csabát a Hortobágyi Nemzeti Park éléről; évek óta tervezik a nemzeti agrár-környezetvédelmi programot, de máig nem indult el, sőt a tárca nem tudta elérni azt sem az oktatási tárcánál, hogy ne szüntessék meg azt a gödöllői intézetet, amely ezt kidolgozta; az olasz vadászok madármészárlásainak felderítése dicséretes, viszont azon túl, hogy kampánytémává avatták, operatív tárcaközi intézkedések eddig nem történtek. Az árvízvédelemben és ártéri gazdálkodásban, ha tettekben még nem is, de elviekben már látszik az új Vásárhelyi-terv hatása, amely a gátak magasítása helyett inkább a tározók kialakítását és a természetközeli ártéri gazdálkodást preferálja. Bős ügyében a tárca kompetenciáján kívül történnek az események - ha történik egyáltalán bármi -, viszont a horvátok által a Drávára álmodott vízlépcső ügyét a minisztérium minden nyilvános fórumon elutasította, ám a magasabb szintek hozzáállása már ellentmondásos. A felszíni vizek minősége és az ipari területek, illetve a városok levegője számottevően nem javult, vagy ha igen, az inkább az ipari recessziónak köszönhető, mint a kormányzati intézkedéseknek vagy a finanszírozási rendszer hatékonyságának. Lesz-e minisztérium? Orbán Viktor - "egy szűk körben elhangzott kijelentése" szerint - elképzelhetőnek tartana egy kilenc-tíz tárcából álló kormányt, amennyiben a Fidesz újra győz. Már novemberben is lehetett ilyet olvasni: "Az uniós csatlakozási tárgyalások lezárása után (...) végig kell gondolni azt is, hogy szükség van-e önálló Közlekedési, Környezetvédelmi, illetve Ifjúsági és Sportminisztériumra is." (origo) Akkor ezt nem cáfolta senki, most viszont Turi-Kovács Béla először azt nyilatkozza, hogy "nyilvánvalóan elképzelhető" a minisztérium megszüntetése, majd sajtóközleményben "cáfolta és teljesen megalapozatlannak" tartotta "ezeket a feltételezéseket". Márpedig, ha csak egy tárcát szüntetne meg a Fidesz, az bizonyosan a környezetvédelmi lenne. Régóta sejthető, hogy a párt belső köreiben zsigeri idegenkedés van az ágazattal szemben; általános a hit, hogy egy hatékonyan működő környezetvédelmi jogrend és intézményrendszer akadályozná a nagy gazdasági menetelést. A párt szakpolitikusa, Illés Zoltán kikerült a párt elnökségéből és az országos listára sem került fel, míg Turi-Kovács Béla polgári kisgazda szerepel rajta. A KM további gyengüléseként értékelik, hogy a közelmúltban megszűnt tiszai kormánybiztosi iroda feladatköre a vízügyhöz került, illetve hogy a KAC pénzügyeinek intézését a Magyar Államkincstár veszi át a tárcától. Az MSZP oldalán sem biztatóbb a helyzet: a beolvasztás vagy megszüntetés gondolata ott is felmerült. Medgyessy Péter néhány hete arról kérdezte híveit, hogy mely problémákat kellene előtérbe helyezni a kampány folyamán, és az első huszonöt pont között a környezetvédelem nem szerepelt. Kupa Mihály, a Centrum kormányfő-jelöltje annak ellenére sem ejtette ki még a száján a fenti szót, hogy - többek között - Droppa György zöld demokratáival lépett szövetségre. (A választások közeledtével megint előkerült a Magyarországi Zöld Párt, amelyik négy éve sikeresen járatta le a "zöld" értékeket, kampányukkal feltehetően ezt most is elérik.) Akárki alakít is kormányt, nem lenne meglepő, ha az önálló környezetvédelmi tárca megszűnne. Egy még tovább duzzasztott kancellária, a misztikus referatúra fejlesztése, valamint államtitkári szinten vezetett hivatalok könnyen szerepelhetnek az orbáni jövőképben a KM helyett; ha pedig az ellenfél győz, könnyen megtörténhet a tárca házasítása egy másikkal. Érthetetlen, hogy az EU-csatlakozás után miért ne kellene Környezetvédelmi Minisztérium; a bürokratikus unióban a feladat nagyságrendekkel több lesz. Az ország környezeti állapotának javítása önmagában is óriási munka, de a nemzetközi egyezményekkel kapcsolatos jogalkotás és végrehajtás, a hatóságok működtetése, a régóta ígérgetett agrár-környezetvédelmi program, a még el sem kezdett környezetegészségügyi tennivalók, a társadalmi tudatformálás egy intézményileg és politikailag erős környezetvédelmi tárcát feltételez. Szilágyi László KAC A Központi Környezetvédelmi Alapot kezdetektől célelőirányzatként kezeli az Orbán-kormány. Nincsenek értékelhető adatok arról, hogy mennyi pénz folyik be a KAC-ba, ki kap mentességet és milyen alapon, arról pedig végképp nem, hogy milyen ellenőrzési rendszert épített ki a tárca a beruházások menetére. Egyes források szerint a befizetett összegek töredékét, kb. 15-20 százalékát fordítják arra, amire beszedik, a többi pénznek nyoma vész a költségvetésben. A megszavazott támogatásokból látszik, hogy a bevételi arányok jelentősen eltérnek a finanszírozási arányoktól. Az üzemanyag-termékdíjból származik a KAC bevételének legnagyobb része, ennek ellenére közlekedési, levegőminőség-javító beruházás kevés van, annál több a szennyvizes. Azokra is szükség van, de a szennyezés kibocsátóitól nem folyik be pénz, mert a kormány nem vetett ki környezetterhelési díjat, pedig háromszor is elővették ennek ötletét. Így a "szennyező fizet" elve továbbra sem érvényesül. A legnagyobb káosz a szennyvízberuházások terén van, pedig ide megy a legtöbb pénz. Öt-hat helyre lehet e területen pályázni, ezek körkörös ígérvényeket adnak ki; ezt bonyolítja még az ISPA, sőt a Széchenyi-terv képes átnyúlni a pályázati struktúra felett, ahogy történt például a balatoni régió esetében. Közben egyre több helyről hallani, hogy olyan művek épülnek, amelyek üzemeltetését a lakosság nem tudja megfizetni. A támogatási rendszer fogyatékossága és átláthatatlansága ebben az esetben is többször hozott korrupció-gyanús ügyeket. Parlamenti albizottság is alakult a beruházások közbeszerzéseinek ellenőrzésére, amelynek vezetőjét, Székely Zoltánt "dokumentumokkal" csalta lépre Balla Dániel, aki szintén több beruházást vezetett. A nyertes pályázókkal való szerződéskötés és pénzutalás meghaladta a tárca teljesítőképességét. A KAC lassú és bürokratikus mind a fejlesztési, mind a közcélú alapok esetében, több beruházás befuccsolhat a későn érkező pénzek miatt, és nagy múltú környezetvédelmi szervezetek adják be a kulcsot a megítélt támogatások 6-8 hónapos késése miatt. (A legszomorúbb a Tisza Klub kényszerpihenője, amely például a ciánszennyezés idején hetekig dolgozott egyfolytában, mialatt Pepó miniszter a balatoni kormányüdülőben múlatta az időt.) A pénzügytechnikai rész átkerült a kincstárhoz; ez talán felgyorsítja a folyamatot, ám a pályázati kiíráson, az elosztás elvén és gyakorlatán ez nem segít. A pályázati rendszer 2002-ben sem változott lényegesen, ezért idén sem várható áttörés. Sőt az elosztható pénz is igen kevés lesz, mert 15-18 milliárd forintra már kötelezettséget vállalt a KAC.

Amikor a Fidesz átadta a környezetvédelmi tárcát a kisebbik koalíciós partnernek, egyúttal meg is pecsételte a minisztérium sorsát. A kisgazda irányítású minisztérium a kétéves Pepó-korszak végére szakmai és erkölcsi mélypontra jutott. Utóda, Ligetvári Ferenc éppen csak elkezdhette az ágazat rehabilitációját, máris lecserélték; az őt követő Turi-Kovács Béla idejében elkezdődött ugyan a környezetvédelmi közigazgatás normalizálása, de szakmai áttörés nem következett be. A ciklus vége felé komolyan fölmerült az is, hogy - Fidesz-győzelem esetén - a választások után nem lesz önálló Környezetvédelmi Minisztérium.

https://magyarnarancs.hu/belpol/a_kornyezetvedelmi_tarca_negy_eve_turt_kategoria-61784/

A környezetvédelmi tárca négy éve: Tűrt kategória

2002-02-13 23:00:00

Vádirat Szabadi Béla ellen: A senkik senkije

https://magyarnarancs.hu/belpol/vadirat_szabadi_bela_ellen_a_senkik_senkije-62553

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/vadirat-szabadi-bela-ellen-a-senkik-senkije

Magyar Narancs

2002-02-14 00:00:00

Nyolc és fél hónapja raboskodik a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium volt államtitkára, Szabadi Béla. A kisgazda politikus ügyeiben csaknem egyéves "adatgyűjtés", majd féléves nyomozás után az elmúlt napokban készült el a vádirat. A per újabb súlyos bizalmi válságba taszíthatja az egész magyar igazságszolgáltatást. Hiszen ha Szabadira a fejére olvasott bűnök miatt valóban sokéves szabadságvesztést kell kimérni, akkor szinte ordít a kérdés: miért csak őrá? Ha Szabadi 5,8 millió forintos repülőútjai halmazatilag 12 évvel jutalmazhatók, mennyit érhet egy 32 millió forintos különgép? És mennyit az Újpest félmilliárdja? Hol a többi vádirat? Különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés, sikkasztás és felbujtóként elkövetett magánokirat-hamisítás - ezek a kulcsszavai annak a vádiratnak, amit a nemrégiben felállított Központi Ügyészségi Nyomozó Hivatal hozott össze Szabadi Béla ellen, aki a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) politikai államtitkára volt 1998 nyara és 2001 februárja között. A Torgyánhoz mindvégig hű kisgazda politikus tavaly június 21. óta van előzetes letartóztatásban - október 4-ig zárkában tartották (Gyorskocsi utca, 113-as cella), azóta ezt házi őrizetté enyhítették. A mára hivatalossá vált vádak szerint állami tisztségében tett intézkedései nyomán az államot több mint egymilliárd forint kár érte. A volt államtitkár 1971-ben szerzett közgazdasági egyetemi diplomát, ´75-ben doktorált, ´78-ban kandidált. Friss diplomásként a Gazdaságkutató Intézetben kapott állást, ahol húszéves munkaviszonya alatt a főosztályvezetői székig jutott el. Innen került az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumba 1992-ben, ahol a makrogazdasági főosztályt vezette, egy év után pedig a Tartalékgazdálkodási Igazgatóság vezetőhelyettesévé lépett elő. 1994-től vállalkozóként indult harcba a napi betevőért, 1995 augusztusában pedig a kisgazdák gazdaságpolitikai kabinetjének vezetője lett. Az oroszul, franciául felsőfokon, angolul társalgási szinten beszélő politikus személyesen készíti el a Torgyán vezette kisgazdapárt "alternatív gazdasági programját", a kormányváltáskor pedig - a miniszter nélkülözhetetlen jobbkezeként - vetélytárs nélkül szerzi meg a politikai államtitkári tisztséget az agrártárcánál. A programalkotó A Szabadi Béla nevű magánszemély nem tartozott a rendszerváltás nagy nyertesei közé. A nagy ívű kisgazdaprogram megalkotója, a - későbbi pártelnöki minősítés szerint - "közgazdasági zseni" államtitkári kinevezéséig egy panelház szürke lakója volt, csekély számú baráttal, s már politikai szerepvállalásának első időszakától kezdve számos ellenséggel. Szabadit az elnök kegyeit kereső többi nyalnok leplezetlen bizalmatlansággal fogadta, a suttogó propagandában csak moszkovita befurakodóként vagy egyenesen beépített ügynökként emlegették. Ennek alapja az a többéves moszkvai külszolgálat lehetett, amelynek során a későbbi államtitkár a KGST magyar titkárságának szakértőjeként kereste a kenyerét. (Ez a momentum egyébként nem szerepel egyetlen későbbi önéletrajzában sem, de több volt kollégája, illetve tudósító esküszik rá, hogy igaz.) Mindezek után a Szabadi Béla nevű politikai államtitkár soha nem tapasztalt eréllyel látott hozzá a rábízott főhivatal gazdasági ügyeinek gatyába rázásához. Tehette, mert az úgynevezett reálfolyamatokhoz vajmi keveset konyító miniszterének egyik legelső, 1998 szeptemberében kelt belső utasítása az ő hatáskörébe utalta mind maga a "ház", mind a tárcához tartozó külső intézmények irányítását, illetve az utóbbiak tulajdonosi jogainak gyakorlását. E nagy hatalom birtokában - sugallja az elkészült vádirat - Szabadi a maga szakállára tette-vette a költségvetési pénzeket, miközben a miniszter minderről semmit sem tudott. Ez tényleg nagyon életszerűen hangzik. Az utazó Szabadi még szabad, de már független képviselőként 2001. június 21-én, mentelmi ügyének tárgyalásakor maga mondta ki a lényeget a parlamentben: "A hűtlen kezelés alapos gyanúja (vele kapcsolatban, természetesen - a szerk.) főként az FTC-reklámszerződésekkel kapcsolatban fogalmazódik meg." Ezen a vonalon pillanatnyilag mintegy 1,2 milliárd forintot keres rajta a nyomozó hatóság. A másik vonal az utazások ügye: az ügyészség megállapítása szerint az államtitkár kilencszer utazott a tengerentúlra, és mindig első osztályon, holott a rá érvényes kedvezményi szabályozás szerint csak komfortfokozatot vehetett volna igénybe. Az utóbbi az egyszerűbb történet. A kormány tagjainak, illetve a kormányzati feladatot ellátó főtisztviselőknek az utazásait egy 1997-es kormányrendelet szabályozza. Ez korlátozta az úgynevezett különkedvezményes utazási jegyek igénybevételét, és lényegében úgy rendelkezett, hogy első osztály a minisztereknek jár, a többieknek jó lesz a fapad is. Szabadi Béla emlegetett utazásaival a szabálytalan felhasználás nyomán - írja az ügyészség - 5,8 millió forint kár érte az államot. Randa dolog ez, annyi szent. Csakhogy időközben más adatok is napvilágot láttak. Például abban a Miniszterelnöki Hivatalban, ahol a Szabadi-féle utazások első írásos kritikája felbukkant (jegyezte Sepsey Tamás), 1999-ben 95 első osztályú repülőjegy kifizetését engedélyezték, miközben maga Stumpf miniszter mindössze tízet vett igénybe. Példa más tárcák - például a külügy - környékéről is szép számmal akadt. Szabadi kinntartózkodásainak anomáliái (egy nem rendeltetésszerűen használt állami hitelkártya ügye, vagy egy olaszországi, hatszáz kilométerre szóló taxiszámla) a minisztériumot körüllengő pletykákban rendszeresen felbukkantak ugyan, de a vádiratban mindössze egy bizonyítási háttér nélküli mellékmondatban kaptak helyet. Ebben az ügyben joggal kérdezhette a volt államtitkár: akkor miért én kerültem célkeresztbe, miért tesznek ellenem egyenesen büntetőfeljelentést? A másik, a fő vonulat ennél jóval bonyolultabb történetet takar. Szabadi Bélát elsősorban azért látják az ügyészek börtönre érettnek, mert a reális áraknál többszörös összegekért köttetett reklámszerződéseket a Ferencvárosi Torna Club, azon belül is elsősorban a krónikus finanszírozási válságjeleket mutató labdarúgó kft. javára az agrártárca külső cégeivel, és ezzel megvalósította a hűtlen kezelés bűntettét. Válságmenedzser A Fradiban 1998 őszén vette át az uralmat a Torgyán-stáb. Az elnök Torgyán József lett, általános helyettesének pedig Szabadi Bélát választották meg. A válság hihetetlenül mély volt: az egyesület gyakorlatilag a teljes csőd szélén egyensúlyozott. Az az év novemberében készült felmérés szerint az addig felgyűlt közvetlen - azaz azonnali teljesítési kötelezettséggel súlyosbított - tartozások összege meghaladta a háromszázmillió forintot. Ebben a helyzetben tényleg valóságos megmentőként fogadták az Üllői úton a nagypolitikából érkező pártelnököt és teljes gazdasági hatáskörrel rendelkező, afféle pénzcsináló mágus hírében álló megbízottját. Ha messziről, hunyorítva nézzük, akkor tényleg sikert értek el: egy év alatt sikerült konszolidálniuk a Fradit. Az új urak minden gazdasági és tulajdonosi hatalmukat bevetették: a válságkezelő pénzek zöme valóban az agrártárca tulajdonába tartozó vállalatoktól érkezett. Ma már nyilvánvaló, hogy a tulajdonosi jogokat egy személyben gyakorló államtitkár nyomására a cégek vezetői szponzorációs vagy reklámszerződést írtak alá a klub illetékeseivel, aztán a kialkudott ütemezés szerint útnak indult a pénz. Így röppent fel - mondjuk - a tárca felügyeletével csaknem monopolhelyzetben működő fehérjefeldolgozó, az ATEV Rt. (népnyelven: "kutyagyár") szolgáltatását hirdető tábla a klubház falára. Mellesleg tényleg nem kis pénzért: 1999-ben és 2000-ben összesen 238 millió forint érkezett a bélfeldolgozóból az Üllői úti egyesület számláira. A másik, szintén súlyos nyomozati célvállalat, a Concordia Közraktározási Rt. 125 millió forintért reklámozta magát a legnépszerűbb hazai sportklub futballpályáján. Tény viszont az is, hogy a mai magyar futball nagyjából annyira vonzó a működő tőke számára, mint választási malacnak a bizalmatlansági indítvány. Szabadi Béla sem látta ezt másként. Maga mondta el: kinevezéséig az Üllői úti stadionban nem járt, a focit különben sem szereti, számára idegen ez a világ. A Fradi akkori vezetéséből kizárólag Torgyánról feltételezhető, hogy akár népszerűséghajhászásból, akár a hatalmi mámortól megszédülve valóban odahatott, hogy a Fradi újabb százmilliókhoz jusson. Szabadi Béláról ezt bajosan feltételezhetnénk. "Olyan egy fatökű volt - mondta róla egyik volt képviselőtársa -, hogy igazából fel sem fogta, mi is az a Fradi, miért kell oda az a pénz. Az a csapat mi vagyunk, mondtam neki. Csak nézett rám csodálkozva: mi vagyunk az az ingyenélő csürhe?" A préda Mindezek után legalábbis furcsa, hogy Szabadi Béla ebben a terhére rótt fő ügyben is egyedül vár ítéletre. Miként azt is nehéz lenne pontosan megmagyarázni, mi a különbség az ATEV százmilliói meg a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) ötszázmilliós "befektetése" között az újpesti futballklubba? Ugyan mitől más a száz százalékban állami bank ("az ország bankja") utóbbi, nyilvánvalóan felső utasításra elindított átutalása, mint a jellegében és viszonyrendszerében ahhoz pontosan hasonló fehérjefeldolgozó szponzori pénze? Az MFB hivatalos álláspontja szerint az ő támogatásuk valójában befektetés, mert majd évek múltán, mikor a Dózsa halomra nyeri a hazai meg a nemzetközi kupákat, és az ÚTE-t privatizálják, akkor az egész kamatostul térülhet meg. Ha meg nem, hát nem: és akkor vajon kutatja-e majd valaki, miért és ki is jegyezte az erről szóló banki döntést? Annál is súlyosabb kérdés ez, mivel ezen az alapon csaknem az összes, állami pénzzel bánó főtisztviselő bármikor perbe fogható lehet: hiszen bizonyosan akad legalább egy olyan döntésük, amely valamilyen formában megkárosítja az államot. (És azt a vádirat sem állítja, hogy Szabadi saját zsebre dolgozott volna.) Például, ha egy pénzügyminiszter bankot konszolidál, vagy ha egy magáncég - legyen mondjuk Defend a neve, esetleg Happy End - hiteléhez, feltőkésítéséhez állami forintokból jut támogatás, kiemelten jövedelmező megbízás vagy hitelgarancia. Ezek az ügyek eljárástechnikai szempontból semmiben sem különböznek attól, amit Szabadi csinált - ráadásul jórészt aligha a maga jószántából. Szabadit kétszer kérte ki a parlamenttől az ügyészség. Valószínűleg nem minden alap nélkül mondta a volt államtitkár a második ügyészi megkeresés (a Concordiánál feltárt szabálytalanságok) után napirendre került mentelmi ügyében, hogy "a Fidesz vezetői nem titkolják, hogy az eljárást kézben akarják tartani". Torgyán bukása, különösen a pártelnök lemondásához vezető személyes alkuk után Szabadi Béla a senkik senkije lett. Torgyán "kazettaügybe" keveredő fiának a lapokban feltételezésként megjelent, soha nem cáfolt információk szerint sértetlenséget ígért a kormányfő, ha a pártelnök csendben hajlandó távozni a bársonyszékből. Torgyán ezt meg is tette. Az FKGP-t feltrancsírozta a nagyobbik "koalíciós partner". Szabadi Béla pedig ottmaradt tök egyedül, a kezében a balhéval. Vigyed, Béla. Haverok nélkül A tavaly február 15-én távozó FVM-vezetés helyébe megbízottként Boros Imre PHARE-pénzeket felügyelő miniszter került - a kisgazda legendárium szerint Szabadi személyes ellensége. ´ pedig nem habozott feljelentést tenni, különösen miután március elején, egy szerda reggeli rádióinterjúban a miniszterelnök lényegében utasítást adott erre. Az addig szerfölött hallgatag államtitkár ekkor bajt szimatolt, és beszélni kezdett a sajtóban arról, mi miért is történt. Ám beszédessége csak olaj volt a tűzre - még az is igyekezett távol maradni tőle, aki addig minden lehetséges módon a kegyét kereste. Könnyen lehet, hogy végül is ez a csaknem teljes elszigeteltség, ez a nagypolitikai gyökértelenség, a segítségül hívható befolyásos társak hiánya pecsételte meg a sorsát. A volt államtitkár ellen ugyanis aligha indult volna meg ilyen mindent elsöprő eréllyel a büntetőeljárás, ha olyan megfelelő baráti-kapcsolati körrel rendelkezik, mint például Várhegyi Attila. A panelból jött, majd két év múltán hegyi társasházba költöző outsider ellen viszont teljes gőzzel működhet a hatalom büntetőgépezete. Különösen, hogy még hivatali idejében legendák születtek faragatlanságáról, arról, hogy állatként bánt munkatársaival; és főként azért, mert a Fidesz-FKGP-koalíció működéséért valakinek fizetnie kell a nyilvánosság előtt. És bár a bunkóság nem büntetőjogi kategória, most már valószínűleg csak egyetlen kérdés maradt nyitva: letöltendő lesz-e, vagy csak felfüggesztett? ´ lesz a közpénzek első "magányos gyilkosa". Zsámboki Levente

Nyolc és fél hónapja raboskodik a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium volt államtitkára, Szabadi Béla. A kisgazda politikus ügyeiben csaknem egyéves adatgyűjtés, majd féléves nyomozás után az elmúlt napokban készült el a vádirat. A per újabb súlyos bizalmi válságba taszíthatja az egész magyar igazságszolgáltatást. Hiszen ha Szabadira a fejére olvasott bűnök miatt valóban sokéves szabadságvesztést kell kimérni, akkor szinte ordít a kérdés: miért csak őrá? Ha Szabadi 5,8 millió forintos repülőútjai halmazatilag 12 évvel jutalmazhatók, mennyit érhet egy 32 millió forintos különgép? És mennyit az Újpest félmilliárdja? Hol a többi vádirat?

https://magyarnarancs.hu/belpol/vadirat_szabadi_bela_ellen_a_senkik_senkije-62553/

Vádirat Szabadi Béla ellen: A senkik senkije

2002-02-13 23:00:00

Meghalt Rapcsák András: Béke pereire

https://magyarnarancs.hu/belpol/meghalt_rapcsak_andras_beke_pereire-62178

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/meghalt-rapcsak-andras-beke-pereire

Magyar Narancs

2002-02-07 00:00:00

Vasárnap elhunyt Rapcsák András (1943-2002), Hódmezővásárhely polgármestere és fideszes parlamenti képviselője. Halála éppoly váratlanul ért mindenkit, mint a politikus-fizikus-sakkozó majd´ mindegyik lépése.Avásárhelyi képviselőtársak Kis Buddhának, a kormányfő "nagyvadnak", míg Rapcsák András Himalájának nevezte Rapcsák Andrást. A sajtóban mindegyik nick megélt egy címlapot, mert a vasárnap éjfél előtt tüdőembóliában meghalt politikus és családjának élete sűrűn teleírt újságlapokból állt, amelyek kiemelt mondatai mindig vonzották az önkényuralom szó hallatán összerezzenő köz figyelmét. A történetek főszereplője legtöbbször a polgármester volt, vagy valamely családtagja (Billa-ügy, a negyedmillás névnapi parti, tanárnő lánya iskolai késelős ámokfutása, plusz a fiatal Rapcsák eredménycentrikus balcsapottja, amellyel lenyomta Túri Józsefet, a polgármester legnagyobb ellenségévé avanzsáló egykori kampányfőnököt stb.). Normális helyeken ezek külön-külön is tönkretennének egy politikust. Rapcsák története minden elemében rekordok története: az ország legmélyebben fekvő településén az ország legmagabiztosabban parlamentbe jutó politikusát az ország legszélesebb ellenzéki koalíciója sem tudta soha megbuktatni; és csak egy spanyol polgármesternek köszönhető, hogy Rapcsák mindezt nem Európa legkövérebb városvezetőjeként élte meg. Politikus születik A gravimetrikus elvek alapján működő folyamatos adagolószalag-mérleg című értekezésével egyetemi doktori kinevezést szerző matematikus-fizikus politikai karrierje egyidős a rendszerváltással. Rapcsák András 1990-ben lett Hódmezővásárhely polgármestere úgy, hogy a szavazatok alapján ugyan nem került be a közgyűlésbe, de "külsősként" végül őt választották meg az önkormányzati képviselők. (Emlékezetesek az őt ajánló Marzsinai Zoltán szavai: "Saját unokahúgát vette feleségül, szereti az italt és durva, ám ennek ellenére minden szempontból alkalmas ember.") Rapcsákról hamarosan kiderült: mesterien beszéli a magyar nyelvet, rendszeresen sakkozik, és Hódmezővásárhely mellett nagyon szereti a whiskyt meg a pénzt. Politikai ellenfelei az első négy évben csendben asszisztáltak lelkes munkájához, amelynek meg is lett az eredménye: a város fejlődött, jutott is, maradt is. 1994-ben lehetővé vált, hogy országgyűlési képviselők is lehetnek polgármesterek és viszont; Rapcsák mindkét tisztségért ringbe szállt, immár nem függetlenként, hanem a kereszténydemokraták színeiben. Közönségtalálkozókra koncentrált korteskedéseiben mindenkit lenyomott: Csongrád megye 6. számú választókerületében a második fordulóban simán beválasztották az ország házába, polgármesterként pedig 74 százalékos támogatással újra kezébe kapta a várost. Innen kezdve a tizenhat szabadalom és ipari oltalom birtokosa már csak a politikára gyúrt, tagja lett egy rakás országgyűlési bizottságnak, barátja egy rakás politikusnak. Nagy ülések, nagy ütések Miután a KDNP némi polgári segítséggel sikeresen lenullázta magát, Rapcsák - 1997-ben - a Fidesz frakciójába igazolt át. Előtte még megalapította a Magyar Kereszténydemokrata Szövetséget, amelynek egy év múlva ügyvezető elnöke lett, és elnökké választották az IPU magyar csoportjának magyar-mongol baráti tagozatában is. Az 1998-as választásokon - az országban egyedüliként - már az első fordulóban mandátumhoz jutott, majd az őszi önkormányzati képviselő-választáson hazavágta a miépes-szadeszes-maszopos támogatással indult vetélytársat. Ilyen koalícióra amúgy nem volt még példa, mint ahogyan arra sem, hogy egy város értelmisége - a munkáspártiaktól a MIÉP-esekig - egybehangzóan olyan mániákus diktátornak titulálja vezetőjét, akinek agyára ment a hatalom. A városi közgyűléseken pazar retorikával fellépő Rapcsák azonban imponált a 38 ezer vásárhelyi szavazónak. A helyi sajtó csupán másodpercnyi kihagyásokkal nyalt neki, az őt támogató képviselők pedig automatákká váltak, még csak lóvét sem kellett beléjük pakolni: egyszerre hajtottak fejet az akarat előtt. Borul a bili 1999. március elején robbant a bomba: a vásárhelyi közgyűlés felfüggesztette a polgármestert egy a hivatal cechére íratott névnapi vacsora miatt. Ehhez jött a Billa-telek botránya: egy kétmillió forintért vásárolt földterület hozott negyvenszeres hasznot a Rapcsák családnak. A bonyodalmak miatt 2000 végére időközi választásokat kellett kiírni a városban. Rapcsák ellenzéke újfent tömörült, és Mucsi Imrét, az agrártárca államtitkár-helyettesét jelölte polgármesternek. A botrány kirobbanása után személyiségjogi perekből is több tucatot élt meg a város: ezekben Rapcsák András volt az egyik fél, a másik pedig legtöbbször Túri József egykori alpolgármester. Az ellenzék egyébként előszeretettel ráncigálta elő a régvolt csatornázási történetet (a győztes csatornázó 850 millióval drágábban vállalta a munkát ellenfelénél, mégis ő vájhatta az alföldi talajt), valamint az önkormányzat népjóléti irodája dolgozóinak önkényes segélykiírási ügyét is, amely miatt házhoz jött az Állami Számvevőszék, és 183 millió forint jogosulatlan áfa-visszaigénylést regisztrálva tért meg székhelyére. A "polgármester vagyok - nem vagyok polgármester" című sorozat másfél éve alatt legalább négyszer verték le a lakatot a lezárt polgármesteri szobáról, és legalább négyszer rakták vissza, az Országgyűlés mentelmi bizottsága kimondta, hogy "Rapcsákot nem adjuk!", aztán egy nagy kormányodahatás után a közgyűlés feloszlatta önmagát, és kiírták az időközi választást. Rapcsák András elsöprő győzelmet aratott, polgármesteri székét visszaszerezte, ráadásként hívei abszolút többségbe kerültek a közgyűlésben. Rapcsákot háromszor választotta meg vezetőnek a városa, kétszer pedig tágabb pátriája képviselőnek; ellenfelei a tíz év alatt nem tudták megszorítani. Legutóbb, tavaly év végén Orbán Viktor és a fél kormánya kampányolt mellette, és maximális támogatottságáról biztosította Rapcsákot Kövér László is, aki úgy fogalmazott: "Nemcsak termeténél, hanem természeténél fogva is nehéz ember. Ezt én belátom, de könnyű emberek nem képesek maradandót alkotni." A Fidesz aligha talál olyan utódot, aki a Rapcsákéhoz hasonló nagy eséllyel indulhatna tavasszal és őszszel; még akkor sem, ha az Európa-díjjal és Hild-éremmel dicsekedő város közgyűlésébe az elmúlt tíz évben egyetlen szocialista képviselőnek sem sikerült egyéni körzetből bejutnia. Hódmezővásárhely őszig nyugodtan aludhat, időközi választást az országgyűlési választás közelsége, illetve az önkormányzati törvény miatt nem lehet kiírni. A kormányrúdnál addig az az Almási István alpolgármester áll majd, akit feltétlen Rapcsák-hívőként tartanak számon a városban.

Vasárnap elhunyt Rapcsák András (1943-2002), Hódmezővásárhely polgármestere és fideszes parlamenti képviselője. Halála éppoly váratlanul ért mindenkit, mint a politikus-fizikus-sakkozó majd&acute; mindegyik lépése.

https://magyarnarancs.hu/belpol/meghalt_rapcsak_andras_beke_pereire-62178/

Meghalt Rapcsák András: Béke pereire

2002-02-06 23:00:00

Parkolási rend Budapesten: Jól fizető állás

https://magyarnarancs.hu/belpol/parkolasi_rend_budapesten_jol_fizeto_allas-62551

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/parkolasi-rend-budapesten-jol-fizeto-allas

Magyar Narancs

2002-01-31 00:00:00

A Fővárosi Főügyészséghez fordult tavaly szeptemberben Bajor Zoltán VI. kerületi SZDSZ-es önkormányzati képviselő az ország legnagyobb parkolási szövetsége, a Fővárosi Önkormányzatok Parkolási Társasága és az üzemeltetést végző Centrum Parkolási Kft. közti szerződés miatt. Bajor szerint a társulás működése jogellenes, és a bevételek nagy része "nem a kerületeknél jelentkezik". A főügyészség a vonatkozó iratokat nemrég felülvizsgálatra megküldte a közigazgatási hivatalhoz, értesüléseink szerint azért, mert a szerződést több pontban is törvénytelennek találta. Többen úgy tartják: a fizetőparkolás jelenlegi formája más okok miatt is aggályos.Bár felmérések szerint a budapesti autósok körülbelül 30 százaléka használja járművét naponta, a város fogalmát így is megterhelő sok száz ezer autó - és a motorizációs szintet jelentősen alulmúló úthálózat - miatt a szakértők egyöntetű állásfoglalása szerint szükséges a fizetőparkolás. A vita arról folyik, hogyan és mekkora területen működtessék a fizetőrendszert. Budapest 40 ezer fizető-parkolóhelye után három parkolási társulás szedi a pénzt: kettő közülük fővárosi érdekeltségű, a harmadikat, az ország legnagyobb parkolási rendszerét a hét fővárosi kerülettel szerződésben álló magánvállalkozás, a Centrum Parkolási Kft. üzemelteti. A városháza és az V. kerület szerelméből 1996-ban született Fővárosi Közterületi Parkolási Társulás (FKPT) önálló költségvetési szervként közalkalmazottakat foglalkoztat, költségvetése felett a főváros és a kerület őrködik. A városháza a VI., VII., VIII., IX. és XIII. kerületek bevonásával e társulási modellt szerette volna egységes parkolási rendszerré hizlalni, de 1997-ben a már előrehaladott tárgyalások az V. kerület makacssága miatt zátonyra futottak. Az V. kerületi önkormányzat ugyanis, szemben a fővárossal, alapítóként mindenáron külön jogokért kardoskodott, mire a többi kerület is kihátrált a készülő megállapodásból. A városháza által kezdeményezett második társuláshoz a főváros mellé csak a IX. és XIII. kerület csatlakozott, így 1999 végén létrejött az FKPT-hoz hasonlóan működő Budapesti Önkormányzati Parkolási Kft. (BÖP). A VI., VII., VIII. kerület nem akart osztozni a fővárossal az üzleten, ezért 2000 tavaszán saját parkolási társulást hoztak létre Fővárosi Önkormányzatok Parkolási Társasága (FÖPT) néven. A három önkormányzat a pályáztatás és az üzemeltető cég kiválasztásának a jogát átruházta a frissen alakult parkolási társulásra - az üzemeltetési szerződést is a társulás vezetői (három alpolgármester) kötötték meg. A pályázat nyertese a Centrum Parkolási Kft. lett, mely erre a feladatra külön céget alapított Centrum Parkoló Rendszer Kft. néven. Bajor Zoltán többek között azért fordult a főügyészséghez, mert szerinte az FÖPT és a Centrum Kft. közötti kontraktus csak látszólag 10 évre szóló üzemeltetési szerződés, valójában koncessziós szerződés - ám a törvény szerint ilyet csak önkormányzati testület írhat alá. Zettner-Kovács Krisztián, a VI. kerület fideszes alpolgármestere, a szerződés egyik aláírója szerint azonban szó sincs koncessziós szerződésről: a társulás kizárólagos üzemeltetési jogra kötött szerződést. Hogy kinek van igaza, egyelőre nem tudni, az viszont meglepő, hogy az első - még aznap visszavont - tervezet a "Koncessziós szerződés" nevet viselte, és a később aláírt dokumentum lényegében annyit változott, hogy a koncesszió szót mindenhol üzemeltetési, a koncesszort pedig az üzemeltető szóra cserélték ki. A főügyészség azonban már magának az FÖPT megalakulásának törvényszerűségét is vitatja, mert a kerületek a társulási szerződésben az üzemeltetés és a pénzügyi elszámolás ellenőrzésére feltüntetett kft.-t nem jegyeztették be. Az átirat az üzemeltetési szerződés érvényességét is megkérdőjelezi, mivel az önkormányzat nevében csak jogi személyiségű társulás írhatott volna alá kötelezettségvállalással járó, vagyoni jogokról is rendelkező szerződést. Az FÖPT társulási szerződésében viszont nem jogi személyiségű társulásként határozza meg magát. A főügyészség azt is aggályosnak találta, hogy a parkolóautomatákat szállító Siemens Rt., amely az üzemeltetési szerződésben a Centrum Kft. bevételeiért kezességet vállalt, 2001 márciusában 10 százalékos tulajdonrészt szerzett a Centrum Parkoló Rendszer Kft.-ben (lásd keretes írásunkat), és így utólag üzemeltetési joghoz jutott. A főügyészség álláspontja szerint az érintett önkormányzatok éves szinten mintegy 500 millió forint bevételtől estek el a szerződés miatt. Ha a Közigazgatási Hivatal helyt ad a főügyészség észrevételeinek, a szerződés érvénytelenítését bíróság előtt lehet kezdeményezni, s ez boríthatja a 2001 őszén az FÖPT-hez csatlakozó négy bel-budai (I., II., XI., XII.) kerülettel kötött centrumos szerződést is. Ha ez történne, kérdés, mi lesz azzal az eddig beszedett több mint egymilliárd forinttal, amihez a társulás szabálytalan szerződés útján jutott hozzá. A VI. kerület fideszes alpolgármestere szerint a szerződés aláírásakor megfelelő körültekintéssel jártak el, így biztos abban, hogy a Közigazgatási Hivatal nem fog kivetnivalót találni a szerződésben és a működésben. Úgy véli, képviselőtársa beadványa politikai indokból kezdeményezett támadás, ami szerinte abból is látszik, hogy erre Bajor másfél évvel a szerződés aláírása után reagált. "Sokan kísérlik meg mostanában, hogy Grál-lovagként lépjenek fel ebben a hálás témában" - tette hozzá. Ha a kerületek - ahogy az alpolgármester jósolja - 2010-ig e konstrukcióba ragadnak, úgy jelentős parkolási bevételektől esnek el, mert a bevétel üzemeltetőnél maradó hányada sokszorosa lehet az önkormányzathoz befutó összegnek. Bár a Centrum a kerületeknek háromféle díjcsomagot is kidolgozott - eltérő garantált bevétellel, illetve forgalom utáni százalékkal -, a VI. kerülettel kapcsolatban ismertté vált adatok szerint még a számukra ígért 55 millió forint helyett is végül csak 40 millió maradt az önkormányzati kasszában. Zettner-Kovács szerint a Centrum Parkolási Kft. a működés első 12 hónapját követően (2000. július és 2001. július közötti időszakban) a 200 millió Ft-os parkolási bevételéből 57 millió Ft-ot juttatott ugyan a kerületnek, de ebből minden bizonnyal kifelejtette, hogy a kerület által biztosított intézményi kedvezményeket az önkormányzatnak kell állnia. Továbbá: ha a kihasználtság 25 százalék alatt marad, és az összes parkolóhely negyven százalékánál több az ingyenes lakossági engedély, a Centrumot kompenzáció illeti. Így történt, hogy 2001-ben a kerületben keletkezett, közel 200 millió Ft parkolási bevételből a Centrumnál maradt 160 millió Ft, és 40 millió Ft bevétel landolt a VI. kerületnél. Összehasonlításképpen: ugyancsak 40 millió Ft parkolási bevételhez jutott 2001-ben a fővárosi BÖP-höz tartozó IX. kerület is, amely viszont 40 százalékkal kevesebb parkolóhellyel rendelkezik, magasabb lízingdíjat fizet rövidebb futamidőre a parkolóórákért, és a bevételen a fővárossal is osztozott. A városházával közösködni egyébként nem tűnik hátrányosnak, mert az megosztja a vele közös társaságokkal a kezelésében lévő főútvonalak automatáinak hasznát is, amitől a Centrummal szerződő kerületek elesnek. Azt, hogy a négy jobboldali vezetésű bel-budai kerület a bevételi eredmények ismeretében 2001 őszén miért az FÖPT-hez szegődött inkább, a kerületek úgy magyarázták: az FÖPT parkolóórái korszerűbbek, a szerződés rugalmasabb, az FÖPT aktívabban toborzott Budán, és rendszere számukra átláthatóbb. Persze mindhárom társulás a maga rendszerének átláthatósága mellett érvel. A fővárosi társulások, az FKPT és a BÖP gazdálkodásába könnyebb belelátni, hiszen adataikat évről évre nyilvánosságra hozzák, költségvetésüket a kerületek, a főváros is jóváhagyják, míg a Centrum könyveibe szinte lehetetlen betekinteni, hiszen a társaság nem adott be a Cégbírósághoz éves mérleget. Igaz, az FÖPT-nél a parkolóórák bevételeit monitorjaikon napról napra követhetik az önkormányzatok. A három különböző budapesti parkolási társulás létének az autósok számára leginkább érzékelhető - a fővárosi parkolási rendelet értelmében pedig jogsértő - következménye az, hogy nem lehet egyféle parkolási kártyával mind a tíz kerületben parkírozni, ami éppoly abszurd, mintha a BKV-bérletet csak a város egyik felében lehetne használni. A Centrum Kft. korábban felajánlotta: elkészíti és kibocsátja az egységes kártyákat, ettől azonban a többi társulás ódzkodott, hiszen ebben az esetben az ebből származó haszon is a Centrumé lett volna; a megvásárolt kártyából származó bevétel más kerületekben keletkezett részét csak a kártya érvényességének lejárta után (3 hónap) fizetné ki a cég, így jelentős kamatnyereséget könyvelhetne el. Az üzlet volumenét jellemzi, hogy a bevételek egynegyed része minden társulásnál bérletből származik. (A megoldásra - az üzemeltetőktől független kártyakibocsátó központ létrehozására - nem tudni, mennyit kell várni, bár a főváros idén tavasszal átdolgozandó rendelete állítólag rendezni próbálja a kérdést.) Hiába mondta ki az Alkotmánybíróság 1996-ban - és erősítette meg tavaly -, hogy a közterületi parkolás nem alkotmányos jog, ebbe sokan nem törődtek bele. A kerékbilincset célszerszámmal fél perc alatt lerendező belvárosi vállalkozók polgári engedetlensége még nem rázta volna meg a társulásokat, de a büntetőcédulákat a kukába hajító tömegek aktivitása 2002-re kétmilliárd forint feletti kinnlevőséget termelt a három cégnek. A legnagyobb összeggel, 1,5 milliárd forinttal az FKPT-nek tartoznak, az FÖPT-nek félmilliárddal, a BÖP-nek cirka negyedmilliárd forinttal lógnak a bliccelők. A Belügyminisztérium (BM) hosszas jogértelmezési vita után törvényesnek ítélte azt a megoldást, hogy a cégek a rendszám alapján az autó alváz- és motorszámát kikérjék, a három adatot egy adatkezelő cégnek átadják, amely ennek segítségével a büntetés kipostázásához szükséges személyes adatokat megszerzi. A társulások a kétlépcsős adatszerzés beindulása óta több tízezer fizetési felszólítást küldtek ki. A Magyar Autóklub szerint ez az adatszerzési mód törvénytelen, így február elején folytatódik az a próbaper, amit a klub a BM Adatfeldolgozó Hivatala, a Centrum Parkolási Kft. és az adatkezelésre szakosodott Euroinford Kft. ellen indított. Egy szakértő szerint ügyelni kellene arra, hogy olyan körzeteket ne vonjanak be a fizetőparkoló-rendszerbe, ahol a közelben nincs olyan intézmény, amelynek a látogatottsága ezt indokolná; ellenkező esetben joggal gondolják az emberek, hogy a helyi önkormányzat csupán többletjövedelemhez akar jutni. A belső területek forgalomcsökkenése ellen hat viszont, hogy a vállalkozók a költségeket át tudják hárítani saját vagy foglalkoztatójuk vállalkozására, és kiadásuk egy részét közpénzből visszatérítésként megkapják. "A fizetőparkolási rendszer kiterjesztése így is sok, a gépkocsiját munkájában nélkülözni nem tudó vállalkozót ellehetetlenít" - véli Wieszt János, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara (BKIK) közgazdasági osztály vezetője. A parkolás a működési költségeket megdrágítja, amit a vállalkozás végső soron a megrendelőre hárít, vagy kénytelen áthelyezni, esetleg beszüntetni működését. Wieszt szerint a jelenlegi parkolási rend épp ezért nem csupán forgalomszabályozási kérdés, hanem befolyásolja az érintett terület kereskedelmét és szolgáltatóiparát is. A BKIK szeretné elérni a kerületi önkormányzatoknál, hogy vállalkozásonként legalább egy autó ingyenesen parkolhasson, és hozzá lehessen jutni további kedvezményes parkolási engedélyekhez is. Javaslatukat, amely a gépjárműadó csökkentését szorgalmazta a parkolási költséggel megegyező mértékben, a Pénzügyminisztérium elutasította. A jelenlegi rendszer egyik legirracionálisabb pontja a BKIK szerint az, hogy a parkolási időt kétóránként hoszszabbítani kell, és a parkolójegy nem felel meg a számlaadási követelményeknek: a költségelszámolás szempontjából az a legegyszerűbb, ha a vállalkozó rögtön éves szabadkártyát próbál vásárolni. Egy neve elhallgatását kérő közlekedési szakértő szerint a parkolódíj elsősorban "az állóforgalom szervezését" oldja meg, és csak közvetve hat a gépjárművek forgalmára. Utóbbit az úthasználati díj bevezetésével közvetlenül lehetne szabályozni: bizonyos órákban a védeni kívánt területen az autósoknak fizetni kellene az áthajtásért. Lehetne választani: az adott időben vagy elkerüli azt az útvonalat, vagy fizet érte. Szingapúrban, illetve néhány skandináv városban már tesztelték, hogy technikailag elképzelhető-e fennakadás nélkül ellenőrizni az úthasználati díjat fizetőket elektronikus úton. Egy nemzetközi, több várost átfogó hatástanulmányban Budapest belvárosát is vizsgálták. A jövő ezé a módszeré, de a szakértő szerint a rendszer olyan ellentételezést is igényel - például az üzemanyag adótartamának csökkentését -, amihez egyelőre egyetlen országban sincs meg a politikai akarat. Linder Bálint A cég A Centrum Parkoló Rendszer Kft. (CPR) egyszemélyes gazdasági társaság, melyet parkolásgazdálkodási rendszer üzemeltetésére hoztak létre meghatározott időtartamra - tíz évre - 2000 márciusában. A kft. ügyvezetője Benedek Bálint. A cégbejegyzési kérelemben nem természetes tagként a Centrum Parkoló Szolgáltató és Kereskedelmi Kft.-t (CP) jelölik meg, amely a CPR alapítása idején 80-20 százalékban Simmel János és Vass István tulajdonában volt. A CP egyébként a Petrolex-Top Garázs Kft. jogutódja, amelynek vezetője, Kupper András (a fővárosi közgyűlés egészségügyi és sportbizottság fideszes elnökének azonos nevű nagybátyja) a CP-ben is felbukkan 2001 februárjában: saját néven 25 százalékos üzletrészt szerez a cégben, de a cégiratok szerint a Body Guard Kft. szintén 25 százalékos részesedése mögött is ő áll. 2001 márciusában a CPR-ben 10 százalékos üzletrészhez jutott a Siemens Rt. (A nemzetközi óriás parkolóautomatákat is forgalmaz.) A módosított társasági szerződés értelmében az adózott eredményből a CP 99,99 százalékban, a Siemens Rt. pedig 0,01 százalékban részesedik. A CP társasági szerződését időközben többször is módosították: a jelenlegi állapot szerint Simmel (21 százalék) és Kupper (25), valamint dr. Rácz Fodor Jenő (4) - ő 2001 júliusáig a CPR felügyelőbizottságában is jelen volt - üzletrésze mellett a Wirral Kft. (25 százalék - képviselő: Simmel) és a Body Guard Kft. (25 százalék - képviselő: Kupper) volt a tulajdonos. Az adózott eredmény kilencvenöt százalékán a két utóbbi cég osztozik 65-30 százalék arányban. Bécsben a helyzet A bécsi belvárosban alig harminc parkolóautomata működik, helyette az első, a második, a kilencedik és a huszadik kerületbe érkezők megsarcolására trafikokban, benzinkutaknál, bankokban stb. kapható parkolójegyrendszert találtak ki. Az autós a minimálisan ötös csomagban kínált bilétát a parkolás kezdetének megjelölése után a szélvédő mögé rakja. A maximális várakozási idő a legtöbb helyen úgysem haladhatja meg a másfél órát, ezért a választékban is csak félórás (piros), órás (kék) és másfél órás (zöld) jegy van. Aki csak tíz percre ugrik be valahova, annak is ki kell tennie egy ingyenesen beszerezhető ibolyakék cédulát. Az euró bevezetését követően a parkolás némileg olcsóbbá vált: fél órára 0,4 eurót kell számolni (50 megszűnt groschen árengedmény). A helyiek éves vagy kétéves parkolási kártyát is vásárolhatnak (95,80 illetve 105,40 euró), igaz a második kocsira már a duplájáért. A körzetben állandó lakcímmel bejelentettek mentességet kapnak, személyenként maximum egyet; ez vonatkozik azokra is, akik céges autójukat privát is használják. Nem helyben lakó vállalkozók mentességéhez szigorú feltételeknek kell megfelelni: megkérdezik, napközben kell-e szállításról gondoskodnia, mely napokon és időben kívánja túllépni a megengedett parkolási időt, illetve a munkavégzés kezdetekor vagy végén járnak-e még tömegközlekedési eszközök. Kis társaságoknál kíváncsiak a cég méretére, arra, hogy folytat-e napközbeni áruszállítást, van-e saját parkolója stb. Az osztrák autóklub mindenesetre nem hiszi, hogy ahol korábban kevés parkolóhely volt, ott a rendszer bevezetését követően megváltozna a helyzet. "Csak az derült ki, hogy továbbra is szükség van olcsó parkolóhelyekre." P+R A parkolásból befolyó pénzt az önkormányzatok - törvényi szabályozás híján - arra költik, amire akarják: csak rajtuk múlik, hogy a jövedelmet parkolás- és közlekedésfejlesztésre vagy inkább egy bronz lovas szoborra költik-e. A főváros 1993-ban határozatban kötelezte magát arra, hogy a bevételeket parkolásfejlesztésre fordítja - például már százmilliós nagyságrendben tett félre P+R-re (azaz jelentős tömegközlekedési csomópontoknál létesítendő óriásparkolókra). A nyugati országokban a P+R használatáért semmit vagy legfeljebb minimális átalányt kell fizetni, illetve a parkolójegybe beépítik a metró-, busz-, villamosjegy árát, és a sofőr egész napra biztonságban tudja kocsiját. (Budapesten ez utóbbi egyelőre megoldatlan; az elképzelések szerint a főváros a továbbiakban csak őrzött P+R-eket épít.) E konstrukcióban kedvező az utazási idő-költség arány. Mivel nálunk metró vagy elővárosi vasút - a HÉV kivételével - nem érinti az agglomerációt, a P+R sikere mérsékelt, noha a BKV az 1989 óta tartó, összesen húszszázalékos utasszámcsökkenés után az elmúlt két évben már egy-két százalékos forgalomnövekedést mutatott ki. Az önkormányzatok sem költenek eleget a parkolók minőségének javítására, több helyen meg is szüntettek P+R-t (Örs vezér tere, Déli pályaudvar), mivel az önkormányzatnak jobban megérte a telek másfajta hasznosítása, holott építéséhez (még sima aszfaltplaccok kijelöléséhez is) a fővárosnak súlyos százmilliókért meg kell vásárolnia a területet. Parkolóépítés évek óta szerepel a főváros mindenkori közlekedési koncepciójában, ám a terv hagyományosan nélkülözi a költségvetési forintokat. A város belső gyűrűjében parkolóházakra lenne szükség - mint például Bécsben, ahol nyolcvannál is több van. Ilyenek korábban egyáltalán nem épültek, az elmúlt évtizedben is csak presztízsépítkezések (bevásárlóközpontok, hotelek) részeként.

A Fővárosi Főügyészséghez fordult tavaly szeptemberben Bajor Zoltán VI. kerületi SZDSZ-es önkormányzati képviselő az ország legnagyobb parkolási szövetsége, a Fővárosi Önkormányzatok Parkolási Társasága és az üzemeltetést végző Centrum Parkolási Kft. közti szerződés miatt. Bajor szerint a társulás működése jogellenes, és a bevételek nagy része nem a kerületeknél jelentkezik. A főügyészség a vonatkozó iratokat nemrég felülvizsgálatra megküldte a közigazgatási hivatalhoz, értesüléseink szerint azért, mert a szerződést több pontban is törvénytelennek találta. Többen úgy tartják: a fizetőparkolás jelenlegi formája más okok miatt is aggályos.

https://magyarnarancs.hu/belpol/parkolasi_rend_budapesten_jol_fizeto_allas-62551/

Parkolási rend Budapesten: Jól fizető állás

2002-01-30 23:00:00

Kampány előtti pozícióosztás a tb-alapoknál

https://magyarnemzet.hu/archivum-magyarnemzet/2005/11/kampany-elotti-pozicioosztas-a-tb-alapoknal

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/kampany-elotti-pozicioosztas-a-tb-alapoknal

Magyar Nemzet (MNO)

2005-11-24 00:00:00

2005.11.24. 00:00 Hírverés mellőzésével alakultak meg a múlt héten a társadalombiztosítás (tb) két ágát ellenőrző testületek. A rossz emlékű tb-önkormányzatok 1998-as megszüntetése után a szakszervezetek és a munkaadók képviselői most újra felügyelhetik az idén több mint 3034,7 milliárd forinttal gazdálkodó alapokat. Frajna Imre (Fidesz) a választások előtti pozícióosztogatásnak tartja a testületek felállítását. Bár a tb-alapok társadalmi kontrolljának biztosítását a szakszervezetek három éve hangosan követelték, a kérés teljesülésének végső aktusa mégis csendben, szinte titokban történt meg. Szili Katalin a múlt héten a Parlament delegációs termében adta át a felkérőleveleket a tb két ágát ellenőrző testületek tagjainak. Az eseményen csak meghívottak vehettek részt, köztük volt Kiss Péter kancelláriaminiszer és Csizmár Gábor munkaügyi miniszter. A kilencfős Egészségbiztosítási Ellenőrző Testület és a tizenegy fős Nyugdíjbiztosítási Ellenőrző Testület létrehozásáról szóló törvény szeptember 1-jén lépett hatályba. Érdekes, hogy a tb pénzügyi alapjainak állami felügyeletéről szóló 1998-as törvény módosítását a közszolgálatot érintő Prémium évek programról szóló munkaügyi törvénybe „csomagolva” fogadta el júniusban a parlament. A szabályozás szerint a testületek tagjait az Országgyűlés elnöke nevezi ki három évre, mandátumukat legfeljebb egyszer lehet meghoszszabbítani, s a tagok évente készítenek beszámolót munkájukról. A kormány eredetileg egyfajta tanácsadói testületet akart létrehozni, amelynek nem lehetett volna tagja választott szakszervezeti vagy munkaadói tisztségviselő. A szakszervezetek tiltakozására ezt a kitételt törölték, bár a rendelkezés szerint tagnak továbbra is olyan személy kérhető fel, aki az adott ágban „kiemelkedő szakismerettel rendelkezik, és széles körű szakmai tapasztalatokat szerzett”. Ennek ellenére szakszervezeti oldalon javarészt elnökök, főtitkárok foglalnak helyet. A testületek a befizetett járulékok „hatékony felhasználásának” érdekében véleményezik a tb-alapok zárszámadásáról szóló törvénytervezetet, vizsgálatot kezdeményezhetnek, s iratbetekintési jogosultsággal rendelkeznek. A választások előtti pozícióosztogatásnak tartja a testületek felállítását Frajna Imre, aki 1997-ben szakértőként részt vett az Egészségbiztosítási Önkormányzat és az Országos Egészségpénztár tevékenységét vizsgáló parlamenti bizottság munkájában. A Fidesz szakpolitikusa ezt azzal indokolta, hogy a tb-alapokat már eleve számos szerv, például az Állami Számvevőszék is ellenőrzi. Frajna szerint a „károkozási képességet” csökkenti, hogy a tb-önkormányzatokkal ellentétben a mostani testületeknek már nincs irányítói pozíciójuk. Ismert, a Fidesz már 1993-as létrehozásukkor is ellenezte a tb-önkormányzatokat, így ígéretéhez híven 1998-ban, rögtön a kormányváltás után megszüntette a szakszervezeteknek és a munkaadóknak is helyet adó rendszert, az alapokat pedig állami ellenőrzés alá vonta. Addigra már a társadalom, de a politikusok tűrésküszöbét is meghaladta az egyfajta szocialista-szakszervezeti fellegvárnak tartott rendszerben tapasztalt pénzpazarlás, a több esetben bíróság elé kerülő korrupciógyanús ügyek. Például az Egészségbiztosítási Önkormányzat elnöke, Sándor László – aki ma a milliárdos költségvetésű Közmunkatanács elnöke a munkaügyi tárcánál – 150 milliós működési előleg átadását engedélyezte 1995-ben egy olyan „klinikai és diagnosztikai centrum” részére, ami még meg sem épült. Az önkormányzat elnökségének döntése nyomán máskor negyedmilliárd forintot fizettek ki az országos vényellenőrzési rendszer néven ismertté vált számítógépes programra, miközben azt sem sikerült eldönteni, hogy a szoftver egyáltalán működik-e.

Hírverés mellőzésével alakultak meg a múlt héten a társadalombiztosítás (tb) két ágát ellenőrző testületek. A rossz emlékű tb-önkormányzatok 1998-as megszüntetése után a szakszervezetek és a munkaadók képviselői most újra felügyelhetik az idén több mint 3034,7 milliárd forinttal gazdálkodó alapokat. Frajna Imre (Fidesz) a választások előtti pozícióosztogatásnak tartja a testületek felállítását.

https://magyarnemzet.hu/archivum-magyarnemzet/2005/11/kampany-elotti-pozicioosztas-a-tb-alapoknal/

Kampány előtti pozícióosztás a tb-alapoknál

2005-11-23 23:00:00

Bíróság előtt Lendvai Ildikó volt kampányfőnöke

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2005/11/birosag-elott-lendvai-ildiko-volt-kampanyfonoke

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/birosag-elott-lendvai-ildiko-volt-kampanyfonoke

Magyar Nemzet (MNO)

2005-11-09 00:00:00

2005.11.09. 08:30 Befolyással való üzérkedés miatt áll a bíróság elé Csonka Gábor MSZP közlei vállalkozó, Lendvai Ildikó (MSZP) volt kampányfőnöke. Az eljárás további vádlottja idősebb és ifjabb Jónás Csaba, akik a Magyar Nemzeten keresztül hozták nyilvánosságra a terézvárosi vagyonkezelőnél történt korrupciós ügyet. Az építési vállalkozókat aktív vesztegetéssel vádolják. Lendvai Ildikó szocialista frakcióvezető volt kampányfőnöke befolyással való üzérkedés miatt áll a bíróság elé. Mint emlékezetes: a Magyar Nemzet tavaly megírta, hogy vádemelési javaslattal továbbította a Fővárosi Főügyészség (FF) részére a BRFK vizsgálati osztálya a terézvárosi vagyonkezelő körül kirobbant vesztegetési ügy aktáit. A bűncselekmény elsőrendű terheltje Csonka Gábor MSZP közeli vállalkozó, Lendvai Ildikó frakcióvezető egykori kampányfőnöke. A nyomozás a Magyar Nemzet tényfeltáró írását követően indult meg egy hangfelvétel alapján, amelyen Csonka elismeri, hogy ötmillió forint kenőpénzt vett át idősebb és ifjabb Jónás Csaba építési vállalkozóktól, akik a volt kampányfőnök közbenjárásával a terézvárosi vagyonkezelővel szemben fennálló ötvenmillió forintos követelésüket akarták megszerezni. A kazettán hallható: Csonka egy telefonbeszélgetés során kijelenti, hogy a pénzt Kékesi Tibor szocialista honatyának továbbította. Ezt a képviselő cáfolta, mondván, hogy nem ismeri Csonkát, csak visszaéltek a nevével és rágalmazzák. Jónásék ugyanakkor plusz egymillió forintot fizettek azért, hogy a 2002-es önkormányzati vezetőváltás után is kaphassanak munkát a baloldali többségűvé vált kerülettől. A vállalkozók elmondása szerint a megrendelések fejében minden munka után tíz százalékot kellett volna egy bankszámlára átutalniuk az MSZP-nek. Az ügyészség korábbi állásfoglalása szerint azzal, hogy Jónásék a Magyar Nemzeten keresztül hozták a hatóság tudomására a vesztegetés tényét, nem tettek eleget a törvényben előírt kötelezettségüknek, ezért őket aktív vesztegetéssel gyanúsították meg a nyomozók. Az ügy kirobbanásának idején, 2004-ben Csonka úgy nyilatkozott: Jónáséktól semmiféle juttatást nem kapott, és nem intézte ügyeiket az önkormányzatnál, noha valóban kértek tőle segítséget, de ő kijelentette, hogy a terézvárosi vagyonkezelő ellen folyó rendőrségi eljárás miatt nem lehet és nem kíván semmit tenni.

Befolyással való üzérkedés miatt áll a bíróság elé Csonka Gábor MSZP közlei vállalkozó, Lendvai Ildikó (MSZP) volt kampányfőnöke. Az eljárás további vádlottja idősebb és ifjabb Jónás Csaba, akik a Magyar Nemzeten keresztül hozták nyilvánosságra a terézvárosi vagyonkezelőnél történt korrupciós ügyet. Az építési vállalkozókat aktív vesztegetéssel vádolják.

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2005/11/birosag-elott-lendvai-ildiko-volt-kampanyfonoke/

Bíróság előtt Lendvai Ildikó volt kampányfőnöke

2005-11-09 07:30:00

Exképviselő épít üzemet a MÁV-nak

https://mfor.hu/cikkek/vallalatok/Exkepviselo_epit_uzemet_a_MAV_nak.html

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/exkepviselo-epit-uzemet-a-mav-nak

mfor.hu

2006-12-15 00:00:00

Végrehajtás alatt állt a nyertes Szerettük volna megtudni, hogy a BALO Kft. milyen korábbi közbeszerzési eljárásokon vett részt, valamint azt is, hogy mekkora árbevételt ért el tavaly s mennyit tervez az idén, de a cég többszöri megkeresésünkre sem reagált ez ügyben. A forgalmi adatok mellett azt sem sikerült kideríteni, miért állt az idén végrehajtás alatt a társaság. A végrhajtást az APEH Kelet-Budapesti Igazgatóságra rendelte el augusztus 22-én. A társaság egy hónapig, szeptember 18-a és október 18-a között állt végrehajtás alatt. Tekintettel arra, hogy az eljárást az adóhatóság kezdeményezte, valószínűsíthető, hogy köztartozást halomozott fel a cég. Ez azt jelenti, hogy a BALO Kft. végrehajtás alatt állt, amikor a MÁV Északi Járműjavító Kft. kiírta a százmillió forint értékű tenderét. Hozzá kell tenni azonban, hogy a pályázati határidő lejártakor már megszűnt az eljárás a cég ellen. A végrehajtás kérdését feszegető kérdésünkre a MÁV annyit válaszolt, hogy "a Balo Kft. valamennyi, a KBt (2003. évi CXXIX. Tv) által előírt törvényi feltételnek eleget tett, a pályázatot a legkedvezőbb ajánlattal nyerte el". Nagy tervei voltak az Északinak Az Északi Járműjavító Kft. a mostaninál sokkal nagyobb volumenű beruházásra készült még egy évvel ezelőtt. A kőbányai társaság felelt volna eredetileg a Stadler harminc Flirt motorvonatának összeszereléséért, ám a Ganz Transelektro Közlekedési Rt. bedőlése meghiúsította a terveket. Mint arról beszámoltunk, a svájci székhelyű Stadler Magyarországon végzi el a harminc megvásárolt motorvonat végösszeszerelését. Az eredeti tervek arról szóltak, hogy a Stadler legnagyobb hazai alvállalkozója a Ganz Transelektro lesz. A GTK-nak az év elején egymilliárd forinttal be kellett volna szállnia az Északi Járműjavítóba, hogy az üzem kész legyen fogadni a Flirtöket. A GTK azonban erre már képtelen volt, a Stadler pedig elvetette az Északi Járműjavító bevonásást. A projekttől egyébként annak idején 12 milliárdos üzletet remélt a GTK. Az Északi Járműjavító pedig azt, hogy akár több százzal is növelhetik az alkalmazotti létszámot. A járműjavító az idén két pályázatot is megnyert, amelyek munkahelyeteremtő beruházásokat támogattak. A pályázatokat a Szociális és Munkaügyi Minisztérium írta ki. Egy tendert még áprilisban nyert az Északi, akkor 15 millió forint beruházási támogatást kaptak 15 fős létszámbővítésért. A másodikat pedig szeptember közepén: itt egy hét fős bővítésre kaptak 8,4 millió forintos támogatást. F. Szabó Emese

Százmillió forintért építtet új üzemcsarnokot a MÁV Északi Járműjavító Kft. békéscsabai telephelyén. A nyílt közbeszerzési tendert egy hárommillió forint tőkéjű kft. nyerte meg, amely két hónapja még végrehajtás alatt állt.

https://mfor.hu/cikkek/vallalatok/Exkepviselo_epit_uzemet_a_MAV_nak.html/?

Exképviselő épít üzemet a MÁV-nak

2006-12-15 05:31:00

Jogerősen felmentették Varga Tamást

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/12/jogerosen-felmentettek-varga-tamast

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/jogerosen-felmentettek-varga-tamast

Magyar Nemzet (MNO)

2006-12-14 00:00:00

Varga Tamást tavaly, hatéves bujkálás után fogták el Hollandiában. A volt üzletember nyári, bíróságon tett vallomásában hangsúlyozta: ő, illetve az általa vezetett cég mindvégig abban a tudatban járt el, hogy a dunaújvárosi önkormányzat megbízásából értékesíti a 100 millió forint névértékű Dunaferr-részvénypakettet, és nem sejthette, hogy a részvények ellenértékét a polgármesteri hivatal pénzügyi irodájának vezetője akarja elsikkasztani. Az ügy későbbi elsőrendű vádlottja Kaszás Gábor pénzügyi irodavezető lett. A Dunaferr-részvények értékesítéséről 1997 elején írták alá a szerződést, a Dunaferr Rt. a névérték 30 százalékáért, 30 millió forintért vásárolt volna meg egy 100 millió forint értékű pakettet. Az összeg átutalására már nem került sor, mivel megindult a rendőrségi eljárás. A részvények hiánytalanul megvoltak a Varga Tamás vezette IFC Kft. irodai széfjében, így kár nem keletkezett. Varga Tamást 1999-ben elsőfokon 2 év 6 hónapra ítélte a Dunaújvárosi Bíróság, a Fejér Megyei Bíróság 2002-ben helybenhagyta a városi bíróság – Varga Tamás távollétében meghozott – ítéletét. A perújítást Varga Tamás védője indítványozta, a Fővárosi Bíróság az elsőfokú eljárás lefolytatására a Nógrád Megyei Bíróságot jelölte ki, egyúttal a kiszabott szabadságvesztés végrehajtását felfüggesztették. Varga Tamás ellen csempészet és milliárdos nagyságrendű áfacsalás miatt más bíróságokon több eljárás folyik.

Felmentette a Nógrád Megyei Bíróság csütörtökön Varga Tamást, a Fidesz egykori gazdasági tanácsadóját a Dunaferr-részvények 1997-es értékesítése miatti büntetőperben; az ítélet jogerős – tájékoztatta az MTI-t Barsi József, a megyei bíróság szóvivője. Varga Tamást az ellene folytatólagosan, különösen nagy értékre elkövetett orgazdaság bűntette miatt emelt vád alól bizonyítottság hiányában, míg a magánokirat-hamisítás vétsége miatt emelt vád alól bűncselekmény hiányában mentette fel a bíróság. Az ügyészség a lefolytatott bizonyítási eljárás adatai alapján mindkét vádpontban bizonyítottsághiányos felmentésre tett indítványt. A Nógrád Megyei Bíróság jogerős ítéletével hatályon kívül helyezte a korábbi alapítéleteket.

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/12/jogerosen-felmentettek-varga-tamast/

Jogerősen felmentették Varga Tamást

2006-12-14 14:52:00

Leisztinger megszerzi Újbuda legértékesebb telkét?

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/12/leisztinger-megszerzi-ujbuda-legertekesebb-telket

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/leisztinger-megszerzi-ujbuda-legertekesebb-telket

Magyar Nemzet (MNO)

2006-12-13 00:00:00

2006.12.13. 15:01 Pályáztatás nélkül értékesíti a kerület legértékesebb ingatlanát Újbuda önkormányzata, és a becslések szerint ezzel legalább másfél-két milliárd forint kárt okoz a XI. kerületnek &#8211; közölték szerdai budapesti sajtótájékoztatójukon Kupper András és Schneller Domonkos fideszes képviselők. Molnár Gyula szocialista polgármester elmondta: nem szakmai, hanem politikai támadásként értékeli az elhangzottakat. Kupper András közölte: a képviselő-testület keddi ülésén az MSZP, az SZDSZ és az MDF-es képviselők arról döntöttek, hogy az önkormányzat eladhatja a kerület legértékesebb ingatlanának fejlesztésére létrehozott társaságban lévő üzletrészét, egy százaléknyi rész kivételével. Az ügy előzménye, hogy a kerület három éve 36 hektárnyi, a lágymányosi öbölnél fekvő ingatlant apportált egy közös társaságba, amelynek a politikusok szerint „fő tulajdonosa Leisztinger Tamás MSZP közeli vállalkozó„. „Ez az eladás verseny nélkül történik meg, tehát nem tudjuk, hogy mekkora a piaci ára annak az üzletrésznek, amelyet most Leisztinger Tamásnak adunk el” – hívta fel a figyelmet Kupper András. Schneller Domonkos, aki egyben fővárosi képviselő, arról beszélt, hogy az önkormányzat már 2003-ban „vitatott értéken„ vitte be a telkeket a közös cégbe. Kitért arra is, hogy az önkormányzat akkor egy olyan előnytelen szerződést kötött, „melynek nyomán csak az apportáláskori alacsony értéken szállhatott ki (...) az üzletből”. Mint mondta, az igazi értékvesztés akkor következett be, amikor az önkormányzat képviselő-testülete kedden arról döntött, hogy egy százalék híján eladja az összes üzletrészét Leisztinger Tamásnak. „Ez mindenképpen egy nagyon gyanús dolog, amely semmiképpen nem szolgálja az önkormányzat érdekeit„ – fogalmazott, hozzátéve: a terület feltehetőleg jóval többet ér, mint amennyiért eladja a kerület. Kupper András közölte, jogászaik vizsgálják, hogy érvényesíthető-e még büntetőjogi felelősségre vonás ebben az ügyben, illetve, hogy mekkora kár érte az önkormányzatot. Hozzátette: nem Leisztinger Tamásról van szó, hanem arról, hogy az önkormányzat veszít-e bevételt, vagy sem. Arra is felhívta a figyelmet, hogy „teljesen indokolatlan” volt zárt ülés elrendelésével a nyilvánosságot kizárni az ügy képviselő-testületi tárgyalásakor. Molnár Gyula, a kerület szocialista polgármestere közölte: az önkormányzat három éve két célt tűzött ki maga elé. Egyrészt az elhanyagolt terület fejlesztésében volt érdekelt, másrészt pedig abban, hogy „egy adott pillanatban jó áron tudja értékesíteni az ingatlant„. „Ez a pillanat most jött el”, mert úgy látjuk, hogy a projekt fejlesztési szempontból már visszafordíthatatlan, ráadásul az ingatlanrészt 40 százalékkal magasabb áron adtuk el a három évvel korábbi értékéhez képest. Közölte, a fideszes politikusok nyilatkozatait személye elleni politikai támadásnak tartja. A politikusok által MSZP közelinek mondott Leisztinger Tamásra utalva pedig azt mondta: a kerület nem minősít politikailag, „mi a szomszédunkkal kötöttünk üzletet„. „Nincs alternatíva” ebben a helyzetben. Sem jogszabálysértés, sem pedig vagyonvesztés nem történt, a fideszes politikusoknak pedig nincsenek megalapozott szakmai érvei – hangoztatta Újbuda szocialista polgármestere.

Pályáztatás nélkül értékesíti a kerület legértékesebb ingatlanát Újbuda önkormányzata, és a becslések szerint ezzel legalább másfél-két milliárd forint kárt okoz a XI. kerületnek &#8211; közölték szerdai budapesti sajtótájékoztatójukon Kupper András és Schneller Domonkos fideszes képviselők. Molnár Gyula szocialista polgármester elmondta: nem szakmai, hanem politikai támadásként értékeli az elhangzottakat.

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/12/leisztinger-megszerzi-ujbuda-legertekesebb-telket/

Leisztinger megszerzi Újbuda legértékesebb telkét?

2006-12-13 14:01:00

Globex-ügy: két és fél év börtön Vellai Györgyikének

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/12/globex-ugy-ket-es-fel-ev-borton-vellai-gyorgyikenek

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/globex-ugy-ket-es-fel-ev-borton-vellai-gyorgyikenek

Magyar Nemzet (MNO)

2006-12-13 00:00:00

2006.12.13. 10:23 Két és fél éves börtönbüntetést kapott első fokon a Globex cégcsoport egykori főnöke. Az ügyészség 62 rendbeli sikkasztással vádolta Postáné Vellai Györgyikét. Vádlottársát Vajda Lászlót 1 év 8 hónap börtönra ítélte a Fővárosi Bíróság. Mivel a büntetésbe az előzetesben töltött időt beszámítják, ezzel az ítélettel az első- és a másodrendű vádlottnak sem kell börtönbe vonulnia. Az utolsó szó jogán elmondott beszédében ártatlannak vallotta a Globex cégcsoport egykori vezetője. – Nem követtem el bűncselekményt, kérem mentsenek fel – mondta Postáné Vellai Györgyike. Az írásban beadott védekezésében Vellai Györgyike úgy fogalmazott: ha nem lett volna Globex-ügy, egyetemen taníthatott volna, helyette viszont folyosót súrolt a börtönben. Vellai Györgyike hangsúlyozta: „egy-egy üzleti vállalkozás sorsát a kapcsolatrendszer és a pillanatnyi politikai helyzet határozta meg.” Ez vezetett szerinte a Globex cégcsoport összeomlásához. A Globex-ügy 1999-ben kezdődött, ekkor tartóztatták le a cégcsoport vezetőit. A per 2002 óta tart. Az ügyészség Postáné Vellai Györgyikét, valamint a Globex holding egykori elnök-vezérigazgatóját, Vajda Lászlót több mint hatvanrendbeli sikkasztással, illetve csalással vádolja. A vádlottak kisbefektetőknek, valamint a soproni, a budapesti XI. és XII. kerületi önkormányzatoknak összesen hatmilliárd forintnyi kárt okoztak. Az első Globex-céget 1989-ben Németországban alapította Vajda László. A cég 1991-ben alakult részvénytársasággá, majd 1993-ban holdingot is létrehoztak, a cégcsoport luxusházak építésével és értékpapírok forgalmazásával, kezelésével foglalkozott. Kötvényeik mesés hozamot ígértek, de a Globex jelentős vagyona mellett veszélyesen eladósodott. A beruházásokat hitelből fizették, és az önkormányzatoktól kezelésre átvett részvények után sem fizettek, és felélték a kisbefektetők által rájuk ruházott értékpapírokat is. A cég vezetői szerint a pénzügyi nehézségek nem voltak előre láthatóak, reális esély volt a követelések visszafizetésére, az összeomláshoz az akkoriban a Postabanknál történtek és a sajtóben megjelent híresztelések vezettek. 1998. október 28.: A rendőrség zár alá vette a Globex vezetőinek tulajdonában lévő ingatlanokat. A céget korábban a gazdasági helyzetével, illetve az ellene indult felszámolási eljárással kapcsolatos sajtóhírek okán már kétszer felhívták, hogy tegyen eleget az értékpapírtörvényből adódó rendkívüli tájékoztatási kötelezettségének, de nem reagált. A rendőrség tőkebefektetési csalás alapos gyanúja miatt nyomozást rendelt el ismeretlen tettes ellen. 1999. január 19.: Miután január 7-én a Pesti Központi Kerületi Bíróság kiadta a nemzetközi elfogatóparancsot Vajda László, a Globex Holding tulajdonosa és Vellai Györgyike, a cég vezérigazgatója ellen, a német hatóságok Münchenben őrizetbe vették a hónapok óta szökésben lévő két vezetőt. 1999. március 29.: A müncheni tartományi felsőbíróság engedélyezte a Globex Rt. két vezetőjének kiadatását a magyar hatóságoknak. Az Interpol munkatársai április 14-én hozták haza őket, előzetes letartóztatásukat 17-én rendelték el szökés, elrejtőzés veszélyére való hivatkozással. 2001. február 21.: A rendőrség lezárta a Globex-ügy vizsgálatát. A Fővárosi Főügyészségen 15 gyanúsítottal szemben éltek vádemeléssel, az okozott kárérték eléri a hét milliárd forintot. Vajda Lászlót tőkebefektetési csalással, sikkasztással, hűtlen kezeléssel, Vellai Györgyikét ezen felül 528 rendbeli sikkasztással és magánokirat-hamisítással is gyanúsította a rendőrség. 2001. augusztus 1.: A Fővárosi Bíróság megszüntette Vajda László és Vellai Györgyike 1999 januárja óta tartó letartóztatását, egyúttal elrendelte szigorított házi őrizetüket. A lakhelyelhagyási tilalmat fenntartották, így a Globex két volt cégvezetője nem hagyhatta el Budapest területét. 2002. június 3.: A Fővárosi Bíróságon megkezdődött a Globex-per. Az elsőrendű vádlott Vellai Györgyike, aki a Globexen belül a döntéshozó volt, de tevékenységéről tudott és abba bele is egyezett a másodrendű vádlott Vajda László, további 8 vádlott egy-egy vádpont kapcsán állt a bíróság előtt. Az ügyészség szerint a vádlottak az 1990-es évek második felében több mint 6 milliárd forint kárt okoztak. 2004. augusztus 13.: Sopron számára lezárult a több éve tartó Globex-ügy, a város büdzséje 1,08 milliárd forinttal gyarapodott. (A soproni önkormányzat egy korábbi üzletrész adás-vételéből származó követelését adta el. Sopron még 1997-ben 3,4 milliárd forint értékű értékpapír vagyon kezelésével bízta meg a Globexet, amelynek a cég csődjekor nyoma veszett. A nem teljesített szerződések fejében kapta meg a város a Globex hagyatékként a Hotel Rózsadomb valamivel több, mint 50 százalékát.) 2006. november 9.: A Fővárosi Főügyészség börtönbüntetést és a közügyek gyakorlásától történő eltiltást javasolt Postáné Vellai Györgyikére, a Globex egykori vezérigazgatójára és Vajda Lászlóra, a cégcsoport egyik tulajdonosára a négy és fél éve tartó Globex-ügy büntetőperének a Fővárosi Bíróságon megtartott tárgyalásán. A vádbeszéd szerint a vádlottak 1996 és 1998 között értékpapírok kibocsátása, portfoliókezelés, illetve más ügyletek kapcsán sok száz kisbefektetőnek és több önkormányzatnak összesen több, mint 6 milliárd forintos kárt okozó sikkasztást, hűtlen kezelést és tőkebefektetési csalást követtek el. Az ügyész a harmadtól a heted rendű vádlottig próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetést, a nyolcad rendűre felmentést, míg a kilenced és tized rendűre pénzbüntetés kiszabását kérte. Enyhítő körülményként említette az idő múlását – az ügy csaknem tíz éve folyik, a vádlottak négy és féléve állnak büntetőeljárás alatt, ennek java részét letartóztatásban, illetve fogságban töltötték. A főügyészség Postáné Vellai Györgyike elsőrendű vádlottat, a cégcsoport volt vezérigazgatóját összesen 62 rendbeli sikkasztással, 3 rendbeli hűtlen kezeléssel, továbbá tőkebefektetési csalással, illetve magánokirat-hamisítással, Vajda László másodrendű vádlottat, a cégcsoport egyik tulajdonosát 61 rendbeli sikkasztással, továbbá tőkebefektetési csalással vádolta. 2006. november 16.: A védőügyvéd az elsőrendű vádlott felmentését kérte a többmilliárdos sikkasztás miatt indult Globex-ügyben a Fővárosi Bíróságon. Érvelése szerint a 90-es évek közepén még sikeres céget gáncsoskodó riválisai és a hatósági „eljárásdömping” nyírták ki. A nyomozóhatóságok és a nyomozás során felkért szakértők szakmailag teljesen alkalmatlanok voltak a gazdasági folyamatok megítélésére, az új szakértők és a védelem bebizonyította a vád alaptalanságát. (hirtv.hu, MTI-Sajtóadatbank)

Két és fél éves börtönbüntetést kapott első fokon a Globex cégcsoport egykori főnöke. Az ügyészség 62 rendbeli sikkasztással vádolta Postáné Vellai Györgyikét. Vádlottársát Vajda Lászlót 1 év 8 hónap börtönra ítélte a Fővárosi Bíróság. Mivel a büntetésbe az előzetesben töltött időt beszámítják, ezzel az ítélettel az első- és a másodrendű vádlottnak sem kell börtönbe vonulnia.

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/12/globex-ugy-ket-es-fel-ev-borton-vellai-gyorgyikenek/

Globex-ügy: két és fél év börtön Vellai Györgyikének

2006-12-13 09:23:00

Kormánnyal üzletelt a szocialista Schvarcz fia

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/12/kormannyal-uzletelt-a-szocialista-schvarcz-fia

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/kormannyal-uzletelt-a-szocialista-schvarcz-fia

Magyar Nemzet (MNO)

2006-12-12 00:00:00

2006.12.12. 11:16 Szocialista képviselő fiának, ifj. Schvarcz Tibornak a cégével kötött kommunikációs szerződést tavasszal az egészségügyi tárca. Az apa, Schvarcz Tibor ekkor a parlament egészségügyi bizottságának elnöke volt. Szerinte fia szerződésének nincs köze az ő pozíciójához. A népegészségügyi program kommunikációjára kötött tízmilliós szerződést idén tavasszal Schvarcz Tibor MSZP-s képviselő fiának családi cége az Egészségügyi Minisztériummal. Az EüM üvegzseb törvény alapján közzétett adataiból kiderül, hogy a ONELINE PR Bt. – amelynek beltagja ifjabb Schvarcz Tibor és neje – tízmillió forintot kapott a népegészségügyi kommunikációs program összeállításáért és lebonyolításáért, 2006. március 1. és május 31. között. Ebben az időszakban idősebb Schvarcz Tibor szocialista képviselő az egészségügyi bizottság elnöke volt. Az Egészségügyi Minisztériumban azt közölték, hogy a ONELINE PR az előző ciklusban országos kommunikációs programsorozatot tervezett és koordinált, a rendezvények sajtótájékoztatóit szervezte és sajtóanyagot készített. Az EüM Sajtóirodája szerint a cég többek közt egy gödöllői gyárátadásban, a Faluszűrési Programban, a védőnői programban, a Táplálkozás Életmód Testmozgás platform megvalósításában és a méhnyakrák szűrésben is közreműködött. A cégnek korábban, 2005 március 8. és június 12. közt is volt szerződése a tárcával, 1,9 millió forint értékben. Ifjabb Schvarcz Tibor azt mondta, hogy cége évek óta egészségügyi kommunikációval foglalkozik, így nem meglepő, hogy őt bízták meg a feladattal. Szerinte a megbízásnak nincs köze ahhoz, hogy édesapja szocialista képviselő. Idősebb Schvarcz Tibor szintén azt mondta, hogy szerinte nem kifogásolható a szerződés, annak nincs köze az ő pozíciójához Állítása szerint csak utólag értesült arról, hogy a fia cége kapta a megbízást.

Szocialista képviselő fiának, ifj. Schvarcz Tibornak a cégével kötött kommunikációs szerződést tavasszal az egészségügyi tárca. Az apa, Schvarcz Tibor ekkor a parlament egészségügyi bizottságának elnöke volt. Szerinte fia szerződésének nincs köze az ő pozíciójához.

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/12/kormannyal-uzletelt-a-szocialista-schvarcz-fia/

Kormánnyal üzletelt a szocialista Schvarcz fia

2006-12-12 10:16:00

Visszaveszik állami tulajdonba Huber Miklós lakását

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/12/visszaveszik-allami-tulajdonba-huber-miklos-lakasat

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/visszaveszik-allami-tulajdonba-huber-miklos-lakasat

Magyar Nemzet (MNO)

2006-12-01 00:00:00

2006.12.01. 12:41 Visszaveszik állami tulajdonba Huber Miklós lakását, mivel etikátlan és jogi kérdéseket is felvet az az adásvételi szerződés, amelyet a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium egykori közigazgatási államtitkára kötött Huberel, a tárca egykori gazdasági igazgatójával. Etikátlan és jogi kérdéseket is felvet az az adásvételi szerződés, amelyet a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium egykori közigazgatási államtitkára kötött Huber Miklóssal, a tárca egykori gazdasági igazgatójával – állapította meg a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KVVM) vizsgálata. A lakás visszakerül állami tulajdonba, mivel a tárca a szerződést a vevő kezdeményezésére visszamenőleges hatállyal felbontja – tájékoztatta az MTI-t Bakonyi Ágnes, a tárca sajtófőnöke. A vizsgálatot a héten rendelte el Persányi Miklós környezetvédelmi és vízügyi miniszter, miután tudomására jutott az ügylet. A vizsgálat megállapította, hogy az adásvételi szerződést egy olyan 1995-ös közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszteri rendelet alapján kötötték, amely túlzottan nagy mozgásteret biztosít az ár megállapítását illetően, a szolgálati lakások eladása esetére. A tárca egyébként már korábban megkezdte ennek a jogszabálynak a felülvizsgálatát és korszerűsítését – olvasható a közleményben. Időközben Huber Miklós – aki 1994. december 16-tól dolgozott a minisztériumban – írásban kezdeményezte a tárcánál az ingatlan adásvételi szerződés közös megegyezéssel történő felbontását. Mint levelében fogalmaz, az összes körülményt mérlegelve úgy döntött, felajánlja az eredeti tulajdonviszony visszaállítását – írta a sajtófőnök. Így a szolgálati lakás visszakerülhet az állam tulajdonába, és nyilvánosan értékesíthető, eladható – tette hozzá Bakonyi Ágnes. A Magyar Nemzet keddi számában jelent meg, hogy nyugdíjba vonulása előtt Huber Miklós a KVVM gazdasági igazgatója 3 millió forintért vásárolhatta meg a IV. kerületi, 71 négyzetméteres, korábban általa használt lakást, amelyet előzőleg a minisztérium költségén újítottak fel. Az üggyel kapcsolatban a Fidesz pénteken arra szólította fel a kormányt, hogy a miniszterek hozzák nyilvánosságra: az irányításuk alatt álló minisztériumokban jutottak-e kedvezményes módon lakáshoz, vagy egyéb juttatáshoz a tisztségviselők.

Visszaveszik állami tulajdonba Huber Miklós lakását, mivel etikátlan és jogi kérdéseket is felvet az az adásvételi szerződés, amelyet a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium egykori közigazgatási államtitkára kötött Huberel, a tárca egykori gazdasági igazgatójával.

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/12/visszaveszik-allami-tulajdonba-huber-miklos-lakasat/

Visszaveszik állami tulajdonba Huber Miklós lakását

2006-12-01 11:41:00

Szolgálatiból öröklakás álomáron

https://magyarnemzet.hu/archivum-magyarnemzet/2006/11/szolgalatibol-oroklakas-alomaron

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/szolgalatibol-oroklakas-alomaron

Magyar Nemzet (MNO)

2006-11-28 00:00:00

2006.11.28. 00:00 Mindössze hárommillió forintért vásárolhatta meg hetvenegy négyzetméter alapterületű szolgálati lakását nyugdíjba vonulása előtt Huber Miklós, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KVVM) volt gazdasági igazgatója. A tárca sajtóosztálya megerősítette információnkat, a tranzakciót előbb törvényesnek nevezte, majd arról tájékoztatott, hogy a miniszter az ügyben elrendelte a vizsgálatot. Huber Miklós helyettes államtitkári besorolásban – ami egyebek mellett szolgálatiautó-használati jogosultsággal is járt – a gazdálkodási-költségvetési feladatokat irányította a Persányi Miklós (SZDSZ) vezette környezetvédelmi tárcánál. Feladatkörét a Gyurcsány-féle megszorítócsomag révén megvalósuló létszámcsökkentés, illetve átszervezés miatt Dióssy László államtitkár vette át. Huber Miklósnak az ingatlan-adásvétel időpontjában még bajai állandó lakcíme volt, a szolgálati lakást a budapesti minisztériumi munkavégzéséhez biztosította neki a tárca. A 71 négyzetméteres szolgálati lakás egy IV. kerületi, Virág utcai társasház első emeletén található. A társasházi lakást júliusban teljesen felújítva adták el a KVVM volt gazdasági igazgatójának, információink szerint még az ajtókat is kicserélték. A felújítás költségeit a minisztériumnak végzett munkaként számolták el. A 3,037 millió forintos vételár alapján négyzetméterenként kevesebb mint 43 ezer forintot kellett kifizetnie ez év július 19-ig a Magyar Államkincstár számlájára a nyugdíjba vonult köztisztviselőnek. A környezetvédelmi tárca sajtóosztályának vezetője, Bakonyi Ágnes a szolgálati lakás eladásáról szóló információnkat nem cáfolta, sőt megerősítette azzal a megjegyzéssel, hogy „mindenben a törvény szerint jártak el”. Kérdésünkre, miszerint a Gyurcsány-kormány megszorító intézkedései mellett valamennyi nyugdíjba vonuló köztisztviselőnek tudnak-e hárommillió forintért egy-egy szolgálati lakást értékesíteni, illetve hogy rendelkeznek-e még ilyen olcsó eladó ingatlannal, mert szívesen viszünk ilyen ár mellett fizetőképes vevőket, a sajtófőnök udvariasan megkért, hogy a korrekt válasza után ne tegyek fel gúnyolódó kérdéseket. Bakonyi Ágnes tegnap délután újra felhívta szerkesztőségünket, és a következőket adta tudtunkra: miután tájékoztatta a minisztert a Magyar Nemzet érdeklődéséről, Persányi Miklós az ügyben elrendelte a vizsgálatot. Hozzáfűzte: a miniszter nem tudott a szolgálati lakás értékesítéséről.

Mindössze hárommillió forintért vásárolhatta meg hetvenegy négyzetméter alapterületű szolgálati lakását nyugdíjba vonulása előtt Huber Miklós, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium (KVVM) volt gazdasági igazgatója. A tárca sajtóosztálya megerősítette információnkat, a tranzakciót előbb törvényesnek nevezte, majd arról tájékoztatott, hogy a miniszter az ügyben elrendelte a vizsgálatot.

https://magyarnemzet.hu/archivum-magyarnemzet/2006/11/szolgalatibol-oroklakas-alomaron/

Szolgálatiból öröklakás álomáron

2006-11-27 23:00:00

A Honvédelmi Minisztériumot is elérte a Siemens-panama

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/11/a-honvedelmi-miniszteriumot-is-elerte-a-siemens-panama

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/a-honvedelmi-miniszteriumot-is-elerte-a-siemens-panama

Magyar Nemzet (MNO)

2006-11-23 00:00:00

2006.11.23. 13:26 A Honvédelmi Minisztérium alkalmazottai is érintettek a Siemens óriásvállalat múlt héten kirobbant csúszópénz-botrányában. A vádirat elkészült. A cég által gyártott márkájú műszaki cikkek és némi készpénz elég volt ahhoz, hogy a német cég olyan információkhoz jusson, melyek birtokában eséllyel pályázhatott a magyar honvédségi laktanya-felújítási programra. A vádirat már elkészült és az érintettek tárgyalásra várnak abban az ügyben, amelyben a Siemens egyik volt magyarországi ágazati igazgatója is érintett. A Pest Megyei Főügyészségen megerősítették, hogy öt ember ellen emeltek vádat, s némelyikükre akár több éves börtönbüntetés is kiszabható elvben, hiszen a vesztegetés minősített esetéről van szó. A hivatalos dokumentumok úgy írják le az esetet, hogy az ágazati igazgató a Honvédelmi Minisztérium két közalkalmazottjával került kapcsolatba. Siemens márkájú műszaki cikkek cseréltek gazdát és némi készpénz is, igaz, állítólag kevesebb, mint amiben a nyomozati adatok alapján a felek megegyeztek. Az eredeti összeget ugyanis az elnyerendő beruházások százalékában határozták volna meg, és ez több tízmillió forint is lehetett volna. Az ellentételezés számos olyan információ volt, amely lehetővé tette, hogy a Siemens adja be a legjobb pályázatot a honvédségi laktanya-felújítási programra, de vélhetően ide köthető egyes katonai, híradástechnikai rendszerek kiépítése és néhány kábelfelújítási munka is. Az ügybe belekeveredett a nemzetközi cég két debreceni alvállalkozója is, akik a hatóság szerint szintén részesedést fizettek az elnyert munkákért. A történet egyébként évekkel ezelőtt kezdődött. A lebukáshoz a tényleges lökést egy névtelen feljelentés adta, de úgy tudni, addigra már a katonai titkosszolgálatok felfigyeltek arra, hogy egy Siemens-vezető úgymond túlzottan jó viszonyt ápol a minisztérium civil munkatársaival. Ennek egyébként volt alapja, mert a volt ágazati igazgató előbb külföldön, majd Magyarországon folytatott felsőfokú katonai műszaki tanulmányokat és korábban a vezérkarnál dolgozott. A Krónika megtudta, hogy valamennyi érintett szabadlábon védekezik. A Siemens cég kommunikációs vezetője nem kívánta kommentálni az ügyet a bírósági döntésig. Farkas Szilvia ugyanakkor hozzátette, hogy az ártatlanság vélelme munkatársukat is megilleti. Magyar Nemzet, radio.hu

A Honvédelmi Minisztérium alkalmazottai is érintettek a Siemens óriásvállalat múlt héten kirobbant csúszópénz-botrányában. A vádirat elkészült. A cég által gyártott márkájú műszaki cikkek és némi készpénz elég volt ahhoz, hogy a német cég olyan információkhoz jusson, melyek birtokában eséllyel pályázhatott a magyar honvédségi laktanya-felújítási programra.

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/11/a-honvedelmi-miniszteriumot-is-elerte-a-siemens-panama/

A Honvédelmi Minisztériumot is elérte a Siemens-panama

2006-11-23 12:26:00

Dagad a Siemens botránya

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/11/dagad-a-siemens-botranya

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/dagad-a-siemens-botranya

Magyar Nemzet (MNO)

2006-11-22 00:00:00

2006.11.22. 05:51 Egyre több országra terjeszti ki a Siemens-kenőpénzbotrány nyomozását a müncheni államügyészség, amely százmillió eurónyi titkos pénzalap után kutat. Eközben a zsarolás miatt ismeretlen tettes ellen indított magyar büntetőeljárásban tegnap ismét meghallgatták a feljelentőt, ám a német konszern munkatársait eddig elkerülték a nyomozati cselekmények. Csaknem valamennyi olyan országra kiterjesztette a Siemens csúszópénzbotrányának nyomozását a müncheni államügyészség, amellyel a német óriáscég szoros gazdasági kapcsolatban áll. Az ügyészség tegnapi közlése szerint az eljárás eddigi eredményei arra utalnak, hogy a Siemens a kilencvenes évek óta mintegy százmillió eurót különített el megvesztegetési célokra. A múlt hét óta folyó nyomozást kiterjesztették Klaus Kleinfeld vezérigazgató hivatalára és magánlakására is. Kleinfeldet egyelőre csak tanúként kívánják meghallgatni a nyomozók, de már ez is tekintélyveszteséget jelent a cégcsoportnak. A Siemens üzemi bizottságának elnöke tegnap a Berliner Zeitungnak nyilatkozva azt sürgette, hogy az óriáscég ezentúl ne vállaljon munkákat olyan országokban, amelyekben csak vesztegetés útján lehet megrendeléseket kapni. A nyomozók eddig öt vezető beosztású alkalmazottat vettek őrizetbe, ám hűtlen kezelés gyanújával további hét személy ellen is folyik vizsgálat. Német sajtóhírek szerint a százmillió eurónyi kenőpénz innsbrucki és salzburgi számlákon keresztül áramlott a megrendelőkhöz. Annak ellenére, hogy a német nyomozás szálai nem érnek Budapestig, magyarázkodni kényszerülhet a magyarországi Siemens is, hiszen a céggel kapcsolatosan eddig két ügyben nyomoz a rendőrség, egy esetben pedig már a bíróságon vannak a büntetőper iratai. Elsőként megírtuk: legutóbb a fővárosi zuglói rendőrkapitányság zsarolás miatt indított büntetőeljárást F. Imre feljelentése alapján a Siemensszel öszszefüggésben. A feljelentőt ismét meghallgatták tanúként, ám lapunk úgy értesült, hogy a szeptember 8-a óta folyó büntetőeljárásban a Siemens munkatársait eddig elkerülték a nyomozati cselekmények. Az üzletember a volt SATeLIT TV működtetésére létrehozott TVegy Rt. egyik tulajdonosa volt. Lapunknak F. Imre elmondta: a televíziót 1-1,5 milliárd forinttal támogatta a német cég, amelyből 720 millió forintot készpénzben vissza kellett juttatni. Részben emiatt a férfi csaknem 60 millió forintos jelzálogkölcsönt vett fel nagy értékű ingatlanára. A szerződést később a Siemens felmondta, mire F. Imre visszakövetelte a 720 millió forintot. A német cég százmilliót kifizetett, ám a fennmaradó összeg nagyságát vitatták, s ezt annak a fényében közölték F. Imrével, hogy az ingatlanán lévő jelzálogot stróman cégen keresztül megvásárolták a banktól. A feljelentő szerint azzal fenyegették, ha nem áll el a százmilliós követelésétől, akkor családjával együtt kiteszik a házából. Farkas Szilvia, a Siemens magyar leányvállalatának szóvivője elmondta, hogy a médiából értesültek a zsarolási eljárás híréről, s az ügyben a Siemens nem kapott hivatalos értesítést. A szóvivő a laktanyatenderben folyó eljárásról holnap ígért tájékoztatást. Ismert: a Pest Megyei Főügyészség vádirata szerint két honvédségi ügyintéző pénzt, illetve műszaki cikkeket fogadott el az rt. ágazati igazgatójától, amiért információkat szolgáltattak egy milliárdos nagyságrendű laktanya-felújítási tender részleteiről. A közalkalmazottak a beruházások nettó öszszegének meghatározott százalékát kapták a kivitelezőktől. Arról is beszámoltunk, hogy a Siemens által gyártott Combino villamosok beszerzése sem zajlott le zökkenőmentesen. A német konszernt győztesnek nyilvánító fővárosi döntést ugyanis a verseny másik résztvevője, az Ansaldobreda megtámadta a Közbeszerzési Döntőbizottságnál, majd a Fővárosi Bíróságnál. Az olasz cég keresetében arra hivatkozott, hogy a villamosok pályáztatása közbeszerzési eljárás nélkül zajlott le, és formai hibákra hivatkozva jogtalanul zárták ki a versenyből. Az Ansaldobreda azt is kifogásolta, hogy a Siemens nyertes ajánlatánál mintegy nyolcmilliárd forinttal olcsóbban tudta volna leszállítani a körúti villamosokat. A Fővárosi Bíróság első fokon helyt adott az olasz cég keresetének, és megállapította, hogy jogsértő volt a versenyeztetési eljárás, a Fővárosi Ítélőtábla később azonban megváltoztatta az elsőfokú ítéletet. Az elmúlt években a Siemens hazánkban is számos állami megrendeléshez jutott hozzá. A cég közreműködött az e-kormányzás kialakításában, megbízásokat nyert többek között a Magyar Postától, a MÁV-tól, a BKV-tól s különböző kórházaktól és egyetemektől. A Siemens részt vett a budapesti M2 metróvonal rekonstrukciójában és a Ferihegyi repülőtér csomagszállító rendszerének kialakításában is.

Egyre több országra terjeszti ki a Siemens-kenőpénzbotrány nyomozását a müncheni államügyészség, amely százmillió eurónyi titkos pénzalap után kutat. Eközben a zsarolás miatt ismeretlen tettes ellen indított magyar büntetőeljárásban tegnap ismét meghallgatták a feljelentőt, ám a német konszern munkatársait eddig elkerülték a nyomozati cselekmények.

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/11/dagad-a-siemens-botranya/

Dagad a Siemens botránya

2006-11-22 04:51:00

Wekler Ferenc a pénzcsapnál

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/11/wekler-ferenc-a-penzcsapnal

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/wekler-ferenc-a-penzcsapnal

Magyar Nemzet (MNO)

2006-11-17 00:00:00

2006.11.17. 04:00 Példátlan támadást intézett a kormány a demokrácia ellen azzal, hogy az SZDSZ-es Wekler Ferenc személyében minap &#8211; a Lamperth-elv alapján &#8211; saját emberét ültette a Dél-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács élére &#8211; jelentette ki Szita Károly, Kaposvár fideszes polgármestere. Wekler és családja cégei az előző ciklusban több mint 270 millió forintos állami támogatást kaptak szőlőtelepítésre, ezért a politikus távozni kényszerült parlamenti alelnöki posztjáról. Felrúgva az eddigi gyakorlatot, már nemcsak a többséget biztosítja magának a kormány a regionális fejlesztési tanácsokban, hanem azok élére is pártkatonákat nevez ki – mondta lapunknak Szita Károly, aki polgármesteri tisztsége mellett a Megyei Jogú Városok Szövetségének társelnöke, valamint a Fidesz önkormányzati tagozatának elnöke. Hozzátette: elsősorban nem a Dél-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács elnökének személyével, a minisztériumok delegáltjai által „megválasztott” SZDSZ-es Wekler Ferenccel van baja, hanem azzal, hogy őt is egy tárca, a környezetvédelmi delegálta. – Hiába lett társelnök Tasnádi Péter (MSZP) Pécs polgármestere, a tényleges vezető ezután nem választott képviselő, közgyűlési elnök vagy polgármester lesz. Ilyen a demokrácia tizenhat évében még nem volt – szögezte le Szita. Emlékezetes, októberben az MSZP választmányának üléséről kiszivárgott Lamperth Mónika önkormányzati és területfejlesztési miniszter beszéde, amelyben kijelentette: hiába győzött országosan a Fidesz, nem ők fogják osztani az uniós pénzeket, mert erős pozíciókat biztosítanak a szocialistáknak. Wekler Ferenc botrányos múltja egyébként közismert: az Országgyűlés volt alelnöke 2004 augusztusában lemondásra kényszerült posztjáról kirobbant szőlőügye miatt, amelyet elsőként lapunk közölt először. Wekler és családja cégei szőlőültetvény telepítésre 270 millió forintot vettek fel, és az agrártárca birtok-összevonási támogatás címén ezen felül több millió forintot utalt ki számukra. A szabad demokrata politikust 2005 januárjában Gyurcsány Ferenc kormányfő azzal bízta meg, hogy készítse elő az atomerőművekben keletkező radioaktív hulladékok végleges elhelyezési koncepcióját. Emlékezetes, Wekler karrierje a rendszerváltozás előtt, a nyolcvanas évek végén kezdődött, amikor Mecseknádasd tanácselnökeként sikerült meghiúsítania, hogy a közeli Ófalun épüljön a veszélyeshulladék-tároló. Wekler Ferenc jelenleg is az SZDSZ Baranya megyei elnöke, pártja országos tanácsának tagja, Mecseknádasd független polgármestere, továbbá ugyanott német kisebbségi önkormányzati képviselő.

Példátlan támadást intézett a kormány a demokrácia ellen azzal, hogy az SZDSZ-es Wekler Ferenc személyében minap &#8211; a Lamperth-elv alapján &#8211; saját emberét ültette a Dél-dunántúli Regionális Fejlesztési Tanács élére &#8211; jelentette ki Szita Károly, Kaposvár fideszes polgármestere. Wekler és családja cégei az előző ciklusban több mint 270 millió forintos állami támogatást kaptak szőlőtelepítésre, ezért a politikus távozni kényszerült parlamenti alelnöki posztjáról.

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/11/wekler-ferenc-a-penzcsapnal/

Wekler Ferenc a pénzcsapnál

2006-11-17 03:00:00

Itthon: Kínos Demszky-magyarázat az ingatlanspekulációkról

https://hvg.hu/itthon/20070207_demszky

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/kinos-demszky-magyarazat-az-ingatlanspekulaciokrol

HVG

2007-02-07 00:00:00

Kínos Demszky-magyarázat az ingatlanspekulációkról Demszky Gábor ingatlanspekulációnak nevezte az ingatlanspekulációkat, ezért sajtósa most magyarázkodik. Hunvald György szerint viszont az ingatlanspekulációt csak a sajtószóvivő értette ingatlanspekulációnak, aki azonban ott sem volt. A sajtóban megjelent információkra utalt Demszky Gábor főpolgármester, amikor az Erzsébetvárosi Önkormányzat szerdai ünnepi ülésén úgy fogalmazott "óriási ingatlanspekulációk" vannak a kerületben - mondta a Főpolgármesteri Hivatal sajtófőnöke. "Csakis a sajtóban megjelent dolgokra utalt a főpolgármester, hogy milyen ingatlanügyletek voltak" - hangsúlyozta Czuk Dorottya. A kerület nagyon népszerű a befektetők körében, "valójában erre gondolt" - fűzte hozzá. Az erzsébetvárosi önkormány-zat trükkjeiBudapest VII. kerületében találékony emberek házanként közel 70 millió forintos hasznot vágnak zsebre, abból, hogy a közvagyont kiárusítják hiszékeny külföldieknek. A cikkhez kattinson. További cikkek a témában: A többi néma csend. Pusztul a zsidó negyed A fővárosi Erzsébetvárosi Önkormányzat annak alkalmából tartott ünnepi ülést, hogy a kerület 125 éve vette fel Erzsébet királyné nevét. Demszky Gábor főpolgármester ünnepi köszöntőjében Budapest egyik "legsokszínűbb, legpezsgőbb életű" városrészének nevezte a VII. kerületet. Ugyanakkor rámutatott arra, hogy a sokszínűség és gazdagság mellett "nagyon súlyos" szociális problémák, "óriási ingatlanspekulációk" is jelentkeznek a kerületben. A VI. és a VII. kerület erősen korrupciógyanús ügyeit a hvg.hu számtalan alkalommal megszellőztette. A VII. kerületi ügyek esetében több civil szervezet azóta közösen pert kezdeményezett. Az ügy - súlya miatt - fővárosi szintről azonnal átkerült országos hatáskörbe, s a Nemzeti Nyomozó Iroda is vizsgálni kezdte a Hunvald György által irányított kerület ingatlangazdálkodását. Legutóbb pedig a történelmi zsidó negyed bontásáról, s Mazsihisz cinkos hallgatásáról számoltunk be. Ezt, s további cikkeinket a keretes részben éri el. Az MTI-nek sikerült elérnie Hunvald Györgyöt is, a VII. kerületi polgármesteréből a Főpolgármesteri Hivatal sajtófőnöke által mondottak a következő reakciót váltották ki: "Demszky sajtósán, Czuk Dorottyán kívül, aki nem is volt jelen az ünnepségen, senki nem értette azt, hogy ma "ingatlanspekulációk" lennének a kerületben." 2006. május. 04. 11:49 Itthon Andrássy úti paloták - dobra verve I. Vajon miért ér az Andrássy út 3. „csak” 328 millió forintot, és a Divatcsarnok 3,6 milliárdot, mikor mindkettőben Lotz Károy freskói találhatók, azzal a különbséggel, hogy az Andrássy út 3-ban több falfestmény van? Miért szavazza meg a VI. kerületi önkormányzat a ház kisajátítását egy olyan, még éppen bejegyzés alatt álló, 3 milliós törzstőkéjű kft-nek, amelynek ügyvezetői huszonévesek, ismeretlenek az ingatlanberuházók körében és még saját tőkéjük sincs? Miért nem érvényesíthették a bérlők elővásárlási jogaikat? Miért bukkannak fel rendre azonos cég- és személynevek VI. kerületi ingatlanügyletek kapcsán? E rejtélyeknek próbál utánajárni háromrészes cikkünk és videóriportunk. 2006. június. 26. 12:10 Sipos Anett Itthon Andrássy 47.: 150 milliós vételár, meg ugyanennyi zsebbe? A budapesti Trieszt Café tulajdonosa, Losonczy Pál, amikor megtudta, hogy eladják az Andrássy út 47-et, amelyben kávézója működik, vételi ajánlatot tett le banki biztosítékkal a Terézvárosi Önkormányzat asztalára. Hivatalos választ nem kapott, de egy tisztességtelen ajánlatot igen. Tekintélyes emberek egy pazar vacsora közben megsúgták neki, 150-200 millióért akár övé lehet az egész ház. Feltéve, hogy ugyanennyit még hozzátesz - egy aktatáskában. 2006. szeptember. 28. 17:24 Sipos Anett Itthon Véget ért az Andrássy úti palota kálváriája: győztek a lakók A hvg.hu tényfeltáró írásait követően (Andrássy 47.: 150 milliós vételár, meg ugyanennyi zsebbe? - 2006. június 26.) a média figyelme az ominózus palota eladásának kétes körülményeire terelődött, s úgy fest, a nyilvánosság ezúttal megtette hatását. A Fővárosi Ítélőtábla felülbírálta a korábbi, elsőfokú ítéletet és kimondta, hogy az ingatlanra vonatkozó adásvételi szerződés érvénytelen, mert az önkormányzat nem pályáztatta a házat, mielőtt eladta. 2005. augusztus. 12. 13:41 MTI Itthon Lezárják az Andrássy utat a hétvégén Filmforgatás miatt lezárják az Andrássy utat szombaton és vasárnap délutántól másnap hajnalig a Bajzsy-Zsilinszky út és a Nagymező utca között. 2006. április. 06. 16:35 hvg.hu Gazdaság Luxusberuházás: alapkőletétel az Andrássy úton A budapesti Andrássy úton egy meglévő klasszikus épület felújításával, illetve öt új épületszárny megépítésével 77 luxuslakást épít a fővárosban a luxemburgi Orco Property Group. A beruházás értékét üzleti titokként kezelik.

Demszky Gábor ingatlanspekulációnak nevezte az ingatlanspekulációkat, ezért sajtósa most magyarázkodik. Hunvald György szerint viszont az ingatlanspekulációt csak a sajtószóvivő értette ingatlanspekulációnak, aki azonban ott sem volt.

https://hvg.hu/itthon/20070207_demszky/

Kínos Demszky-magyarázat az ingatlanspekulációkról

2007-02-07 17:34:30

Altus-per: akár több hónapos szünet is jöhet?

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/11/altus-per-akar-tobb-honapos-szunet-is-johet

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/altus-per-akar-tobb-honapos-szunet-is-johet

Magyar Nemzet (MNO)

2006-11-09 00:00:00

2006.11.09. 06:02 A Magyar Nemzet információi szerint akár több hónapig is szünetelhet a Gyurcsány Ferenc miniszterelnök cége, az Altus Rt. elleni polgári per a Somogy Megyei Bíróságon. Mint arról beszámoltunk, a Legfőbb Ügyészség (LÜ) hétfőn indítványozta az eljárás szüneteltetését. Pálvölgyi Ferenc főosztályvezető ügyész lapunknak elmondta: a bizonyítási eljárás ezzel új fordulatot vett, át kell értékelniük perbeli álláspontjukat, javaslataikat, indítványaikat, következtetéseiket. Rámutatott, az ügyészségnek átadott több száz oldalnyi dokumentum (közte az alperesek egymás közötti elszámolását tartalmazó iratok) tanulmányozása nem néhány hetes, hanem több hónapos munkát igényel, és elképzelhető, hogy külső szakértőket is igénybe vesznek majd. Az ügyész közölte, arra is van lehetőség, hogy az áprilisban benyújtott bírósági keresetben egyes pontokat módosítsanak, de erről egyelőre korai lenne nyilatkozni. Ismeretes, az LÜ még áprilisban indított polgári pert az Altus és a Humán-Jövő ellen szerződés semmissége miatt, mert szerintük a kormányfő cége 1995-ben az állam kárára gazdagodott mintegy 87 millió forinttal, amikor a másodrendű alperes jogelődje ésszerű gazdasági indok nélkül felújította az Altus tulajdonában lévő, Szalay utca 4. szám alatti képviselői klubot. Az Altus Rt. 1995. január 12-én egy adásvételi szerződéssel jutott hozzá a Miniszterelnöki Hivatal (MeH) kezelésében lévő, Szalay utca 4. szám alatti ingatlan földszinti részéhez, majd három hónappal később a MeH egyik gazdasági társasága, a Közlöny- és Lapkiadó Kft. visszabérelte azt az Altustól, sőt saját költségén fel is újította a klubot mintegy százmillió forintért.

A Magyar Nemzet információi szerint akár több hónapig is szünetelhet a Gyurcsány Ferenc miniszterelnök cége, az Altus Rt. elleni polgári per a Somogy Megyei Bíróságon. Mint arról beszámoltunk, a Legfőbb Ügyészség (LÜ) hétfőn indítványozta az eljárás szüneteltetését.

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/11/altus-per-akar-tobb-honapos-szunet-is-johet/

Altus-per: akár több hónapos szünet is jöhet?

2006-11-09 05:02:00

Iratmegsemmisítő gépek a Gyurcsány körüli holdudvartól

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/10/iratmegsemmisito-gepek-a-gyurcsany-koruli-holdudvartol

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/iratmegsemmisito-gepek-a-gyurcsany-koruli-holdudvartol

Magyar Nemzet (MNO)

2006-10-31 00:00:00

2006.10.30. 23:03 A 4,2 milliárd forintos papírüzlet után iratmegsemmisítőket is szállíthat a központi költségvetési intézményeknek az Ápisz-BudaPiért Zrt. A társaságban egy Gyurcsány Ferenc cégbirodalmához köthető személy is felbukkant. Iratmegsemmisítő berendezéseket, illetve azok kiegészítőit szállíthatja a központi költségvetési intézményeknek az Ápisz-BudaPiért (ÁBP) Zrt., miután a közelmúltban megnyerte a Központi Szolgáltatási Főigazgatóság (KSZF) által kiírt tendert. A Közbeszerzési Értesítő szerint a szerződés egy esztendőre szól, és összesen bruttó 120 millió forint értékben vásárolhatnak iratmegsemmisítő berendezéseket a nyertes cégtől az intézmények, illetve a központosított közbeszerzési eljáráshoz önként csatlakozó szervezetek. Az iratmegsemmisítő gépek biztonsági fokozata egytől ötig terjed; minél magasabb fokozatú egy gép, annál vékonyabbra szeleteli a behelyezett iratot. Az említett beszerzésnél kettes és hármas fokozatú gépeket rendeltek meg, amely szakértők szerint kisebb irodák esetében megfelelők, de nagyobb hivataloknál kevésbé alkalmasak. Ezekbe a kisebb gépekbe (amelyek értéke tíz- és harmincezer forint között mozog) egyszerre körülbelül tíz iratot lehet behelyezni, míg a nagyobbakba (ezek ára 80-tól 400 ezer forintig terjed) akár 30-40 lapot is be lehet tenni. Fegyveres testületeknél például rendszerint 5-ös fokozatú gépeket alkalmaznak. Mint arról beszámoltunk, a KSZF még a tavaszi országgyűlési választások előtt nyélbe ütötte a két évre szóló papírtendert, amelynek győztese ugyancsak az ÁBP lett. Ennek köszönhetően a cég évi bruttó 4,2 milliárd forintnyi közpénzért szállíthat papírárut és irodaszereket. A hazai papírpiac több képviselője is különösnek tartotta, hogy a közbeszerzést a választások előttre időzítették, miközben a korábbi papírtendert 2004 augusztusában hozták tető alá (azt is az ÁBP, pontosabban annak jogelődje nyerte), és a keretszerződés két évre szólt. Az ÁBP-ben korábban igazgatósági tagként felbukkant többek között Antalóczi Zoltán, aki a Gyurcsány Ferenc miniszterelnök tulajdonában lévő Altus Rt. felügyelőbizottsági tagja. Emellett az igazgatóság elnöke volt Szabó Pál, a Magyar Posta Rt. jelenlegi vezérigazgatója, aki a Horn-kormány időszakában annak a Hungalu vállalatcsoportnak a vezérigazgatója volt, amelyből vitatott körülmények között privatizált társaságokat Gyurcsány, ezzel is megalapozva többmilliárdos magánvagyonát. Az ÁBP közvetlen tulajdonosa egyébként ugyanaz az SHV Holding Kft., amelyhez a sokmilliárdos állami megbízásokhoz jutó Trendex Holding Zrt. is köthető. Az irodatechnikai társaságban igazgatósági tagként szintén felbukkant a gyurcsányi cégbirodalomból megismert Antalóczi.

A 4,2 milliárd forintos papírüzlet után iratmegsemmisítőket is szállíthat a központi költségvetési intézményeknek az Ápisz-BudaPiért Zrt. A társaságban egy Gyurcsány Ferenc cégbirodalmához köthető személy is felbukkant.

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/10/iratmegsemmisito-gepek-a-gyurcsany-koruli-holdudvartol/

Iratmegsemmisítő gépek a Gyurcsány körüli holdudvartól

2006-10-30 22:03:00

Szabadi Bélát két év felfüggesztett börtönre ítélték

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/10/szabadi-belat-ket-ev-felfuggesztett-bortonre-iteltek

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/szabadi-belat-ket-ev-felfuggesztett-bortonre-iteltek

Magyar Nemzet (MNO)

2006-10-17 00:00:00

2006.10.17. 10:30 Két év felfüggesztett börtönre ítélték Szabadi Béla egykori kisgazda földművelésügyi államtitkárt hűtlen kezelés miatt kedden a Fővárosi Bíróságon; az ítélet nem jogerős. A büntetést négy év próbaidőre felfüggesztették. A bíró indoklásában elmondta, hogy 1998-ban a választásokat követően megváltozott az FVM akkori működési rendje és a miniszter több jogkört leadott, például államtitkári szintre, ennek következtében Szabadi Béla hivatali súlya rendkívül megnőtt, másrészt a minisztériumok tartósan állami tulajdonú cégeket is kezelhettek, így tehette meg Szabadi Béla hivatali hatalma, valamint magas beosztása kihasználásával a neki felrótt bűntetteket. Több vádlottat, köztük Simon Lászlót felmentették. Szabadi Béla ellen három éve indult meg a büntetőeljárás. A vádak között szerepel többek között, hogy az államtitkár az FVM cégeinek utasítást adott az FTC-vel kötött reklámszerződésekre, külföldi repülőútjaira pedig első osztályon, kísérőjével ment. Szabadi Béla az eljárás során mindvégig következetesen tagadta a terhére rótt cselekményeket, ügyvédje pedig felmentést kért védőbeszédében.

Két év felfüggesztett börtönre ítélték Szabadi Béla egykori kisgazda földművelésügyi államtitkárt hűtlen kezelés miatt kedden a Fővárosi Bíróságon; az ítélet nem jogerős. A büntetést négy év próbaidőre felfüggesztették.

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/10/szabadi-belat-ket-ev-felfuggesztett-bortonre-iteltek/

Szabadi Bélát két év felfüggesztett börtönre ítélték

2006-10-17 08:30:00

Még több pénz Gyurcsány Ferenc volt üzletfelének, Erdős Ákoséknak

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/10/meg-tobb-penz-gyurcsany-ferenc-volt-uzletfelenek-erdos-akoseknak

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/meg-tobb-penz-gyurcsany-ferenc-volt-uzletfelenek-erdos-akoseknak

Magyar Nemzet (MNO)

2006-10-17 00:00:00

2006.10.17. 02:00 További 110 millió forintos megbízáshoz jut a Gyurcsány Ferenc volt üzletfelének, Erdős Ákosnak az érdekeltségébe tartozó Állami Nyomda, miután az egészségbiztosító a vényhiány elkerülésére hivatkozva módosította a magáncéggel tavaly megkötött, EU-konform vények gyártására vonatkozó szerződést. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) a napokban módosította az eredetileg 355 millió forintos keretöszszegről szóló szerződést – derül ki a Közbeszerzési Értesítőből. Így az Erdős Ákos-féle Állami Nyomda Nyrt. 2005 és 2007 között most már mintegy 465 millió forinttal gazdagodhat a vénytendernek köszönhetően. A módosításra a hivatalos indoklás szerint azért volt szükség, mert a vényigénylést az orvosok jelentős része júliusra, augusztusra vagy még későbbre időzítette, így „hirtelen olyan nagy tömegű orvosivény-igény keletkezett, amit a prognosztizált és szerződésben rögzített mennyiséggel nem lehet kielégíteni”. Hogy a vényellátás folyamatos legyen – folytatódik a magyarázat –, az OEP új közbeszerzési eljárást ír ki, de addig is a vényhiány elkerülése érdekében módosítják a szerződést. Hozzátették: a hirtelen megugró vényigénylés egy „előre nem látható” körülménynek tekinthető. Ezzel szemben a vényellátást 2005 előtt csaknem tíz esztendeig zavartalanul biztosító Szenzor Számítóközpont Kft. vezetője lapunknak elmondta: már 2004-ben mindenki előtt ismert volt az az egészségügyi minisztériumi rendelet, amely idén augusztus 1-jétől írta elő kötelezően az EU-konform vények használatát. Ezért Eőry Örs szerint számítani lehetett arra, hogy a határidő lejártakor megugrik a kereslet az új receptek iránt. Ugyanakkor a cégvezető különösnek tartja, hogy másfél évvel a szerződéskötés után elfogyott a két évre tervezett 422 millió darab vény, miközben eddig a hazai vényigény évente 180-190 millió darab körül mozgott. Érdekesség, hogy 2004-ben az OEP az első vénytenderről éppen azzal az indoklással zárta ki a Szenzor Számítóközpont Kft.-t, hogy az általa kért összeg néhány millió forinttal meghaladja a keretet. Ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság idén jogerősen megállapította, hogy az OEP jogsértő módon minősítette érvénytelennek a Szenzor ajánlatát. Emiatt korábban a Közbeszerzési Döntőbizottság egymillió forintos pénzbírsággal sújtotta az egészségbiztosítót. Ez azonban mit sem változtat azon a tényen, hogy a jogsértés ellenére kiírt második pályázaton az Állami Nyomdát hirdették ki győztesnek. Hiába volt ötvenmillió forinttal olcsóbb a Szenzor ajánlata, az OEP ismételten érvénytelennek minősítette azt, és Erdős Ákos érdekeltségével kötött szerződést. A Szenzor a második vénytender jogsértései miatt is bírósághoz fordult, de a bíróság még nem hozott ítéletet.

További 110 millió forintos megbízáshoz jut a Gyurcsány Ferenc volt üzletfelének, Erdős Ákosnak az érdekeltségébe tartozó Állami Nyomda, miután az egészségbiztosító a vényhiány elkerülésére hivatkozva módosította a magáncéggel tavaly megkötött, EU-konform vények gyártására vonatkozó szerződést.

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/10/meg-tobb-penz-gyurcsany-ferenc-volt-uzletfelenek-erdos-akoseknak/

Még több pénz Gyurcsány Ferenc volt üzletfelének, Erdős Ákoséknak

2006-10-17 00:00:00

Gyanús a vénytender &#8211; újabb százmilliós megbízás

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/10/gyanus-a-venytender-ujabb-szazmillios-megbizas

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/gyanus-a-venytender-a-ujabb-szazmillios-megbizas

Magyar Nemzet (MNO)

2006-10-21 00:00:00

2006.10.21. 02:33 Az orvosok és a patikusok sem értik, hogyan fogyhatott el másfél év alatt annyi recept, amennyi korábban akár három esztendőre is elegendő volt. Kérdés, valóban elfogyott, vagy valami más van a hátterében annak a 111 millió forintos megbízásnak, amelyet a Gyurcsány Ferenc volt üzletfele, Erdős Ákos érdekeltségébe tartozó Állami Nyomda kapott. Az egészségbiztosítónál senki sem nyilatkozik az ügyről. Teljesen értetlenül állnak a gyógyszereket felíró orvosok és a recepteket beváltó patikusok is azelőtt, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) a vényhiány elkerülésére hivatkozva további 126 millió darab recept gyártására adott megbízást egy szerződésmódosítás keretében a miniszterelnök volt üzletfelének, Erdős Ákosnak az érdekeltségébe tartozó Állami Nyomdának. Így az eddigi 355 millió forintos juttatás mellett további 111 millió forintnyi közpénz ütheti a magáncég markát. Pedig tavaly márciusban az OEP úgy írta alá a két évre szóló szerződést a nyomdával, hogy lényegesen magasabb keretszámot adott meg a vényekre, mint amennyi valójában szükséges. A megállapodás értelmében 2005 és 2007 között legalább 345, legfeljebb 422 millió darab vényt kellett legyártani. Hávelné Szatmári Katalin, a Magyar Gyógyszerész Kamara elnöke elmondta, hogy évente mintegy 150-160 millió darab vényt váltanak be a patikákban, és semmi olyan intézkedés nem történt az utóbbi időszakban, amely a forgalmat jelentősen megnövelte volna. A Közbeszerzési Értesítőben az OEP azzal magyarázta a szerződés módosítását, hogy az orvosok jelentős része a vények igénylését júliusra, augusztusra időzítette, így „hirtelen olyan nagy tömegű orvosivény-igény keletkezett, amit a prognosztizált és szerződésben rögzített mennyiséggel nem lehet kielégíteni”. Kertai Aurél, a Magyar Orvosi Kamara háziorvosi szekciójának elnöke kijelentette: ez az indoklás csúsztatásnak tűnik, és szerinte semmilyen valóságalapja nincs. Hasonlóan nyilatkozott a járóbeteg-szakellátókat képviselő Medicina 2000 vezetője, Varga Imre is. Golub Iván, a Magyar Kórházszövetség elnöke szintén azt hangsúlyozta: látványosan nem nőtt meg a vényigénylés. Ezek után meg szerettük volna kérdezni az OEP-től, mi a magyarázata annak, hogy másfél év alatt elfogyott (ha egyáltalán elfogyott) közel három évre elegendő recept, de az öt nappal ezelőtt föltett kérdéseinkre nem kaptunk választ.

Az orvosok és a patikusok sem értik, hogyan fogyhatott el másfél év alatt annyi recept, amennyi korábban akár három esztendőre is elegendő volt. Kérdés, valóban elfogyott, vagy valami más van a hátterében annak a 111 millió forintos megbízásnak, amelyet a Gyurcsány Ferenc volt üzletfele, Erdős Ákos érdekeltségébe tartozó Állami Nyomda kapott. Az egészségbiztosítónál senki sem nyilatkozik az ügyről.

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/10/gyanus-a-venytender-ujabb-szazmillios-megbizas/

Gyanús a vénytender – újabb százmilliós megbízás

2006-10-21 00:33:00

Hamis doktorival, szakvizsga nélkül a kormányhivatal élén

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/10/hamis-doktorival-szakvizsga-nelkul-a-kormanyhivatal-elen

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/hamis-doktorival-szakvizsga-nelkul-a-kormanyhivatal-elen

Magyar Nemzet (MNO)

2006-10-11 00:00:00

2006.10.11. 11:51 Állításával ellentétben nincs PhD-fokozata a hazai innováció csúcsszervét irányító Boda Miklósnak &#8211; derítette ki a Heti Válasz. A Kóka János gazdasági miniszter felügyelte Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal elnöke eddig egy Svédországban szerzett doktorival próbálta igazolni magát a tudomány világában. Hamisan. „Boda Miklós az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerzett fizikusi diplomát, majd PhD-fokozatot szilárdtestfizika témában az Uppsalai Egyetemen 1971-ben” – ahogy akadémiai-tudományos körökben illik, a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal (NKTH) elnöke is doktori címének felemlegetésével kezdi életrajzait, így a www.nkth.gov.hu-n elérhető CV-jét is – írja a Heti Válasz csütörtökön megjelenő száma. Miután az MSZP–SZDSZ-kormány anno – ugyancsak a hivatal honlapjának szavaival – „az ország gyorsuló gazdasági növekedése érdekében elkötelezte magát egy új, hatékony innovációs rendszer kiépítése és működtetése mellett”, 2004. január elsejével létrehozta az NKTH-t, melynek felügyeletét Magyar Bálint, majd az oktatási és a gazdasági miniszter közösen, ma pedig egymagában Kóka János látja el. A koalíció két és fél éve delegálta Boda Miklóst a magyar tudomány- és innovációpolitika pénzkiadó „automatájának” élére, mi több, tisztsége mellé – egy kormányrendelet értelmében – az államtitkári juttatások teljes körét is biztosította. Miként azonban a Heti Válasz kiderítette, a svédországi szakmai előélettel rendelkező NKTH-elnök némileg „túlmenedzselte” önmagát, vagyis mindeddig hamis adatokat közölt a doktori fokozatáról. A lap megkeresésére az Uppsalai Egyetem tanulmányi felelőse eljuttatott a Heti Válaszhoz egy tanúsítványt, melynek értelmében Boda valóban 1971 novemberében fejezte be tanulmányait a svédországi intézményben. Ugyanakkor a PhD-fokozat megszerzéséhez szükséges 160 kreditpontot (illetve négyéves képzési időt) nem teljesítette, mindössze egy 80 kredittel (és kétévnyi előtanulmánnyal) megszerezhető licenciátusa van. „Alapesetben a diákok közvetlenül jutnak el a doktori vizsgáig, de az is lehetséges, hogy – afféle köztes fokozatként – licenciátusvizsgát tesznek” – a svéd felsőoktatási rendszerről szóló tájékoztató anyagok ezekkel a szavakkal foglalják össze a PhD és a Boda-féle végzettség közti különbséget. A hazai tudományos élet szereplői között jó ideje pletykaként terjed, hogy valami nincs rendjén Boda doktorátusa körül, ám az NKTH kommunikációs vezetője, Balla Gergely még egy hónapja is azt állította, hogy a hivatal első embere „külföldön szerzett tudományos fokozattal rendelkezik”. Igaz, hozzátette, hogy „az elnök kinevezéséhez egyébként nem feltétel a PhD-fokozat”. A Népszabadság korábbi felvetésére, mely szerint Boda legitimitása is megkérdőjelezhető, hiszen az államtitkárok számára előírt közigazgatási szakvizsgával sem rendelkezik, a kommunikációs vezető a Heti Válasznak úgy reagált: korábban Magyar Bálint oktatási miniszter nem írta elő a szakvizsgát az elnöknek. Mára tehát bizonyossá vált: a kormány számára annyira fontos az NKTH-vezető személye, hogy az államtitkári juttatások mellé nem követeli meg tőle a szakmai hiányosságok pótlását, Boda számára pedig annyira fontos a tudományos presztízs, hogy nem létező PhD-jével vezeti fel önéletrajzait. Ám Boda Miklóst mindeddig nem érte el a végzet. Annak ellenére sem, hogy az elmúlt egy évben egymást érték az NKTH-t széles körben is ismertté tevő botrányok. 2005 decemberében például a hivatal illetlenül szűkös, kétnapos (majd a nyilvánosság nyomására meghosszabbított) határidővel hirdette meg az influenza A-vírus okozta pandémia elleni védekezés K+F feladatai című, kétmilliárd forintos pályázatot – csak azért, hogy „pénzügyileg alátámassza” a kormány madárinfluenza elleni harcát. A Heti Válasz ez év elején az NKTH protekcionista jellegű pályáztatási gyakorlatát tárta fel, egyebek mellett azt kifogásolva, hogy az innovációs alap 2005-re szánt 47 milliárdjának közel felére csak december elseje után, sebtiben vállalt kötelezettséget a Boda-adminisztráció. Ennek kapcsán az Állami Számvevőszék (ÁSZ) a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetése végrehajtásának ellenőrzéséről szóló, augusztusi jelentésében rosszallóan jegyzi meg: „az év utolsó hónapjára tolódó jelentős arányú kifizetések a pályázati döntések elhúzódásával hozhatók összefüggésbe”. A számvevők igyekeztek egyértelművé tenni, hogy Boda költségvetési beszámolója szerintük a hivatal „vagyoni, pénzügyi helyzetét nem megbízható módon mutatta, az abban feltüntetett adatok nem a valós képet tükrözték”. Az NKTH a külső „támadások” után kommunikációs ellencsapást indított, melyet a kutatás-fejlesztésre fordított összegek látványosnak tetsző növekedésére alapozott. Az ÁSZ is kifogásolta, hogy a hivatal közel 330 millió forintot hagyott jóvá olyan pályázatokra (Magyar színházak műsoradatainak, forrásainak elemzése; A tradíció folytonosságának és az életmű egységének kérdése Nietzsche, Lukács és Heidegger munkásságában; Európa és Magyarország a középkori zenetörténetben stb.), amelyek távol esnek a jogszabályba foglalt céltól, a magyar gazdaság versenyképességének és innovációs teljesítményének javításától. Ugyancsak megütközést keltett, hogy tavaly év végén az NKTH kirekesztette a – szakmai előzsűrizésen a legmagasabb pontszámot elérő – Richter Gedeon Rt.-t az Asbóth Oszkárról elnevezett innovációs program győztesei közül. 1,4 milliárd forintot nyert viszont egy olyan konzorcium, illetve projekt, melynek vezetője az a Szabó Csaba, aki a tavaszi választások után több fórumon bírálta a hazai tudományos élet megmerevedett intézményrendszerét. A „merev” intézményrendszer képviselői viszont akkor rendültek meg, amikor kiderült, hogy az NKTH-s győzelem utáni napokban a Szabó-féle konzorcium zászlóshajóját, a ComGenex Rt.-t felvásárolta egy amerikai érdekeltségű cég, az Albany Molecular Research Inc. Az NKTH kommunikációs illetékese cáfolta, hogy az Amerikából haza-, azóta pedig visszatért gyógyszerész-kutató itthoni felléptetése (a Magyar Tudományos Akadémia elleni harc jegyében) Boda Miklós nevéhez fűződött volna, hiszen a kormány Tudomány- és Technológiapolitikai Tanácsadó Testületének tavalyi munkavacsorájára szerinte Magyar Bálint invitálta a fiatal kutatót. Kóka János gazdasági miniszter viszont az idén tavasszal az ATV élő adásában még azt állította: ő maga hívta meg a szeánszra Szabót. Boda Miklós tehát ez esetben is moshatja kezeit.

Állításával ellentétben nincs PhD-fokozata a hazai innováció csúcsszervét irányító Boda Miklósnak &#8211; derítette ki a Heti Válasz. A Kóka János gazdasági miniszter felügyelte Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal elnöke eddig egy Svédországban szerzett doktorival próbálta igazolni magát a tudomány világában. Hamisan.

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/10/hamis-doktorival-szakvizsga-nelkul-a-kormanyhivatal-elen/

Hamis doktorival, szakvizsga nélkül a kormányhivatal élén

2006-10-11 09:51:00

Szavazatot vásárolt az MSZP?

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/10/szavazatot-vasarolt-az-mszp

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/szavazatot-vasarolt-az-mszp

Magyar Nemzet (MNO)

2006-10-13 00:00:00

2006.10.13. 05:54 Számos szikszói embernek fizetett személyesen Füzesséri József szocialista polgármesterjelölt vagy megbízottja azért, hogy rá adják le a szavazataikat. Minderről a &#8222;megvásárolt&#8221; választópolgárok egy része tanúvallomást tett, emellett egy hangfelvétel is ezt támasztja alá. Az MSZP-s jelölt a felvétel szerint ráadásul a Lamperth Mónika önkormányzati minisztertől kapott 10,5 millió forinttal kecsegtette a támogatóit. Az abaúji kisvárosban mindössze 15 szavazattal nyert a szocialista politikus fideszes ellenfelével szemben. Füzesséri József szikszói szocialista polgármesterjelöltet az önkormányzati választás után közvetlenül Bancsók Judit helyi cigány kisebbségi képviselő, a Roma Polgárjogi Mozgalom tagja „húzta csőbe” azzal, hogy egy bizalmas beszélgetésen szemére vetette: többeknek tíz-, a szervezőknek ötvenezer forintos tételeket fizetett ki, hogy rá adják a voksukat. A beszélgetésről készült hangfelvétel tanúsága szerint a csel sikeres volt, Füzesséri elismerte, hogy különféle célokra pénzt osztogatott, majd Bancsóknak is ajánlatot tett. Az ügyben panaszt tettek a helyi választási bizottságnál is, Bancsók más meghallgatott tanúhoz hasonlóan a bizottság előtt kijelentette: „Őszintén mondom, hogy a cigánysoron majdnem minden ember kapott pénzt. Emil (a polgármester megbízottja – a szerk.) osztotta a pénzt azoknak, akik a másik szavazókörbe mentek, ő volt a felelős. Ezért mondta, hogy Emilt kiküldi a helyszínre. Tízezer forintot kellett adni az embereknek, akik Füzessérire szavaztak.” Bancsók emellett kifejti, hogy voltak, akik személyesen Füzesséri Józseftől jutottak hozzá a fizetségükhöz, több személynek pénzt ígért a polgármesterjelölt arra az esetre is, ha eredménnyel ér véget a választás. Bancsók Judit és Füzesséri József – a Magyar Nemzet birtokába került hanganyag szerint – a bizalmas megbeszélésen azon vitatkozott, hogy miért nem kapott mindenki pénzt a jelölttől. A szocialista politikus erre azt mondta: „Én azt gondolom, hogy ha mindenkinek adtunk volna tízezer forintot, akkor S. Emil benne lenne a képviselő-testületben.” Amikor Bancsók Judit húszezer forintot kért Füzesséritől, a következő párbeszéd hangzott el: Füzesséri: „És mennyi pénz kell?” Bancsók: „A válasz: húszezer forint.” Majd erre Füzesséri úgy reagált: „Ha megvan a végeredmény, akkor adok neked, addig már nem. Amikor az óvás megtörtént, meg a cirkusz elmúlt, rögtön, akkor odaadom a pénzt. Nehogy azt mondják, hogy azért, mert bármit, tehát nem akarok megvenni senkit. (…) Tehát én most már betartom a szabályokat.” Füzesséri azt is kijelenti a hangfelvétel szerint, hogy az egyik személy, akire megharagudott, „majd még azt is visszaadja, amit eddig adtam”. A polgármesterjelölt szájából elhangzik az is: „Ezt a választást meg kellett nyerni, akár törvénytelen áron is.” Füzesséri végül Bancsók Judit tudtára adta: „Okosak legyetek! Én azt mondom, ha okosak az emberek, én nagyon sok mindent fogok hozni a városnak. Tegnap kaptam 10,5 millió forintot Lamperth Mónikától.” A szikszói választási bizottság első fokon megállapította a csalást, a másodfokú megyei területi választási bizottság azonban megváltoztatta a döntést. Így a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bíróság mondja majd ki, hogy meg kell-e ismételni a választást.

Számos szikszói embernek fizetett személyesen Füzesséri József szocialista polgármesterjelölt vagy megbízottja azért, hogy rá adják le a szavazataikat. Minderről a &#8222;megvásárolt&#8221; választópolgárok egy része tanúvallomást tett, emellett egy hangfelvétel is ezt támasztja alá. Az MSZP-s jelölt a felvétel szerint ráadásul a Lamperth Mónika önkormányzati minisztertől kapott 10,5 millió forinttal kecsegtette a támogatóit. Az abaúji kisvárosban mindössze 15 szavazattal nyert a szocialista politikus fideszes ellenfelével szemben.

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/10/szavazatot-vasarolt-az-mszp/

Szavazatot vásárolt az MSZP?

2006-10-13 03:54:00

Vesztegetés miatt ismételni kell Tiszabőn

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/10/vesztegetes-miatt-ismetelni-kell-tiszabon

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/vesztegetes-miatt-ismetelni-kell-tiszabon

Magyar Nemzet (MNO)

2006-10-15 00:00:00

2006.10.15. 15:42 A bíróság vasárnap hozott jogerős végzése szerint meg kell ismételni a polgármester-választást Tiszabőn - közölte a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság elnöke. Az üggyel a választáson második helyen végzett jelölt felülvizsgálati kérelme alapján foglalkozott a bíróság – tette hozzá Nánási Illés. Az október elsejei választás eredménye ellen a független Farkas Barnabás kifogással élt a helyi választási bizottságnál, és előadta, hogy a nyertes, szintén független Szabó Béla többeket megvesztegetett, hogy rá szavazzanak. Ezt a helyi választás bizottság négy tanú nyilatkozata alapján elfogadta, és az eredményt megsemmisítette. Ez ellen viszont a korábbi elöljáró, Szabó Béla élt fellebbezéssel, és ennek a területi választási bizottság adott helyt. A első és másodfokú döntések után következett a jogerős bírósági végzés. Október elsején a tiszabői polgármester-választáson Szabó Béla 376, Farkas Barnabás 349 voksot kapo

A bíróság vasárnap hozott jogerős végzése szerint meg kell ismételni a polgármester-választást Tiszabőn - közölte a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság elnöke.

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/10/vesztegetes-miatt-ismetelni-kell-tiszabon/

Vesztegetés miatt ismételni kell Tiszabőn

2006-10-15 13:42:00

Elítélték első fokon Lendvai Ildikó volt kampányfőnökét

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/10/eliteltek-elso-fokon-lendvai-ildiko-volt-kampanyfonoket

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/eliteltek-elso-fokon-lendvai-ildiko-volt-kampanyfonoket

Magyar Nemzet (MNO)

2006-10-02 00:00:00

2006.10.02. 07:26 Három év letöltendő börtönbüntetésre ítélte első fokon a Fővárosi Bíróság pénteken Csonka Gábort, aki korábban Lendvai Ildikó (MSZP) frakcióvezető kampányfőnöke, illetve Kovács László egykori szocialista pártelnök titkára is volt. A hírről a kampánycsend miatt nem tudósítottunk. Csonka Gábort vesztegetést színlelve elkövetett hivatali befolyással üzérkedés miatt marasztalták el a nem jogerős ítéletben. A vádirat szerint Csonka ötmillió forint kenőpénzt vett át az MSZP Köztársaság téri székházában lévő bérelt irodájában két építési vállalkozótól. Lendvai volt kampányfőnöke azt ígérte, hogy közbenjárásával a Terézvárosi Vagyonkezelő Rt. kifizeti ötvenmillió forintos jogos követelésüket. A pénz átadásakor a vádirat és egy hangfelvétel tanúsága szerint Csonka azt mondta, az összeget Kékesi Tibor szocialista képviselőnek továbbítja. Csonka Gábor vádlott-társai azok az építési vállalkozók, akik először nem a hatósággal tudatták a bűncselekményt, hanem a Magyar Nemzetben hozták azt nyilvánosságra, és csak ezután tettek feljelentést. Apát és fiát társtettesként kezelte a bíróság, őket az elkövetett vesztegetés miatt a bíróság első fokon hat, illetve kilenc hónapos börtönbüntetésre ítélte, de annak végrehajtását két évre felfüggesztette – tájékoztatta lapunkat Futó Barnabás, a vállalkozók ügyvédje. Csonka a bíróságon tagadta bűnösségét.

Három év letöltendő börtönbüntetésre ítélte első fokon a Fővárosi Bíróság pénteken Csonka Gábort, aki korábban Lendvai Ildikó (MSZP) frakcióvezető kampányfőnöke, illetve Kovács László egykori szocialista pártelnök titkára is volt. A hírről a kampánycsend miatt nem tudósítottunk.

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/10/eliteltek-elso-fokon-lendvai-ildiko-volt-kampanyfonoket/

Elítélték első fokon Lendvai Ildikó volt kampányfőnökét

2006-10-02 05:26:00

Az ügyészség szünetelteti a Gyurcsány-cég elleni pert

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/11/az-ugyeszseg-szunetelteti-a-gyurcsany-ceg-elleni-pert

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/az-ugyeszseg-szunetelteti-a-gyurcsany-ceg-elleni-pert

Magyar Nemzet (MNO)

2006-11-06 00:00:00

2006.11.06. 12:49 Ügyészi indítványra szünetel a Legfőbb Ügyészség (LÜ) által az Altus Rt. és a Humán-Jövő 2000 Kht. ellen indított, a kormányfő személyét is érintő polgári per, amelyben a felperes a két alperes közötti szerződés érvénytelenségének megállapítását kéri a bíróságtól. A hétfői tárgyaláson a halasztást, a felperes LÜ-t képviselő főügyész kezdeményezte. A Somogy Megyei Bíróság hatáskörében Kaposváron tárgyalt ügy felperest képviselő ügyésze ezt hétfőn kérelmezte, két korábbi, ugyancsak kérésére elnapolt tárgyalást követően. Miután az elsőrendű alperest, azaz Gyurcsány Ferenc miniszterelnök cégét, az Altus Rt.-t, valamint a másodrendű Humán-Jövő 2000 Kht.-t képviselő ügyvéd elfogadta az indítványt, Gyöngyösiné Antók Éva bíró azzal zárta le a tárgyalást, hogy azt az elkövetkező hat hónapban bármely fél kérése folytatni kell, ellenkező esetben az eljárás megszűnik. Pálvölgyi Ferenc főosztályvezető ügyész az eljárás szüneteltetését arra való tekintettel indítványozta, hogy mint mondta: „a bizonyítási eljárás eredményeként a helyzet olyan módon változott, ami újra értékelendővé teszi a perbeli pozícióinkat, javaslatainkat, indítványainkat, következtetéseinket„. A felperes az általa benyújtott keresetében azt állította, hogy az elsőrendű alperes mintegy 87 millió forinttal gazdagodott egy bérleti szerződés révén, amelyet az Altus Rt. kötött a Humán-Jövő 2000 Kht. jogelődjével, a MEH egyik gazdasági társaságával, a Közlöny- és Lapkiadó Kft.-vel az Országgyűlési Képviselők Klubjának működtetésére. A tárgyaláson az LÜ által beidézett négy tanú közül kettő jelent meg, Jagiellovicz Györgyné, korábban az Altus Rt. tanácsadói részlegének vezetője, majd 2001-től gazdasági igazgatója, valamint Szigeti István, a Humán-Jövő 2000 Kht. ügyvezetője. Egy harmadik tanú – a Közlöny- és Lapkiadó Kft. ügyvezetője – kimentette magát, a negyediket – az Altus Rt. egy korábbi vezetőjét – a megadott címen nem tudta elérni sem a bíróság, sem az ügyészség. A tanúk egymással egyezően számoltak be a szerződés lejártát követő elszámolásról, az ügyész ezt követően kérelmezte az eljárás szüneteltetését. Az ügyet azért tárgyalja a Somogy Megyei Bíróság, mert a másodrendű alperes székhelye Balatonőszödön van, és a per az alperesek bármelyikére nézve illetékes bíróság előtt valamennyi alperes ellen megindítható.

Ügyészi indítványra szünetel a Legfőbb Ügyészség (LÜ) által az Altus Rt. és a Humán-Jövő 2000 Kht. ellen indított, a kormányfő személyét is érintő polgári per, amelyben a felperes a két alperes közötti szerződés érvénytelenségének megállapítását kéri a bíróságtól. A hétfői tárgyaláson a halasztást, a felperes LÜ-t képviselő főügyész kezdeményezte.

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/11/az-ugyeszseg-szunetelteti-a-gyurcsany-ceg-elleni-pert/

Az ügyészség szünetelteti a Gyurcsány-cég elleni pert

2006-11-06 11:49:00

Fővárosi Bíróság: elítélték Lendvai Ildikó volt kampányfőnökét

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/09/fovarosi-birosag-eliteltek-lendvai-ildiko-volt-kampanyfonoket

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/fovarosi-birosag-eliteltek-lendvai-ildiko-volt-kampanyfonoket

Magyar Nemzet (MNO)

2006-09-29 00:00:00

2006.09.29. 18:13 Első fokon három év letöltendő börtönbüntetésre ítélte ma a Fővárosi Bíróság Csonka Gábort, aki korábban Lendvai Ildikó (MSZP) frakcióvezető kampányfőnöke, illetve Kovács László egykori szocialista pártelnök titkára is volt. A férfit vesztegetést színlelve elkövetett hivatali befolyással üzérkedés miatt marasztalták el. Az ítélet nem jogerős. A vádirat szerint Csonka ötmillió forint kenőpénzt vett át az MSZP Köztársaság téri székházában lévő bérelt irodájában két építési vállalkozótól. Lendvai volt kampányfőnöke azt ígérte, hogy közbenjárásával a Terézvárosi Vagyonkezelő Rt. kifizeti ötvenmillió forintos, jogos követelésüket. A pénz átadásakor a vádirat és egy hangfelvétel tanúsága szerint Csonka azt mondta, az összeget Kékesi Tibor szocialista képviselőnek továbbítja. Csonka Gábor vádlott társai azok az építési vállalkozók, akik először nem a hatósággal tudatták a bűncselekményt, hanem a Magyar Nemzetben hozták azt nyilvánosságra, és csak ezután tettek feljelentést. Apát és fiát társtettesként elkövetett elkövetett vesztegetés miatt a bíróság első fokon 6, illetve 9 hónapos börtönbüntetésre ítélte, de annak végrehajtását két évre felfüggesztette – tájékoztatta lapunkat Futó Barnabás, a vállalkozók ügyvédje. Csonka a bíróságon tagadta bűnösségét.

Első fokon három év letöltendő börtönbüntetésre ítélte ma a Fővárosi Bíróság Csonka Gábort, aki korábban Lendvai Ildikó (MSZP) frakcióvezető kampányfőnöke, illetve Kovács László egykori szocialista pártelnök titkára is volt. A férfit vesztegetést színlelve elkövetett hivatali befolyással üzérkedés miatt marasztalták el. Az ítélet nem jogerős.

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/09/fovarosi-birosag-eliteltek-lendvai-ildiko-volt-kampanyfonoket/

Fővárosi Bíróság: elítélték Lendvai Ildikó volt kampányfőnökét

2006-09-29 16:13:00

A GVH megbüntette a Synergont és a SAP-ot

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/09/a-gvh-megbuntette-a-synergont-es-a-sap-ot

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/a-gvh-megbuntette-a-synergont-es-a-sap-ot

Magyar Nemzet (MNO)

2006-09-27 00:00:00

2006.09.27. 13:56 A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) versenytanácsa versenykorlátozó megállapodás kötése miatt két ügyben is elmarasztalta a SAP Hungary Kft.-t, valamint a Synergon Rt.-t, amiért egyenként 21,8-21,8 millió forint bírságot vetett ki a kartellező cégekre &#8211; tájékoztatta a GVH az MTI-t szerdán. A közlemény szerint a két informatikai vállalkozás a Győr önkormányzata, illetve a Paksi Atomerőmű Zrt. által integrált pénzügyi rendszer bevezetésére kiírt eljárások során versenykorlátozó megállapodást kötött egymással, amiért az első esetben 7,2-7,2, a második alkalommal pedig 14,6-14,6 millió forint versenyfelügyeleti bírságot kell fizetnie mindkét társaságnak. Győr önkormányzata még 2003. június 25-én írt ki hirdetmény közzétételével induló tárgyalásos közbeszerzési eljárást egy integrált pénzügyi gazdasági rendszer bevezetésére. Majd 2004. április 27-én a Paksi Atomerőmű Rt. hirdetett egyfordulós meghívásos versenyeztetési eljárást „a produktív üzemben működő SAP R/3 rendszer bevezetett moduljainak felülvizsgálatára és a verzióváltás megvalósítására informatikai projektben tanácsadói és projektvezetői feladatok elvégzésére„. A GVH versenytanácsa szerint a döntően e-mail formátumú bizonyítékok alapján megállapítható volt, hogy a Synergon és az SAP mindkét tender kapcsán olyan megállapodást kötött, amely alkalmas volt a verseny eredményének befolyásolására. A projektek értékéhez viszonyítottan arányos bírságok kiszabását az tette indokolttá, hogy a GVH elvi fontosságot tulajdonít a kartellek felszámolásának, szankcionálásának. A GVH a bírság kiszabásakor ugyanakkor enyhítő körülményként vette figyelembe, hogy a győri tender esetében a megállapodás nem hatott érezhető módon a versenyre, mivel a pályázatot végül eredménytelennek nyilvánították, míg a paksi tender esetében a két vállalkozás tevékenyen segített a versenyhatóságnak az ügy feltárásában.

A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) versenytanácsa versenykorlátozó megállapodás kötése miatt két ügyben is elmarasztalta a SAP Hungary Kft.-t, valamint a Synergon Rt.-t, amiért egyenként 21,8-21,8 millió forint bírságot vetett ki a kartellező cégekre &#8211; tájékoztatta a GVH az MTI-t szerdán.

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/09/a-gvh-megbuntette-a-synergont-es-a-sap-ot/

A GVH megbüntette a Synergont és a SAP-ot

2006-09-27 11:56:00

Másodfokon is megsemmisítette a bíróság az egyik Andrássy úti palota eladását

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/09/masodfokon-is-megsemmisitette-a-birosag-az-egyik-andrassy-uti-palota-eladasat

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/masodfokon-is-megsemmisitette-a-birosag-az-egyik-andrassy-uti-palota-eladasat

Magyar Nemzet (MNO)

2006-09-25 00:00:00

2006.09.25. 10:01 Visszakerült a terézvárosi önkormányzat tulajdonába az egyik, gyanús körülmények között értékesített Andrássy úti palota, a Fővárosi Ítélőtábla ugyanis jogerősen semmisnek mondta ki az értékes épület eladásáról szóló szerződést - értesült a HavariaPress. A táblabíróság minapi döntése szerint semmis a terézvárosi önkormányzat és egy ingatlanfejlesztő kft. 2004. november 24-i szerződése az Andrássy út 47. alatti palota eladásáról. A pert az épületben működő kávézó üzemeltetői indították, miután azt a korrupciós ajánlatot kapták, hogy 150-200 millió forintért és ugyanennyi kenőpénzért az egész épületet megszerezhetik. Mivel ők nem kívántak bűncselekmény útján ingatlant szerezni, így bérlőként maradtak az épületben; ezután kötötte meg az önkormányzat a palota eladásáról szóló szerződést az ingatlanfejlesztő kft-vel. Lászay János, a Budapest Társaság önkormányzati képviselője egyébként már korábban a Fővárosi Főügyészséghez fordult az Andrássy úti paloták jogellenes eladása ügyében.

Visszakerült a terézvárosi önkormányzat tulajdonába az egyik, gyanús körülmények között értékesített Andrássy úti palota, a Fővárosi Ítélőtábla ugyanis jogerősen semmisnek mondta ki az értékes épület eladásáról szóló szerződést - értesült a HavariaPress.

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/09/masodfokon-is-megsemmisitette-a-birosag-az-egyik-andrassy-uti-palota-eladasat/

Másodfokon is megsemmisítette a bíróság az egyik Andrássy úti palota eladását

2006-09-25 08:01:00

STRABAG-pénzek az MSZP-nek és az SZDSZ-nek?

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/09/strabag-penzek-az-mszp-nek-es-az-szdsz-nek

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/strabag-penzek-az-mszp-nek-es-az-szdsz-nek

Magyar Nemzet (MNO)

2006-09-21 00:00:00

2006.09.21. 10:50 A liberális Zach továbbutalta a pénzeket a Magyar Szocialista Pártnak? címmel írt az osztrák Die Presse arról, hogy egy osztrák szocdem képviselőjelölt egykori cége pénzt adományozott az MSZP-nek. Zach kijelenti: a magyar liberális pártnak adtak pénzt 150-200 ezer euró közötti nagyságrendben. Hans-Peter Martin független képviselőjelölt szerint Alexander Zach (az októberi parlamenti választásokon az osztrák szociáldemokrata párt, az SPÖ egyik kéviselőjelöltje) 2004-ben a STRABAG építőipari konszerntől kapott jutalékot továbbutalta a Magyar Szocialista Pártnak. Konkrétan az M5-ös autópálya építésével kapcsolatos, 15,2 millió euró összegről van szó, amelyet Zach cégén, az Eurocontacton keresztül fizettek ki – állítja Martin. A Die Presse szerint a STRABAG elismerte, hogy a 15 millió eurós jutalékot ötéves időszak alatt végzett tervezői, szakértői és akvizíciós tevékenységért fizette ki az Eurocontactnak. Hans-Peter Haselsteinernek, a STRABAG tulajdonosának a kifejezett kívánsága pedig az volt, hogy az Eurocontact a honoráriumának egy részét „a magyarországi politikai demokrácia támogatása érdekében párt közeli egyesületeknek és intézményeknek adományozza„. A STRABAG szóvivője szerint nem lehet tudni, mekkora összeget kapott a magyar címzett. Zach az osztrák lapnak elmondta, hogy a kormányzó magyar „szociáldemokratáknak” (sic!) nem adtak adományt, hanem „csak a magyar liberális pártnak, és azt is csupán 150-200 ezer euró közötti nagyságrendben”. A képviselőjelölt, aki 2005 végéig az Eurocontact egyik társtulajdonosa és ügyvezetője volt, azt állítja hogy semmi közelebbit nem tud, mert nem volt részese az ügyletnek.

A liberális Zach továbbutalta a pénzeket a Magyar Szocialista Pártnak? címmel írt az osztrák Die Presse arról, hogy egy osztrák szocdem képviselőjelölt egykori cége pénzt adományozott az MSZP-nek. Zach kijelenti: a magyar liberális pártnak adtak pénzt 150-200 ezer euró közötti nagyságrendben.

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/09/strabag-penzek-az-mszp-nek-es-az-szdsz-nek/

STRABAG-pénzek az MSZP-nek és az SZDSZ-nek?

2006-09-21 08:50:00

Kuncze tagadja, hogy pénzt kaptak volna a Strabagtól

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/09/kuncze-tagadja-hogy-penzt-kaptak-volna-a-strabagtol

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/kuncze-tagadja-hogy-penzt-kaptak-volna-a-strabagtol

Magyar Nemzet (MNO)

2006-09-22 00:00:00

2006.09.22. 07:36 Az SZDSZ elnöke szerint a párt nem kapott pénzt sem a Strabagtól, sem az Eurocontact nevű cégtől. Kuncze Gábor annak kapcsán nyilatkozott erről, hogy a Die Presse című osztrák napilapban megjelent: a Strabag az Eurocontacton keresztül mintegy 50 millió forinttal támogatta a magyar liberális pártot. A Die Presse osztrák napilap csütörtöki számában arról írt, hogy a Magyarországon jelentős beruházásokat elnyert Strabag építőipari cég az Eurocontact nevű cégen keresztül 15,2 millió euró támogatást nyújtott az MSZP-nek. Az Eurocontact ügyvezető tulajdonosa, Alexander Zach az osztrák lapnak ezt cáfolta, viszont azt elismerte, hogy az SZDSZ-t 150-200 ezer euró (mintegy 50 millió forint) közti összeggel támogatták. Kuncze Gábor pártelnök ugyanakkor cáfolta, hogy támogatást kaptak volna a Strabagtól, vagy az Eurocontact nevű cégtől. Azt ugyanakkor elismerte az SZDSZ vezetője, hogy az osztrák liberális párt intézményétől, a Liberális Intézettől kaptak kisebb összeget. Nem köthető a Strabaghoz Kuncze Gábor szerint 2004-ben például mintegy 20 millió forintot kaptak, „de ez nem köthető a Strabaghoz„. Arról, hogy más liberális pártoktól érkeznek-e adományok az SZDSZ-hez, a pártelnök azt mondta: ez változó, a támogatásokat pedig a párt minden évben feltünteti a Magyar Közlönyben. Magyarországon a pártok csak az olyan donoroktól nem fogadhatnak el adományokat, amelyekben valamilyen állami szerepvállalás van, tehát állami vagy részben állami tulajdonú cégektől, költségvetés által támogatott alapítványoktól, költségvetési szervektől. (info.hu)

Az SZDSZ elnöke szerint a párt nem kapott pénzt sem a Strabagtól, sem az Eurocontact nevű cégtől. Kuncze Gábor annak kapcsán nyilatkozott erről, hogy a Die Presse című osztrák napilapban megjelent: a Strabag az Eurocontacton keresztül mintegy 50 millió forinttal támogatta a magyar liberális pártot.

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/09/kuncze-tagadja-hogy-penzt-kaptak-volna-a-strabagtol/

Kuncze tagadja, hogy pénzt kaptak volna a Strabagtól

2006-09-22 05:36:00

A tanúk hiányzása miatt elnapolták az Altus-pert Kaposváron

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/09/a-tanuk-hianyzasa-miatt-elnapoltak-az-altus-pert-kaposvaron

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/a-tanuk-hianyzasa-miatt-elnapoltak-az-altus-pert-kaposvaron

Magyar Nemzet (MNO)

2006-09-20 00:00:00

2006.09.20. 10:55 Elnapolták ma a Gyurcsány-pert a Somogy Megyei Bíróságon Kaposváron - jelenti a HavariaPress. Mint ismert: az ügyészség Somogyban indított polgári pert a miniszterelnök cége, az Altus Rt. és a Humán Jövő Kht. ellen egy Szalay utcai ingatlannal kapcsolatban. A fővárosi ingatlant tíz éve az állam eladta Gyurcsány cégének, az Altus Rt.nek. Az Altustól az állami tulajdonú Magyar Hivatalos Közlönykiadó Kft, melynek jogutódja a Humán Jövő Kht. 10 évre bérbe vette az ingatlant. Bérleti díjként több mint 110 millió, felújítási költségként 125 millió forintot fizetett ki az állam, miközben lízingdíjként mindössze 8 millió forintot kapott. Az ügyészség a szerződést színleltnek és jó erkölcsbe ütközőnek véli, ezért kéri, hogy megsemmisítsék meg, és számoltassa el a cégeket a bíróság. Az ügyészség 4 tanú kihallgatását indítványozta a mai tárgyalásra. Ők a szerződés ( az ALTUS Rt és Humán Jövő kht közötti) megkötésének körülményeiről, a felek szándékairól tudnának nyilatkozni. Azonban nem jöttek el a mai tárgyalásra: ketten külföldön vannak, a harmadik lakcíme ismeretlen, a negyedik nem kapott idézést. Az ügyészség továbbá kérte: a perbe fogott cégek nyújtsanak be dokumentációt az épület elvihető berendezéseiről is. A ma meg nem jelent tanúk idézését továbbra is kérik, illetve egy ÁSZ jelentés áttanulmányozására is időt kért a bíróságtól az ügyészség. Az újabb tárgyalást november 6-ára tűzte ki a bíróság.

Elnapolták ma a Gyurcsány-pert a Somogy Megyei Bíróságon Kaposváron - jelenti a HavariaPress. Mint ismert: az ügyészség Somogyban indított polgári pert a miniszterelnök cége, az Altus Rt. és a Humán Jövő Kht. ellen egy Szalay utcai ingatlannal kapcsolatban.

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/09/a-tanuk-hianyzasa-miatt-elnapoltak-az-altus-pert-kaposvaron/

A tanúk hiányzása miatt elnapolták az Altus-pert Kaposváron

2006-09-20 08:55:00

Az EDDSZ hűtlen kezelés és csalás miatt feljelentést tett a hatvani képviselő-testület ellen

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/09/az-eddsz-hutlen-kezeles-es-csalas-miatt-feljelentest-tett-a-hatvani-kepviselo-testulet-ellen

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/az-eddsz-hutlen-kezeles-es-csalas-miatt-feljelentest-tett-a-hatvani-kepviselo-testulet-ellen

Magyar Nemzet (MNO)

2006-09-12 00:00:00

2006.09.12. 17:58 Feljelentést tett az Egészségügyi és Szociális Ágazatban Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének (EDDSZ) elnöke a hatvani képviselő-testület ellen hűtlen kezelés és csalás miatt. A szakszervezet elnöke elmondta, hogy az Albert Schweitzer Kórház működtetési jogáról pályázati kiírás nélkül döntött a testület zárt ülésen. Ezenkívül Érsek Zsolt hatvani polgármestert nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás miatt külön is feljelentette a szakszervezeti vezető. Augusztus végén döntött Hatvan városa arról, hogy magánkézbe adja az Albert Schweitzer Kórház működtetési jogát. Eszerint a 375 ágyas, 600 embert foglalkoztató városi kórház működtetési jogát a HospInvest Zrt.-nek adja át a város. Ellenzéki politikusok, érdekvédelmi szervezetek és a kórház dolgozói közül is többen ellenezték az elképzelést, amelyet a képviselő-testület háromórás vita után, kilenc igen, három nem és három tartózkodás mellett elfogadott. A feljelentés szerint a hatvani kórház ingatlanegyüttese korlátozottan forgalomképes törzsvagyonát képezi közvagyonként a város önkormányzatának, valamint ugyanilyen közvagyon az intézmény berendezései és felszerelési tárgyai. A vagyon kezelésére, hasznosítására a vonatkozó gazdálkodási jogszabályokat megkerülve vagy éppen szándékosan megsértve szenvedett el az önkormányzat, Hatvan városa pedig különösen jelentős vagyoni hátrányt – olvasható a feljelentésben. Szintén feljelentést tett még hétfőn az EDDSZ-elnök a székesfehérvári rendőrkapitányságon a Fejér megyei közgyűlés ellen, mert állítása szerint törvénysértések sorozatával írta ki a Szent György Kórház működtetési pályázatát. Az írásos beadvány kitért többek között Fejér megye vagyonrendeletére, mellyel ellentétes a közbeszerzési eljárás. Így nem történt ingatlanérték-becslés, valamint nem történt meg az eszköz és az ingóság bruttó és nettó tételes kimutatás sem, mely az önkormányzat saját rendelete szerint ilyen esetben kötelező. A létszámmegtartás pályázati feltételként történő rögzítése helyett a kiírás szerint az ajánlattevőnek elegendő 75 százalékos foglalkoztatást vállalnia, azt is csak három éven keresztül. Fontos eltérés még, hogy a vagyon használati jogának térítésmentes átengedésére húszéves időtartamra van lehetőség, míg a pályázat 25 éves időtartamot enged. A beadvány szerint szintén nem került sor a települési önkormányzatokkal való egyeztetésre, mely az önkormányzati törvény szerint a körzeti szintű ellátás „piacosításánál” kötelező lett volna. Az EDDSZ elnöke azért kéri a soron kívüli nyomozás elrendelését mind a hatvani, mind a székesfehérvári esetben, mert szerinte az elkövető személy vagy személyek társtettesként a rájuk bízott közvagyont kötelességszegően kezelték, illetve törvénytelenül rendelkeztek róla, mely döntésükkel az önkormányzatnak, így a tulajdonos megyéknek különösen nagy értékű vagyoni hátrányt okoztak.

Feljelentést tett az Egészségügyi és Szociális Ágazatban Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének (EDDSZ) elnöke a hatvani képviselő-testület ellen hűtlen kezelés és csalás miatt.

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/09/az-eddsz-hutlen-kezeles-es-csalas-miatt-feljelentest-tett-a-hatvani-kepviselo-testulet-ellen/

Az EDDSZ hűtlen kezelés és csalás miatt feljelentést tett a hatvani képviselő-testület ellen

2006-09-12 15:58:00

Megbírságolták a MÁV-ot

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/09/megbirsagoltak-a-mav-ot

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/megbirsagoltak-a-mav-ot

Magyar Nemzet (MNO)

2006-09-12 00:00:00

2006.09.12. 06:00 A Közbeszerzési Döntőbizottság 2 millió forintra büntette a MÁV-ot, mert az állami cégként hirdetmény nélkül választott szerződéses partnert. A vasúttársaság a mozgáskorlátozottak és kerekesszékesek közlekedését segítő, járműre szerelhető emelő beszerzésekor egy korábbi tender nyertesét választotta ki hirdetmény nélkül, mert úgy ítélte meg, hogy csak ez a cég, a neki már korábban is szállító Sys Mark Kereskedelmi és Számítástechnikai Kft. alkalmas a feladatra, és még az unióban sem találni hasonlót. Az MÁV azzal érvel, hogy ha máshonnan szereztek volna be a berendezéseket, azok használatára csak több százezer forint ráfordításával lehetett volna betanítani az alkalmazottakat. A testület szerint azonban ez nem volt elég indok a hirdetmény mellőzéséhez, mert a kiírásban semmi sem igazolja, hogy a Sys Mark lehet az egyetlen alkalmas cég, a betanítás pedig nem került volna ennyibe. A MÁV egyébként végül elállt a Sys Markkal kötendő szerződéstől. (Híradó)

A Közbeszerzési Döntőbizottság 2 millió forintra büntette a MÁV-ot, mert az állami cégként hirdetmény nélkül választott szerződéses partnert.

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/09/megbirsagoltak-a-mav-ot/

Megbírságolták a MÁV-ot

2006-09-12 04:00:00

Kartellezés miatt 10 milliós GVH-bírság a Synergonnak

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/09/kartellezes-miatt-10-millios-gvh-birsag-a-synergonnak

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/kartellezes-miatt-10-millios-gvh-birsag-a-synergonnak

Magyar Nemzet (MNO)

2006-09-06 00:00:00

2006.09.06. 12:20 Az Albacomp Számítástechnikai Rt. valamint a Synergon Informatikai Rendszereket Tervező és Kivitelező Rt. a Paksi Atomerőmű Rt. úgynevezett HR projektjének elnyerése érdekében versenykorlátozó megállapodást kötöttek &#8211; állapította meg a GVH, mely a jogellenes magatartásáért mindkét vállalkozás egyaránt 10-10 millió forintra bírságolta. A versenytörvény szerint jogellenes a vállalkozások közötti megállapodás és összehangolt magatartás, amely a gazdasági verseny megakadályozását, korlátozását vagy torzítását célozza, vagy ilyen hatást fejthet, illetve fejt ki. A versenyjogi értelemben tiltott megállapodáshoz szükséges és egyben elegendő feltétel, ha az érintett felek akarategyezsége a bizonyítékok összessége alapján megállapítható. A piaci versenyben résztvevő vállalkozásokkal szemben alapvető elvárás, hogy a megmérettetésben egymástól függtelenül vegynek részt, mert így biztosítható a megrendelő és végső soron az egész gazdaság számára optimális végeredmény. (tozsdeforum.hu)

Az Albacomp Számítástechnikai Rt. valamint a Synergon Informatikai Rendszereket Tervező és Kivitelező Rt. a Paksi Atomerőmű Rt. úgynevezett HR projektjének elnyerése érdekében versenykorlátozó megállapodást kötöttek &#8211; állapította meg a GVH, mely a jogellenes magatartásáért mindkét vállalkozás egyaránt 10-10 millió forintra bírságolta.

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/09/kartellezes-miatt-10-millios-gvh-birsag-a-synergonnak/

Kartellezés miatt 10 milliós GVH-bírság a Synergonnak

2006-09-06 10:20:00

Nagy Gábor Tamás szerint csak ürügy volt a Várbazár

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/08/nagy-gabor-tamas-szerint-csak-urugy-volt-a-varbazar

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/nagy-gabor-tamas-szerint-csak-urugy-volt-a-varbazar

Magyar Nemzet (MNO)

2006-08-31 00:00:00

2006.08.31. 09:32 Politikai oka volt Nagy Gábor Tamás felfüggesztésének, a Várbazár csak ürügy volt - erről maga az érintett, az I. kerületi polgármester beszélt csütörtöki sajtótájékoztatóján. A Fidesz-KDNP polgármesterjelöltje és az I. kerület jelenlegi polgármestere az MTI kérdésére, miszerint mi volt a cél a felfüggesztésével, elmondta: az ellene fegyelmi eljárást kezdeményező Vaskor László MDF-es polgármesterjelöltként indul az önkormányzati választáson. Hozzátette: a fegyelmi bizottság a mai napig nem hallgatta meg őt, holott a felfüggesztés óta már húsz nap telt el, a jogszabályok alapján pedig 15 napon belül meg kellett volna őt hallgatni. Mint ismert, szerdán megszüntette a Fővárosi Bíróság Nagy Gábor Tamás I. kerületi polgármester felfüggesztését – közölte az I. kerületi polgármesteri kabinetiroda. A végzésben a bíróság megállapította, hogy a polgármester kérelme a felfüggesztés megszüntetésére megalapozott volt. A bíróságnak csak ebben a kérdésben kellett állásfoglalást hoznia, hivatalból nem vizsgálhatta a fegyelmi eljárás megindításának indokoltságát, illetve jogszerűségét – tartalmazza a közlemény. A döntés ellen nincs helye fellebbezésnek. A Budavári Önkormányzat képviselő-testülete augusztus 9-én korlátozta Nagy Gábor Tamás I. kerületi polgármestert jogköreit. Vaskor László alpolgármester – aki a fegyelmi eljárást kezdeményezte – a döntést akkor azzal indokolta, hogy a polgármester megszavazta a Várkert bazár, mint felbecsülhetetlen értékű állami vagyontárgy pályázat nélküli hasznosítását. Nagy Gábor Tamás a vádat és a felfüggesztő határozatot alaptalannak találta, ezért fordult bírósághoz. (mti/hirado.hu)

Politikai oka volt Nagy Gábor Tamás felfüggesztésének, a Várbazár csak ürügy volt - erről maga az érintett, az I. kerületi polgármester beszélt csütörtöki sajtótájékoztatóján.

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/08/nagy-gabor-tamas-szerint-csak-urugy-volt-a-varbazar/

Nagy Gábor Tamás szerint csak ürügy volt a Várbazár

2006-08-31 07:32:00

Kétmilliós bírság a somogyi önkormányzatnak

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/08/ketmillios-birsag-a-somogyi-onkormanyzatnak

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/ketmillios-birsag-a-somogyi-onkormanyzatnak

Magyar Nemzet (MNO)

2006-08-30 00:00:00

A vizsgálatot az Állami Számvevőszék kezdeményezte, amely arra figyelt föl, hogy bizonyos munkákat kisebb részekben számláztak le, úgy, hogy azok már nem érték el a közbeszerzési törvény értékhatárát. A döntőbizottság szerint az egyes munkákat külön-külön is megversenyeztethette volna az önkormányzat. (Magyar Rádió)

A Közbeszerzési Döntőbizottság kétmillió forintra bírságolta a Somogy Megyei Önkormányzatot, mert nem írt ki közbeszerzési eljárásokat bizonyos munkákra.

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/08/ketmillios-birsag-a-somogyi-onkormanyzatnak/

Kétmilliós bírság a somogyi önkormányzatnak

2006-08-30 04:52:00

Zsinka Demszkyhez: &#8222;Korrupciós puskaporral telített a levegő&#8221;

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/08/zsinka-demszkyhez-korrupcios-puskaporral-telitett-a-levego

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/zsinka-demszkyhez-akorrupcios-puskaporral-telitett-a-levegoa

Magyar Nemzet (MNO)

2006-08-15 00:00:00

2006.08.15. 15:02 &#8222;A műszaki hibáikról elhíresült Combinókat is gyártó német cég, a Siemens Rt. és a fővárosi önkormányzat kapcsolata egy olyan fajsúlyos témakör, amely büntetőjogilag is és erkölcsileg is mellébeszélés nélküli megvilágosításra vár &#8211; olvasható Zsinka László frakcióvezető, a MIÉP főpolgármester-jelöltjének nyílt levelében, amelyet Demszky Gábor főpolgármesterhez címzett a mai napon. „A városháza környékén korrupciós puskaporral telített a levegő, a városlakók megdöbbentő esetekről szerezhetnek tudomást a napilapok hasábjairól” – olvasható Zsinka László nyílt levelében, amelyet Demszky Gáborhoz intézett. Hozzáteszi: „A műszaki hibáikról elhíresült Combinókat is gyártó német cég, a Siemens Rt. és a fővárosi önkormányzat kapcsolata egy olyan fajsúlyos témakör, amely büntetőjogilag is és erkölcsileg is mellébeszélés nélküli megvilágosításra vár.” „Részletes és kimerítő választ kérek arra, hogy a szociálliberálisok által 'a mi kutyánk kölykének' tartott Siemens Rt. is több tíz millió forintot küldhetett át olyan bankszámlákra, amelyeket háromezer forintos jutalékért hajléktalanok nevére nyitottak. Kérdezem Öntől, hogy a szociálliberálisok által favorizált német cég mikor és milyen körülmények között nyert tendereket a fővárostól. Adjon választ arra, hogy van-e összefüggés a hajléktalanok nevére nyitott bankszámlákra utalt pénzek és a rendkívül sok Siemens- megbízatás között” – áll a MIÉP által kiadott dokumentumban. A frakcióvezető leszögezi: „A demokrácia, az embereknek a tájékoztatáshoz való joguk alapján felszólítom Önt, hogy haladéktalanul mondjon el mindent még akkor is, ha a válaszok tükrében Önt és a szociálliberális városvezetést negatívan ítélik meg az emberek. Önnek ugyanis az a kötelessége, hogy őszintén beszámoljon és tájékoztasson, mismásolnia nem szabad.”

&#8222;A műszaki hibáikról elhíresült Combinókat is gyártó német cég, a Siemens Rt. és a fővárosi önkormányzat kapcsolata egy olyan fajsúlyos témakör, amely büntetőjogilag is és erkölcsileg is mellébeszélés nélküli megvilágosításra vár &#8211; olvasható Zsinka László frakcióvezető, a MIÉP főpolgármester-jelöltjének nyílt levelében, amelyet Demszky Gábor főpolgármesterhez címzett a mai napon.

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/08/zsinka-demszkyhez-korrupcios-puskaporral-telitett-a-levego/

Zsinka Demszkyhez: „Korrupciós puskaporral telített a levegő”

2006-08-15 13:02:00

Vizsgálnák a Siemens és a fővárosi önkormányzat kapcsolatát

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/08/vizsgalnak-a-siemens-es-a-fovarosi-onkormanyzat-kapcsolatat

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/vizsgalnak-a-siemens-es-a-fovarosi-onkormanyzat-kapcsolatat

Magyar Nemzet (MNO)

2006-08-14 00:00:00

2006.08.14. 06:33 Vizsgálat indulhat a városházán a Siemens és a fővárosi önkormányzat kapcsolatának feltérképezésére, s áttekinthetik az előző két ciklusban kötött szerződéseket. Nem kétséges, hogy Budapest legjobban foglalkoztatott vállalata a műszaki hibákról elhíresült Combinókat is gyártó német cég. Alaposan fel kell térképezni, meg kell vizsgálni a fővárosi önkormányzat és a Siemens kapcsolatát – nyilatkozta lapunknak Zsinka László, a MIÉP főpolgármester-jelöltje, a városháza tulajdonosi bizottságának alelnöke. A politikus ennél a bizottságnál kezdeményezi, hogy készíttessen jelentést, mikor mennyit és milyen körülmények között nyert tendereket a fővárostól a német cég. Azt is meg kell nézni, van-e összefüggés a hajléktalanok nevére nyitott bankszámlára utalt pénzek és a rendkívül sok Siemens-megbízás között – mondta Zsinka László, aki szerint a választásokig le kell folytatnia a városházának a vizsgálatot. Mint arról beszámoltunk, másfél milliárd forintos üzleti jutalékot utalt át hajléktalanok nevére nyitott bankszámlákra több cég – köztük a Siemens Rt. több tíz millió forintot –, főként sikeres közbeszerzési pályázatok után – tudta meg korábban az RTL Klub híradója. Arról azonban, hogy pontosan milyen összeget, mikor és mire utaltak át a cégek, semmit nem tudnak a hajléktalanok. Egyikük ügyvédje ezért levélben kéri ki a Siemens Rt.-től ezeket a szerződéseket. A hajléktalanok 3000 forintot kaptak esetenként azért, hogy a nevükre nyitott bankszámlákról milliókat vegyenek fel, majd a pénzt minden esetben egy bizonyos személynek adták át. Lapunk arról is beszámolt, hogy legutóbb mintegy 30 milliárd forintos óriástenderen nyilvánította győztesnek a a főváros tulajdonában lévő BKV a Siemenst. A német a 4-es metró áramellátását építheti ki annak ellenére, hogy nem a német cégcsoport adta be a legolcsóbb árajánlatot. Gulyás László, a DBR Metró Projektigazgatóság vezetője lapunkat arról tájékoztatta, hogy alapvetően műszaki szempontok miatt esett a választás a Siemensre. Ismeretes, a nagykörúti Combino típusú „óriáshernyó” villamosokat is a Siemens gyártotta, amelyek forgalomba állításánál derült ki, hogy több villamos ajtaja rendszeresen meghibásodik, lefagyott egyes szerelvények komputere, a felső vezetékek meghibásodtak, többször leszakadtak, s még klímát sem építettek beléjük. A Siemens vállalatbirodalom a fővárosi közlekedési és informatikai ágazatok terén már korábban jelentős előnyre tett szert a többi cégcsoporthoz képest. A vállalat feltűnően sok közbeszerzési pályázatot nyert az utóbbi időben a BKV-tól és a fővárosi önkormányzattól. A fővárosi önkormányzat 290 millió forintot biztosított 2003-ban a német vállalatnak a Budapest.hu portálrendszer kiépítésére. A TraffiCOM Kft.-ben – amely a BKV leányvállalata volt – 1999-ben szerzett többségi tulajdont a Siemens. A hang- és adatkommunikációs igények kielégítésére szakosodott céggel egyben jelentős, csaknem ezer kilométer hosszúságú réz- és 170 kilométer optikaikábel-, illetve adatátviteli hálózatból álló kommunikációs rendszer került a Siemens tulajdonába. Az ügyletet az Állami Számvevőszék is kifogásolta. A korábban bérbe vett forgalomtechnikai alépítmény-hálózat révén a Siemens Budapest második gerinchálózati szolgáltatójává vált. A Siemens évekkel ezelőtt megszerezte a BKV kötött pályás hálózatának nyomvonalára vonatkozó, kizárólagos vonalfejlesztési és használati jogot is.

Vizsgálat indulhat a városházán a Siemens és a fővárosi önkormányzat kapcsolatának feltérképezésére, s áttekinthetik az előző két ciklusban kötött szerződéseket. Nem kétséges, hogy Budapest legjobban foglalkoztatott vállalata a műszaki hibákról elhíresült Combinókat is gyártó német cég.

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/08/vizsgalnak-a-siemens-es-a-fovarosi-onkormanyzat-kapcsolatat/

Vizsgálnák a Siemens és a fővárosi önkormányzat kapcsolatát

2006-08-14 04:33:00

Elítélt szocialista jelöltek Nyírbogáton

https://magyarnemzet.hu/archivum-magyarnemzet/2006/08/elitelt-szocialista-jeloltek-nyirbogaton-2

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/elitelt-szocialista-jeloltek-nyirbogaton

Magyar Nemzet (MNO)

2006-08-14 00:00:00

Mint megírtuk, a bíróság nem jogerős ítéletében Kabait adóbevételt különösen nagy mértékben csökkentő adócsalás, folytatólagosan, üzletszerűen elkövetett, jelentős kárt okozó csalás bűntettében és magánokirat-hamisítás vétségében találta bűnösnek. Kabai 1991-ben a Nyírbátorban országgyűlési képviselői mandátumot nyert Veres János szocialista pénzügyminiszterrel együtt alapította meg a Bogát-Ferr Kft.-t, amelynek székhelyén jóval Veres kiválását követően 1997–1999 között számlagyárat üzemeltettek. A bíróság szerint Kabai több személyt fiktív számlák kiállításához cégalapításra vett rá. Ezek a társaságok színesfémgyűjtésről és -felvásárlásról állítottak ki számlákat Kabai cégének, amely azokat szerepeltette az adóbevallásokban is, pedig a számlaadók valójában nem folytattak ilyen tevékenységet. A nyomozás több cégből álló számlagyárat leplezett le, amelynek működtetője a Bogát-Ferr Kft. volt. Kabai az ellene indított eljárás idején 292 millió forintos állami megbízást is kapott lőszer-megsemmisítésre a Honvédelmi Minisztériumtól. A vállalkozó másik cége, a Nyír-Uncia Kft. főként tanklövedékek szétszereléséért kapta a megbízást a minisztériumtól. Kabai Károly veje szintén ügyvezetője egy fémhulladékok hasznosításával foglalkozó cégnek, amely mintegy 300 tonna acélhulladékot vásárolhatott a honvédelmi tárca tulajdonában lévő HM Currus Rt.-től. A HM állítása szerint azért választották a nyírbogáti céget, mert a legjobb árajánlatot nyújtotta be a szaktárca által kiírt közbeszerzési pályázaton. Kabai Károly aktívan részt vett Veres János pénzügyminiszter választási kampányában. Lapunk meg kívánta kérdezni a vállalkozótól, ennek köszönhető-e, hogy polgármesternek jelölik Nyírbogáton, de Kabai Károly nem kívánt nyilatkozni az ügyben.

Kabai Károly adócsalásért felelősségre vont fémkereskedő mellett más olyan önkormányzati képviselőjelöltje is van az MSZP-nek Nyírbogáton, akit bűncselekmény miatt ítélt el a bíróság – tudta meg lapunk. A szocialisták a nyírbogáti képviselő-testületbe jelölték Birta Sándor volt polgármestert is, akit 2001 márciusában bűnsegédként elkövetett csődbűntett miatt jogerősen elítélt a Nyíregyházi Városi Bíróság. Birtának az ítélet jogerőre emelkedésének napján megszüntették a polgármesteri megbízatását is, az idei helyhatósági választásokon azonban újra elindulhat az MSZP színeiben. A vállalkozó polgármestersége idején Kabai Károly volt Nyírbogát alpolgármestere.

https://magyarnemzet.hu/archivum-magyarnemzet/2006/08/elitelt-szocialista-jeloltek-nyirbogaton-2/

Elítélt szocialista jelöltek Nyírbogáton

2006-08-13 21:00:00

Várkert Bazár: a beruházó állítja, pályázat útján nyert

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/08/varkert-bazar-a-beruhazo-allitja-palyazat-utjan-nyert

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/varkert-bazar-a-beruhazo-allitja-palyazat-utjan-nyert

Magyar Nemzet (MNO)

2006-08-11 00:00:00

2006.08.11. 17:13 A műemléki védettségű Várkert Bazárt meghívásos pályázat útján nyerte el a Foundation Kft. és a sajtóban megjelent hírekkel ellentétben nem plázát tervez az Ybl Miklós által tervezett épületegyüttes <br/>helyszínére. A kanadai érdekeltségű beruházó, a Foundation Kft. ügyvezetője, Farshad Khazei az MTI-nek hangsúlyozta: 2002-ben a Várkert Bazár vagyonkezelője, a Budai Várgondnokság Kht. által hirdetett meghívásos tenderen választották ki őket. Az ügyvezető ezt azzal kapcsolatban mondta el, hogy csütörtökön Vaskor László, az illetékes I. kerület MDF-es alpolgármestere közleményt jutatott el az MTI-nek a Várkert Bazár ügyében, valamint kezdeményezésére fegyelmi eljárást indítottak Nagy Gábor Tamás polgármester ellen, és felfüggesztették a kerület vezetőjét. Farshad Khazei leszögezte: nem volt a tervben bevásárlóközpont. Az épületben a rendezvénytermek mellett csak nívós üzletek kapnak helyet, ezek számát limitálták, kialakításukat szigorúan szabályozták. Az épületet kizárólag térszint alatt bővíthetik, az épület kívülről a rekonstrukció után is megegyezik majd Ybl terveivel. Ismertetése szerint az épületet 60 évre valóban „ingyen” kapták, ezért cserébe azonban mintegy 15 milliárd forintot szánnak a felújításra és az építkezésre. A műemléki felújítás költsége eléri a 4,5 milliárd forintot, azt követően pedig 15 évente teljesen renoválniuk kell a Várkert Bazárt. A beruházás finanszírozásához állami támogatást nem kap a cég – jegyezte meg.

A műemléki védettségű Várkert Bazárt meghívásos pályázat útján nyerte el a Foundation Kft. és a sajtóban megjelent hírekkel ellentétben nem plázát tervez az Ybl Miklós által tervezett épületegyüttes <br/>helyszínére.

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/08/varkert-bazar-a-beruhazo-allitja-palyazat-utjan-nyert/

Várkert Bazár: a beruházó állítja, pályázat útján nyert

2006-08-11 15:13:00

A baloldal pénzeli az MDF pesterzsébeti kampányát?

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/08/a-baloldal-penzeli-az-mdf-pesterzsebeti-kampanyat

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/a-baloldal-penzeli-az-mdf-pesterzsebeti-kampanyat

Magyar Nemzet (MNO)

2006-08-10 00:00:00

Néző László 2006.08.10. 08:46 Bánó Miklós, a pesterzsébeti MDF alapító tagja, volt elnöke, önkormányzati képviselő a mai napon bejelentette hogy kilép a Magyar Demokrata Fórumból. A politikus indokként tisztázatlan kampány-pénzeket, az antalli örökség feladását, elvtelen fórumos politizálást említett közleményében. Bánó Miklós (volt) MDF-es politikus szerint tisztázatlan, hogy honnan származik az a 2,5 millió forint, amit Hardy László polgármesterjelölt „szerzett„ a kampányra. Úgy véli, az érintettek nem tudták cáfolni, hogy egy közismert baloldali vállalkozó adományáról van szó. A kerületi pártvezetés feladta az antalli örökséget, cserbenhagyta a rendszerváltó politikai erőket – írja a kilépő Bánó Miklós közleményében, megemlítve, hogy a pesterzsébeti MDF koalícióra lépett, és elvtelenül együttműködik a kerületi baloldallal, az MSZP-vel és az SZDSZ-szel. Az önkormányzatban abszolút többséggel rendelkező szocialistáktól alpolgármesteri pozíciót, az MDF önkormányzati súlyát messze meghaladó mértékben bizottsági, felügyelő-bizottsági tagságot fogadott el – sorolja a közlemény. Ezt Bánó szerint nem lehet másként értékelni, mint a jobboldal megosztásáért kapott fizetségként. Az MDF-ből kilépő politikus úgy látja: a párt vezetői több olyan jelöltet indítanak az önkormányzati választáson, akiket a jelölésük napján látott először a párt tagsága. Hardy László, az MDF polgármester-jelöltje számára viszont az „tisztázatlan”, hogy honnan szedi ezt az egész pénz-históriát Bánó Miklós. Hardy az MNO-nak elmondta: semmiféle 2,5 millióról nincs szó, így az is nyilvánvaló szerinte, hogy a nem levő pénzt nem kaphatta semmiféle „közismert baloldali vállalkozótól”. Bánó Miklós erre úgy reagált az MNO-nak: Hardy László többek előtt, elnökségi ülésen is megemlítette a 2,5 milliót, sőt, azt is kijelentette: senkinek nem kell a kampányát magának finanszíroznia, mert erre megvan a pénz. A kilépett politikus elmondta: egészen konkrétan tudja, honnan van a pénz. Az biztos – mondta –, hogy nem az MDF központi kasszájából, mert abban nincs annyi, hogy minden körzetben ilyen módon finanszírozzák a kampányt. Bánó Miklós elmondta még: alapos oka volt elhagyni az MDF-et, amelyben egyébként 17 éve politizál, de ez a fórum már nem az, ami egykor volt.

Bánó Miklós, a pesterzsébeti MDF alapító tagja, volt elnöke, önkormányzati képviselő a mai napon bejelentette hogy kilép a Magyar Demokrata Fórumból. A politikus indokként tisztázatlan kampány-pénzeket, az antalli örökség feladását, elvtelen fórumos politizálást említett közleményében.

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/08/a-baloldal-penzeli-az-mdf-pesterzsebeti-kampanyat/

A baloldal pénzeli az MDF pesterzsébeti kampányát?

2006-08-10 06:46:00

Lejáratókampány Nagy Gábor Tamás ellen?

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/08/lejaratokampany-nagy-gabor-tamas-ellen

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/lejaratokampany-nagy-gabor-tamas-ellen

Magyar Nemzet (MNO)

2006-08-10 00:00:00

2006.08.10. 18:31 Nagy Gábor Tamás, az I. kerület polgármestere a róla megjelent cikkel kapcsolatban az alábbi nyilatkozatot küldte szerkesztőségünkbe. A Budavári Önkormányzat 2006. augusztus 9-i a képviselő-testületi ülésén a személyemet érintő történtekkel kapcsolatban az alábbi nyilatkozatot teszem: A polgári többségű budavári képviselőtestület hosszú ideig hatékonyan működött, az utóbbi időben azonban két, korábban a jobboldalhoz tartozó képviselő, dr. Vaskor László (MDF) és Görög Tibor egyéni politikai ambícióktól vezérelve – és ezzel többször akadályozva az önkormányzati feladatok ellátást is – szembehelyezkedett a polgármesterrel. Előbbi a parlamenti választásokon az MDF támogatóit az SZDSZ-es jelölt támogatására kérte, míg a volt frakcióvezető a polgármester elleni sorozatos támadásai miatt a pártból való kizárási indítvány benyújtása után kénytelen volt kilépni a Fidesz-ből. Az önkormányzati választásokon a Fidesz-KDNP közös jelöltjeivel, illetve velem szemben induló alpolgármesterek a személyem ellen indított lejárató-kampány során terjesztették be indítványukat a fegyelmi eljárás megindítására. Az indítvány ürügye egy 2002-ben megkötött, előszerződés volt, amelyet nem követett végleges szerződéskötés. A testület MSZP-és SZDSZ-es tagjai, annak ellenére, hogy 24 képviselőből csak 13 vett részt az ülésen, az MDF frakció támogatásával megszavazták az indítványt, mely több törvénysértő elemet is tartalmaz. Ezek miatt az I. kerületi jegyző a Közigazgatási Hivatalhoz fordul. A vád, miszerint a képviselő-testület tájékoztatása nélkül 90 évre bérbe adtam a Várbazárt, abszurd, minden alapot nélkülöz. A Várkert-bazár a Magyar Állam, a Kincstár tulajdona. Kezelését a Várgondnokság Kht. végzi, mely társaságban 15 %-kal van jelen a Budavári Önkormányzat. Mivel a Várbazár nem az önkormányzat tulajdona, és a kezelését végző társaságban is csak kisebbségi tulajdonos, sem a Budavári Önkormányzat, sem pedig képviseletében a polgármester nem adhatja azt el, és nem is dönthet egymaga az ingatlan hasznosításáról. Eddig a tulajdonos nevében az ingatlant kezelő kht. sem hozott ilyen döntést. Mint a Budavári Önkormányzat vezetője, évek óta a magántőkére épülő hasznosítás kockázataira kívántam felhívni a közvélemény figyelmét, és mindent megtettem annak érdekében, hogy a Várkert-bazár helyreállítása állami felelősségvállalás mellett, állami forrásokból történjen meg. A képviselő-testületet több ízben tájékoztattam – erről tanúskodnak a jegyzőkönyvek, és azok a határozatok, melyeket a képviselő-testület kezdeményezésemre hozott az ügyben. A 2005. szeptemberében hozott határozat a tisztán üzleti szempontú hasznosítás helyett a rekonstrukciót állami felelősségvállalással, költségvetési támogatással szorgalmazza, és elfogadhatatlannak tartja a plaza-funkciót. Ezt a határozatot az önkormányzat alpolgármesterei is megszavazták. Mindebből látható, hogy a testület tegnapi határozata alaptalan, törvénysértő; feltevésem szerint csupán kampánycélokat szolgált, ezért a Fővárosi Bírósághoz fordultam. A határozat nem érinti polgármesteri tisztségemet, csak foglalkoztatási jogviszonyomat. Bízom abban, hogy a kerület polgárai a nyolc év alatt elért eredményeket, a kiegyensúlyozott gazdálkodást, a magas színvonalú szociális ellátást, és nem pedig az időszakos botránypolitizálást fogják majd értékelni az őszi helyhatósági választásokon. Dr. Nagy Gábor Tamás polgármester 2006.08.10.

Nagy Gábor Tamás, az I. kerület polgármestere a róla megjelent cikkel kapcsolatban az alábbi nyilatkozatot küldte szerkesztőségünkbe.

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/08/lejaratokampany-nagy-gabor-tamas-ellen/

Lejáratókampány Nagy Gábor Tamás ellen?

2006-08-10 16:31:00

Felfüggesztették az első kerület polgármesterét

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/08/felfuggesztettek-az-elso-kerulet-polgarmesteret

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/felfuggesztettek-az-elso-kerulet-polgarmesteret

Magyar Nemzet (MNO)

2006-08-10 00:00:00

2006.08.10. 08:44 Fegyelmi eljárást indított Nagy Gábor Tamás ellen a budavári testület tegnapi ülésén. A Hírszerző úgy tudja: a fegyelmi eljárást Vaskor László MDF-es alpolgármester kezdeményezte. A polgármesteri teendőket a testület Görög Tibor exfideszes alpolgármesterre ruházta. A Hírszerző információi szerint fegyelmi eljárást indított a budavári képviselő-testület szerda esti ülésén Nagy Gábor Tamás polgármester ellen. A testület határozatképes ülésén megszavazta a Vaskor László MDF-es alpolgármester által előterjesztett javaslatot, amely fegyelmi eljárást indítványozott a polgármester ellen. Nagy Gábor Tamás nem vett részt a testület ülésén, azért, mert az szerinte nem volt több politikai vagdalkozásnál. A testület azzal vádolja a polgármestert, hogy felhatalmazás és tájékoztatás nélkül adta ki 90 évre a Várbazárt egy kft.-nek.

Fegyelmi eljárást indított Nagy Gábor Tamás ellen a budavári testület tegnapi ülésén. A Hírszerző úgy tudja: a fegyelmi eljárást Vaskor László MDF-es alpolgármester kezdeményezte. A polgármesteri teendőket a testület Görög Tibor exfideszes alpolgármesterre ruházta.

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/08/felfuggesztettek-az-elso-kerulet-polgarmesteret/

Felfüggesztették az első kerület polgármesterét

2006-08-10 06:44:00

Kóka újravizsgáltatja az M7-es tenderét

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/08/koka-ujravizsgaltatja-az-m7-es-tenderet

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/koka-ujravizsgaltatja-az-m7-es-tenderet

Magyar Nemzet (MNO)

2006-08-09 00:00:00

2006.08.09. 13:06 Kóka János gazdasági és közlekedési miniszter visszaküldte az Nemzeti Autópálya (NA) Zrt.-nek az M7-es autópálya Balatonkeresztúr-Nagykanizsa közötti szakasza megépítésére kiírt tender nyertesére tett javaslatát. Egyben felkérte a cég vezetését, hogy független jogi és műszaki szakértő bevonásával vizsgálja meg újra beadott pályázatokat, és ennek megfelelően hozza meg felelős, végleges döntését. Kóka János az MTI érdeklődésére döntését szerdán azzal indokolta, hogy a pályázók több mint felét kizárták a versenyből, valamint felmerült, hogy bizonyos pályázók pótmunkák utólagos megrendelésének reményében kínáltak kedvező árat.A miniszter elmondta: az NA Zrt. bíráló bizottsága a múlt héten 6-ból 4 pályázót – ajánlatuk érvénytelensége miatt – kizárni javasolt a versenyből. Az NA Zrt. igazgatósága ennek alapján a versenyben maradt két pályázó közül az olcsóbb ajánlatot tevő győzelmének kihirdetését javasolta a GKM-nek. Mivel bírálat alatt lévő tenderről van szó, a GKM nem ad információt arról, hogy melyik a négy kizárt, és melyik a javasolt nyertes cég. A miniszter szerint a korábbi építéseknél alkalmazott eljárással a Nagykanizsa-Balatonkeresztúr közötti 35,5 kilométeres szakasz több mint 25 milliárddal drágábban épülne meg, mint a mostani legolcsóbb ajánlat. A miniszter szerint a megtakarítás elsősorban a tiszta és fokozott versenyhelyzetnek és az indokolatlanul drága műszaki megoldások megváltoztatásának köszönhető. „Nem szeretném, ha hibáznánk. Korábban több mint 2 milliárdból épült 1 kilométernyi szakasz, most az ajánlatok kilométerenként 1 milliárd közelében vannak. Ez siker. Ragaszkodom ahhoz, hogy végre tényleg le tudjuk szorítani az autópályaépítés költségeit. Az adóforintjainkról van szó, sok tízmilliárdot takaríthatunk meg„ – jelentette ki a gazdasági miniszter. A közbeszerzési eljárás – az esetleges jogorvoslati procedúrákat leszámítva – akkor záródik le, ha a miniszter utasítja az NA Zrt.-t, hogy hirdesse ki a győztest. Ha még augusztusban kihirdetik a tendergyőztest, akkor nem lesz akadálya annak, hogy már szeptemberben megkezdődjön az építés. A tenderkiírás szerint 2007 december végéig át kellene adni a sztrádaszakaszt. Mivel azonban a Közbeszerzési Döntőbizottság ez év áprilisában, majd júliusban átmenetileg felfüggesztette az eljárást, 2008-ra csúszhat a szakasz forgalomba helyezése.

Kóka János gazdasági és közlekedési miniszter visszaküldte az Nemzeti Autópálya (NA) Zrt.-nek az M7-es autópálya Balatonkeresztúr-Nagykanizsa közötti szakasza megépítésére kiírt tender nyertesére tett javaslatát. Egyben felkérte a cég vezetését, hogy független jogi és műszaki szakértő bevonásával vizsgálja meg újra beadott pályázatokat, és ennek megfelelően hozza meg felelős, végleges döntését.

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/08/koka-ujravizsgaltatja-az-m7-es-tenderet/

Kóka újravizsgáltatja az M7-es tenderét

2006-08-09 11:06:00

6 milliárdos busztender a Volánnál &#8211; Az Ikarus végveszélyben?

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/08/6-milliardos-busztender-a-volannal-az-ikarus-vegveszelyben

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/6-milliardos-busztender-a-volannal-a-az-ikarus-vegveszelyben

Magyar Nemzet (MNO)

2006-08-09 00:00:00

2006.08.09. 16:37 A napokban írják alá a szerződést a közbeszerzési eljárásban tender-győztes Kravtex Kereskedelmi Kft.-vel és az Alfa Busz Kft.-vel a Volán-társaságok számára közel hat milliárd forint értékű autóbusz vásárlásról. A vesztes Ikarus Egyedi Autóbuszgyár Kft. szakszervezete szerint nem volt tiszta a közbeszerzés, ezért meg fogja a cég azt támadni. Albert János, a beszerzést lebonyolító, ÁPV-tulajdonban lévő Autóbusz Invest Kft. ügyvezetőjének tájékoztatása szerint 115 darab (plusz/mínusz 30 százalék) 12 méteres, és 62 darab (szintén plusz/mínusz 30 százalék) 13,5 méteres autóbusz beszerzésére írták ki a tendert, amelynek eredményét augusztus 3-án hirdették ki. A 12 méteres autóbuszokat, ha a szerződést aláírták, a Kravtex szállíthatja, míg a 13,5 métereseket az Alfa Busz. Albert hozzátette: a tervezett beszerzési értéknél 15 százalékkal alacsonyabb áron sikerül megvásárolni az autóbuszokat. A 12 méteres alapjárművek ára darabonként 29,79 millió forint, a hosszabb autóbuszoké 40,5 millió forint. A beszerzéseket a Volán-társaságoknál tavaly végrehajtott alaptőkeemelésből származó friss tőkéből finanszírozzák. A tavaly szeptemberi kormányhatározat 9 milliárd forintot biztosított 23 Volán társaságnak járműbeszerzésre. A most lezárult két tender mellett folyik egy harmadik pályázat elbírálása is, amely csuklós autóbuszok szállítására szól. A 12 méteres autóbuszok tenderkiírását kilencen, a 13,5 méteres járművek pályázati dokumentációját pedig négyen vásárolták meg. A csuklós autóbuszok tenderdokumentációját hat cég vette meg. Kiáltás Az Ikarus Egyedi Autóbuszgyár Kft. szakszervezeti titkára közölte: a 13,5 méteres buszokra tett két ajánlat közül az egyik az Ikarus Egyedi Autóbuszgyár Kft.-é volt. A közlemény szerint tender-vesztesként „megpecsételődni látszik az Ikarus Egyedi Autóbuszgyár Kft.-ben dolgozó 255 fő sorsa, mivel a cég a továbbiakban nem tud majd munkát biztosítani részükre az elkövetkező hónapokban„. Hozzátette: „Annak ellenére nyerte meg a tendert az Alfa Busz Kft. hogy a karbantartási ciklusrendszerben vállalt 75 ezer kilométer, illetve az 1 kilométerre jutó 1,25 forint karbantartási költség irreálisan alacsony érték”. Vass József egyébként közleményt is eljuttatott az OS-hez „Kiáltás a közbeszerzés tisztaságáért!” címmel, amelyben kijelenti: az a tény, hogy a nyertes Alfa Bus Kft. 2005 évben összesen 55 db autóbuszt gyártott, és az az ajánlattevő, aki egy 2006 júniusában kiírt tenderben öt hónapra előszállítást vállal (42 db vagy 62 db autóbusz projekt-nél) az már biztos tudta,hogy ő kapja meg a megbízást. Vass szerint ők is beszállnak abba az össznépi játékba, amelyben a vesztes azonnal megtámadja a közbeszerzés eredményét, de ennek az az oka, hogy „a döntéshozási mechanizmusok és döntéshozókkal szembeni bizalom megrendült”. (napi.hu, MNTI, OS)

A napokban írják alá a szerződést a közbeszerzési eljárásban tender-győztes Kravtex Kereskedelmi Kft.-vel és az Alfa Busz Kft.-vel a Volán-társaságok számára közel hat milliárd forint értékű autóbusz vásárlásról. A vesztes Ikarus Egyedi Autóbuszgyár Kft. szakszervezete szerint nem volt tiszta a közbeszerzés, ezért meg fogja a cég azt támadni.

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/08/6-milliardos-busztender-a-volannal-az-ikarus-vegveszelyben/

6 milliárdos busztender a Volánnál – Az Ikarus végveszélyben?

2006-08-06 00:00:00

Kenőpénzt fogadott el a tűzoltóság egyik vezető tisztje

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/08/kenopenzt-fogadott-el-a-tuzoltosag-egyik-vezeto-tisztje

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/kenopenzt-fogadott-el-a-tuzoltosag-egyik-vezeto-tisztje

Magyar Nemzet (MNO)

2006-08-07 00:00:00

2006.08.07. 06:48 Letartóztatták a kazincbarcikai tűzoltóság egyik vezető tisztjét, mert a rajtakapták, hogy kenőpénzt fogadott el egy építési vállalkozótól &#8211; értesült a HavariaPress. A tűzoltótisztet irodájából vitték el a rendőrök azután, hogy egy helybéli építkezés beruházója kétmillió forintot adott át neki, megkönnyítendő ezzel az építkezés tűzbiztonsági engedélyezését. A vállalkozó a pénz átadása előtt értesítette a helyi rendőrséget: az átadott bankjegyeket megjelölték, majd a vállalkozó távozása után fogták el a tűzoltót. A tűzoltótiszt ügyvédje elismerte ugyan, hogy történt pénzátadás, de az csupán annyit jelentett, hogy védencét a vállalkozó szakértőként kívánta foglalkoztatni, s a szakértői díjat adta neki át. A tűzoltót előzetes letartóztatásba helyezte a bíróság.

Letartóztatták a kazincbarcikai tűzoltóság egyik vezető tisztjét, mert a rajtakapták, hogy kenőpénzt fogadott el egy építési vállalkozótól &#8211; értesült a HavariaPress.

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/08/kenopenzt-fogadott-el-a-tuzoltosag-egyik-vezeto-tisztje/

Kenőpénzt fogadott el a tűzoltóság egyik vezető tisztje

2006-08-07 04:48:00

Kakukktojás a közpénzen támogatott pályaművek között

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/08/kakukktojas-a-kozpenzen-tamogatott-palyamuvek-kozott

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/kakukktojas-a-kozpenzen-tamogatott-palyamuvek-kozott

Magyar Nemzet (MNO)

2006-08-03 00:00:00

2006.08.03. 06:11 Idén is került kakukktojás a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal által kiírt Jedlik Ányos-program támogatott pályaművei közé. Ez úgy derült ki, hogy miután lapunk észrevételezte: négy héttel a döntés megszületése után sem váltak ismertté a program első nyertesei, az NKTH föltette honlapjára a nyertes munkákat. Nem először nyílt meg az alkalmazott kutatás-fejlesztés területétől enyhén szólva távoli projekt számára is a Kutatási és Technológiai Innovációs Alap bukszája. A több vesztes pályázó által kifogásolt pályamű címe: A James Joyce-életmű magyar szövegkorpuszának kialakítása; a magyar Joyce-recepció hozzáigazítása a nemzetközi eredményekhez és trendekhez. A posztmodern előfutárának számító ír költővel kapcsolatos téma párhuzamba állítható a tavalyi Jedlik-program legbotrányosabb nyertes projektjével. Utóbbi az Alaptalan alap: a tradíció folytonosságának és az életmű egységének kérdése Nietzsche, Lukács és Heidegger munkásságában címet viselte, és 54 millió forintot kóstált a bírálóbizottság számára. Megírtuk: amikor a 2005-ös pályázati végeredmény ismertté vált, a Kutatási és Technológiai Innovációs Tanács (KTIT) állásfoglalásban kérte az adott bírálóbizottság tagjainak felmentését Boda Miklóstól, az NKTH elnökétől, de ő erre nem volt hajlandó. Az idei Joyce pályamű 24 milliót kap az adófizetők pénzéből. Rakusz Lajos, a Kutatási és Technológiai Innovációs Tanács elnöke így reagált lapunknak az idei fejleményekre: „A Joyce-pályaműnek nincs köze az innovációs alap általános céljához, vagyis hogy olyan kutatásokat támogassunk, amelyek közvetve vagy közvetlenül a gazdaság versenyképességét, illetve a vállalati innovációt szolgálják. Nincs köze a modern társadalom című alprogram céljához sem, amely szerint a pályázatoknak a mai társadalmi kihívások újszerű, komplex megoldását kell szolgálni. A KTIT elnökénél többen nehezményezték, hogy a tavalyi gyakorlat ismétlődik a támogatások odaítélésénél.” Rakusz továbbá megemlítette: fájlalja, hogy immár másodszor sem került a nyertesek közé egy olyan pályamű, amely Genfben, a találmányi világkiállításon a legrangosabb díjat kapta. Erről az érelmeszesedés gyógyításával kapcsolatos magyar projektről a tavalyi elutasítás után parlamenti vita folyt, kormányzati ígéret hangzott el felkarolására, ezért idén Rakusz Lajos arra biztatta a magyar feltalálót, adja be most is a pályázatát – ám az eredmény ismét elmaradt. „Jobban meg kellene becsülni azokat a sikeres magyar kutatókat, akik ragaszkodnak ahhoz, hogy eredményeiket itthon hasznosítsák” – tette hozzá az innovációs tanács elnöke. Boda Miklós, az NKTH elnöke, valamint Kóka János, a hivatalt felügyelő gazdasági és közlekedési tárcavezető jelenleg szabadságon van.

Idén is került kakukktojás a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal által kiírt Jedlik Ányos-program támogatott pályaművei közé. Ez úgy derült ki, hogy miután lapunk észrevételezte: négy héttel a döntés megszületése után sem váltak ismertté a program első nyertesei, az NKTH föltette honlapjára a nyertes munkákat.

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/08/kakukktojas-a-kozpenzen-tamogatott-palyamuvek-kozott/

Kakukktojás a közpénzen támogatott pályaművek között

2006-08-03 04:11:00

Csillag Istvánt beidéznék a Bitvai-ügyben

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/08/csillag-istvant-beideznek-a-bitvai-ugyben

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/csillag-istvant-beideznek-a-bitvai-ugyben

Magyar Nemzet (MNO)

2006-08-03 00:00:00

Néző László 2006.08.03. 10:07 Tanúként szeretné meghallgatni az ügyészség Csillag István volt SZDSZ-es gazdasági minisztert abban a vesztegetési ügyben, amelyiknek Bitvai Miklós az egyik vádlottja. A vád szerint Bitvai 50 millió forintot kért Kulcsár Attilától, hogy &#8211; Csillagon keresztül &#8211; elintézze: a Magyar Fejlesztési Bank ne adjon hitelt a Pannonplast menedzsmentjének. A K&H-ügy néven elhíresült bankbotrányt kirobbantó Pannonplast-részvényfelvásárlás kapcsán Csillag István egykori gazdasági minisztert is hírbe hozta Kulcsár Attila, az ügy egyik kulcsszereplője. Elmondása szerint 2002 végén, 2003 elején Bitvai Miklós, az Állami Autópálya-kezelő Rt. (ÁAK) akkori vezérigazgatója 50 millió forintot kért tőle, hogy – Csillagon keresztül – elintézze: a Magyar Fejlesztési Bank ne adjon hitelt a Pannonplast menedzsmentjének. Ha ugyanis ad, meg lehetett volna akadályozni a Britton-csoport benyomulását a Pannonplast Rt.-be. Kulcsár vallomásában elismerte: arról nincs tudomása, hogy Bitvai ténylegesen továbbadta-e a pénzt harmadik személynek. Kulcsár ez ügyben tett vallomásából 2005 tavaszán több napi-és hetilap is hosszasan idézett, Csillag István viszont azzal védekezett: a Pannonplast-részvényügylet nyilvánosságra kerülése után maga kezdeményezte Bitvai munkaviszonyának megszüntetését, és utasítására az ÁAK – sikkasztás, valamint hűtlen kezelés alapos gyanúja miatt – feljelentéssel is élt. K&H Bank Rt.-nél és Equities brókercégénél elkövetett okirat-hamisítás-, sikkasztás- és pénzmosássorozat büntetőpere idén májusban kezdődött, s várhatóan csak ősszel fejeződik be. Bitvait – hetedrendű vádlottként – különösen jelentős értékre elkövetett sikkasztással és bűnsegédként elkövetett magánokirat-hamisítással vádolják ez ügyben. A Fővárosi Főügyészség ezen kívül vesztegetést állítva elkövetett hivatali befolyással üzérkedés miatt is vádat emelt Bitvai Miklós ellen. Az ügyészség a vádiratban javasolja Csillag István tanúként történő meghallgatását a bíróságon és egyesítenénk az ügyet a most folyó K&H-s eljárással, de erről a bírónak kell döntenie – mondta Morvai Attila, ügyészségi szóvivő az MNO-nak. Hozzátéve: Csillag István, mint tanú, valószínűleg csak annyit tud megerősíteni, hogy hozzá nem jutott el ez a pénz. Korrupciós ügyek az SZDSZ-ben? A 2004 nyarán kitört kormányzati válságot Medgyessy Péter akkori kormányfő úgy szerette volna feloldani, hogy menesztette néhány miniszterét. Kezdeményezte a szabaddemokraták által delegált Csillag István gazdasági és közlekedési miniszter felmentését is, ezt azzal indokolta, hogy a gazdasági ügyek irányítására az eddigieknél operatívabb, naprakészebb minisztériumra van szükség. Csillag István felmentésének hírére Kuncze Gábor, az SZDSZ elnöke bejelentette: a párt nem fogadja el Csillag István menesztését. A pártelnök közölte: az SZDSZ elvesztette a bizalmát a miniszterelnökben. Az ügy végül oda vezetett, hogy Medgyessy Pétert menesztették a kormány éléről, és Gyurcsány Ferenc lett a miniszterelnök. Csillag István viszont így sem maradt miniszter, helyette Kóka Jánost nevezte ki a kormányfő. Medgyessy a Népszabadságnak 2004 augusztusában adott interjúban azt mondta az MSZP koalíciós partneréről: „Az SZDSZ tele van korrupciós ügyekkel, miközben néhány politikusának olyan erősek a személyes ambíciói, hogy azok kielégítése érdekében semmilyen árat nem talál túl soknak”.

Tanúként szeretné meghallgatni az ügyészség Csillag István volt SZDSZ-es gazdasági minisztert abban a vesztegetési ügyben, amelyiknek Bitvai Miklós az egyik vádlottja. A vád szerint Bitvai 50 millió forintot kért Kulcsár Attilától, hogy &#8211; Csillagon keresztül &#8211; elintézze: a Magyar Fejlesztési Bank ne adjon hitelt a Pannonplast menedzsmentjének.

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/08/csillag-istvant-beideznek-a-bitvai-ugyben/

Csillag Istvánt beidéznék a Bitvai-ügyben

2006-08-03 08:07:00

Archívum: Kőbánya elúszott milliárdjai

http://nol.hu/archivum/archiv-434913-243788

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/kobanya-eluszott-milliardjai

NOL (Népszabadság)

2007-02-10 00:00:00

Kőbánya a 90-es években Budapest egyik leggazdagabb kerülete volt, nemrég viszont még az is kérdés volt, hogy az önkormányzat hogyan fizesse ki a köztisztviselőket - írja a X. kerületi zavaros ügyeket feltáró hosszú összeállításában a Figyelő, amely szerint a meghökkentő mértékű vagyonvesztés szorosan kapcsolódik a helyi MSZP-ben zajló átrendeződéshez. A 90-es évek közepén - írja a hetilap - új arcok tűntek fel a kőbányai MSZP körül: egy Novák Gyula nevű zöldséges, majd egy Kaszab Csaba nevű építési vállalkozó. '98-ban mindketten önkormányzati képviselők lettek, Novák a népjóléti, Kaszab a beruházási bizottságot vezette; mindketten komoly befolyásra tettek szert a kerületben, ahol a szocialista többségű képviselő-testület diktált. A régi kőbányai szocialistáknak 2000 táján feltűnt, hogy a 20 helyi alapszervezetben meglepően megugrott a taglétszám, miközben a gyűléseken ugyanannyian ültek, mint korábban. A Figyelő birtokában lévő dokumentum szerint először Váradi János szocialista képviselő - a Kulcsár-per egyik vádlottja - kezdett eszeveszett tagtoborzásba, hogy megelőzze a helyi elnökségi posztra ugyancsak ácsingózó elnökhelyettest, Csicsay Claudius Ivánt. A versenybe Novák és Kaszab is beszállt, végül afféle kompromiszszumként Szász Csabát választották elnökké a szocialisták. 2004-ben volt egy küldöttgyűlés, ahol állítólag olyanok is szavaztak, akik nemhogy küldöttek, de még párttagok sem voltak. Az összejövetel eredményeképpen a Kaszab-Novák érdekkör vette át a vezetést, miközben a felháborodott alapítók levelekkel bombázták a párt vezetőségét, egyebek mellett jelezve, hogy a különös verbunkozás eredményeképpen az aktív tagok nyilvántartásában olyan ember is szerepel, aki négy éve halott, nem beszélve egy MIÉP-esről. Ehhez képest Novákot 2005 májusában beválasztották a fővárosi elnökségbe. Júniusban több száz régi motoros faképnél hagyta a kőbányai pártszervezetet. A lap azonban úgy véli, hogy a döbbenetes vagyonvesztésnek csak részben oka a tagtoborzási botrány és az, hogy - mint többen állítják - a szocialista vállalkozók cégei rendszeresen alvállalkozókként szerepeltek az önkormányzat által megrendelt munkákban. A lap a vagyonkezelés módjában látja a lényeget. Például abban, hogy a helyi vagyonkezelő rt. (amelyben nem mellesleg Kaszab, Novák és Csicsay is igazgatósági tag volt) bizonyos feladatokra újabb cégeket alapított, ami ugyan nem törvénytelen, viszont alkalmas arra, hogy a közpénz végül magánzsebekben kössön ki. E cégek közül is kiemelkedik a Kőbányai Befektetési Tanácsadó (Kőbeta) Kft., 2000-től rt., amelynek - a Figyelő szerint - az volt a fő küldetése, hogy igazgatóságába és felügyelőbizottságába be lehessen nyomni a vezető helyi szocialista politikusokat. Néhány név a két grémium tagságából: Andó Sándor, az előző ciklus polgármestere, Váradi János, Kaszab Csaba, volt alpolgármester, Novák Gyula, Szász Csaba (jelenlegi alpolgármester-jelölt), valamint Wygoczky Rikárd vállalkozó. 2002 táján napfényre kezdtek kerülni a kétes ügyek. Az ÁSZ 2004-es vizsgálata szerint a Kőbeta félmilliárdos kárt okozott a kerületnek, az ominózus időszak üzletkötéseinek 70 százaléka veszteséget okozott a városrésznek. Megállapították azt is, hogy a Kőbeta egy 2,1 milliárdos részvénypakett forgatásával 2000 és 2003 között 248 milliós nyereséget kasszírozott, de ebből csak hárommillió jutott az önkormányzatnak: alaposan levonták a vagyonkezelési díjat. És miközben egyre apadt a közvagyon, a helyi szocialista és szabad demokrata prominensek rendes fizetést húztak az önkormányzati cégek vezető posztjain - állapítja meg végül a Figyelő. 2005-ben aztán akcióba lendült az ügyészségi nyomozó hivatal, házkutatást tartott, papírokat foglalt le, és - vesztegetés alapos gyanújával - kihallgatta Kaszab Csaba alpolgármestert. A vizsgálat még mindig tart. Kőbányán azóta sincs rend. Mint többször hírül adtuk, a kerület hónapok óta működésképtelen, mert a pártoknak máig sem sikerült alpolgármestert választaniuk. A tavaly októberi választások után átrendeződtek az erőviszonyok a X. kerületben: 13 fideszes, ugyancsak 13 szocialista (Verbai Lajos polgármesterrel együtt) és két szabad demokrata képviselő ül a testületben. A '94-ben kialakult szokásjog szerint a képlet nem volna bonyolult, csakhogy a szabad demokraták a Fidesz mellé álltak, amely semmiféle egyezségre nem hajlandó addig, amíg a szocialisták vezető posztot szánnak - márpedig szántak - annak a három embernek, aki szerintük főszerepet játszott a közvagyon elkótyavetyélésében. Név szerint: Nováknak, Kaszabnak és Csicsaynak. A nyílt harc azzal kezdődött, hogy a Fidesz- SZDSZ-többség úgy szavazta meg a bizottsági helyek elosztását, hogy egyetlen szocialista sem kapott posztot. A Fidesz-SZDSZ az MSZP alpolgármester-jelöléseit sem fogadta el (a fenti három név közül kettő szerepelt az aspiránsok között). Legközelebb február 15-én vergődhetnek zöld ágra a felek. Andó Sándor, az előző polgármester jelenleg fővárosi képviselő, a pénzügyi ellenőrző bizottság alelnöke, a pénzügyi és közbeszerzési bizottság tagja. Steiner Pál, a fővárosi MSZP-frakció vezetője arra a kérdésünkre, hogy miért pont Andót találták a legalkalmasabbnak ezekre a posztokra, azt válaszolta: sem személyi, sem szakmai akadályát nem látja, hogy Andó jól ellássa a feladatot. A frakció javasolta, a közgyűlés pedig megválasztotta az egykori polgármestert.

Magánzsebekbe folyó közpénzek, pénzkivétre alapított önkormányzati cégek, túlszámlázások, brókerbotrányban elúszott milliárdok - Kőbánya csődközelbe jutott. A Figyelő azt is feltérképezte, hogyan vették át vállalkozói körök a hatalmat a helyi MSZP-ben.

https://nol.hu/archivum/archiv-434913-243788/

Kőbánya elúszott milliárdjai

2007-02-10 00:57:36

Összefonódások a Hajdú-Bét ügyében

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/07/osszefonodasok-a-hajdu-bet-ugyeben

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/osszefonodasok-a-hajdu-bet-ugyeben

Magyar Nemzet (MNO)

2006-07-15 00:00:00

2006.07.15. 08:40 A Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság nyomozást folytat a Hajdú-Bét Rt. gazdálkodásával összefüggésben. A kecskeméti székhelyű baromfitermelő és -feldolgozó cég a gyanú szerint eltüntette a vagyont, így meghiúsult a hitelezői igények kielégítése. A történet kapcsán megkerestük Gyurcsány Ferenc három vezető állású megbízottját. Csődbűntett gyanújával indított nyomozást a Hajdú-Bét Rt. gazdálkodásával összefüggésben a Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság, amit a Kecskeméti Városi Ügyészség felügyeletével végez – tudtuk meg Hortobágyi Istvántól, a rendőrség szóvivőjétől. Kopasz Zsolt városi vezetőügyész érdeklődésünkre úgy nyilatkozott: április 27-én rendelték el a nyomozást. Annak határidejét egyszer már meghosszabbították, mégpedig augusztus 27-ig. Információnk szerint a gyanú alapja az, hogy a társaság – 800 millió forint összegben – elvonta a vagyont a hitelezők elől. Így a beszállítók, a baromfitenyésztők nem jutottak hozzá a pénzükhöz. A büntető törvénykönyv szerint a csődbűntettnek ez a legsúlyosabb formája. Az követi el, aki a cég fizetésképtelensége esetén eltünteti a hitelezők, a beszállítók elől a tartozás fedezetéül szolgáló értékeket. A veszteséges üzlet megkezdése vagy folytatása is csődbűntett, ha sérti az ésszerű gazdálkodás követelményeit, s ha a befektető ennek tudatában volt. Az ügynek gyanúsítottja még nincs. Megkérdeztük a Hajdú-Bét felügyelőbizottságának egykori tagját, Zelles Sándort – aki jelenleg a Kincstári Vagyoni Igazgatóság (KVI) vezérigazgatója –, milyen lépéseket tettek a fizetésképtelenség, a csőd elkerülésére. Zelles 1998 decemberétől 2003 augusztusáig volt a felügyelőbizottság tagja. A KVI-nél 2004-ben vezérigazgató-helyettes lett, 2005-ben pedig vezérigazgató. A pénzügyi szakember azt mondta: amikor szükséges volt, jelezték a gondokat. Az idő tájt azonban még különböző megoldásokkal – például ingatlaneladással, cégösszevonásokkal – sikerült felszínen tartani a társaságot. Voltak veszteségek, de jó esztendők is – tette hozzá. Más technikát is alkalmaztak, közölte. Például a Wallis Rt. a névértéket el nem érő diszkontáron megvásárolta a bankok követeléseit. A fizetésképtelenség Zelles szerint azután következett be, hogy ő távozott a Hajdú-Béttől. Zelles kilépett a Wallis cégcsoporttól is, ahol portfólióigazgatóként dolgozott. Kérdésünkre annyit jegyzett meg, hogy az összeomlás általában gyorsan játszódik le a cégeknél. A Hajdú-Bét felszámolását 2004 elején rendelte el a cégbíróság. Szerettük volna megkérdezni a Hajdú-Bét könyvvizsgálójának, a Deloitte Kft.-nek a vezetőjét, Simor Andrást is, de ő külföldön tartózkodott. Munkatársa útján, telefonon kérdésünkre azt válaszolta: nem nyilatkozhat, milyen intézkedéseket javasoltak a fizetésképtelenség elkerüléséért. A titoktartási fogadalom ugyanis hallgatásra kötelezi. Simor jelenleg – független szakértőként – a kormány által létrehozott konvergenciatanács tagja. A grémium feladata az ország egyensúlyi problémáit kiküszöbölő intézkedések véleményezése és előkészítése az Európai Unió követelményei szerint. A Deloitte Kft. volt a könyvvizsgálója a Postabanknak is. A Fővárosi Bíróság nem jogerős ítélete szerint a kft. fele részben felelősséggel tartozik a banknál bekövetkezett 170 milliárd forintnyi kárért, mert auditálta a Princz Gábor vezette menedzsment valótlan tartalmú mérlegeit. A kár pontos összegét az eljárás későbbi szakaszában határozzák meg. A Deloitte ellátta a Bajnai Gordon vezetése alatt álló Wallis Rt. könyvvizsgálói teendőit is. A részvénytársaság a Hajdú-Bét egyik tulajdonosa volt, Bajnai pedig a Wallis cégcsoport irányítója. Jelenleg az uniós pénzek elosztására létrehozott Nemzeti Fejlesztési Ügynökség vezetője. A kormánybiztos megkeresésünkre nem kívánt reagálni a nyomozás kapcsán. A Bács-Kiskun Megyei Bíróság gazdasági kollégiuma 2004 elején rendelte el a Hajdú-Bét felszámolását. Az eljárás jelenleg is tart: 550 baromfitenyésztő több milliárd forintnyi hitelezői igényt jelentett be. Ezek teljesítésére azonban szinte semmi remény sincs. Több termelő öngyilkosságot követett el.

A Bács-Kiskun Megyei Rendőr-főkapitányság nyomozást folytat a Hajdú-Bét Rt. gazdálkodásával összefüggésben. A kecskeméti székhelyű baromfitermelő és -feldolgozó cég a gyanú szerint eltüntette a vagyont, így meghiúsult a hitelezői igények kielégítése. A történet kapcsán megkerestük Gyurcsány Ferenc három vezető állású megbízottját.

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/07/osszefonodasok-a-hajdu-bet-ugyeben/

Összefonódások a Hajdú-Bét ügyében

2006-07-15 06:40:00

Princz: Sejtem, hol a Postabankot konszolidáló pénzösszeg

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/07/princz-sejtem-hol-a-postabankot-konszolidalo-penzosszeg

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/princz-sejtem-hol-a-postabankot-konszolidalo-penzosszeg

Magyar Nemzet (MNO)

2006-07-15 00:00:00

2006.07.15. 09:32 Princz Gábornak van sejtése arról, hová tűnt a Postabank konszolidációjára fordított mintegy 160 milliárd forint; a pénzintézet volt elnök-vezérigazgatója erről a Magyar Televízió Nap-kelte című műsorában beszélt, majd közvetlenül utána az MTI-nek is nyilatkozott. Princz – akit a Fővárosi Bíróság nem jogerős ítéletében felmentett a 34,6 milliárd forintos hűtlen kezelés vádja alól – a perben korábban többször hangoztatta: ennek a pénznek nyoma veszett. A műsorban felidézte, hogy felállt egy, a bank konszolidációját vizsgáló parlamenti bizottság, amely végül nem vizsgálódott arról, hová tűntek el a feltőkésítéshez használt milliárdok. Hozzátette: szerény eszközeivel mindent megtesz azért, hogy kiderüljön, hol ez a pénz. „Remélem, hogy az érdeklődés fennmarad, de nem az én irányomban, hanem bele kell törődni abba, hogy másnál keressék” a pénzt – fogalmazott az MTI-nek a volt bankelnök, aki saját feladatát abban látja, hogy „felhívja erre a figyelmet”. Princz Gábor azt is elmondta: azzal, hogy megpróbálja kideríteni, hová tűnt a bank konszolidációjára fordított összeg, nem várja meg az ügyében hozott jogerős ítéletet. Reményének adott hangot, hogy ez másokat is érdekelhet, így talán újra összeül az ügy vizsgálatára egy parlamenti vizsgálóbizottság. „Tudom, hogy ez egy nem jogerős ítélet, de végre szakmai szempontok alapján mondták ki az ártatlanságunkat” – mondta Princz Gábor, aki szerint arra jó ez a döntés, hogy rávilágítson: a hatóságoknak más irányba kell vizsgálódniuk. Az 1997 februári bankpánikkal kapcsolatban – amikor a befektetők három nap alatt összesen 70 milliárd forintot vettek ki a pénzintézetből – a tv műsorban azt mondta: „kár volt ellenállni, hagyni kellett volna a privatizációt”. Hozzátette: akik meg akarták szerezni a bankot, semmilyen eszköztől nem riadtak vissza, még a bank tönkretételétől sem. A politikai összefüggéseket firtató kérdésekre Princz Gábor a Nap-keltében azt válaszolta: a banknak voltak társadalmi szponzorációi, de pártokat nem támogattak. Ha adtam volna, „akkor nem rúgtak volna ki már az első héten az Orbán-kormány idején” – tette hozzá az MTI-nek. Princz Gábort és a Postabank további hat, egykori vezető beosztású munkatársát nem jogerős ítéletében, bűncselekmény hiányában kedden mentette fel a Fővárosi Bíróság a 34,6 milliárd forintos, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés vádja alól. A vádlottak az ügyészség vádirata szerint 1995-1997. között tevékenységükkel sorozatosan megtévesztették a pénzintézet tulajdonosait és a bankfelügyeletet, nem képeztek céltartalékot, elhibázott üzletpolitikát folytattak és prosperáló bank látszatát keltették. Princz Gábort emellett egy másik vádpontban azzal is megvádolták, hogy a Budai Hengermalom Kft. egy üzletrészét 300 millió forintért vásárolta meg a Postabank és Takarékpénztár Rt. – amelynek elnök-vezérigazgatója akkor az elsőrendű vádlott volt -, holott az szakértők szerint 179 millió forintot ért. A Fővárosi Bíróság ebben a vádpontban bizonyítottság hiányában mentette fel a volt Postabank-elnököt. A bíró indokolásában kifejtette: ma már pontosan nem megállapítható, hogy mennyit ért az üzletrész 1997-ben. Az ítélet ellen az ügyész fellebbezést nyújtott be, s azt kérte: a bíróság állapítsa meg a vádlottak bűnösségét. A per a Fővárosi Ítélőtáblán folytatódik.

Princz Gábornak van sejtése arról, hová tűnt a Postabank konszolidációjára fordított mintegy 160 milliárd forint; a pénzintézet volt elnök-vezérigazgatója erről a Magyar Televízió Nap-kelte című műsorában beszélt, majd közvetlenül utána az MTI-nek is nyilatkozott.

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/07/princz-sejtem-hol-a-postabankot-konszolidalo-penzosszeg/

Princz: Sejtem, hol a Postabankot konszolidáló pénzösszeg

2006-07-15 07:32:00

Nomentana-ügy: Gyurcsány Ferenc újra megfutamodott

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/07/nomentana-ugy-gyurcsany-ferenc-ujra-megfutamodott

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/nomentana-ugy-gyurcsany-ferenc-ujra-megfutamodott

Magyar Nemzet (MNO)

2006-07-14 00:00:00

2006.07.14. 17:12 Gyurcsány Ferenc ismét megfutamodott a bírósági megmérettetés elől. A miniszterelnök a Nomentana-ügyet taglaló cikksorozat kapcsán rágalmazás miatt, magánvádlóként indított büntetőeljárást ismeretlen tettes ellen. A rendőrség nyomozást indított; ennek nyomán már a Magyar Nemzet főszerkesztője, Liszkay Gábor került célkeresztbe. A bátorságát folyamatosan hangoztató Gyurcsány tegnap elállt a vádtól. Nem jelent meg tegnap Gyurcsány Ferenc a bíróság előtt, amely az általa indított bűnvádi eljárásban volt hivatott állást foglalni. A miniszterelnök azon cikksorozat kapcsán perelt, amely a Nomentana nevű cégéhez köthető, kétes jogi hátterű gazdagodását taglalta. A büntetőperben háromoldalas vádirat foglalta össze azokat a cikkbéli kijelentéseket, amelyek Gyurcsány szerint becsületsértők voltak. A miniszterelnök először ismeretlen tettes ellen indított eljárást, majd a rendőrségi nyomozás eredményeképpen az eljárás már Liszkay Gábor, lapunk főszerkesztője ellen folyt. A tegnapi tárgyaláson Gyurcsány nem, csak védője, Zamecsnik Péter jelent meg. Az ügyvéd közölte: megbízója elejti a vádat, mert Gyurcsány szerint „a politikai vitákat nem a bíróság előtt kell megtárgyalni”. Zamecsnik arra nem tért ki, hogy a büntetőper megindításakor Gyurcsány még miért vélte úgy, hogy bírósághoz kell fordulni, illetve akkor miért nem érezte az esetet politikai vitának. Azt is homály fedi, hogy a miniszterelnök – ha úgy érzi, sérelem érte – miért ódzkodik saját becsületének megvédésétől. Vasvári Csaba bíró úgy döntött: megszünteti az eljárást, de nem azért, mert a miniszterelnök elállt a jogi elégtétel kikövetelésétől. Vasvári azért hozta meg döntését, mert Gyurcsány – mint magánvádló – nem jelent meg a bíróság előtt. A saját bátorságát az utóbbi hónapokban mindinkább hangoztató Gyurcsány Ferenc nem először állt el a lapunkkal szembeni jogvita lefolytatásától. A köztársaság miniszterelnöke május 18-án visszavonta lapunk ellen indított polgári peres keresetét. Ebben személyiségi jogainak sérelméért szállt volna síkra. Gyurcsány azt kifogásolta, a Magyar Nemzetben ez év január 18. és 21. között megjelent cikksorozatban közölt „egy nem létező céggel alapozta meg vagyonát”, illetve „hatósághoz benyújtott iratokat írt alá, szerződéseket kötött, taggyűléseken képviselte a nem létező fantomcéget” tényállítások valótlanságot tartalmaztak, illetve hamis látszatot keltettek. A miniszterelnök a tárgyalás napjára már meggondolta magát, és ügyvédjén keresztül kifejezésre juttatta: mégsem kívánja a jog előtt megmérettetni saját álláspontját. A gyurcsányi cégbirodalom egy másik tagjának kapcsán már egyszer pert vesztett a miniszterelnök. Akkor a Fittelina Kft. ügyében bizonyosodott be, hogy Gyurcsány Ferenc hazudott a feleségével, Dobrev Klárával közösen tulajdonolt céggel kapcsolatban. Lapunk feltárta: a Fittelina Kft. az Apró–Dobrev– Gyurcsány-villában megvalósított több tízmilliós luxusberuházások után visszaigényelte az áfát; ezt a tulajdonosok magánszemélyként nem tehették volna meg. Így az egyébként sem szűkölködő család sokmilliós áfa-visszatérítést könyvelhetett el. Gyurcsány Ferenc szavaiból, amelyeket a Klubrádióban Bolgár Györgynek válaszolva mondott, kiderült: a Fittelina Kft. nem a luxusberuházások körüli áfatrükközésre, vagyis adócsalásra jött létre, hanem valós gazdasági tevékenységet folytatott. Gyurcsány azt fejtegette, hogy a Fittelina Kft. a Szemlőhegy út egyik üres telkére is vételi ajánlatot tett, azon irodaházat kívánt építeni. Szalai Tibor, a II. kerület jegyzője ugyanakkor kijelentette: a Fittelina Kft. semmilyen ajánlatot nem tett az említett telekre. Az ellentmondást Hazudott a miniszterelnök című cikkünkben tárta fel lapunk. Gyurcsány kifogásolta az írás címét, és pert indított. A bíróság megállapította: a Magyar Nemzet nem követett el jogsértést.

Gyurcsány Ferenc ismét megfutamodott a bírósági megmérettetés elől. A miniszterelnök a Nomentana-ügyet taglaló cikksorozat kapcsán rágalmazás miatt, magánvádlóként indított büntetőeljárást ismeretlen tettes ellen. A rendőrség nyomozást indított; ennek nyomán már a Magyar Nemzet főszerkesztője, Liszkay Gábor került célkeresztbe. A bátorságát folyamatosan hangoztató Gyurcsány tegnap elállt a vádtól.

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/07/nomentana-ugy-gyurcsany-ferenc-ujra-megfutamodott/

Nomentana-ügy: Gyurcsány Ferenc újra megfutamodott

2006-07-14 15:12:00

Princzék ártatlanok?

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/07/princzek-artatlanok

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/princzek-artatlanok

Magyar Nemzet (MNO)

2006-07-12 00:00:00

2006.07.12. 06:00 Postabank üzletpolitikája nem sértett jogszabályt, és nem volt alkalmas arra, hogy vagyoni hátrányt okozzon &#8211; állapította meg tegnap a Fővárosi Bíróság (FB). Az elsőfokú büntetőtanács ezért bűncselekmény hiányában felmentette Princz Gábort és hat vezetőtársát. A volt elnök-vezérigazgató ellen emelt másik vádpont kapcsán az FB bizonyítottság hiányában hozta meg felmentő ítéletét. Az ügyész fellebbezést jelentett be, így az ítélet nem jogerős. Több mint kétórás indoklásában a büntetőtanács elnöke sorra vette az 1998 őszétől 2003 nyaráig tartó nyomozás egyes stádiumait és a vádpontokat. Mindenekelőtt arra utalt, hogy a büntetőeljárási törvény ez év július elsejei módosítása óta a bíró megszüntetheti az eljárást, ha a vád nem egyértelmű. Ebben az ügyben ez természetesen már nem történhetett meg. Diós Erzsébet azonban ezzel arra emlékeztetett, hogy a vádirat benyújtása után csaknem másfél évvel – a tárgyalás 2004 októberében történt megkezdésekor – felhívta az ügyészséget, pontosítsa a vádat. A vádhatóság azonban úgy válaszolt: a vádirat szabályszerű. A felmentő ítélet indoklása szerint Princz Gábor és hat egykori beosztottja nem sértette meg a pénzintézeti törvényt. A fiókhálózat bővítése ésszerű lépés volt. Az expanzív betétgyűjtés szintén érthető, hiszen sok emberhez akartak eljutni. A magas betéti és az alacsony hitelkamatok elfogadhatók. A bank hajdani reklámjai ma már mosolyt fakasztanak, de akkor újszerűek voltak. Az alárendelt kölcsöntőkekötvények jegyzéséhez nyújtott banki hitel és a céltartalékképzés alacsony mértéke veszteséget okozott ugyan a banknak, de vagyoni hátrányt nem, emellett egyik sem volt szabálytalan. Az ítélet szerint a tulajdonosok – az állam és vállalatai, intézményei – ismerték a gazdálkodás mutatóit. Ennek tudható be, hogy a bankfelügyelet elnöke már 1995-ben levelet írt a bank vezetőinek, de a levél csak jó tanácsokat tartalmazott. Később, 1997 januárjában valóban az üzleti stratégia megváltoztatását határozták el, ám ennek megvalósítására már nem kerülhetett sor, mert drámai esemény történt: februárban kirobbant a bankpánik, és az ügyfelek hetvenmilliárd forintot vontak ki a pénzintézetből. Nem helytálló az az ügyészi állítás sem, hogy a bank 121 millió forinttal az értéke fölött vette volna meg két stróman cég – „két felkért befektető” – közvetítésével Máté László volt MSZP-s pártpénztárnok üzletrészét a Budai Hengermalom Kft.-ben. A bíró azt mondta: a szakértő nem adott egyértelmű becslést az üzletrész értékéről, ma ez már nem pótolható. A vádlottak és a védők tudomásul vették az ítéletet, az ügyész fellebbezést jelentett be. Diós Erzsébet tanácsa korábban már ítélkezett egy bankperben: 1997 júniusában az Agrobank volt vezetőit, Kunos Pétert és Kovács Mihályt mentette fel. A Legfelsőbb Bíróság később mindkét vádlottra szabadságvesztést szabott ki.

Postabank üzletpolitikája nem sértett jogszabályt, és nem volt alkalmas arra, hogy vagyoni hátrányt okozzon &#8211; állapította meg tegnap a Fővárosi Bíróság (FB). Az elsőfokú büntetőtanács ezért bűncselekmény hiányában felmentette Princz Gábort és hat vezetőtársát. A volt elnök-vezérigazgató ellen emelt másik vádpont kapcsán az FB bizonyítottság hiányában hozta meg felmentő ítéletét. Az ügyész fellebbezést jelentett be, így az ítélet nem jogerős.

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/07/princzek-artatlanok/

Princzék ártatlanok?

2006-07-12 04:00:00

Medgyessy közleményben reagált a vádakra

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/07/medgyessy-kozlemenyben-reagalt-a-vadakra

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/medgyessy-kozlemenyben-reagalt-a-vadakra

Magyar Nemzet (MNO)

2006-07-12 00:00:00

2006.07.12. 16:05 Közelményben reagált Medgyessy Péter balatoni építkezésével és az utazó nagyköveti tevékenységével kapcsolatos sajtóhírekre. A volt miniszterelnök sanda politikai szándékot sejt a cikkek mögött. A Heti Válasz múlt heti számában közölt írást arról, hogy Medgyessy Péter nem tüntette fel legutóbbi vagyonnyilatkozatában új balatoni telkét. Medgyessy ezek után levélben jelezte Szili Katalin házelnöknek, hogy kifelejtette a zamárdi telket a nyilatkozatából, amelyet 20 millió forintos hitelből vásárolt. A lap szakértőkre hivatkozva azonban azt állította, a telek és az épülőfélben lévő nyaraló akár 300 millió forintot is érhet. A Heti Válasz most Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek tett fel kérdéseket a telekügy miatt. Azt kérdezték, hogy a kormányfő kezdeményezi-e, hogy vagyonosodási vagy más jellegű vizsgálat induljon az ügy részleteinek tisztázására. Gyurcsány Ferenc nem kívánt válaszolni a kérdésekre. Az Info Rádió pedig arra kérdezett rá, hogy mennyibe került és mennyi hasznot hozott az országnak Medgyessy Péter utazó nagyköveti tevékenysége.

Közelményben reagált Medgyessy Péter balatoni építkezésével és az utazó nagyköveti tevékenységével kapcsolatos sajtóhírekre. A volt miniszterelnök sanda politikai szándékot sejt a cikkek mögött.

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/07/medgyessy-kozlemenyben-reagalt-a-vadakra/

Medgyessy közleményben reagált a vádakra

2006-07-12 14:05:00

Felmentette a bíróság Molnár Csabát &#8211; részben jogerős ítéletek

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/07/felmentette-a-birosag-molnar-csabat-reszben-jogeros-iteletek

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/felmentette-a-birosag-molnar-csabat-a-reszben-jogeros-iteletek

Magyar Nemzet (MNO)

2006-07-12 00:00:00

2006.07.12. 09:36 Első fokon felmentette a Nógrád Megyei Bíróság Molnár Csabát, a K and H-ügy egykori főnyomozóját a vesztegetés, a hivatali visszaélés és az államtitoksértés vádja alól szerdán. Az ítélet az államtitoksértés vonatkozásában jogerőssé vált. Molnár Csabát a brókerbotrányhoz kapcsolódó ügyben a vesztegetés és az államtitoksértés ügyében bűncselekmény hiányában, a vesztegetés vádpontjában bizonyíték hiányában mentették fel. Az ítélet az államtitoksértés vonatkozásában jogerőssé vált, azt az ügyész tudomásul vette. A vesztegetéssel és a hivatali visszaéléssel kapcsolatos vádpontok tekintetében viszont az ügyészi fellebbezés miatt nem emelkedett jogerőre az ítélet. A vád szerint Molnár Csaba 2003-ban az Országos Rendőr-főkapitányság pénzmosás elleni osztályának vezetőjeként pár ezer forintos ajándékokért cserébe jogtalan előnyhöz juttatott pénzváltókat, államtitkokat, pénzmosás gyanús esetekre vonatkozó bejelentések adatait szolgáltatta ki nekik. (MTI-MNO)

Első fokon felmentette a Nógrád Megyei Bíróság Molnár Csabát, a K and H-ügy egykori főnyomozóját a vesztegetés, a hivatali visszaélés és az államtitoksértés vádja alól szerdán. Az ítélet az államtitoksértés vonatkozásában jogerőssé vált.

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/07/felmentette-a-birosag-molnar-csabat-reszben-jogeros-iteletek/

Felmentette a bíróság Molnár Csabát – részben jogerős ítéletek

2006-07-12 07:36:00

K&amp;H-ügy: vádemelés a MeH volt helyettes államtitkára ellen

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/07/kh-ugy-vademeles-a-meh-volt-helyettes-allamtitkara-ellen

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/kh-ugy-vademeles-a-meh-volt-helyettes-allamtitkara-ellen

Magyar Nemzet (MNO)

2006-07-12 00:00:00

2006.07.12. 17:44 Vesztegetést színlelve elkövetett hivatali befolyással üzérkedés és az adóbevételt jelentős mértékben csökkentő adócsalás bűntette miatt vádat emelt az ügyészség Kodela László, a MeH egykori humánpolitikai helyettes államtitkára ellen. A vádirat utal arra, hogy Kodela Kulcsár Attila ügyfeleként 33 millió forintot fektetett be a K&H Equities Rt.-nél, illetve annak jogelődjénél. Az ügyészség a két vádpont közül az elsőben azzal vádolja Kodela Lászlót, hogy ígéretet tett Kulcsár Attilának, elintézi neki, hogy a K&H Equities Rt. által a 2002 márciusa után tett, pénzmosásgyanúra utaló bejelentések ügyében ne induljon rendőrségi eljárás – közölte a Tv2 Tények című hírműsora. A távirati iroda más forrásból úgy értesült, hogy a hatóság a vádiratában azt is rögzíti, a vádlott később telefonon tájékoztatta Kulcsárt: hivatalos értesítést fog kapni arról, hogy a bejelentések kapcsán nem indul rendőrségi eljárás. Ezután azt közölte: az ügyintézés ára ötmillió forint. Az ügyészek szerint amikor megérkezett a rendőrségről a hivatalos levél, hogy bűncselekményre utaló nyomot nem találtak, Kulcsár egy találkozó során ki is fizette a kért összeget Kodelának. A másik vádpontban azzal vádolják a volt helyettes államtitkárt, hogy mintegy 18 millió forintos bevétel-kiesést okozott az államnak. A vádirat utal arra, hogy Kodela László Kulcsár Attila ügyfeleként 33 millió forintot fektetett be a K&H Equities Rt.-nél, illetve annak jogelődjénél. Kulcsár Attila ezt követően valótlan tartalmú portfólió-kimutatásokat adott át a vádlott részére, azt a látszatot keltve, hogy a befektetés nyereséges. Később azonban figyelmeztette Kodelát, hogy szabálytalan tevékenysége miatt a befektetése valójában veszteséges, ezért azt tanácsolta, hogy ügyfele vegye ki a pénzét a brókercégből. Kulcsár ígéretet tett arra, hogy a beígért hozamokat kártalanításként készpénzben ki fogja fizetni Kodelának. Később 46 millió forintnak megfelelő valutát adott át Kulcsár Kodelának, aki azonban ezt a bevételt nem szerepeltette az adóbevallásában. A vádirat kitér arra, hogy az APEH az általa lefolytatott ellenőrzési eljárás után – melyben a vádlott 2000 és 2003 között benyújtott adóbevallásait vizsgálták – mintegy 18 millió forint adókülönbözet megfizetésére kötelezte Kodela Lászlót. Kodela 2002 májusát követően egy évig volt a Miniszterelnöki Hivatal humánpolitikai helyettes államtitkára. (MTI, TV2)

Vesztegetést színlelve elkövetett hivatali befolyással üzérkedés és az adóbevételt jelentős mértékben csökkentő adócsalás bűntette miatt vádat emelt az ügyészség Kodela László, a MeH egykori humánpolitikai helyettes államtitkára ellen. A vádirat utal arra, hogy Kodela Kulcsár Attila ügyfeleként 33 millió forintot fektetett be a K&H Equities Rt.-nél, illetve annak jogelődjénél.

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/07/kh-ugy-vademeles-a-meh-volt-helyettes-allamtitkara-ellen/

K&H-ügy: vádemelés a MeH volt helyettes államtitkára ellen

2006-07-12 15:44:00

A herceg bírái előtt – Princz Gábort felmentették!

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/07/a-herceg-birai-elott-princz-gabort-felmentettek

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/a-herceg-birai-elott-a-princz-gabort-felmentettek

Magyar Nemzet (MNO)

2006-07-11 00:00:00

2006.07.11. 10:41 Elsőfokon felmentette a Fővárosi Bíróság Princz Gábort és hét társát 34,6 milliárdos, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés vádja alól. Mint ismeretes, a bankot rekord összegű állami konszolidációval sikerült csak megmenteni az összeomlástól. A bíróság nem jogerős ítéletében Princz Gábort az ellene emelt másik, 121 millió forintos, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés vádja alól is felmentette. Felmentette első fokú ítéletében a Fővárosi Bíróság kedden a 34,6 milliárd forintos, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezeléssel vádolt Princz Gábort és hat vádlott-társát a Postabank-perben. Az első fokú döntés szerint a Postabank egykori elnök-vezérigazgatóját egy másik, 121 millió forintos, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés vádpontjában is felmentették. A vádlottak az ügyészség vádirata szerint tevékenységükkel sorozatosan megtévesztették a tulajdonosokat és a ankfelügyeletet, nem képeztek céltartalékot, elhibázott üzletpolitikát folytattak és prosperáló bank látszatát keltették. Princz Gábort emellett egy másik vádpontban azzal is megvádolták, hogy a Budai Hengermalom Kft. egy üzletrészét 300 millió forintért vásárolta meg a Postabank és Takarékpénztár Rt. – amelynek elnök-vezérigazgatója akkor az elsőrendű vádlott volt –, holott az szakértők szerint 179 millió forintot ért. A bíró indoklásában a vádhoz kötöttség elvére hivatkozva emlékeztetett arra, hogy még a bizonyítási eljárás előtt felhívták az ügyészség figyelmét a vádpontosítás szükségességére. – A vád határai meglehetősen bizonytalanok voltak – fogalmazott Diós Erzsébet, az ügyben eljáró bíró, aki indoklásában utalt rá, hogy a vád a számviteli fegyelem megsértése ügyében nem tartalmazott indítványt, így azt nem vizsgálhatta a bíróság. Az ügyészség által kifogásolt bankhálózati bővítéssel kapcsolatban a bíró azt mondta: a posta tulajdonosként banki szolgáltatásokat nem vállalt fel, ezért a banknak saját hálózatra volt szüksége. Hozzátette: az adott körülményekhez igazodva tettek így, majd 1996-97-ben felülvizsgálták és bezárták azokat az egységeket, amelyek gyengébben működtek. A bank expanzív politikájával, az ügyfélgyűjtésre koncentráló intézkedéseivel kapcsolatban a bíró úgy fogalmazott: ésszerű gazdasági döntés volt. A magas folyószámla-kamattal ugyanis nagy pénzforgalmat tudtak elérni, amelynek révén jelentős jutalékot tudtak felszámolni. A szintén a vád által kifogásolt alárendelt kölcsöntőke-kötvény kibocsátásával kapcsolatban a bíróság osztotta a korábbi könyvvizsgálói megállapításokat, hogy az „közgazdaságilag ugyan nem elegáns, de jogilag nem kifogásolható„. A vádhatóság korábban azzal érvelt, hogy a bank működésében tapasztalt szabálytalanságokat a bankfelügyelet akkori vezetője észlelte, és levélben jelezte is a pénzintézetnek. A bíróság szerint a bankfelügyeletnek szabálysértés esetén lehetősége lett volna intézkedni. A céltartalék-képzéssel kapcsolatban a bíróság szerint a banknak volt egy belső, vezérigazgatói utasítása, amelynek meg kellett felelnie a jogszabályi előírásoknak, a bankfelügyelet pedig jóváhagyta azt. A bíró megjegyezte azt is, hogy „céltartalék-képzéssel, vagy nem képzéssel nem lehet vagyoni hátrányt okozni büntetőjogilag”. Az ügyész korábban felfüggesztett szabadságvesztést indítványozott a vádlottakra. Perbeszédében nyomatékos enyhítő körülményként említette a jelentős időmúlást, és azt, hogy a bűncselekmények elkövetése óta egy évtized telt el, továbbá a vádlottak büntetlen előéletét. Princz Gábor ügyvédje, Bárándy Péter védőbeszédében felmentést indítványozott. Szerinte a vagyoni hátrány megállapíthatatlan, és álláspontja szerint szabálysértés nem történt. A vád fő hibájának azt nevezte, hogy az nem ügyletekhez, hanem üzletmenethez, üzletpolitikához kötött. Princz Gábor az utolsó szó jogán korábban ártatlanságát hangoztatta, s úgy fogalmazott: „Megítélésem szerint munkám tudatos és folyamatos volt, kötelességszegést nem követtem el„. A perben a többi vádlott is ártatlannak vallotta magát. A 2004 októberében kezdődött perben Princz Gábort egy másik, 121 millió forintos, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezeléssel is vádolják. Az ügyészség szerint a Princz Gábor vezette Postabank és Takarékpénztár Rt. 300 millió forintért vette meg a Budai Hengermalom Kft. egy üzletrészét, holott a szakértő szerint ez mindössze 179 millió forintot ért. Princz Gábor 1988-tól vezette a Postabankot. Irányítása alatt a pénzintézet Magyarország második legnagyobb kereskedelmi bankjává fejlődött jelentős vidéki fiókhálózattal. 1995 és 1997 között tőkehiány lépett fel a banknál, ami alapjaiban rengette meg a pénzintézetet. Az újkori Magyarország egyik legnagyobb bankpánikja idején a betétesek hosszas sorbaállások és tumultuózus jelenetek után mintegy 40 milliárd forintott vettek ki a számlájukról. Princz Gábor a rendszerváltás után az ország egyik legnagyobb mecénásává lépett elő. A Postabank támogatta a pártokat, a művészeteket, a sportot, de jelentős sajtóérdekeltsége is volt. A támogató tevékenység mellett nagyon kedvezményes kamatozású hiteleket is juttatott e közélet egyes szereplőinek. Az akkori 25 százalékos kaamtozású kölcsönök helyett 10 százalékos hitelt kapott a banktól többek között Nagy Sándor és Csiha Judit. Az MSZP vezető politikusai mellett a bank VIP-listáján szerepelt Herényi Károly is. A bank sajtókapcsolatait erősítette Mester Ákos és az akkori sztárriporter, Albert Györgyi VIP-listás kölcsöne is. Princzet a Postabank éléről az Orbán-kormány idején mozdították el. A bankvezér ezután el is hagyta egy időre az országot, Bécsben telepedett le. A Potabank-ügyben öt év nyomozás után 60 ezer oldalas dokumentáció született. A per 2004 őszén indult meg a Fővárosi Bíróságon és egyes sajtóvélemények szerint Princz Gábor felmentésével végződik majd.

Elsőfokon felmentette a Fővárosi Bíróság Princz Gábort és hét társát 34,6 milliárdos, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés vádja alól. Mint ismeretes, a bankot rekord összegű állami konszolidációval sikerült csak megmenteni az összeomlástól. A bíróság nem jogerős ítéletében Princz Gábort az ellene emelt másik, 121 millió forintos, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés vádja alól is felmentette.

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/07/a-herceg-birai-elott-princz-gabort-felmentettek/

A herceg bírái előtt – Princz Gábort felmentették!

2006-07-11 08:41:00

Per indult a Havas-iskola ellen: jogtalan térítési díjak?

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/07/per-indult-a-havas-iskola-ellen-jogtalan-teritesi-dijak

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/per-indult-a-havas-iskola-ellen-jogtalan-teritesi-dijak

Magyar Nemzet (MNO)

2006-07-10 00:00:00

2006.07.10. 14:06 Megkezdődött hétfőn az a per, amelynek tárgya, hogy jogosan szedett-e több tízezer forintos térítési díjat a Budapesti Médiaintézet (BMI). Az oktatási ombudsman korábbi állásfoglalása szerint jogtalanul szedett térítési díjat a hallgatóktól, az államilag finanszírozott képzésre járókat ugyanis tandíjmentesség illeti meg. A Szegedi Városi Bíróságon hétfőn megkezdődött az a per, amelynek tárgya, hogy jogosan szedett-e több tízezer forintos térítési díjat a Szegedi Tudományegyetem Budapesti Médiaintézete. A médiaintézet egyik alapítója Havas Henrik újságíró, műsorvezető. Az egyetemet perlő diák jogi képviselője szerint a BMI jogtalanul szedett fejlesztési hozzájárulást az államilag finanszírozott alapképzésen tanuló hallgatótól. A már végzett diák – aki 2000 őszétől tanult a BMI-n – ezért kéri a befizetett összeg és kamatai visszafizetését. Az egyetem álláspontja szerint viszont a BMI olyan többletszolgáltatásokat nyújtott a hallgatónak, melyek sem a képzési követelmények között, sem a tantervi előírások között nem szerepeltek. Az ügyben korábban Aáry-Tamás Lajos, az oktatási jogok miniszteri biztosa indított vizsgálatot, mert a BMI három hallgatója sérelmezte, hogy bár államilag finanszírozott alapképzésre jártak, mégis nyolcvanezer forintot kellett félévente befizetniük fejlesztés címén. Az ombudsmani állásfoglalás szerint az államilag finanszírozott hallgatókat tandíjmentesség illeti meg. Külön pénzt csak akkor lehet kérni, ha a képzés keretein kívüli szolgáltatásról van szó. Az ombudsman azt ajánlotta, hogy az intézet szüntesse meg a fizetési kötelezettséget, a jogszerűtlenül beszedett pénzt pedig térítse vissza. Az állásfoglalás nem volt kötelező érvényű. A BMI-n szedett fejlesztési hozzájárulással kapcsolatban azonban 2005 őszén vizsgálat indult a Szegedi Tudományegyetemen, amely megállapította, jogszerűen kértek térítést a hallgatóktól. origo.hu, MTI

Megkezdődött hétfőn az a per, amelynek tárgya, hogy jogosan szedett-e több tízezer forintos térítési díjat a Budapesti Médiaintézet (BMI). Az oktatási ombudsman korábbi állásfoglalása szerint jogtalanul szedett térítési díjat a hallgatóktól, az államilag finanszírozott képzésre járókat ugyanis tandíjmentesség illeti meg.

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/07/per-indult-a-havas-iskola-ellen-jogtalan-teritesi-dijak/

Per indult a Havas-iskola ellen: jogtalan térítési díjak?

2006-07-10 12:06:00

Medgyessynek kiment a fejéből, hogy épül egy villája

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/07/medgyessynek-kiment-a-fejebol-hogy-epul-egy-villaja

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/medgyessynek-kiment-a-fejebol-hogy-epul-egy-villaja

Magyar Nemzet (MNO)

2006-07-06 00:00:00

2006.07.06. 09:30 Medgyessy Péter kifelejtette vagyonbevallásából a balatoni nyaralóját. A volt miniszterelnök, jelenleg utazó nagykövet azzal védekezett, hogy kölcsönpénzből építkezik, és csak 20 millió forintra tartja új tulajdonát. Ismeretlen eredetű pénzből vásárolt exkluzív vízparti telket és építi villáját Medgyessy Péter Zamárdiban. A volt kormányfő ráadásul képviselői záró vagyonnyilatkozatában nem tüntette fel új szerzeményét – derítette ki a Heti Válasz. Az eladó sem ismeretelen: a Balaton-parti üdülő- és kempingcégek előző ciklusbeli privatizációjának győztese, az SCD Holding. Mint ismeretes, legutóbb ez a társaság szerezte meg a Veszprém Megyei Közgyűléstől az északi parton található, eddig megyei tulajdonban lévő kempingeket. A cég már korábban, éppen Medgyessy Péter miniszterelnöksége alatt jutott hozzá a déli part hasonló intézményeihez. Nem mellékes: a vagyonnyilatkozatból kimaradt tétel piaci értéke (az épülő házzal együtt) meghaladja a Medgyessy által az elmúlt években megtakarított és bevallott 205-225 millió forintot. Medgyessy Péter július 3-án levelet küldött Szili Katalin házelnöknek, melyben leszögezi: „záró vagyonnyilatkozatomba hiba csúszott, nem tüntettem fel azt, hogy a Balaton déli partján, Zamárdiban építési telket vásároltam húszmillió forintért. Tévedésem azzal magyarázható, hogy a vásárlást kölcsönből valósítottam meg, amelyet csak ez év június 8-án fizettem ki„. Ugyanakkor a telek és épülő villa becsült ára jóval meghaladja a Medgyessy által említett összeget, ráadásul a politikus vagyonnyilatkozatában nem tüntette fel az állítólagos kölcsönt sem. Ugyancsak elmulasztotta bevallani a budai Fotex Plazában működő, M. P. Europa Kft.-ből származó tavalyi osztalékjövedelmét is.

Medgyessy Péter kifelejtette vagyonbevallásából a balatoni nyaralóját. A volt miniszterelnök, jelenleg utazó nagykövet azzal védekezett, hogy kölcsönpénzből építkezik, és csak 20 millió forintra tartja új tulajdonát.

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/07/medgyessynek-kiment-a-fejebol-hogy-epul-egy-villaja/

Medgyessynek kiment a fejéből, hogy épül egy villája

2006-07-06 07:30:00

Kilenc öngyilkosságot kérne számon Karsai Bajnai Gordonon

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/06/kilenc-ongyilkossagot-kerne-szamon-karsai-bajnai-gordonon

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/kilenc-ongyilkossagot-kerne-szamon-karsai-bajnai-gordonon

Magyar Nemzet (MNO)

2006-07-27 00:00:00

2006.06.27. 11:20 Kilenc ember öngyilkosságát emlegette Karsai József azzal párhuzamban, hogy Bajnai Gordon korábban a Wallis Rt. vezérigazgatójaként nem fizetett ki 5 milliárd forintot. A szocialista képviselő ma reggel egy televíziós műsorban beszélt erről, kifogásolva a szűk körű döntéshozatalt is frakciójában. Karsai kérdésre válaszolva beszélt arról, hogy miért tette hétfőn a szocialista párt frakcióülésén azt a kijelentést, hogy a jövő héten, amikor Bajnai Gordon, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség vezetője lesz a frakció vendége, megkérdezné tőle, „ő és az apja mikor adja vissza azokat a milliárdokat, amelyeket elloptak, például a Hajdú-Bét eladásakor”. A szocialista képviselő már akkor említést tett valakiről, aki „Bajnai miatt akasztotta fel magát„, ma reggel pedig már 9 személy öngyilkosságáról beszélt. Kijelentette: ha eljön a frakcióülésre Bajnai, ő szembesítené a politikust, ki a felelős „kilenc ember öngyilkosságáért”. Karsai rámutatott: a Wallis Rt. vezérigazgatójaként Bajnai Gordon nem fizetett ki 5 milliárd forintot. (2000 és 2005 decembere között volt Bajnai a Wallis Rt. vezérigazgatója – a szerk.) Hozzátette: felhívta őt a napokban az egyik öngyilkos fia, hogy „most ez ül a tízezermilliárd forinton, aki miatt az én tisztességes, becsületes apám öngyilkos lett, mert nem adta meg az ötmillió forintját”. Karsai minderről annak kapcsán beszélt, hogy szerinte az őstermelőket méltánytalanul nagy terhekkel sújtja a kormány, ráadásul olyan időszakban, amikor a baromfiinfluenza miatt kért 5 milliárd helyett 2 milliárdot fizet ki a kormány, a bankok nem adnak hitelezést takarmányra, így éhen döglik 8-10 millió baromfi, a kár mintegy 50 milliárdos lesz. Az emberek pedig nem akarnak úgy járni, mint korábban a Hajdú-Bét esetében – tette hozzá. A tegnapi frakcióülésről kiszivárgott híreket megerősítve Karsai elmondta: kifogást emelt az MSZP-fórumon amiatt is, hogy „kihagytak 180–210 képviselőt” a döntéshozatalból, s ő választott képviselő létére csak a döntés meghozatala után értesült például a mezőgazdasági szférában dolgozókat sújtó magas tb-járulékról. Karsai ezt „egészségtelen” gyakorlatnak, a „fogjuk meg, és vigyétek” elvének nevezte, melynek lényege, hogy „a balhét mi visszük el”.

Kilenc ember öngyilkosságát emlegette Karsai József azzal párhuzamban, hogy Bajnai Gordon korábban a Wallis Rt. vezérigazgatójaként nem fizetett ki 5 milliárd forintot. A szocialista képviselő ma reggel egy televíziós műsorban beszélt erről, kifogásolva a szűk körű döntéshozatalt is frakciójában.

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/06/kilenc-ongyilkossagot-kerne-szamon-karsai-bajnai-gordonon/

Kilenc öngyilkosságot kérne számon Karsai Bajnai Gordonon

2006-06-27 09:20:00

A TV2-nél az MTV pénze? &#8211; Az adófizetők javaiból

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/06/a-tv2-nel-az-mtv-penze-az-adofizetok-javaibol

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/a-tv2-nel-az-mtv-penze-a-az-adofizetok-javaibol

Magyar Nemzet (MNO)

2006-06-27 00:00:00

2006.06.26. 22:02 Lapunk több forrásból is úgy értesült, hogy a Magyar Televízió (MTV) a piaci konkurenciának számító Interaktív produkciós irodát bízza meg egyes műsorainak készítésével. Az Interaktív 80 százalékban a TV2, 20 százalékban pedig az ismert műsorvezető, Sváby András tulajdonában áll. Korábban az MTV vezetőinek egy része, így Rudi Zoltán elnök is a TV2 csapatát erősítette. Tudomásunk szerint napirendre került, hogy az MTV a Napi Mozaik és a Kultúrház című műsort is az Interaktívval gyártatná; a Szenes Roadshow-t már korábban is az említett TV2-s érdekeltség állította elő. Normális piaci viszonyok között meglehetősen szokatlan, hogy egy cég a legfőbb konkurensek egyikét bízza meg saját termékeinek gyártásával. Az MTV zömmel közpénzből működik, így a nemzet tulajdonát képező médium az adófizetők javaiból biztosít profitot saját piaci ellenlábasának. A helyzetet tovább árnyalja, hogy a köztelevízió vezetőinek jelentős része – élükön Rudi Zoltán elnökkel – éppen attól a TV2-től érkezett az MTV-hez, amely most a nemzeti adó megbízásait teljesítheti. – Rosszindulatú feltételezés, hogy a korábbi TV2-s kapcsolatoknak bármi köze lenne a megrendelésekhez – közölte Rudi Zoltán. Mint elmondta, kizárólag azért az Interaktívot bízták meg műsorkészítéssel, mert „ők a legjobbak”. A tévéelnök ugyanakkor tagadta, hogy a Szenes Roadshow-n kívül más műsort is kiszerveznének. – A Napi Mozaik és a Kultúrház is belső gyártású műsor marad – emelte ki Rudi Zoltán. Bizonyos nyilatkozatok azonban azt engedik feltételezni, hogy a tévé vezetésének szándékában állt kiszervezni a műsorokat. Mint azt a tévékuratórium egyik elnökségi tagjától megtudtuk, valóban felmerült, hogy a Napi Mozaikot és a Kultúrházat is külső cég készítse. A testület azonban a múlt héten elfogadott egy állásfoglalást, melyben nyomatékosan felszólították a tévé vezetését, hogy a napi információs és hírműsorokat tartsa házon belül. Az Interaktív produkciós iroda egyik munkatársa neve elhallgatását kérve elárulta: a cég valóban közel állt hozzá, hogy az MTV-től megkapja a két műsor gyártási jogát; ezt akadályozta meg a tévékuratórium állásfoglalása. Sváby Andrást, az Interaktív vezetőjét lapzártáig nem sikerült elérnünk.

Lapunk több forrásból is úgy értesült, hogy a Magyar Televízió (MTV) a piaci konkurenciának számító Interaktív produkciós irodát bízza meg egyes műsorainak készítésével. Az Interaktív 80 százalékban a TV2, 20 százalékban pedig az ismert műsorvezető, Sváby András tulajdonában áll. Korábban az MTV vezetőinek egy része, így Rudi Zoltán elnök is a TV2 csapatát erősítette.

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/06/a-tv2-nel-az-mtv-penze-az-adofizetok-javaibol/

A TV2-nél az MTV pénze? – Az adófizetők javaiból

2006-06-26 20:02:00

Kóka volt cége vizitdíj-automatákban utazik

https://index.hu/belfold/koka2515/

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/koka-volt-cege-vizitdij-automatakban-utazik

Index

2007-02-14 00:00:00

A Gazdasági és Közlekedési Minisztériumnál az Index kérdésére nem akarták kommentálni a Magyar Nemzet írását, amely szerint Kóka János gazdasági miniszter volt cége, a Meditcom Kft. is érdekelt a vizitdíj-automaták felállításában. A lap szerint két vállalkozás automatáihoz is a Meditcom Kft. által kifejlesztett költséges, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár számítógépes rendszerével is együttműködő programot kínálják. Kóka János 2004. október 1-jéig volt a Meditcom Kft. résztulajdonosa. Amikor miniszter lett, kilépett a vállalkozásból. Az állam is résztulajdonos? A tárca mindössze egy nyúlfarknyi közleménnyel reagált a cikk állításaira. Eszerint "Kóka János gazdasági és közlekedési miniszter megerősítette a Magyar Nemzet mai számában megjelent információt, miszerint 2004. októbere óta semmilyen kapcsolata nincs a Meditcom Kft.-vel". Kóka János 2003-ban volt felesége sógorával, Lepp Gyulával alapította a Meditcom Orvosi Informatikai és Kommunikációs Szolgáltató Kft-t. A cég ügyvezetője jelenleg Zsolnai Gábor, Kóka János korábbi évfolyamtársa az egyetemről. A Meditcomnak máig résztulajdonosa az állam kezében lévő RFH Informatikai Kockázati Tőkealap Zrt. "Kóka nélkül is megy a Meditcomnak", a cég honlapján a sajtószemlében most is olvasható a Napi Gazdaság 2005-ös cikke. Az írás szerint Zsolnai ügyvezető akkor azzal büszkélkedett, hogy nem jutottak állami forrásokhoz, mégis többszázmilliós árbevétellel számolnak. Több, mint automata A Meditcom nem a vizitdíj-automatákhoz való szoftvert dolgozta ki, hanem két másik céggel közösen komplex rendszert fejlesztett ki, amely összekapcsolja a vizitdíj beszedését és a Meditcom kórházi betegirányítási, adminisztrációs rendszerét - mondta az Indexnek Dózsa Viktória, a cég marketing igazgatója. A cél az volt, tette hozzá Dózsa Viktória, hogy a vizitdíj automata ne csak pénzbeszedő állomás legyen, hanem összekapcsolódjon egy sorszámkiadó berendezéssel, s a beteg adatait továbbítsa az orvos monitorán megjelenő várólistára, jelentést küldjön az OEP-nek, s alkalmas legyen látogató statisztika elkészítésére is. Mint megtudtuk, a Meditcom, a vizitdíj automatákat fejlesztő Patient Media Kft. és az információs pultokkal foglalkozó Medical Systems Kft. közös rendszere az Országos Baleseti és Sebészeti Intézetnél működik majd. A cég honlapján olvasható közlemény idézi a baleseti intézet informatikai és módszertani osztályvezetőjét, Czermann Imrét. Az osztályvezető szerint "az automata egy eszköz arra, hogy a betegek irányítása gördülékenyebb legyen, így az irodai munka helyett a gyógyítással foglalkozhassunk. Számítunk a betegeink érthető indulataira is, ezért szerencsés, hogy egy masszív gép áll az előcsarnokban, így talán csökkenthető a feszültség a kartonozó pult körül vagy a rendelőkben. „ Több támogatás Mint kiderült, az ilyen rendszerek fejlesztéséhez az Országos Egészségbiztosítási Pénztár ingyen és bérmentve megadja a szükséges technikai segítséget. Az OEP átadja a szükséges protokollokat és leírásokat, a fejlesztést támogató szoftvert, s lehetőséget nyújt a rendszer kipróbálására egy megfelelő tesztkörnyezetben - mondta az Indexnek Beke György, az OEP főosztályvezetője. Az OEP ezért nem kér pénzt - tette hozzá, ezek a megoldások ugyanis segíthetnek a kórházaknak a pontosabb és egyszerűbb elszámolásban az egészségbiztosító felé. A vizitdíj-automaták beszerzését az Egészségügyi Minisztérium pályázattal támogatja, amelynek február 16-án jár le a határideje. A kórházak, szakrendelők az automata vételárának 30 százalékát, de legfeljebb 250 ezer forintot kaphatnak darabonként. Külön említik viszont a pályázatban az alapfunkciókon túl betegirányító funkcióval is rendelkező gépeket, azaz a Meditcom által is szállított megoldásokat, amelyekért 300 ezer forint támogatást lehet kapni.

Kóka volt cége vizitdíj-automatákban utazik - Az egészségügyi tárca több pénzzel támogatja a betegirányítási rendszerhez kapcsolódó megoldást, a Meditcom ilyet árul.

https://index.hu/belfold/koka2515/

Kóka volt cége vizitdíj-automatákban utazik

2007-02-13 00:00:00

K&amp;H-ügy: közpénz a rendszerben

https://magyarnemzet.hu/archivum-magyarnemzet/2006/06/kh-ugy-kozpenz-a-rendszerben

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/kh-ugy-kozpenz-a-rendszerben

Magyar Nemzet (MNO)

2006-06-09 00:00:00

2006.06.08. 23:00 A Fővárosi Bíróság tegnapi tárgyalási napja után úgy tűnik, Bitvai Miklós, az Állami Autópálya Kezelő Rt. (ÁAK) sikkasztással és magánokirat-hamisítással vádolt volt vezérigazgatója bizonyos szövegek üzenetét pont ellentétesen értelmezi, mint amit azok valójában jelentenek. Szövegértelmezési kérdések megvitatása került előtérbe a K&H Equities Rt.-nél történt milliárdos sikkasztás bírósági tárgyalásának tegnapi tanácskozásán. Bitvai Miklósnak, az ÁAK egyébként gyógyszeres és pszichiátriai kezelés alatt álló volt vezérigazgatójának más mellett két, általa aláírt szerződésre kellett magyarázatot adnia. A sztrádacég még 2002 végén földterületek kisajátítására tízmilliárd forintot kapott a Nemzeti Autópálya Rt.-től, az erre vonatkozó megállapodásban rögzítették: az összeg felett kizárólag egy meghatározott számlán rendelkezhetnek. A szerződésnek azonban volt egy másik pontja is, amelyben a felek érdekére hivatkoztak. Ez a kitétel Bitvai Miklós szerint azt jelentette, hogy az állami milliárdokkal minél nagyobb hozamot kell elérni, amit – Bodnár Zoltán, az NA Rt. volt vezérigazgatójának szóbeli, majd később írásba adott beleegyezésével – akár a megnevezett számlán kívül is megkísérelhet. Így kerülhetett a pénz a brókercéghez, amellyel az ÁAK szerződést kötött, szintén meghatározva az összeg felhasználásának feltételeit. Kulcsár Attila azonban pár héttel később, 2003. január 15-én, banki belső működési előírásokra hivatkozva arra kérte Bitvait, hogy írjon alá egy kiegészítést. A sztrádacég vezetője saját jogi érzékére támaszkodva ezt megtette, felhatalmazva a brókert, hogy állampapírügyletekben teljes felelősséggel eljárjon. Varga Zoltán tanácsvezető bíró szerint ezzel gyakorlatilag egy tollvonással áthúzták a két társaság közti megállapodást, Bitvai azonban úgy vélte: még inkább biztosították az ÁAK pénzének szabályszerű felhasználását. A Műszaki Egyetemet végzett Bitvainál akkor sem szólalt meg a vészcsengő, amikor négy nap elteltével gazdasági, illetve pénzügyi vezérigazgató-helyettese jelezte, a milliárdok útja ellenőrizhetetlenné vált, a pénzintézettől nem kapnak tájékoztatást. Szó esett Kulcsár 500 millió forintos, Bitvainak tett befektetési javaslatáról is. A hetedrendű vádlott szerint az erre vonatkozó szerződés megkötésénél jelen volt a K&H Equities Rt. jogásza is (ő a tizenhatodrendű vádlott), akitől szakvéleményt is kapott. Vígh Szabolcs ezt cáfolta, és kiderült az is, hogy az ÁAK nyilvántartásában nincs nyoma a félmilliárdos pénzkihelyezésnek, amit Bitvai furcsának tartott. A volt cégvezető tagadta bűnösségét, azt is, hogy két részletben százmillió forintot vett volna át Kulcsár Attilától együttműködéséért cserébe. Gyurcsányit is emlegették. Kulcsár Attila az ügyészség előtt tett vallomásában az ÁAK-t és vezetőjét azok közé az ügyfelek közé sorolta, akik tisztában voltak azzal, hogy bűncselekményhez nyújtanak segítséget. A K&H Bank volt ügyvezető igazgatója szerint 2002 őszén, Kelemen László (nyolcadrendű vádlott) közreműködésével került kapcsolatba Bitvai Miklóssal. Hármasban abban állapodtak meg, hogy az rt. pénzét papíron államkötvényekben helyezik el, ugyanakkor az extraprofit biztosítása érdekében tőzsdei műveleteket is végeznek az összeggel. – Megbeszéltük, hogy Bitvai minden esetben aláírja a műveleteket, de a cég könyvelésében ezek nem jelenhetnek meg. Ezt úgy lepleztük, hogy minden hó végén valótlan kimutatást készítettem az rt. könyvelésében – áll a kihallgatási jegyzőkönyvben. A bróker arról is beszámolt, hogy az üzlet hasznából Bitvainak mintegy százmillió forintot adott át, amelyet a vezérigazgató negyedévente, személyesen tőle és készpénzben kapott meg. A vádhatóság a bróker elé tárta a nyomozás során Bitvaival folytatott telefonbeszélgetésekről készült lehallgatási jegyzőkönyveket, amelyek egyikében szó esett egy bizonyos Gyurcsányiról is. – Nem tudom, hogy kit takar ez a Gyurcsányi név a beszélgetésben – jelentette ki Kulcsár Attila.

A Fővárosi Bíróság tegnapi tárgyalási napja után úgy tűnik, Bitvai Miklós, az Állami Autópálya Kezelő Rt. (ÁAK) sikkasztással és magánokirat-hamisítással vádolt volt vezérigazgatója bizonyos szövegek üzenetét pont ellentétesen értelmezi, mint amit azok valójában jelentenek.

https://magyarnemzet.hu/archivum-magyarnemzet/2006/06/kh-ugy-kozpenz-a-rendszerben/

K&H-ügy: közpénz a rendszerben

2006-06-08 21:00:00

Ma kezdődik a Gyurcsány-cég pere

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/06/ma-kezdodik-a-gyurcsany-ceg-pere

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/ma-kezdodik-a-gyurcsany-ceg-pere

Magyar Nemzet (MNO)

2006-06-07 00:00:00

2006.06.07. 06:42 Megkezdődik ma a Somogy Megyei Bíróságon a Gyurcsány Ferenc tulajdonában lévő Altus Rt. ellen indított polgári per. A felperes Legfőbb Ügyészség (LÜ) szerint a kormányfő cége 1995-ben színlelt ajándékozási szerződéssel, jó erkölcsbe ütköző módon jutott hozzá százmillió forintos állami beruházáshoz a Szalay utcában. Az ügyészség még április elején nyújtott be keresetet a Gyurcsány Ferenc tulajdonában lévő Altus Rt. ellen szerződés érvénytelensége miatt. Az LÜ álláspontja szerint a kormányfő cége 1995-ben törvénysértés útján, az állam kárára gazdagodott, amikor egy állami cég ésszerű gazdasági indok nélkül felújította az Altus tulajdonában lévő, Szalay utca 4. szám alatti képviselői klubot. Emlékezetes, az Altus Rt. 1995. január 12-én egy adásvételi szerződéssel hozzájutott a Miniszterelnöki Hivatal (MeH) kezelésében lévő, Szalay utca 4. szám alatti ingatlan földszinti részéhez, majd három hónappal később a MeH egyik gazdasági társasága, a Közlöny- és Lapkiadó Kft. visszabérelte azt az Altustól, sőt saját költségén fel is újította a klubot. A bérleti szerződésben rögzítették: tíz év elteltével úgy tekintik, a kft. a beruházás értékét lelakta, és az átalakítva adja vissza a helyiségeket az Altusnak a beépített bútorokkal, használati eszközökkel együtt; tehát a beruházás eredménye ellenszolgáltatás nélkül marad a bérbeadó tulajdonában. Az LÜ szerint a bérleti szerződés semmis, mivel színlelt, jó erkölcsbe ütköző, és az állami cég számára feltűnően előnytelen megállapodást takar. A szerződés azért színlelt, mert magában foglalja, hogy a bérlő beruházása a megállapodás megszűnésével a magáncéget illeti, vagyis az Altusnak nyújtott ingyenes szolgáltatást, ajándékozást leplezett. Jó erkölcsbe pedig azért ütközik a megállapodás a felperes szerint, mert miután az állam eladta az ingatlant, egy állami érdekeltségű kft. – az adásvételi ár többszöröséért – visszabérelte azt, és az átépítésre is több tízmillió forintot fordított. Ezért az LÜ keresetében azt kérte, a bíróság állapítsa meg a szerződés semmisségét, és az eredeti állapot helyreállítása céljából kötelezze az Altust, hogy térítse meg a kht.-nak a beruházás egyenértékét. A polgári eljárás elsőrendű alperese az Altus Rt., a másodrendű pedig az állami Közlöny- és Lapkiadó Kft. jogutódja, a Humán-Jövő 2000 Kht. A per első tárgyalása ma délelőtt 10 órakor kezdődik Kaposváron, a Somogy Megyei Bíróságon.

Megkezdődik ma a Somogy Megyei Bíróságon a Gyurcsány Ferenc tulajdonában lévő Altus Rt. ellen indított polgári per. A felperes Legfőbb Ügyészség (LÜ) szerint a kormányfő cége 1995-ben színlelt ajándékozási szerződéssel, jó erkölcsbe ütköző módon jutott hozzá százmillió forintos állami beruházáshoz a Szalay utcában.

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/06/ma-kezdodik-a-gyurcsany-ceg-pere/

Ma kezdődik a Gyurcsány-cég pere

2006-06-07 04:42:00

Vizsgálat indul az Andrássy úti ingatlanok ügyében

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/06/vizsgalat-indul-az-andrassy-uti-ingatlanok-ugyeben

https://adatbazis.k-monitor.hu/hirek/magyar-hirek/vizsgalat-indul-az-andrassy-uti-ingatlanok-ugyeben

Magyar Nemzet (MNO)

2006-06-02 00:00:00

2006.06.02. 11:49 Vizsgálatot indított a Fővárosi Főügyészség több Andrássy úti ingatlaneladással kapcsolatban. Felmerült ugyanis a gyanú, hogy a VI. kerület több palotát áron alul értékesített. Ha a szerződések semmisnek bizonyulnak, és kiderül, hogy sértették a közérdeket, az ügyészség akkor indíthat eljárást. A Fővárosi Főügyészség Lászay János (Polgári Koalíció frakciója) kerületi képviselő bejelentése alapján indított vizsgálatot több Andrássy úti, valamint egy Király utcai és egy Bajcsy-Zsilinszky úti ház adásvételi szerződésével kapcsolatban. Morvai Attila, a hivatal szóvivőjének tájékoztatása szerint egyelőre a szerződéseket, a kapcsolódó képviselőtestületi határozatokat és egyéb iratokat tekintik át, annak kiderítésére, megköthették-e érvényesen a szerződéseket, vagy sem. Ha a szerződések semmisnek bizonyulnak, és kiderül, hogy sértették a közérdeket, akkor indíthat eljárást az ügyészség. Morvai Attila elmondta azt is, hogy magánjogi eljárásról van szó. A hvg.hu korábbi hírei szerint felvetődött a gyanú, hogy a VI. kerületi önkormányzat ezeket az ingatlanokat rendre áron alul értékesítette. A vádak szerint minimális törzstőkéjű, külön e célra létrehozott cégek vásárolták föl az étékes ingatlanokat a kerületben, majd ezek több tulajdonosváltást követően jutottak el végső tulajdonosukhoz. A VI. kerületi önkormányzat az Info Rádiónak nem kívánt reagálni arra a kérdésre, hogy valóban van-e egy szűk ügyvédi kör, amely a hozzátartozó cégeken keresztül a kerület vezetőinek segítségével vásárolta fel az ingatlanokat. A VI. kerületi Fidesz évekkel ezelőtt már írt beadványt a Fővárosi Főügyészséghez, amelyben vizsgálatot kezdeményezett az ügyben, ám akkor ezt a kérvényt elutasították, mondván, az önkormányzat a vagyonával úgy gazdálkodik, ahogy akar – ismertette az előzményeket Gyenge Zsolt (Fidesz). Később az Állami Számvevőszék jelentést adott ki a kerület vagyongazdálkodásával kapcsolatban, amelyben törvénysértőnek találta az ingatlaneladásokat, mivel azokat nem pályáztatták meg – ismertette a fideszes politikus. Hozzátette: ezzel a kerület a saját rendeletét is megsértette, mivel abban az áll, hogy 200 millió forint érték felett csak pályáztatás útján lehet értékesíteni az ingatlant. Az esetekkel kapcsolatban később a Közigazgatási Hivatal is törvénytelenséget állapított meg – mondta Gyenge Zsolt.

Vizsgálatot indított a Fővárosi Főügyészség több Andrássy úti ingatlaneladással kapcsolatban. Felmerült ugyanis a gyanú, hogy a VI. kerület több palotát áron alul értékesített. Ha a szerződések semmisnek bizonyulnak, és kiderül, hogy sértették a közérdeket, az ügyészség akkor indíthat eljárást.

https://magyarnemzet.hu/archivum-archivum/2006/06/vizsgalat-indul-az-andrassy-uti-ingatlanok-ugyeben/

Vizsgálat indul az Andrássy úti ingatlanok ügyében

2006-06-02 09:49:00